Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-03 / 14. szám
MAGYAR HÍRADÓ EMLÉKEZÉS Teleki Pál mártírhalála Irta: SIMA FERENC Ha nem is kerek évfordulós — 34 éves — idén az esemény: Magyarország második világháborús szerepének figyelemmel kísérői mégis emlékezetükbe idézik ezekben a napokban gróf Teleki Pál magyar miniszterelnök tragikus halálát. 1941 április 3-án reggel átlőtt fejjel, holtan találták a miniszterelnökségi palota dolgozószobájában. Hivatalos jelentést és részletes tudósítást azonban csak fél nappal később, a délutáni órákban adtak ki. amikor már Horthy kormányzó és a német követség emberei is ott jártak, és — létrejött a megállapodás, hogy mit kell tudatni az országgal és a világgal. Azt adták ki a jelentésben, hogy a miniszterelnök öngyilkos lett. agyonlőtte magát. A magyar közvélemény — s néhány nappal később mondott rádióbeszédének egyik szakasza szerint maga Winston Churchill. Anglia miniszterelnöke is — úgy fogta fel, hogy az öngyilkosság Teleki tiltakozása volt a németeknek Magyarországot Jugoszlávia megtámadására kényszerítő követelése ellen, egy olyan erőszak ellen, amelynek elhárítása Teleki erejét felülmúlta, tehát csak öngyilkosságával tudott tiltakozni a német erőszak politikájával szemben. A magyarság és az antináci külvilág szeszögéből nézve ez nagyon rokonszenves beállítás. De lássuk, mit mond Teleki Pál haláláról egy nem közvetlen, de feltétlenül szavahihető tanú, a ma már 81 éves Kirstó Nagy István volt szentesi gyógyszerész, aki szintén emigrációban él. a New Jersey állambeli Cliftonban. Ezeket nyilatkozza: — így adta meg nekem a véletlen, hogy megtudjam a hivatalos jelentéstől merőben eltérő valóságot. 1941 április 2-án este az éjjeli vonattal fel kellett utaznom Szentesről Budapestre, valami illetékügy elintézése végett. Ahogy harmadikán hajnalban felértem, azonnal mentem fel Budára a Pénzügyminisztériumba. hogy a hivatalos órák megkezdésére már ott legyek. Villamoson mentem, az első perronon, a kocsivezető mellett állva. Ott volt egy rendőr is. Az alagút, vagy a fogaskerekű közelében felszállt egy másik rendőr is, akit a már előbb ottlévő azonnal megszólított: Na, mi történt az éjszaka? A következő rövid pár mondatból kitűnt, hogy a később felszállt rendőr éjjel a miniszterelnökségi palota előtt teljesített szolgálatot és most a leváltás után ment haza, vagy az őrszobára. így válaszolt a kérdezőnek: „éjfél után jött egy német generális. Amikor kiszállt az autóból, úgy néztem, hogy Keitel, akit már láttam valóságban is, meg a filmhíradóban is. Felment a palotába. Hosszú idő múlva hallottam egy lövést, utána azonnal, kezében a revolverrel kirohant a generális és gyorsan a kocsijába szállva elhajtatott. Kis idő múlva jajgatva szaladt ki az utcára a miniszterelnök ur inasa, azzal, hogy a kegyelmes urat a német generális agyonlőtte. ..Én leszálltam a villamosról. Később Németországban ugyanígy mondta el nekem a történteket Telekinek a sógornője is, a magyar Főcserkésznő. Hozzáfűzte, hogy az inas, mint az egyetlen eléggé közvetlen tanú, nyomtalanul eltűnt, kétségtelenül a németek tették el láb alól. így hamisítják meg a történelmet, minden logikus következtetéssel szemben kierőszakolt. ténynek állított hazugsággal. Ezzel az utolsó mondattal Kristó Nagy Istyán arra céloz, ami előttünk, az akkori dolgok kulisszái mögé eléggé belátó budapesti