Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-29 / 22. szám

MAUYAK HÍRADÓ S. oldal VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FŰOGYNÖKSÉGE Különböaö cikkek wgr IKKA utalványok Mabadválaaatáara ma. Caah— lovákiában lakók ráaaÉri ia falvaaaünk TÜZEK MINDENFÉLE GTÖG7SZERER IS RENDELHETŐK U. S. RELIEF PARCEL SERVICE 245 EAST 80ih STREET, NEW YORK. N. Y. 10021 — Phon« LEhlgh 54535 Igaagaló: M. BRACK REICH BKJARAT IMS Sad A TERŰI AZ ERDŐBEN LÄTTAM ÖT Minden úgy kezdődött, hogy egy magas, szőke hölgy belépett ezüst színű Camarójába Miami egyik külvárosában és hirtelen nyoma veszett. Természetesen, először a rendőrség kezdett nyomozáshoz; megvizsgálta a kocsiban található vérnyomokat, és kikérdezte a környéken lakó embereket. Az eltűnt leány a 23 éves Barbara David Stephens volt, aki négy évvel ezelőtt ment férjhez, de nemrégen elvált férjétől, és eltűnésének idején a szüleivel élt a 9700 SW 85th Avenue-ban. Barbara február 12-én este hét órakor köszönt el szüleitől és azt mondta nekik, hogy egyik barát­ját látogatja meg Coral Gables­­ben, a körülbelül 10 mérföldnyi­­re lévő városban. A lány azonban nem tért vissza, ezért szülei a­­zonnal jelentették eltűnését. A szülők elmondták, hogy a leány milyen ruhát viselt, és hogy nem volt szokása, hogy bejelentés nél­kül hosszabb időre távolmarad­jon. Másnap délután Barbara ap­jának egyik alkalmazottja meg­találta a leány ezüst színű Camaróját Dadeland egyik par­kolóhelyén. A rendőrség azonnal a helyszínre sietett és alaposan megvizsgálta a kocsit. A kulcs még benne volt az indítóban és az ajtók nem voltak bezárva. Vérnyomokat lehetett fölfedezni a kormányon, és a leány pénz­tárcája a kocsiban volt. A ren­dőrség megkérdezte a parkoló­hely közelében levő üzlet alkal­mazottait, akik elmondták, hogj Barbara két hanglemezt vásároll az előző estén és az üzlet jelét viselő csomagolópapírban magá­val vitte. A hanglemezeket meg is talál­ták a kocsiban, de a csomagolás­ra használt papir nem volt sehol. A rendőrség azt feltételezte, hogy a papirt a vér letörlésére használta fel a gyilkos. A detektívek ellenőrizték a kocsi kilométeróráját és azt kutatták, hogy vajon milyen messzire me­hetett Barbara, eltűnésének éj­szakáján. Barbara volt férjét is, aki Hollywood Hills, Californiába költözött. Barbara szülei el­mondták a rendőröknek, hogy leányuk hetenként általában egyszer ment el hazulról é:, ilyenkor különböző személyekkel találkozott. A szülők segítséget kértek a Wayside Baptist Church tagjaitól, akik közül 115 önként vállalkozó jelentkezett a leány felkutatására. Időközben a család két tagja különleges utón kezdett a kutatásba. Elhatározták, hogy felkeresik az egyik spiritisztát, aki Orlan­do, Floridában lakott. Anne Gehman spiritiszta azt kérte Barbara családtagjaitól, hogy vigyék oda neki Barbara fényké­pét, valamelyik ruháját és azt az újságcikket, amelyben közölték eltűnését. Február 17-én, öt nappal a leány eltűnése után Mrs. Gehman egy órát töltött Barbara két családtagjával. Gehman úgy kezdett akcióba, hogy Barbara csattját és nyak­láncait az ölébe vette, aztán „rá­hangolódott az eltűnt személy­re”. Nem zárta be a szemét, hanem nyitott szemmel keresett valamit. Aztán úgy tűnt, hogy si­került kapcsolatba lépnie a szel­lemi világgal és elérni Barba­rát. Mrs. Gehman aztán el­mondta, hogy Barbara hangle­mezeket akart