Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-12 / 24. szám
i. OHM MAGYAR HÍRADÓ IGAZ TÖRTÉNETEK, S KALANDOS HISTÓRIÁK \ CHRISTINE ÉS A MINIZTER WWVWO (FOLYTATÁS) Az átlagolvasó még nem vehetett észre semmit, de a beavatottad már látták, hogy a botrányt legfeljebb elodázni lehet, de megakadályozni nem. A LUSTA MANDY KITÁLAL Edgecombe hét esztendőt kapott. Chris' tine-t visszavitték a Ward-villába. Ekkor kellemetlen balszerencsés fordulat történt. A bobbyk, a közlekedési rendőrség emberei a Trafalgar Square-en leállítottak egy autót, amely a megengedett sebességet jóval túllépte. A rendőrök kötelességszerüen kérték a csinos vezetőnő jogosítványát. Mivel gyanúsnak találták az igazolványt, tulajdonosát, Marylin Rice-Daviest, előállitották. A szakértők beigazolták a gyanút: a lány hamis jogositvánnyal ült autóba. Kiderült, hogy Davies kisasszonyt, akii egyébként csak Mandyként emlegettek, tizenöt éves korában Christine után lett Peter Rachmann szeretője. Barátja autót is vett neki, és mivel a lány még nem kaphatott autóvezetői engedélyt, hamis jogosítványt szerzett hozzá. A lusta Mandy később, amikor már vizsgázhatott volna, elmulasztotta a szabályos iratok beszerzését. Ez lett a veszte, és ez az apróság is jelentős mértékben hozzájárult Profumo bukásához. A jogositványhamisitót ugyanis őrizetbe vették, és amikor kihallgatták, nemcsak a saját ügyében tett részletes vallomást, hanem valóságos regényt adott elő a Ward-villáról, lakóiról és vendégeiről. Azt is elmondta, hogy a Ward-villában, a háztulajdonos nálószobá" jában tartózkodott akkor is, amikor Edgecombe berontott. Közölte, hogy jól tudja, ki volt az a férfi, akivel a dzsesszkarmester rajtakapta szeretőjét. Ragaszkodott hozzá, hogy semmi ne maradjon ki a jegyzőkönyvből. S ezúttal az eljáró rendőrtisztek nem bizonyultak olyan ügyesnek, mint azok, akik az Edgecombe-ügyben nyomoztak. A Scotland Yard aktái már rögzítették a Ward-villa titkát. MEGBESZÉLÉS ÉJJEL FÉL KETTŐKOR A botrány a levegőben lógott, rohamosan terjedt a pletyka. 1963. március 21-én az angol parlament London szennyvízhálózatának problémáiról tárgyalt. Már éjjel tizenegyre járt az idő, a képviselők meglehetősen unat kozva üldögéltek a helyükön. Aztán valamennyien felébredtek, amikor az interoellációkra kerüli a sor. Az ellenzéki George Wigg jelentkezett szólásra, és kijelentette: — Aligha van a Háznak olyan taeia és a sajtópáholyban olyan újságíró, de talán még a karzat látogatói között sem akad olyan tájé' kozatlan, aki a legutóbbi napokban ne hallott volna a kormány egyik tagját érintő híresztelésekről. A sajtó, amennyire tehette, megközelítette az ügyet: nyilvánvaló, hogy szívesen döfne, csak éppen nem mer lecsapni . . . a nagy sajtómágnásoknak, akik a közvéleményformálás és a hatalom roppant erejű emeltyűin tartják a kezüket, úgy látszik, nincs merszük, hogy eleget tegyenek fennen hirdetett kötelességüknek. így hát jogosan járok el, ha a parlamenti védettséggel élve intézek kérdést a belügyminiszterhez — a kormány jelenlevő rangidős tagjához: hajlandó-e kategorikusan megcáfolni a Christine Keeler kisasszonnyal és egy jamaikai fiatalember lövöldözésével kapcsolatban terjengő híreszteléseket? Sir John Hobson legfőbb államügyész, Sir Peter Rawlinson főállamügyész-helyettes és Martin Redemayne, a konzervatív képviselők parlamenti csoportjának szervező titkára sürgős tanácskozásba kezdett. Kiugrasztották az