Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-22 / 21. szám
10. oldal magyar híradó BETYÁR ROMANTIKA Bogár Imre lányrablása Irta: SIMA FERENC Lapozgatok a Csehszlovákiából elmenekiiltemkor magammal hozott jegyzeteimben. Ráakadok a hajdani betyárvilágból sokat látott-hallott öreg. Nagy Czirok László tömérdek faggatása során telegyorsirt lapokra. Emlékszem ezeknek a jegyzeteknek keletkezésére: falukutatásaim során a kiskunsági Pirtón találtam rá erre az emlékező öregre, aki többek között különösen érdekeseket tudott a Duna-Tisza-közi betyárfejedelem. Bogár Imre viseltes dolgairól. Pár liter kevés erejű homoki bor közös elkortyolgatása közben mesélte, hogy még a nagyapjától hallotta amit tud Bogár Imre lányrablásáról. Elöljárójában azonban tudni kell, hogy három Bogár volt betyár és Bogár Imre is kettő volt: apja. meg a fia. Amikor a szabadságharc bukása után az osztrák sorozni kezdte a volt honvédeket és vitte idegen országokba válogatott, keservekkel telitett sorsú gyalogkatonának, a két volt-honvéd Bogár-fiu, Imre és öccse Jakab megugrottak ez elől és betyárok lettek. Apjuk, az öreg Bogár Imre ezen úgy elkeseredett. hogy — követte fiait a betyáréletbe. Öt azonban egy összekoccanás során Hideg Pál nevű orgazdájuk agyonlőtte. Idősebb fiából. Imréből lett az a hires Bogár Imre. aki a magyar népdalköltészetbe is belekerült. Az ő leányrablásáról lesz szó itt alább. Valójában közös lányrablás volt ez az öccsével Bogár Jakabbal. És igy történt: Az 1860-as évek elején híresen szép lány volt a Bodoglár-pusztai Molnár Böske. Mint gazdag lány, feltűnően szépen is öltözködött. Leggyakrabban lóháton járt. Egy Erzsébet-napi vásár alkalmával a Bogárok befészkelödtek a kötönyi csárdába, onnan figyeltek a félegyházi útra. hogy a bodoglári gazdák közül melyikek mennek. és miket hajtanak a halasi vásárra. Céljuk az volt. hogy este majd a kövér bugyellárisokkal hazafelé igyekvőket feltartóztatják és kirabolják. Molnár Imre gazda is leindult a vásárra. Ömaga feleségestől a kocsin ült. A fiai közül kettő. Jóska és Imre lóháton elől haladt. Velük lovagolt a híresen szép huguk, Böske is. A legényeknél puska, Böske kezében fokos volt. A betyárok a csárda ablakából mindezt jól megfigyelték, és amikor a szép lányt meglátták, a bujdosó betyáréletben nőre nagyon is kiéhezett Bogár-fiuk vére sisteregve lángra lobbant. Rögvest elhatározták, hogy őt elrabolják maguknak szeretőnek, ha majd hazafelé tart a Molnár-család. Úgy hozta a sor, hogy ez még könnyebben is sikerült, mint gondolták. — Délután ugyanis a vásárban azt mondta Molnárné a lányának: — Bözsikém, kislányom, jó lenne, ha te előre visszalovagolnál a tanyára. Vacsorát főznél, a jószágok körül is rendet csinálnál. Böske szót fogadott. Murci nevű jó lován megindult hazafelé. A kötönyi csárdát elhagyva észrevette, hogy a lova, Murci hátra-hátra tekinget. Böske is visszanézett és látja ám. hogy két lovaslegény igyekszik utána. De nem félt. Hazaérve, alighogy a lovát a tanya előtti vén eperfához kötötte, hogy a habtól felszáradjon, odarugtat ám a két legény, aki követte: — Ejnye, szép lány! Ugyan kínáljon meg bennünket egy pohár vízzel! Nagyon megszomjaztunk. Böske bement, fogta a debreceni kancsót. vitte nekik a vizet. Ittak is. De mikor a kancsót visszanyujtotta az. egyik legény, a másik hirtelen a nyeregből kihajolva átkapta Böske derekát és magához rántotta a ló hátára. A kancsó kirepült a kezéből és darabokra tört. Böske sikoltozott, kiáltozott, de a béreslegény, meg az. öreg udvaros nem mert a segítségére sietni. És nem is igen tudott volna, mert a két legény elvágtatott vele. mint a szélvész. ÖREG EMBER NEM VÉN EMBER... FELKÉSZÜLÉS AZ ÖREGKORRA Mindannyiunk közös vágya, hogy elérjük az öregkort, de ha elérkezett, tagadjuk! — közkeletű szólás ez. S nagyjából igaz is, elfogadható magyarázata van. Hiszen az ifjú- és érettkorban kialakult egyéniség, amely fizikai és szellemi erőinek teljes kifejlettségében telve volt alkotó kedvvel, nehezen áll rá arra. hogy megöregedjék és az útból félreálljon. Korától függetlenül érdeklődése még mindig színes és nagy területeket ölelhet át, agya tele gondolatokkal, s a keze munkával, tehát szinte észrevétlenül siklik át abba a korba, amikor előtte megnyílik a nyugdíj kapuja. A legtöbb ember nagy várakozással tekint öreg kora elé, de ifjúsága és munkabírása teljében a legtöbben keveset törődnek azzal, hogy mi lesz néhány évtized múlva. Pedig sok embernél a nyugdíjas korhatár már egymagában is riasztó hatású, maga a nyugdíjazás ténye pedig mindenki életében döntő változást jelent. Ennek a változásnak terhei aszerint