Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-23 / 4. szám

SVÁJCI RIPORT AKIKET FELVET A PÉNZ... ZÜRUCH. Svájc — Az olajbil­­liomosokról az utóbbi hónapok­ban rengeteg szó esett. Annál kevésbé a jóval régebbi és csen­desebb billiomosok egy csoport­járól: a svájciakról. Emberemlé­kezet óta először lehetett most áttörni a svájci pénzügyi hatal­masságok láthatatlan, de szigorú cenzúrájának falát. Zürichben napvilágot látott a „Svájci gaz­dagok és szupergazdagok” című könyv, amelynek szerzője az egyik legnagyobb svájci kiadó­­vállalat, a Ringler pénzügyi szer­kesztője, Karl M. Holliger. Az első meglepetés, amellyel a könyv szolgál, az, hogy az „Ezer főre jutó milliomosok” számát tekintve és a vagyont dollárban számolva. Svájc áll a nemzetközi ranglista első helyén. (Az eddigi szakkönyvek általában úgy fog­laltak állást, hogy a kuvatii olaj­sejkség vezeti a listát.) A svájci billiomosokról rendel­­kezésra álló adatok hiánya első­sorban a svájci banktitokkal ma­gyarázható. A banktitok szülte a svájci pénzügyi hatalmasságok gúnynevét is: „Zürichi gnó­­mok”. A gnóm a szó eredeti je­lentése szerint olyan mondabeli teremtmény, amely a föld alatt él, és a föld mélyén levő kincse­ket hordja össze barlangjába. A svájci banktörvény ma is érvény­ben levő hires 47. cikkelye szigorú börtönbüntetéssel sújtja azokat a banktisztviselőket, akik kívülállóknak bármilyen felvilá­gosítást adnak a számozott bankszámlák tulajdonosairól. Még külföldi államok hivatalos megkeresését is visszautasítják, nemkülönben a külföldi rendőri szervek érdeklődését. Csak a szövetségi tanács, a svájci állam legfőbb szerve adhat engedélyt a nevek kiszolgáltatására — ilyen engedélyt azonban csak nagyon ritkán és rendszerint nagy nem­zetközi nyomásra hoznak. Ennek a banktitoknak a hor­dozója az Öt Nagy. Ez az öt nagy bank a következő: Schweize­rische Bank-Gesellschaft, Bank­verein, Kreditanstalt, Volks­bank és a Bank Leu. Ez az öt bank csak külföldi tranzakcióval évente körülbelül 300 millió dollár tiszta haszonra tesz szert. 1974 folyamán ez az öt bank 115 milliárd svájci frank mérlegtöbb­letet mutatott ki. Ez több, mint Svájc egyévi bruttó nemzeti össz­terméke. Ezeknek a bankoknak a szobáiban ülnek a névtelen billi­omosok. Olyan nevek hordozói, akikről eddig a nemzetközi gaz­dasági élet szélesebb nyilvános­sága alig hallott. A most napvilágra került sta­tisztika szerint az élen a Schmidheiny család áll. Három testvér, Ernst, Peter és Max összesen körülbelül ötven nagy svájci trösztöt ellenőriznek. Max például a Kreditanstalt igazga­tósági tagja és még 24 vállalat vezetésében van döntő szava. Ezek közé tartozik a Brown- Boveri villamossági tröszt, vala­mint a Holderbank Financiére. amely a világ legnagyobb ce­menttrösztjeinek egyikét ellen­őrzi. Ernst, a másik testvér, a Schweizerische Bank Gesell­schaft igazgatója és tiz nagy tár­saság igazgatósági tagja. Ezek között van az ország olaj- és benzinellátását lebonyolító ke­reskedelmi társaság is. A harma­dik testvér, Peter, az Öt Nagy harmadik tagjának, a Bankvere­­innek az igazgatója. A három fivér együttes, tényleges vagyo­nának felmérése a kutató, Holliger szerint teljesen lehetet­len. Sorrendben második a svájci szupergazdagok között a Schwarzenbach család, akik textil- és selyemszövő üzemekkel kezdték az üzletet. (Ma is ezé a családé a világ egyik legnagyobb selyemszövő vállalata.) Később a vagyon számos más irányban is elágazott. így például az élelmi­szeriparba. Hans Schwarzen­bach, a családi direktórium egyik tagja például a világ egyik legnagyobb élelmiszertrösztjé­nek, a Nestlének a vezérigazga­tója. E két vezető család mögött a többieket a titkosság még sűrűbb fátyla borítja. Érdekes példája ennek az óriási profittal dolgozó és világhírű vegy- és gyógyszeripar. Ennek az ágazat­nak három legnagyobb vállalata a Bázelben székelő Ciba-Geigy, a Sandoz és a Hoffmann-La Roche. (Ez utóbbi gyártja példá­ul a válium és librium néven for­galomba hozott idegcsillapitó­­kat, amelyek a világ legsűrűbben használt, mesterségesen magas áron forgalomba kerülő és óriási hasznot hajtó nyugtatói.) A három közül az első kettő rész­vénytársaságként jelenik meg a világ előtt, ténylegesen azonban két-három egymással is rokon­ságban levő család ellenőrzése alatt áll. A harmadik, a Hoffmann-La Roche, amely a világ gyógyszer­­gyárainak rangsorában az első helyen áll, a titkosságot olyan mértékben túlhajtja, hogy az évi forgalmáról szóló adatokat sem hozzák nyilvánosságra. Csak becslések vannak: e szerint jelenleg az évi forgalom körülbe­lül kétmilliárd dollár. A Roche főrészvényese egyébként egy svájci zenész és karmester, név szerint dr. Paul Sacher, akiben volt annyi művészi érzék, hogy benősült a Hoffmann-Roche fa­míliába. Feleségével együtt kö­rülbelül egybillió dollárnyi sze­mélyes vagyon felett rendelkezik, ami a világ leggazdagabb embe­reinek sorába emeli. A titkossághoz, a banktőke, a vállalatok és a svájci állam össze­fonódásához tartozik az is, hogy más tőkés államokkal ellentét­ben Svájc adópolitikája elősegiti a nagy vagyonok koncentrálódá­sát. Az adótörvények a nagy vagyonok birtokosainak külön­böző címeken olyan széles lehe­tőségeket adnak az adóalap csökkentésére, amelyre ma már nincs példa a tőkés világ egyetlen országában — az Egyesziilt Államokban — sem. Mint Holliger kifejti: az adópolitika és a banktitok Svájcban két, egy­mással összefüggő államilag védett és jóváhagyott eszköz. Ennek az a feladata, hogy Svájc megőrizhesse különleges helyét és szerepét a nemzetközi pénz­ügyi és bankvilágban. UTIJEGYZETEK A íiancia Riviera románca NICE, Franciaország — Azt a­­karom mondani, hogy az ember addig nem tudja, mi az elegan­cia, amig körül nem utazza a francia Riviérát. Mi a Nice-i uj Meridien Hotel-ben szálltunk meg, és innét indultunk el a he­gyek és a tájak megtekintésére, a ragyogó földközi-tengeri napsü­tésben. Amikor a környékbeli helyekre eljutottunk, rengeteg élményt gyűjtöttünk össze, a­­melyek egy szóban foglalhatók ősze: elegancia. Érdemes kocsit bérelni, bár a forgalom óriási, de mégsem automatagépek árulják a frissen vágott virágokat és jó kinézésű zöldségféléket. A környéken levő üzletekben meg ruhát, fűszere­ket és kosárféléket árulnak. A kényeimes uj Meridien szál­lodán kívül nagyon vonzó a Le Mas d’Artigny hotel, amely a hegyek között helyezkedik el. Innét látni lehet St. Paul Vence-t a másik hegytetőn, és a szállodá­nak van egy hatalmas uszodája, 25 magánuszodája, és a kétsze­mélyes lakosztály ára egy napra csupán 20 dollár. Cannes főutcája mentén Yachtok St. olyan gyilkos, mint Párizsban. A kicsibérelési dij naponta 6 dollár, és még ehhez hozzájön a benzinköltség és kilométeren­ként néhány cent. Elmentünk úszni a csodálatos és