újságírók előtt is ismert tény volt. hogy Telekinek valójában semmi oka sem volt az öngyilkosságra. A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács döntése — a németekkel együtt azonnali hadbalépést követelő Wert Henrik vezérkari főnököt leszavazva — Teleki Pál okos. higgadt javaslatának az elfogadása volt. miszerint a magyar hadsereg, a lehető legkisebb egységekkel, csak akkor vonul be Bácska Jugoszláv részébe, ha a német támadás folytán Jugoszlávia felbomlik, Horvátország kimondja függetlenségét és igy Bácska politikailag és katonailag légüres térbe kerül. Ezt a tervet a londoni követ utján Teleki az angol kormánnyal is közölte. Április 2-án megjött Barcza követ választávirata az angol kormány állásfoglalásával: Ha Magyarország a közölt terv szerint jár el, tehát nem támadja meg Jugoszláviát a néme-EMBEREK ÉS ESETEK A HATALOM BETEGSÉGE Dr. Arnold Hutschneckernek fényűző rendelője van a New York-i Park Avenue-n. 1925-ben végzett Berlinben, 1936-tól New Yorkban volt belgyógyász, azután fokozatosan áttért a Pszichoterápiára. Több mint 20 éve foglalkoztatja a pszichopolitika, vagyis a hatalmon lévő politikusok pszichoanalitikai tanulmányozása. Nem holmi kiváncsiskodás ez, hanem komoly tudomány: módszereket keres annak megakadályozására, hogy pszichikai zavarokkal küzdő személyek olyan magas tisztségekbe kerüljenek, ahol országuknak vagy az egész világnak súlyos kárt okozhatnak. A pszichopolitika azokat a tudattalan motívumokat is tanulmányozza, amelyek az embereket arra ösztönzik, hogy a hatalmat alkotásra vagy rombolásra használják fel. Hutschnecker doktornak egyedülálló lehetősége volt, hogy elméletét tovább fejlessze, és a gyakorlatban kipróbálja. íróasztala előtt két amerikai elnök is ült: Richard Nixon és Gerald Ford. Az orvos nevét akkor kapta fel a sajtó, amikor néhány évvel ezelőtt kiderült, hogy Nixon hozzá járt kezelésre. Amikor Ford alelnök lett, a lapok ismét sokat Írtak róla, mert Ford is járt hozzá, nem tudni, betegként-e vagy csak látogatóban. Amikor az amerikai kongresszus az uj alelnök életét és jellemét tanulmányozta, hogy a kinevezést megerősítse vagy elutasítsa, Hutschnecker doktort Washingtonba hívták, és a kongresszus tagjai napokig bombázták kérdéseikkel: vajon Ford betegként járt-e nála, és milyen pszichés zavarok miatt? A doktor szelíden kikerülte a kérdéseket, az orvosi titoktartásra hivatkozva. A kongresszus végül is azt a magyarázatot fogadta el, hogy közte és Ford között csak baráti kapcsolat volt. Nemrég jelent meg Hutschnecker pszichopolitikai könyve Ösztönzés a hatalomra címmel. ■ — Doktor ur, ön azt javasolja, hogy minden elnökjelöltet vizsgáljon meg két pszichiáter, és adjon róla bizonyítványt, hogy pszichikuma egészséges. Mivel ezt ön javasolja, aki orvosi vagy baráti kapcsolatban volt Nixonnal és Forddal, hadd kérdezzem meg: miért tartja ezt szükségesnek? „Ha végigtekintünk a történelem háborúin, bizonyára jó néhányat találunk közöttük, amely a vezető személyiségek tudattalan agresszív ösztöneinek levezetésére szolgált. És manapság a nagyhatalmak élén álló személyek egy gombnyomással elpusztíthatják az emberiséget, azt gondolva, hogy helyesen cselekszenek, nem ismerve azt a mélyebb ösztönzést, amely mozgatja őket. Csak a pszichoanalízis tárhatja fel a tökkel együtt, akkor Anglia nem üzen hadat Magyarországnak. csak formálisan megszakítja a