Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-23 / 4. szám
SVÁJCI RIPORT AKIKET FELVET A PÉNZ... ZÜRUCH. Svájc — Az olajbilliomosokról az utóbbi hónapokban rengeteg szó esett. Annál kevésbé a jóval régebbi és csendesebb billiomosok egy csoportjáról: a svájciakról. Emberemlékezet óta először lehetett most áttörni a svájci pénzügyi hatalmasságok láthatatlan, de szigorú cenzúrájának falát. Zürichben napvilágot látott a „Svájci gazdagok és szupergazdagok” című könyv, amelynek szerzője az egyik legnagyobb svájci kiadóvállalat, a Ringler pénzügyi szerkesztője, Karl M. Holliger. Az első meglepetés, amellyel a könyv szolgál, az, hogy az „Ezer főre jutó milliomosok” számát tekintve és a vagyont dollárban számolva. Svájc áll a nemzetközi ranglista első helyén. (Az eddigi szakkönyvek általában úgy foglaltak állást, hogy a kuvatii olajsejkség vezeti a listát.) A svájci billiomosokról rendelkezésra álló adatok hiánya elsősorban a svájci banktitokkal magyarázható. A banktitok szülte a svájci pénzügyi hatalmasságok gúnynevét is: „Zürichi gnómok”. A gnóm a szó eredeti jelentése szerint olyan mondabeli teremtmény, amely a föld alatt él, és a föld mélyén levő kincseket hordja össze barlangjába. A svájci banktörvény ma is érvényben levő hires 47. cikkelye szigorú börtönbüntetéssel sújtja azokat a banktisztviselőket, akik kívülállóknak bármilyen felvilágosítást adnak a számozott bankszámlák tulajdonosairól. Még külföldi államok hivatalos megkeresését is visszautasítják, nemkülönben a külföldi rendőri szervek érdeklődését. Csak a szövetségi tanács, a svájci állam legfőbb szerve adhat engedélyt a nevek kiszolgáltatására — ilyen engedélyt azonban csak nagyon ritkán és rendszerint nagy nemzetközi nyomásra hoznak. Ennek a banktitoknak a hordozója az Öt Nagy. Ez az öt nagy bank a következő: Schweizerische Bank-Gesellschaft, Bankverein, Kreditanstalt, Volksbank és a Bank Leu. Ez az öt bank csak külföldi tranzakcióval évente körülbelül 300 millió dollár tiszta haszonra tesz szert. 1974 folyamán ez az öt bank 115 milliárd svájci frank mérlegtöbbletet mutatott ki. Ez több, mint Svájc egyévi bruttó nemzeti összterméke. Ezeknek a bankoknak a szobáiban ülnek a névtelen billiomosok. Olyan nevek hordozói, akikről eddig a nemzetközi gazdasági élet szélesebb nyilvánossága alig hallott. A most napvilágra került statisztika szerint az élen a Schmidheiny család áll. Három testvér, Ernst, Peter és Max összesen körülbelül ötven nagy svájci trösztöt ellenőriznek. Max például a Kreditanstalt igazgatósági tagja és még 24 vállalat vezetésében van döntő szava. Ezek közé tartozik a Brown- Boveri villamossági tröszt, valamint a Holderbank Financiére. amely a világ legnagyobb cementtrösztjeinek egyikét ellenőrzi. Ernst, a másik testvér, a Schweizerische Bank Gesellschaft igazgatója és tiz nagy társaság igazgatósági tagja. Ezek között van az ország olaj- és benzinellátását lebonyolító kereskedelmi társaság is. A harmadik testvér, Peter, az Öt Nagy harmadik tagjának, a Bankvereinnek az igazgatója. A három fivér együttes, tényleges vagyonának felmérése a kutató, Holliger szerint teljesen lehetetlen. Sorrendben második a svájci szupergazdagok között a Schwarzenbach család, akik textil- és selyemszövő üzemekkel kezdték az üzletet. (Ma is ezé a családé a világ egyik