Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-29 / 22. szám
10. oldal MAGYAR HÍRADÓ Hogyan vallatják a betyárokat Ina: SIMA FERENC Töprengtem rajta, hogy egyáltalán belekezdjek-e ebbe a cikkbe? Mert a szegedi várnak nem is hét lakat alatt őrzött, hanem teljesen elégetett irattáru, négyéves borzalmairól csak töredék fér bele ebbe a megszabott terjedelembe. Mégis úgy döntöttem, hogy néhány mozzanat felvillantásával megpróbálom átéreztetni ezt a Rákosi Mátyás ÁVO-s korszakáig példátlan kegyetlenségű magyar kínvallatást. Előbb azt kell megemlítenem, hogy az 1863-as szörnyű aszály és az 1866-os példátlan méretű kifagyás okozta országos nyomorúság nagyon felszaporitotta a betyárok számát. Egyre többen félhettek, hogy kirabolják, vagy éppen meggyilkolják őket. Nehéz volt már különbséget tenni a honvéd bujdosóként betyáréletre fanyalodottak és a kisebb-nagyobb latrok bűncselekményei között. A riasztó állapotok miatt a kormány gróf Ráday Gedeont. a Belügyminisztérium rendőrségi osztályának vezetőjét 1869-ben Szegedre küldte királyi biztosként, hogy az alföldi betyárvilágot a legnagyobb szigorral számolja fel. Az acélöklűnek hirlelt Ráday a Belügyminisztériumból magával vitte titkárnak Kormos Bélát, Pest-vármegye régebbi tiszti ügyészét, vizsgálóbírónak pedig Laustik Mátét, Fejér-megye központi főszolgabiráját. Amikor a Bakonyban az ötvenes években a betyárvilág elhatalmasodott, a bécsi kormány ezt a Laustikot rendelte ki a betyárok kipusztitására. Laustik hamarosan ott termett és statáriális bíráskodással bitófára juttatta Sobri Jóskát, Patkó Bandit, Angyal Bandit. Savanyu Jóskát és egy sereg orgazdát, vagy akikre ráfogta, hogy orgazdák, csak letagadják. Ezt a szigorúságáért felsőbb helyen is megsokallták, igy Lausztik bakonyi küldetése elismerésben nem részesült, sőt vissza is rendelték. Ráday keresve sem találhatott volna nálánál keményebb kezű, rendkívüli vizsgáló főbírót. Rádayéknak első dolguk volt a telekkönyvből megállapítani, hogy a megelőző években kik szereztek — feltehetően betyárok cinkosaiként — nagyobb birtokot. Az ilyenek mögött aztán hamarosan bezárult a szegedi vár kapuja, a Tisza innenső partján, a város szélén elterülő, nagyudvaru épületé, amelyet tiz méter magas bástyafal vesz körül. Megszökni onnan sohse tudott senki. Következő lépésként Rádayék álbetyárokat indítottak útnak. Ezek a saját legmegbízhatóbb pandúrjaik voltak az álruha alatt, akik a pusztai csárdákba betérve várták a betyárüldöző megyei pandúrokat, hogy pénzigéretre bujtatja-e őket, segit-e nekik megszökni a kocsmáros, vagyis — cinkosa-e az a betyároknak.? Ha igen, akkor a kocsmáros veszve volt. Ha pedig nem segített, akkor az álbetyárok némi szinlelt ellenállás után hagyták magukat elfogni és bekísérni, közben a pandúrokkal alkudozva, hogy jó pénzért nem engednék-e futni őket? Ha nem engedték. akkor még a vizsgálóbírónak is ajánlatot tettek, megpróbálva nagy összeggel őt megkenni. Mert Ráday a vármegyékben sem bízott, még a főbirák megbízhatóságáról is igy akart meggyőződni... Ha aztán a főbíró lepénzclhctétlennek bizonyult, akkor Ráday — mint királyi biztosként felettes hatóság — a saját álbetyárjait kivette a vármegye kezéből, azzal az ürüggyel, hogy ..