Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-29 / 22. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. oldal HAZATÉRÉS Irta: MIKES MARGIT Mikes Margit — Hogy irigyellek. Marci. — mondta a felesége Sári. miközben férjét megcsókolta —. te most mehetsz haza. meglátod újra Budapestet, mint minden évben, én nem mehetek veled. Pedig hogy szeretném, ha most együtt szállhatnánk be a gépbe!... — Édes Sárikám, ezért csak magadat okolhatod. — Hát igen. Aztán tulajdonképpen neked volt itt állandóan őri'iletes honvágyad, már ilyenkor a nyár vége felé alig lehetett veled másról beszélni, mint Magyarországról, Budapestről. Állandóan a budai dombokat emlegetted, a Gellérthegyet, a Margitszigetet, a Dunát... Ilyenkor már repültél volna haza, ahogy tényleg repülsz is most, mindjárt be kell szállnod a gépbe. No Isten veled, gondolj haza is és írjál!_No szervusz, menj már, mert még tényleg itt maradsz... Marci beszállt a gépbe, felöltőjét a teje tölötti ruhaszekrénybe gyömöszölte, a bőröndje valahol lent pihent a gép mélyében, aztán letilt. Körülnézett: minden oly megnyugtató volt, oly szilárd, oly veszélymentes. semmi baj nem történhet. Az utazás előtt százszor is elgondolta a repülés kockázatát, ó hány szerencsétlenség történt már. a gép felrobbant, lezuhant, odalent a jéghideg viz, de talán ezt már nem is érzi. zuhanás közben szivszélhűdést kap és ez még a jobbik eset... De most itt a gépóriás belsejében, mint annyiszor máskor, látva a vastag acélvázat, tartóoszlopokat. a kis ablakon lenézve a hosszú szárnyak félelmetes méreteit, melyek a repülés egyenletes lebegését biztosítják, itt bent megszűnt a félelme. — Mit ijedeztél beszállás előtt, hisz minden ősszel megtetted ezt az utat és semmi baj se történt. Most se történik. De ez nem bizonyit semmit — gondolta. — ami eddig nem volt az a jövőben megtörténhet... Az égbe repülő táltos megborzong, odakint indulnak és felbőgnek a motorok, az egész sokmázsás alkotmány játszi könnyedséggel gurul előre a kifutópályán és később alig észrevehetően a magasba szökken, ezt is csak arról tudja meg, hogy kinézve az AZ ÉDES ÉLET Az élet, mikor megszülettem, elkezdett távolodni tőlem, Azóta folyton búcsúzom. Egy istenhozádot kiáltok mindennek, mit először látok, mert többé nem látom viszont. Futott az őz előlünk a mezőben. Futunk mi az őz elől az időben, így mozgunk kétfelé. De bárhová jutunk, jön az velünk, mert mig dobog, forog, szivünk, fejünk az édes életé. Ó, édes élet! Volt úgy, hogy reád jajgatva szóltam, mert rohansz tovább. De most azt mondom: fuss, szófj, jól van igy! Ember az, aki táncol mint a nap, a kőnél és a fűnél boldogabb s még önmagára sem irigy. Devecseri Gábor ablakon, a táj süllyedni kezd alatta, egyre kisebbek a házak, már fent szállnak a felhőkkel kibélelt magasságban és idebent már hozzák is az aperetifeket és később a vacsorát, Másnap délután a ferihegyi repülőtéren várta Franciska, az aranyos, édes Franci, akit titokban mindig értesített. hogy mikor érkezik. Franciska a régi időkben feleségének a barátnője volt és az ő szeretője, még mikor Pesten laktak... Összecsókolták egymást, alig tudtak kibontakozni az ölelkezésekből. Franciska mámorosán hajtogatta: Hát újra itt vagy, te édes. újra itt. mint minden évben!... De nehezen vártam ezt a napot! — Csak miattad jövök, drágám, otthon azt mondogatom és New Yorkban el is hiszik, hogy a honvágy húz ide. az üldöz haza. de te vagy az én honvágyam!... Miattad vállalom a repülés kockázatát. nem a budai hegyek, meg a Halászbástya miatt, ahogy otthon elhitetem... — No látod, most is biztonságosan megérkeztél, mint mindig... Meddig érvényes az útleveled? — A szokásos harminc napig. De ha akarom, meghosszabbítható negyvenöt napig.