tiszta monacói nyilvános fürdőhelyre, amelyhez hasonlót nem láttunk ezen a tájon. Megtekintettük Villefranche-t, amelynek szűk utcái meredeken emelkednek fel a kikötőtől a közeli hegyekre. Nagyon szépek ezek a régi, kis városok, amelyeket Haute de Cagnes és St. Paul Vence nézvén neveznek, és amelyek a Nice mögötti hegyek között helyez­kednek el. Különösen nevezete­sek ezek a helyek finom ételeik­ről. Meglátogattuk Nice régi pia­cát is, a Cours Saleya-n, ahol Tropezben gyönyörű művészeti kiállítások vannak. Innét kacskaringós utón lehet elérni az illatok központját, Grasse-t; a tengerparti sziklák közt kanyarogva az 'ember megáll egy kis frissítőre az ut mentén levő ..Pourquoi Pás?” (Miért ne?) elnevezésű kocs­mában. St. Tropez szép kikötőjével, csinos kis éttermeivel, járda melletti kávézóival — ahová alkonyaikor sokan kiülnek, és ahol az utcán régiségeket árul­nak az embernek — szintén egy olyan hely, ahol érdemes megáll­ni. Itt van a Hires Byblos Hotel, ami ugyan drága, de összehason­líthatatlanul tisztább és szebb, mint bármelyik más. Ott van aztán Tahiti Beach, ahol a monokini a divat, és ahol a szép strandon le lehet bámulni vagy hallgatni lehet a fiatalok gitárzenéjét. Ha valaki mostaná­ban akarja meglátogatni a francia Riviérát, vagy Párizst, először mindenképpen érdeklőd­jön az uj repülőjegyek ára felől, mert éppen most emelték fel a lé­giközlekedési dijakat. A bordélyház sem biztos üzlet STUTTGART, Ny. Németor­szág — A német lapok beszá­moltak arról a peres ügyről, amelyet a stuttgarti ügyészség most folyamatba tett, a szökés­ben levő Kurt Kohls, a nyilvá­­nosházépitő és igazgató, azaz egy egész bordélyházláncnak vállalatvezetője ellen. A nagystílű örömházkonszernt tisztes polgári tőkések is jó be­fektetésnek vélték. Ennek követ­keztében most 27 millió márká­juk úszik el, minthogy az egész vállalat, úgy ahogy van, csődbe ment. Kurt Kohlsnak sikerült meg­győznie óvatos üzletemberekből álló baráti körét arról, hogy „Irma te édes” üzletágban nin­csen recesszió. Azaz: a spekulán­sok elhitték neki, hogy ez az üzem veszély- és csődmentes. A jelenlegi német nyelvterület legnagyobb bordélyházkonszern­­jének igazgatója olajra lépett, a tőkések pedig kesereghetnek. Ebben a szolgáltató iparágban is van dekonjunktúra. Kohls, ami­kor tőkéseket keresett — akik között volt svájci milliomos ér stuttgarti ügyvéd és müncheni zöldségeskofa —, abból indult ki. hogy a hölgyek nagyobb része átlagosan 10 ezer márkát vesz be havonta, és ebből naponta 75-130 márkáig menő összeget fizet kosztért-kvártélyért. Kons­­tanzban akadt olyan szorgalmas dáma, aki 20 ezer márkát is be­vételezett havonta, különösen, ha elég svájci turista lépte át a határt. Ez megfelelt 100 munka­órának egy luxus Annabella-lak­­osztályban: mert minden félórás munkaórában a leánykáknak (árjegyzék szerint) 100 márkát volt szabad kérniük. De Kohls mind gyakrabban észlelte, hogy az ő luxus vállalatának túl nagy konkurrenciát kínálnak a masz­­szirozónők, fotómodellek és fér­­fi-kozmetikusnők, akik főfoglal­kozásukat csak mellékesként űzik. Erre nem számított a kitűnő Kohls; sőt „Wall Street Journal” sem, amely is a maga egyszerű amerikai őszinteségével egy évvel ezelőtt, Kohlsról és vál­lalatáról igy irt: biztosabb be­fektetés, mint a tőzsdei érték­papírok. A jóslat nem vált be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom