Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-05 / 23. szám

I MAGYAR HÍRADÓ » HIRES BŰNÜGYEK A BINGÓJÁTÉK ÉS A GYILKOSSÁGOK Alig éjfél előtt történt, hogy Tulsa külvárosi területének egyik lakásában valaki nyilvánvalóan megvadult. Gyilkolt és nagy zajt csapott, majd teljesen észrevét­lenül távozott az éjféli órákban, lakásból hallotta a halálos dula-Mindez március 1-én történt. Katherine England első emeleti lakos pontosan a fölötte levő kodás zaját. Lövések zaja, orditás, birkózás, sikoltás és végül a menekülő személy lábá­nak robaja szűrődött be a lakás­ba. Azután pedig olyan halálos csend következett b, ami még a zajnál is sokkal félelmetesebb „Reverend” Henry Leroy O’Brien volt. Miss England remegő kézzel emelte föl a telefonkagylót, és hívta a rendőrséget. A rendőrök két halott férfit találtak a lakás­ban. Az egyik 26 éves John Walter Worthington volt, aki három lövést kapott a fejébe: a másik pedig a 36 éves Donald Dewayne Anderson, akit nyolc szúrással öltek meg. A konyhá­ban három kávéscsésze volt, amiről arra következtettek, hogy e«.t, az áldozatok együtt kávéztak gyilkosukkal. A másik szobában pedig kártyalapokat találtak. A halott férfiak zsebében nagyobb összegű pénz volt, ami kizárta a rablógyilkosság lehető­ségét. A környéken lakók megkérdezése után adatok ér keztek egy férfiról, aki az esti órákban egy régi tipusu Ford ra­kodókocsival érkezett a helyszín­re. A lakók nem látták a férfi eltávozását, mert legtöbben már aludtak. A detektívek felkutatták a házat és egy csomó kátitószert találtak, meg 19,100 dollárt 100 dolláros bankjegyekben. Az iratok között egy telefonszámra bukkantak, ami nyilvánvalóan kapcsolatban volt a két férfi tizeiméivel. A telefonszámot fel­tárcsázva ezt a szöveget hallot­ták: ,,Bingo. Itt hangszalagról beszélünk. Kedden és szómba ton este tartunk nyitva. Az ajtót este hatkor nyitjuk ki és játékok pontosan 7:30-kor kezdődnek. 500 dolláros nyereményeket a­­dunk. A kártyákat egy dollárért, öt darabot hat dollárért és 12 darabot 10 dollárért árusítjuk. Van egy kis étkezőhelyiségünk is. A bingoó-játék helye a 3741 S. Peoria Ave. alatt van. Elől és hátul szabad parkolóhely. Ez egy nem nyereségre vadászó, jóté­konysági alapot létesítő szerve­zet.” Hamarosan rájöttek, hogy a bingó-társalgót a meggyilkolt Worthingon és Anderson mű­ködtette. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy Tulsa vidékén üzemben levő mintegy 70 Bingó-társaság között ez volt a legnagyobb, mert egy-egy kedden és szombaton este 350 személy is részt vett a já-tékokon. A kapcsolatok feltá­rása egy O.Brien nevű férfi felé vezette a szálakat, aki Okla­homa City-ben lakott. A bingo­­játék engedélyének másolatát megvizsgálva azt találtak, hogy annak vezetője Henry Leroy O’Brien volt, akit a bírósági je lentéseken „Reverend” címmel illettek. Közben Anderson is engedélyt kért bingo-játék szer­vezésére, ami nyilván dühösitette O’Brient. Haragjának másik oka az lehetett, hogy Worthington Andersennel dolgozott össze. O’Brient és társát Arthur Smith-t hamarosan elfogták a rendőrök és másodfokú gyilkos­ság vádjával börtönbe zárták. Amikor az újságban megjelent a gyilkosság hire, hogy valakit késsel megszurkáltak, jelentke­zett az egyik iizletes is. Azt. mondta, hogy késő este ment be hozzá valaki egy „nagy kés" T S. oldal vásárlására. Szokatlannak tűnt, hogy ilyen későn kést vesznek. Amikor O’Brien arcképét meg­mutatták neki, azonosította ké­sői vásárlójával. Smithet egye­lőre kórházba vitték, szivkeze­­lésre, de állandó felügyelet alatt tartották. A bírósági tárgyalásra Smith egy írásos nyilatkozatot készí­tett, amelyben kijelentette, hogy O’Brien volt a két férfi gyilkosa. Smith leírta, hogy O’Brien elkér­te tőle Ford rakodókocsiját rövid időre, és azt mondta, hogy elin­tézni valója van Worthingtonnal és Andersonnal. Együtt odahaj­tottak a két férfi lakásához, és O’Brien felment az emeletre. Smith azonban kívül maradt és öt lövést hallott. Amikor O’Brien kijött a házból, akkor Smith megkérdez­te tőle, hogy minden rendben van. O’ Brien ezt válaszolta: „Igen, én rendben vagyok, de az a két fickó egész biztosan nincs.” O’Brien tárgyalásán egy 12 tag­ból álló esküdtszék teljesített szolgálatot. A gyilkos ellen Smith volt a koronatanú. A védőügyvéd elismerte, hogy O’Brien ölte meg a két férfit, de hangsúlyozta, hogy mindezt önvédelemből tette. O’Brien összeütközésre számított Worth­­ingtonékkal, de mivel félt tőlük, ezért vitte magával a kést is. Az ügyvéd azt is mondta, hogy amikor O’Brien belépett a lakás­ba, Worthington egy 38-as kali­berű pisztolyt vett elő és átadta Andersonnak ezekkel a sza­vakkal: „Vigyázz reá, amig le­megyek és Arthurt is felhozom." Ekkor O’Brien kiragadta a pisztolyt Anderson kezéből és Worthingtonra lőtt. Ezután el­keseredett küzdelem alakult ki Anderson s O’Brien között, és ekkor vette elő kését. O’Brien maga is elismerte a két férfi meggyilkolását. Az ügyész kijelentette azonban, hogy O’Brien soha sem ismerte volna be gyilkosságát, ha Smith elő nem áll, és reá nem vall. Az esküdtszék első fokon két­szeres emberölés bűntettében találta vétkesnek O’Brient és kétszer 50 éves börtönbüntetést szabott ki reá. Smithre pedig öt éves felfüg­gesztett börtönbüntetést szabtak ki, mivel ő is társa volt a gyilkos­nak. TERJESSZE LAPUNKAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom