Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-19 / 25. szám
8. oldal MAGYAR HÍRADÓ GYŐZHETTÜNK VOLNA Irta: ACZÉL BENŐ A napokban vita keletkezett egy társaságban arról, hogy Amerika miért vesztette el történelmének első háborúját. Ellenfelem kétségbe vonta, hogy megszállás nélkül meg lehetett volna nyerni. Elismerte, hogy Nixon Hanoi népszerűtlen bombázásával kikényszeritette a hadifoglyok szabadonbocsátását és a párizsi békét, de érezhetö kárörömmel állapította meg. hogy a kommunisták a párizsi békét nem tartották be. Ezt nem tagadhattam de hiába mutattam rá arra. hogy Amerika egyetlen háborút sem folytatott területekért és megszállás nélkül a békefeltételek betartását nem lehet kikényszeríteni. De a legyőzöttek országainak megszállása eddig csak a két világháborúban volt lehetséges s ezekben is csak a szövetségesekkel együtt. Vitatkozó ellenfelem bizonyos kárörömmel mutatott rá arra. hogy a kommunisták ugyan szabadonbocsátották a hadifoglyokat, de ez volt minden; a párizsi béke minden pontját megszegték és a győztes amerikaiak tehetetlenek voltak. Csak egyet felejtett el: Amerika sohasem harcolt területekért és igy a megszállás is a békefeltételek betartásának kikényszerítése, politikai lehetetlenség volt. De maga a kétkézzel folytatott háború nem volt lehetetlenség. Bizonyíték erre, hogy mikor Nixon az összes közvéleménykutatások ellenére bombáztatni kezdte Hanoit, a békekötés (a párizsi béke) egyszerre létrejött, noha a praktikus eredmény, miután a párizsi béke minden pontját megszegték, csak a hadifoglyok szabadonbocsátása volt. Azt is el kellett ismernem, hogy a vietnami háborúban talán több bombát dobtak le, mint a két világháborúban együttvéve, de hová? Hanoira kellett volna ledobni és ezzel megállítani az előretörő kommunistákat. Ez győzelem lett volna akkor is, ha a rákövetkező béke egyetlen pontját sem tartják be s a kommunisták. ami elismerem, megszállás nélkül lehetséges, sőt talán valószínű. De éppen ez az, ami az amerikai külpolitika alapelvei szerint nem lehetséges. A többi ellenérv csak üres jogi szőrszálhasogatás. A baj az, hogy van néhány mesterség, amelyről mindenki azt képzeli, hogy ért hozzá. Az egyikről már irtani: mindenki járt elemibe, megtanulta a betűvetést. tehát éppenugy tud Írni, mint az Írók és újságírók. Erről a széles körökben elterjedt tévedésről kimutattam, hogy az irás természetesen tehetség kérdése is. de az irás-technikája mesterség és aki nem irt sokat, nagyon sokat, az nem tud, (nem tudhat) írni. De vannak más mesterségek is, amelyekről hasonló tévedés van elterjedve: többek közt mindenki orvos és ügyvéd. Orvos azon az alapon, hogy Mariska néninek ugyanez a baja volt (csak neki a hasán volt, mondta gúnyosan egy szellemes orvosbarátom.) Ha az ügyvédi mesterséghez miért gondolja mindenki, hogy ért, azt talán felesleges is magyaráznom. Mindenki tud beszélni. mert azt meg se kell tanulni, mint a betűvetést. Ha pedig beszélni tud, akkor ügyvéd... Sohase fogom elfelejteni, hányán magyarázták, hogy például Eichmann esetében megsértették Argentina szuverenitását. Ez persze tagadhatatlan volt, mert Argentina nem engedheti meg az emberrablást és az elrabolt ember kicsempészését az országból, ami Eichmannal történt. Ezzel szemben a laikus jogászoknak eszébe sem jutott, hogy Eichmann megsértett minden isteni és emberi törvényt és tanult jogász úgyszólván csak formaságnak tartotta előállni Argentina szuverenitásának megsértésével. De a laikus ..ügyvéd" ezt hatalmas védelemnek tartja. A győzelem lehetőségéről folytatott vitámban ellenfelem elismerte, hogy igen. Nixon Hanoi bombázásával amelyet a közvéleménykutatók szerint az egész ország ellenzett, elérte a hadifoglyok szabadonbocsátását és a párizsi békét. A kommunisták a párizsi békét nem tartották be és a praktikus eredmény mindössze a hadifoglyok szabadonbocsátása volt. Ám megszállás nélkül a békefeltételek kikényszerítése lehetetlen és Amerika eddig mégis megnyerte minden háborúját, holott az elfoglalt területek megszállása csak a két világháborúban történt és ott is csak a szövetségesekkel együtt. Amerika sohasem harcolt területekért, ami a megszállást egy alapvető _ MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN A LEGNAGYOBB MAGYAROK LESZÁRMAZOTTAI AMERIKÁBAN Irta: KAPÓTSY BÉLA Amikor a Kossuth névvel találkoztam jó pár évvel ezelőtt itt Amerikában, bevallom, nem nagyon lepődtem meg. Az olvasó bizonnyal azt mondaná — joggal —, ..Pedig illett volna!” Teljesen igaz, azonban még élénken emlékszem, hogy éppen akkoriban tanultam meg a mondást: „Mindég számíts arra, amire nem is lehet számítani!” (Always expect the unexpected). S a Kossuth névvel való személyes találkozásra még Magyarországon sem számítottam, de különösen nem itt Amerikában. A mondás bölcsessége igy joggal