legnagyobb selyemszövő vállalata.) Később a vagyon számos más irányban is elágazott. így például az élelmiszeriparba. Hans Schwarzenbach, a családi direktórium egyik tagja például a világ egyik legnagyobb élelmiszertrösztjének, a Nestlének a vezérigazgatója. E két vezető család mögött a többieket a titkosság még sűrűbb fátyla borítja. Érdekes példája ennek az óriási profittal dolgozó és világhírű vegy- és gyógyszeripar. Ennek az ágazatnak három legnagyobb vállalata a Bázelben székelő Ciba-Geigy, a Sandoz és a Hoffmann-La Roche. (Ez utóbbi gyártja például a válium és librium néven forgalomba hozott idegcsillapitókat, amelyek a világ legsűrűbben használt, mesterségesen magas áron forgalomba kerülő és óriási hasznot hajtó nyugtatói.) A három közül az első kettő részvénytársaságként jelenik meg a világ előtt, ténylegesen azonban két-három egymással is rokonságban levő család ellenőrzése alatt áll. A harmadik, a Hoffmann-La Roche, amely a világ gyógyszergyárainak rangsorában az első helyen áll, a titkosságot olyan mértékben túlhajtja, hogy az évi forgalmáról szóló adatokat sem hozzák nyilvánosságra. Csak becslések vannak: e szerint jelenleg az évi forgalom körülbelül kétmilliárd dollár. A Roche főrészvényese egyébként egy svájci zenész és karmester, név szerint dr. Paul Sacher, akiben volt annyi művészi érzék, hogy benősült a Hoffmann-Roche famíliába. Feleségével együtt körülbelül egybillió dollárnyi személyes vagyon felett rendelkezik, ami a világ leggazdagabb embereinek sorába emeli. A titkossághoz, a banktőke, a vállalatok és a svájci állam összefonódásához tartozik az is, hogy más tőkés államokkal ellentétben Svájc adópolitikája elősegiti a nagy vagyonok koncentrálódását. Az adótörvények a nagy vagyonok birtokosainak különböző címeken olyan széles lehetőségeket adnak az adóalap csökkentésére, amelyre ma már nincs példa a tőkés világ egyetlen országában — az Egyesziilt Államokban — sem. Mint Holliger kifejti: az adópolitika és a banktitok Svájcban két, egymással összefüggő államilag védett és jóváhagyott eszköz. Ennek az a feladata, hogy Svájc megőrizhesse különleges helyét és szerepét a nemzetközi pénzügyi és bankvilágban. UTIJEGYZETEK A íiancia Riviera románca NICE, Franciaország — Azt akarom mondani, hogy az ember addig nem tudja, mi az elegancia, amig körül nem utazza a francia Riviérát. Mi a Nice-i uj Meridien Hotel-ben szálltunk meg, és innét indultunk el a hegyek és a tájak megtekintésére, a ragyogó földközi-tengeri napsütésben. Amikor a környékbeli helyekre eljutottunk, rengeteg élményt gyűjtöttünk össze, amelyek egy szóban foglalhatók ősze: elegancia. Érdemes kocsit bérelni, bár a forgalom óriási, de mégsem automatagépek árulják a frissen vágott virágokat és jó kinézésű zöldségféléket. A környéken levő üzletekben meg ruhát, fűszereket és kosárféléket árulnak. A kényeimes uj Meridien szállodán kívül nagyon vonzó a Le Mas d’Artigny hotel, amely a hegyek között helyezkedik el. Innét látni lehet St. Paul Vence-t a másik hegytetőn, és a szállodának van egy hatalmas uszodája, 25 magánuszodája, és a kétszemélyes lakosztály ára egy napra csupán 20 dollár. Cannes főutcája mentén Yachtok St. olyan gyilkos, mint Párizsban. A kicsibérelési dij naponta 6 dollár, és még ehhez hozzájön a benzinköltség és kilométerenként néhány