ágyból Macmillan miniszterelnököt, majd John Profumót, aki azonban jónak látta, ha mindjárt két ügyvédjét is magával viszi. Hajnali fél kettőkor kezdődött az a megbeszélés, amelyen már MacLeod, a konzervatív párt, és egyben az alsóház elnöke is részt vett. Az urak mindenekelőtt — érthetően — Pro' fumo állásfoglalására voltak kiváncsiaik. A hadügyminiszter, ekkor mondotta a később hírhedtté vált szavakat: — Semmi néven nevezendő helytelenkedés nem volt köztem és Keeler kisasszony között . . . A gentlemanek — hiszen Profumo is közéjük tartozott — beérték ennvivel. Felkértéi a hadügyminisztert, hogy a Ház másnapi ülésén ismételje meg ezt a kijelentését. Ezt Profumo meg is tette, hozzátéve, hogy aki ezután Keeler kisasszonnyal kapcsolatba hozza a nevét, az ellen pert indít. Profumo szavainak különös súlyt adott, hogy felesége is elkísérte az alsóház ülésére. Profumo nemcsak megfenyegette azokat, akik az ügyet tagadása ellenére, szellőztetni próbálták, hanem pert indított jó néhány lap ellen rágalmazásért. A pereket — Profumo szerencséjére — halogatták. Közben azonban az a bizonyos clivedeni társaság, amely mindent megtett azért, hogy ne essék csorba a jó hírén, végzetes hibát követett el. A botrány küszöbén tehertételnek tekintette Wardot, és cserbenhagyta. Azt sem akadályozták meg, hogy Ward ellen rendőrségi vizsgálat induljon. A Scotland Yard titkos aktái szerint hamarosan kétszáz lány és hatszáz előkelő vendég nevét sikerült megállapítani. Ezek mind Wardnál “dolgoztak”, illetve igénybe vették szolgáltatásait. Ward érezte, hogy elveszztt. S mert nem volt vesztenivalója, kockáztatott. Kihallgatást kért Macmillan miniszterelnök személyi titkárától, és közölte vele, nogy Profumo hazudott a parlamentben, és rendkívül nehéz napokat élhet át az egész kormány, ha az ellene megindított rendőri eljárást nem hagyják abba. A rendőrség azonban tovább folytatta a vizsgálatot. Ward ekkor levelet irt Brooke belügyminiszternek, és megírta: Profumo nem mondott igazat az alsóházban. Újságíróknak is nyilatkozott a masszőr, a sajtó azonban nem közölte szavait. Macmillan most már nem tehetett mást, vizsgálatot rendelt el. Profumo, aki a pünkösdi ünnepekre Velencébe utazott a feleségével, kénytelen volt visszatérni Londonba. Levelet irt a miniszterelnöknek, és bevallotta, hogy nyilvánosan hazudott, amikor azt állította, hogy pusztán baráti szálak fűzték Miss Kee lerhez. A Times igy kommentálta a levelet, amely egyben természetesen a hadügyminiszter lemondását is tartalmazta: “Ez a levél a brit politikai történelem egyik legszánalmasabb dokumentuma.” A SZERELEM LOVAGJÁBÓL A "SZERETET LOVAGJA" Wardot bíróság elé állították, és bár a tárgyaláson még mindig gondosan kerülték, hogy Profumo, vagy más “nagy emberek” nevét kimondják, ez már nem változtatott azon, hogy a hadügyminiszter drága árat fizetett Keeler kisasszony kegyeiért. Ward öngyilkos lett az ítélet előtti éjszakán, a volt hadügyminiszter azonban viszonylag bátran viselte a keserves megaláztatásokat. A klubok, amelyeknek azelőtt szívesen látott vendége volt, törölték tagjaik sorából. Visszavonták állami tanácsosi kinevezését, és tárcája után képviselői mandátumáról is le kellett mondania. Abból a bizonyos villából, ahol 1961 júliusában egy éjszakára vendégül látta Miss Keelert, hónapokig ki sem mozdult. Még szerencséje volt, nogy többszörös milliomos lévén, anyagi gondjai nem támadtak. Folytatjuk