ügyük kapcsolatban van más betyárokéval. igy felettük a Pest-vármegye törvénységének szegedi külön kirendeltsége fog Ítélkezni.” Hamarosan hire járt. hogy aki mögött a szegedi vár kapuja becsukódott, az elveszett. 1873-ig működtek a várban Rádayék és a kurta négy év alatt a befogottak száma elérte a háromezret. A bekerülteknek körülbelül fele. a gyengébb szervezetnek belepusztultak a kínvallatásokba. Ezeket éjszakánként temették el. de hogy hová. azt senki se tudta. Csak suttogták, hogy kővel tele zsákokhoz kötve a Tisza fenekére süllyesztették őket és a halak eledelévé váltak. Akkoriban vált országos hírűvé, hogy milyen felségesen ízletes a szegedi halászlé. Bécsben a császári udvar asztalára is került belőle... Akik munkáikban Ráday működéséről és a szegedi várban történtekről megemlékeztek: az ott alkalmazott vallatási módszerekről hallgattak. A raboknak a EMBEREK £S ESETEK A női Sherlock Holmes kalandjai Azok a hölgyek, akik a nők maradéktalan egyenjogosultságáért harcolnak, eddig még szeme elől tévesztették azt a sajátságos körülményt, hogy nincs női mesterdetektiv. S ha van, akkor az ritka kivétel. Logikus, hogy Sherlock Holmes hazájának, Angliának legyen egy hires mesterdetektivnője — talán egyetlen az egész világon. A neve Zena Archer. Az angol mesterdetektivnő irodája nem a londoni Baker Street-en található, ahol valaha Sherlock Holmes lakott ( és ahol sokak szerint még ma is él), de Liverpool-ban, a Lime Street-en. A mesterdetektivi tehetséget édesapjától, Scott detektivfeliigyelőtől örökölte, aki az 1950-es évek elején nyugdíjba vonult a Scotland Yardtól, magándetektiv-irodát nyitott és mind az irodát, mindpedig klientúrájának széles körét (az 1950-es évek végén bekövetkezett halálakor) lányára hagyta örökül. Egyszerű iroda: az Íróasztalon diktálókészülék, fehér telefon, sárga hamutartó és egy hatalmas nagyitóiiveg. (Calabash-pipának természetesen nyoma sincs.) A mesterdetektivnő viszont annál többet cigarettázik. Milyen ügyekkel bízzák meg Zenát a kliensek, milyen természetű rejtélyek azok, amelyekben egy nő mgbizhatóbban nyomoz, mint egy férfi? Talán nem is nagyon meglepő, hogy elsősorban olyan hölgyek keresik fel Zena Archer irodáját, akik okkal, vagy oknélkül, de kételyeket éreznek féljük hűsége iránt. Zena készséggel vállalja a nyomozást, bevágja magát borostyánszinű Triumph-Dolomite kocsijába és elindul. Hires arról, hogy nincs az az ügyes vezető, aki lerázhatná magáról, ha egyszer Zena a nyomába tapadt. Egyik emlékezetes esetében Jersey-szigetéig hajszolta a bujócskázó párt, s miután megbizonyosodott róla, hogy melyik hotelban tértek nyugovóra, Zena is szobát nyittatott magának ugyanabban a szállodában. Másnap reggelig azonban nem zavarta őket. (Zenának van szive.) Reggel kopott a szoba ajtaján s a félj. abban a hiszemben, hogy a szobapincér hozza a telefonon megrendelt teát, azonnal engedelmesen feltárta az ajtó. Meglepetten meredt a detektivnőre, de mindenesetre betessékelte a szobába. Feszöltségteljes pillanatok következtek, könnyekkel, magyarázó szavakkal — sajátos módon azonban csak a tettenért várban lelkűkre kötötték, hogy az ott átéltekről soha senkinek se beszéljenek. Erre meg is eskették őket. Az. élve hazakerültek a rajtuk esett vallatási