mérhetők, hogy miként készülünk fel reá. Vannak, akik aggodalommal, félelemmel, szorongással jutnak el ehhez a határkőhöz, mert nem készültek fel a megváltozott életformára, nem igyekeztek hozzászoktatni magukat főleg lelkileg a más jellegű életritmushoz. Nem gondoltak arra, hogy a nyugdíjas állapotban a napi tevékenység addigi rendje összekuszálódik, nem tudják mit kezdjenek el ..rengeteg" szabad idejükkel. Ezek a szorongással telt egyének a nyugdíjaskor lépcsőjét azonosnak tartják az öregség kezdetével, tehát nem is annyira a nyugdíjazástól. hanem a várt és elérkezett öregségtől ijednek meg. Az ilyen ember valóban rohamosan öregszik. Egyesek rövid néhány év alatt összeomlanak. Vannak viszont, akik idejében felkészülnek életüknek erre a mind hosszabbá váló korszakára. Könnyű vagy nehéz ,,idősödni”? — Kinek hogyan! Aki terveket szövöget, aki készül erre az időszakra, az akár önmaga, akár szülői-nevelői tanácsra már az érett korban az „értelmes élet” szemléletét igyekszik önmagában kifejleszteni. Persze még ma is kérdés, hogy ki az egészséges és hol kezdődik a betegség? Ki az öreg és hol kezdődik az öregség? Mikor és hogyan kell elkezdeni felkészülni az öregkorra? Vajon valóban olyan ajándék-e az egészség, amelynek megszerzésében nincs semmi érdemünk, vagy olyan örökség, amelyet Az esti órákban a szülök is hazaértek. Látj; v-hallják. hog\ Murci az eperfához kötve nyerit. A szép Böske ugyanis cukrozta a lovát és az nem tűrte el. hogy más is hozzányúljon. — Hát Böske hol van? — kérdezték az udvarostól, mikor a konyhán nem találták. Az udvaros és a béres hebegve elujságolták, hogy mi történt. Az öreg Molnár két legényfiával és a béressel lóra pattant, hogy utolérjék a lányrablókat és négyen megbirva kettővel, kiszabadítsák Böskét. A forrózsombói csárdánál rájuk esteledett. Betértek a csárdába. A csárdástól is érdeklődtek: — Láttuk őket az ablakból! — hangzott a válasz. — Dorozsma felé mentek. Csak úgy repültek a lovaik. Hiába minden erőlködés, azokkal már nem találkozhatnak! Az éjszaka egérutat nyernek. Ellenben — tette hozzá a kocsmáros — nekem tudják mindent besúgnak, én ki tudom puhatolni, hogy hova-merre vitték a leányt. Aztán majd tudatom, hogy merre keressék. (Folyt, a 15. oldalon) kedvünk szerint formálhatunk, alakíthatunk? A genetikai tanácsadás csak most van előretörőben, pedig sok mindent mondhat már a házasság előtt az öröklődő betegségek megelőzésére, a születendő gyermek esélyeire vonatkozóan. Dominánsan örökölhető betegségekre pedig csaknem pontos választ adhat. De vajon mi mindent örökölhet az ember őseitől? Alkatát, jellemét mindenesetre. Apja kézmozdulatát, anyja vidám kedélyét, nagyapja természetszeretetét, ükapja bátorságát. Csaknem mindent. Az elvetett magban már benne rejlik a tavaszi ringó zöld buzatenger. a júliusi aratás zenéje és a kenyér ize. Az emberi csírasejtben is benne él az ifjú lelkesedése, a felnőtt derűje vagy borongása, esetleg az öreg asztmája vagy szivizomelfajulása. De benne van a munka, a föld vagy a könyv szeretete, esetleg a bolyongás vágya is. Eszerint sorsunk bizonyos vonatkozásban már a termékenyítés pillanatában eldőlt. Ekkor vesszük át szülői örökségünket. A környezet élettani, lélektani tényezői és a nevelés azonban erőteljesen befolyásol.hatják a velünksziiletett hajlamok, képességek fejlődésének útját. Az egészséges, tökéletes, derűs élet iránti határozott törekvés szorosan összefonódik a helyesen kialakított életrenddel, amit tudatosan kell beállítani a munka, pihenés és szórakozás hármas összhangjában. Az életrend a nagy távlatokat harmonizálja, amelyek összeillő mozaikját a helyes napirend adja. Ne hanyagoljuk el tehát a szürkének érzett napirendet, mert napjainkból szövődnek össze az évek, s éveink egymást váltogató öröme-bánata jelenti egyúttal magát az életet is. Sokat kell tennünk, hogy az öregkor megérdemelt pihenés, a gondos aratás és derűs szabadság korszakává váljék. Ahol az idős ember azt érzi. hogy félreállitva. kiselejtezve magányosan kell tengődnie ott a kétségbeesés az ut. Az az egyéni és társadalmi igény, sőt követelés, hogy az ember élete végéig ember maradhasson. Ha az egyén feladata a nyugdijaskorra való gondos fizikai és lelki felkészülés, a társadalom feladata viszont a felkészítés és segítségnyújtás mindenütt, ahol erre szükség van. Az alkalmazkodás ereje az öregkorban kétségtelenül csökken, de sikeresen ellensúlyozható a mesteri tudással, az ítéletek magas szintjével, a széles látókörrel és a társadalmi felelősség tudatával. A tapasztalat és a bölcsesség mindig az idő funkciója volt. Dr. Palócz Gyula Sima Ferenc