vásárolni, aztán, amikor elhagyta az üzletet, egy férfi lépett be a kocsijába, akivel a kocsi mellett találkozott. Nem vitatkoztak, hanem a férfi meg­ragadta a nyakát és elhajtott a nővel. Gehman ekkor azt mondta, hogy Barbara holttestét egy erdős részen találják meg, közel egy kék jelhez, egy vasúti felüljáróhoz és víztoronyhoz. Február 20-án, néhány órával azután, hogy ez a különleges „szeánsz” lejátszódott, Barbara Stephens holttestét megtalálta a rendőrség egy erdős területen, nem messze egy kék jelzéstől és negyedmérföldnyire egy vasúti ■felüljárótól. A leány teste már oszlásnak indult. A holttesten rajta voltak a ruhák, de a nyomozók megál­lapították, hogy ezeket a ruhá­kat utólag adták fel a leányra, miután megölték. A halottkém megállapítása szerint a halál okozója többszöri késszurás vöt. Azt azonban nem tudta meg­állapítani, hogy vajon történt-e e* rőszakos nemi közösülés. Ami­kor a helyszínről elvitték a holt­testet, egy különös felírásra lettek figyelmesek, ami az egyik fára volt rá tűzve. „Egy leányt öltek meg itt, és én láttam a gyil­kosságot.” A detektívek nagy erőfeszítés­sel igyekeztek a feliratot készítő személyt megtalálni, és végül rá­találtak egy 15 éves fiúra, aki be is vallotta, hogy ő készítette az írást. „Úgy gondoltam, hogy az igazi gyilkost idegesíteni fogja ez a felirat, ami miatt hibát követ el és ez a rendőrséget nyomra ve­zeti.” Különösen kockázatos kis trükk volt ez. Mert tegyük fel, hogy a gyilkos elolvassa a feliratot és azt határozza, hogy íróját is eltünteti, mert nem akarja, hogy akárki is tanús­kodjon ellene. A gyilkos is éppen úgy megtalálhatta volna a fiút, ahogy a rendőrség rátalált és akkor egy másik gyilkosság után kutathatnának azóta. A nyomozók úgy gondolták, hogy miután a gyilkos Barbarát az erdőbe vitte, kocsiját vissza­hajtotta a parkolóhelyre, ahol találkozott vele. De vajon ki lehetett a gyilkos. A rendőrség is elment Mrs. Gehman-hoz, a spi­ritisztához és tőle kért tanácsot a nyomozás folytatásához. A nő ezeket mondta: „Az az érzésem hogy középmagas férfi volt az illető, és valami szokatlan volt a szemében. Úgy érzem, hogy a férfit közelről ismerte Barbara." Nixon segítséget igéit Vietnamnak WASHINGTON — Elmo R. Zumwait Jr- nyugalmazott ad­mirális azt mondta, hogy már a vietnami békeegyezmény aláírá­sa előtt két hónappal tudott Richard M. Nixon akkori elnök Ígéretéről, melyek értelmében katonai erővel támogatja a saigoni kormányt. Zumwait 1972. november 30-án Nixon irodájában egy gyűlésen vett részt, ahol az elnök Ígéretet tett Nguyen Van Thieu vietnami elnöknek, a katonai támogatás biztositásáról. A gyűlésen Henry A. Kissinger külügyminiszter és a vezérkari főnök is résztvett. „Thieu ideges volt — mondotta Zumwait —. A nyomás és az Ígéretek hatására arra kénysze­rült. hogy hozzájáruljon a béke­egyezményhez." A Szenátus Jogi Bizottság előtt Zumwait kijelentette, hogy az adminisztráció tagjai, a katonai vezetők, sőt még észak-vietnami kémek közvetítése révén is tudott a Nixon-Thieu egyezményről. Ö akkor azt feltételezte, hogy ezt a kérdést a volt elnök megbeszélte a kongresszusi vezetőkkel. 1973- "ban aztán a Kongresszus meg­tiltotta, hogy az Egyesült Álla­mok katonai tevékenységet foly­­lezték le a közelmúltban, ami- Zumwait gyanakodni kezdett. A detektívek kikérdezték Barbara David Stephens

Next

/
Oldalképek
Tartalom