cent. Elmentünk úszni a csodálatos és tiszta monacói nyilvános fürdőhelyre, amelyhez hasonlót nem láttunk ezen a tájon. Megtekintettük Villefranche-t, amelynek szűk utcái meredeken emelkednek fel a kikötőtől a közeli hegyekre. Nagyon szépek ezek a régi, kis városok, amelyeket Haute de Cagnes és St. Paul Vence nézvén neveznek, és amelyek a Nice mögötti hegyek között helyezkednek el. Különösen nevezetesek ezek a helyek finom ételeikről. Meglátogattuk Nice régi piacát is, a Cours Saleya-n, ahol Tropezben gyönyörű művészeti kiállítások vannak. Innét kacskaringós utón lehet elérni az illatok központját, Grasse-t; a tengerparti sziklák közt kanyarogva az 'ember megáll egy kis frissítőre az ut mentén levő ..Pourquoi Pás?” (Miért ne?) elnevezésű kocsmában. St. Tropez szép kikötőjével, csinos kis éttermeivel, járda melletti kávézóival — ahová alkonyaikor sokan kiülnek, és ahol az utcán régiségeket árulnak az embernek — szintén egy olyan hely, ahol érdemes megállni. Itt van a Hires Byblos Hotel, ami ugyan drága, de összehasonlíthatatlanul tisztább és szebb, mint bármelyik más. Ott van aztán Tahiti Beach, ahol a monokini a divat, és ahol a szép strandon le lehet bámulni vagy hallgatni lehet a fiatalok gitárzenéjét. Ha valaki mostanában akarja meglátogatni a francia Riviérát, vagy Párizst, először mindenképpen érdeklődjön az uj repülőjegyek ára felől, mert éppen most emelték fel a légiközlekedési dijakat. A bordélyház sem biztos üzlet STUTTGART, Ny. Németország — A német lapok beszámoltak arról a peres ügyről, amelyet a stuttgarti ügyészség most folyamatba tett, a szökésben levő Kurt Kohls, a nyilvánosházépitő és igazgató, azaz egy egész bordélyházláncnak vállalatvezetője ellen. A nagystílű örömházkonszernt tisztes polgári tőkések is jó befektetésnek vélték. Ennek következtében most 27 millió márkájuk úszik el, minthogy az egész vállalat, úgy ahogy van, csődbe ment. Kurt Kohlsnak sikerült meggyőznie óvatos üzletemberekből álló baráti körét arról, hogy „Irma te édes” üzletágban nincsen recesszió. Azaz: a spekulánsok elhitték neki, hogy ez az üzem veszély- és csődmentes. A jelenlegi német nyelvterület legnagyobb bordélyházkonszernjének igazgatója olajra lépett, a tőkések pedig kesereghetnek. Ebben a szolgáltató iparágban is van dekonjunktúra. Kohls, amikor tőkéseket keresett — akik között volt svájci milliomos ér stuttgarti ügyvéd és müncheni zöldségeskofa —, abból indult ki. hogy a hölgyek nagyobb része átlagosan 10 ezer márkát vesz be havonta, és ebből naponta 75-130 márkáig menő összeget fizet kosztért-kvártélyért. Konstanzban akadt olyan szorgalmas dáma, aki 20 ezer márkát is bevételezett havonta, különösen, ha elég svájci turista lépte át a határt. Ez megfelelt 100 munkaórának egy luxus Annabella-lakosztályban: mert minden félórás munkaórában a leánykáknak (árjegyzék szerint) 100 márkát volt szabad kérniük. De Kohls mind gyakrabban észlelte, hogy az ő luxus vállalatának túl nagy konkurrenciát kínálnak a maszszirozónők, fotómodellek és férfi-kozmetikusnők, akik főfoglalkozásukat csak mellékesként űzik. Erre nem számított a kitűnő Kohls; sőt „Wall Street Journal” sem, amely is a maga egyszerű amerikai őszinteségével egy évvel ezelőtt, Kohlsról és vállalatáról igy irt: biztosabb befektetés, mint a tőzsdei értékpapírok. A jóslat nem vált be.