- Akard, drágám, akard!... — ölelte át újból Franciska és szájon csókolta, az emberek körülöttük azt gondolták, hogy ez csak a férj és feleség érzelmes viszontlátása lehet... A reptérről taxin egyenesen Marci szállására, a ..Budapest” hotelbe hajtottak, az uj köralaku épületbe, amely Marciék kivándorlásakor még épülőfélben volt. most már teljesen kész és Marci minden évben itt szállt meg, mert ez van legközelebb Franciska lakásához... Itt Marci pazar ebédet rendelt a viszontlátás örömére, hiába, csak itt tudnak főzni. Magyarországon! — Ennek végeztével azonnal indultak Franciska lakása felé... Ott már behütve várta őket a pezsgő. Másnap kora reggel ment el. Franciskának a hivatalába kellett mennie, dolgozó nő volt. Marci alig várta az estét, amikor Franci a hivatalból megérkezett a szállóba és elköltötték vacsorájukat, utána máris rohantak a kis budai utcába és kimondhatatlan boldogok voltak. Néha színházba mentek —. mert már nyiladoztak a pesti színházak kapui, kezdődött az uj évad. — vagy moziba, de legjobban szerette Marci a budai kiskocsmákat, a Veronikát, a Szép Ilonkát, utána innen mindennap a hazatérés Franciska lakására. Marci eladván ügyvédje által egy itteni házát, melyet valamelyik nagynénjétől örökölt, a pénz bekerült a Nemzeti Bankba, onnan csak akkor vehette ki. ha itt időzött Magyarországon. Most kivette az egész összeget a bankból és megjegyezte, hogy ebből fényesen telik mindenre. Az otthoniaknak az ajándékokat is ebből fogja megvenni. — Jó férj vagy te Marci, lám nemcsak nekem vettél remek ruhákat, de haza is gondolsz. — Hát az otthoniakra is kell gondolnom. Pedig olyan az itteni életem, mint a Jókai regényhősének Tímár Mihálynak az élete ott a Senki szigetén az Aldunán. ahol nyaranta titokban élt szerelmével Noémivel... Nagyon át tudom érezni a férfi kettős házasságát, igy lenne jól berendezve az élet. Felháborító az az előítélet, hogy a férj csak a feleségét szeretheti! — De te csak Sárit szereted igazán, mert eszed ágában sincs meghosszabbítanod az útleveledet! Nem gondolsz rá hogy nemsokára lejár? Itt akarsz hagyni? Idő előtt? Hogy aztán megint csak várjam az őszt. hogy újra lássalak?... — Dehogynem, dehogynem... Ma akarok menni az idegeneket ellenőrző hivatalba.-hogy meghosszabbítsam. De mikor rövid időre egyedül volt, igy töprengett magában: — menjek, vagy ne menjek? Talán jobb lenne ha mégis utaznék haza. a kivándorolt élete kettős, onnan ide. de innen is oda egy bizonyos idő múltával... és be kell vallani önmagámnak, hogy ezek a mindennapos éjjelezések is kimerítenek, nagyon fárasztóak. hiszen már nem vagyok harminc éves. már majdnem kétszer annyi... Bizony reggelenkint nagy fáradsággal ébredek, alig tudok felkelni. De mit szólna Franciska. Neki azt se mondhatom, hogy kezdek fáradni, kimerít az. örökös izgalom láza. azt sem mondhatom, hogy már nem vagyok olyan fiatal, ő még mindig úgy lát engem olyan frissnek, erősnek, mint voltam kivándorlásunk idején... Eh mit. mégis mcghossz.abbittatom az útlevelem, A külföldieket ellenőrző hivatalban beleütötték a pecsétet az. útlevélbe, most már semmi akadályán hogy még tizenöt napig itt tartózkodjon. De a tizenötből már a tizedik is letelt, mikor egy reggel Marci furcsán érezte magát. Mintha a tenger közepén elmerült volna, vele együtt elsüllyedt a repülőgép, az. emberek, minden, a viz alá bukott és többet nem tudott a felszínre vergődni, merült egyre merült lejebb, lejebb odalent a mélyben iszonyú sötétség volt. mi történt velem? Hova lett a gép amelyen indult hazafelé, minden, minden eltűnt, iszonyú magány vette körül... Ez talán már a halál? — gondolta kimerültén s mikor felocsúdott ebből az önkívületből egy pohár konyakot kért Franciskától, megitta és jobban érezte magát. Felöltözött és kitámolvgott a friss levegőre, szép virágok nyíltak a ház udvarán, ahol Franciska lakott, hiába csak itt láthat ilyeneket az. ember! Visszament a szobába és odaszólt az öltöző asszonynak: — Valahova menjünk ebédelni, egy kedves kis budai kocsmába, halászlét együnk, te is szereted, rá szürkebarátot iszunk, mert mint a latin közmondás (Folyt, a 13. oldalon) HUMOR — Képzeld, a feleségem megfoltozta a kabátom, és nem is látszik a folt. — Ez semmi. A feleségem kivasalta a nadrágom, és nem is látszik rajta, hogy ki van vasalva.- o -— Jövőre lesz házasságunk 25. évfordulója. Meg akarod ünnepelni az ezüstlakodalmunkat? — Talán inkább várunk még öt esztendőt — feleli a férj —. és akkor megünnepeljük a harmincéves háborút.- o -— Ez a Jenő az utóbbi időben rendkívül sikeres ember lett! — Miből gondolod? — Hetenként legalább öt névtelen levelet kap..- o -— Nagyon tetszett nekem az ön regényének a befejezése — mondja egy olvasó az újsütetű Írónak. —' Valóban? És mi a véleménye az elejéről? — Arról nem mondhatok önnek semmit, mert odáig még nem jutottam el.- o -— Mit csináljak, doktor ur? A férjem mindig beszél álmában — panaszkodik egy asszony. — Engedje meg neki, hogy nappal beszéljen.