elvette a meglepetést. Mikor azonban Pázmány névre bukkantam uj hazámban. már résen voltam. Különös találkozás volt: egy repülési szakkönyvet tanulmányoztam (Jane’s All the World’s Aircrafts 1971/72). s abban is a Nemzeti Kínára vonatkozó részt. Itt bukkantam a nem várt magyar vonatkozású kincsre: a könyv szerint ez országnak van egy »CAF Pázmány PL-1B” jelzésű kétüléses gyakorló repülőgépe. Azt is megtudtam, hogy ezt a „Pázmány” gépet egy hasonló nevű repülővállalat gyártja itt Amerikában, Californiában. Bizony, időbe tellett, amig „felocsúdtam" a meglepetésemből, de az előbb már idézett mondás újra megnyugtatott. A többi már egyszerű levélváltás dolga volt. Kérésemre maga Mr. Pázmány irt egy kedves levelet Californiából. Ha jól emlékszem, sportrepülő volt otthon, s itt Amerikában folytatta a szakmát, egészen a végső sikerig; saját repülővállalatot létesített. Így kötött szerződést a Nemzeti Kina kormányával gyakorló repülőgép tervezésére és szállítására. Szép családja van: a Pázmány utódok biztosítva vannak Amerikában. S ha a családi névből el is tűntek a vesszők, a magyar lelkidet ma is él, erősen él a californiai Pázmányokban. S úgy vélem, meg mindaz, amit e patinás magyar név oly ékesen hordoz. A Széchenyi névvel kapcsolatban már régebben is tudtam, hogy van egy Széchenyi Társaság New Yorkban s hogy ők igen értékes munkásságot fejtenek ki a legnagyobb magyar emlékének ébren tartására itt. De külpolitikai elv megsértése nélkül lehetetlenné teszi. A vita folyamán azt is szóvá tették, hogy a két világháborúban együttvéve nem dobtak le annyi bombát, mint Vietnamban. Lehet, de attól függ, hová dobják a bombákat, mert üres területekre bombákat dobálni, valóban csak üres gesztus. Az az érv is felmerült, hogy városok bombázása a második világháborúban alig csökkentette a német ipari termelést, ami. persze, vitatható. De a légi fölény kétségtelenül csökkentette a németek bizalmát a háborújuk sikerességében és ez magában is elég eredmény, meg ha vitatjuk is Seversky őrnagy elméletét, amely szerint a légi fölény egymagában is biztosítja a győzelmet minden háborúban. A kongresszus nem adta meg hozzájárulását a fegyveres beavatkozáshoz. De mikor Ford elnök a Cambiodiaban elfogott hajó kiszabadítása céljából mégis fegyverrel avatkozott be, anélkül, hogy kérdezte volna a kongresszust, egész ország tapsolt. A kongresszus is. Hogyan is van az az ismert latin mondás: ,,Satis tarde quidem debuisset pridem”. Magyarul: Bizony elég későn — előbb kellett volna. Egy bizonyos: a Szovjetunió nem kezdett volna atomháborút Amerikával Északvietnamért... az Amerikában élő Széchenyi leszármazottakkal való kapcsolatot egy érdekes véletlen váltotta ki. Egyetemünkön egy francia-amerikai történész kollegám megkért, próbáljak neki adatokat szerezni Széchenyi Ödönről. Széchenyi István kisebb fiáról. El is mondta rögtön, hogy mihez kellenének neki ezek az adatok. A múlt század vége felé nagy tűzvész dúlt Konstantinápolyban, melyről most cikket szeretne írni. E tűzvésznek egyik oka az volt, hogy akkor még nem volt jól megszervezve a tűzoltóság Törökországban. Ezért az akkori török szultán Ferenc Józsefhez, az osztrák-magyar monarchia uralkodójához fordult, hogy küldjön nekik egy szakembert. Ferenc József császár maga küldte Széchenyi Ödönt (1839-1922) Törökországba, aki aztán Konstantiná-polyban. a mai Isztambulban alaposan átszervezte a tűzoltóságot. Olyannyira, hogy idővel pasai rangot kapott s még ma is közmegbecsülésnek örvend ott a legnagyobb magyar fia. Ott is van eltemetve. Egyik fia, Gusztáv — a legnagyobb magyar unokája — maga is járt Amerika földjén. (Folyt, a 15. oldalon)' httítí j Henry A. Kissinger amerikai külügyminiszter kijelentette. hogy a Mayaguez teherszállító hajó kiszabadítása után sem oszlott el az aggodalom a szövetségesekben az iránt, hogy vajon Amerika kész-e megtartani kötelezettségeit. A külügyminiszter szerint az Egyesült Államokkal szemben feltámadt kérdéseket csak részben oldják meg a szavak és sokkal nagyobb mértékben a cselekedetek válaszára van szükség. Kissinger külügyminiszter Ford elnökkel együtt résztvett a NATO-országok honvédelmi minisztereinek Brüsszelben tartott konferenciáján, ahol elég sok kérdést támasztottak a szövetségesek Amerika magatartásával szemben. Úgy tűnik előttünk, hogy a Dcl-Vietnamban és Kambodzsában elszenvedett vereségek után Amerika egy uj, elszigeteltségi politikát kezdett. Ford elnök az ausztriai Salzburgban találkozott Anwar Sadat egyiptomi elnökkel, és az arab-izraeli konfliktus megoldásának lehetőségeiről folytattak beszélgetést. A tárgyalásokon igen erősen előtérbe került, hogy ha újból és újból holtpontra jutnak az arab-izraeli közeledés lépései, akkor ebből „katasztrófa származik mindazokra, akik az ügyben részesek.” ACÉL BENŐ