diplomáciai kapcsolatot, amiért a német csapatok egyrésze Magyarországon vonul át Jugoszlávia ellen. A budapesti brit követ távozása előtt kifejezte „megértő” álláspontját arranézve, hogy a német csapatvonulást Magyarország kényszerítve volt megengedni, és hogy később megszáll bizonyos volt magyar területeket, ha ott a szerbek atrocitásokat követnek el a magyar őslakossággal szemben, — ami valóban meg is történt. Teleki mindebből azt láthatta, hogy az ország rendkívül kényes helyzetében megfelelő kompromiszszumot ért el! Nem vonta az országra Hitler haragját, elérte bizonyos délvidéki területek visszacsatolását és kivédte a brit hadüzenet veszélyét. Mindent együttvéve: elérte a lehető maximumot, győzött. Ez semmiképp se volt ok az öngyilkosságra. Környezete igazolja, hogy élete utolsó estéjén egyáltalán nem mutatott különös felindultságot. Este hat (Folyt, a 11. oldalon) lappangó ellenséges és agresszív indulatokat, amelyek kritikus helyzetben váratlanul kirobbanhatnak.” — És ha a jelölt, kezében az orvosi bizonyítvánnyal, elnökké válik, nem roppan össze piszehikuma a mérhetetlen hatalom súlya alatt? „Ismeri a régi mondást: ’A hatalom megront. Az abszolút hatalom abszolút mértékben megront.’ Nos, én nem hiszek ebben. A hatalom csak olyanokat ront meg, akikben erre megvolt a hajlam, és az alapos orvosi vizsgálat feltárhatta volna. Az egészséges pszichikumu ember egészséges marad akkor is, ha óriási hatalom van a kezében.” — Ön azt is javasolja, hogy az elnöknek orvosán kivid állandó pszichoanalitikusa vagy pszichiátere is legyen. De hogyan működne ez az idegorvos? Hiszen megeshetne, hogy az elnök valamelyik döntését a kezdődő elmebaj tüneteként értékeli, mert nem ismeri a titkos politikai indítékokat. „Először is nem újdonság, hogy egy vezető mnkatársai között pszichiáter legyen: a háborúban Pershing tábornoknak is volt pszichiáter munkatársa, és igen hasznos szolgálatokat tett. Másodszor: ha bárki súlyos helyzetbe kerül, ajánlatos, hogy szakorvoshoz forduljon. Miért ne tenné ugyanezt egy elnök, akinek minduntalan nehéz helyzetekkel kell megbirkóznia?” — Az elnökjelölt pszichoanalitikai vizsgálata megállapíthatja, hogyan fogja majd felhasználni a hatalmat? „Természetesen. Ezért is tartom szükségesnek, hogy két pszichoanalitikus-pszichiáter vizsgálja meg az elnökjelölteket.” — Ha ön vizsgálna meg egy elnökjelöltet, személyiségének milyen tényezőit tartaná veszélyesnek? „Az egyik fontos tényező az a motívum — a valóságos és nem a kinyilatkoztatott motivum —, amely az elnökjelöltet a hatalomra ösztönzi. Van, aki a hatalmat eszköznek tekinti egy cél elérése érdekében, és van, aki öntudatlanul célnak tekinti, tehát önmagáért akaija a hatalmat. Az ilyen ember nagyon veszélyessé válhat, mert arra használhatja a hatalmat. hogy bátor és férfias képet alkosson magáról, vagy hogy elfojtott agresszióját levezesse.” — Milyennek tekinti az ideális politikai vezetőt? „Legyen szerény és ugyanakkor erős, valósítsa meg energikusan a kitűzött célokat, legyen benne önfegyelem. Legyen őszinte, határozott jellemű, lássa tisztán saját cselekedeteit és érezzen együtt más emberekkel.” — Tehát ne legyen se neuratikus, se pszichotikus... „Ezt nem mondtam, mert a kettő között óriási különbség van. A pszichotikusok hatalomra jutását meg kell akadályozni. Ilyen volt Hitler. Ha a (Folyt. ■ IS. oldalon) Sima Ferenc