módszerekről józan állapotban nem is nyilatkoztak. De mégsem való, hogy a szegedi vár titkát örök homály borítsa. Beszéltek a leitatva kifaggatottak. Öt ilyen forrásból merítettem ismereteket, néha már csak a fiák elbeszélő'-,' nyomán, hogy ittas fejjel miket beszélt ki az apjuk. Csak abból közlök pár villanásnyit, amiben az . t különböző forrás lényegében megegyezik. A lefogott ember fogadtatása a várban szinte szívélyes volt. De arról az egyről gondoskodás történt, hogy jól kiéhezve érkezzen meg oda. Leültették, szivarral is megkínálták, családjáról és vagyoni állapotáról beszélgettek vele. majd megkérdezték, hogy az ám. nem éhes-e véletlenül? Mikor ráfelelte, hogy de bizony: rögtön jóltartották puha fehér kenyérrel és igen sós sült pecsenyével. A lefogott ember azt gondolhatta, hogy ejnye, hiszen nem is lesz itt talán olyan rossz világ. És azt mondta: — Megkövetem alássan tekintetes uram. testhez állna ám egy kis ital is erre a zsíros pecsenyére, ha már igy bevastagodtam tőle: (Folyt, a 11. oldalon) hölgy könnyezett és magyarázkodott, a félj némán és csaknem szórakozottan szemlélte a jelenetet. Ismét kopogás hallatszott az ajtón és ekkor már csakugyan a szobapincér érkezett kétszemélyes reggelivel. A következő pillanatot Zena sohasem felejti el: a rajtakapott félj barátságosan vállára tette a kezét és megkérdezte: — Ugy-e szabad Magának is egy reggelit hozatnom. Drágám? Dehát természetesen, másjellegű ügyekben is nyomoz az angol mesterdetektivnő: az egyik nagy áruház tulajdonosa például azzal bízta meg, hogy derítse fel: melyik alkalmazottja dézsmálja rendszeresen az áruraktárát? Zena állást vállalt az áruházban és a porcelán osztályra osztották be ( amúgy mellékesen jelentős összeget keresett az eladás után járó százalék részesedéséből), és két hét alatt kinyomozta. hogy a háziszarka a harisnyaosztályon dolgozik és naponta 10-12 pár harisnyával a lábán távozik zárás után. Zena Archer tehetségének egyik nagy ereje, hogy tökéletesen maszkírozza magát. Nyomozásai során volt már vak koldus, kintornás, üdvhadsereg-tiszt és újságárus, — de semmi nem változtat el egy nőt annyira — mondja — mint egy egyszerű fejkendő. Arra a kérdésre, hogy melyik volt a legderűsebb és legkellemesebb nyomozó-epizódja pályájának, Zena a következő emlékét idézte fel: — Néhány évvel ezelőtt fölkeresett egy férfi és elmondta, hogy barátnőjének születésnapjára egy kéthetes Földközi-tengeri sétahajózásra vásárolt jegyet. Nagyon érdekli azonban, hogy barátnője hogyan viselkedik ezen az utón. Ö nem utazhat vele, azon egyszerű oknál fogva, hogy nős. Zena tehát szintén megkapta a maga hajójegyét és beszállás után azonnal elfoglalta őrhelyét a hajó fedélzetén. Néhány perccel később nagy sebbel-lobban érkezett az ifjú hölgy, akinek megfigyelését reá bízták. Oly elővigyázatlanul lépdelt, hogy a hajópallón megbotlott és három bordája megrepedt. Ennek következtében a kéthetes sétahajó-utat a kabinjában töltötte. Zena ilymódon teendő és felelősség nélkül maradván, felhőtelenül élvezhette saját utazását. Hogyan hálálta meg a balszerencsés hölgynek? Azzal, hogy kliense számára ragyogó bizonyítványt állított ki ifjú barátnője hűségéről. A bordarepedést pedig egyetlen szóval sem említette... VáaimNtar
