Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-27 / 13. szám
16. oldal MAGYAR II lit AI H» MAGYAR TÁJÉK Falu a Bakony közepén CSESZNEK (zirci járás), Veszprém megye — Ez a völgy áttekinthető és nyugalmas, olyan mint a jó álom. A szemközti lejtőket élénkzöld fű borítja, s e zöld mezőség közepén tehéncsorda áll egyetlen tarka tömbben. mozdulatlanul. A távolság megcsalja az embert, úgy tetszik, a kép néhány lépésnyire van tőle. elérhetné akár a kezével is; ám aprók, játékosan aprók a tehenek, nem nagyobbak egy egérnél. Látni a farkuk bojtját, rövid szarvukat, szép, meleg szemüket. Száz bors ökröcske legelészik ott a domboldalon, mese és álom képében. Talán ilyen tájakat járt be a legkisebb királyfi, amikor elindult, hogy átkeljen az üveghegyen. Talán azok a magasba nyúló kőfalak a domb karéján egy régi-régi varázsló mesevárának romjai. Álljunk meg itt és nézzük a völgyet. Jobb kéz felől, ahol világosabb és ritkásabb az erdő, meggypiros háztetők villannak a szemünkbe. Vajon miféle emberek élnek ott? Mögöttünk és köröskörül vén erdő suhog, az ősz még nem érintette meg a fák lombozatát, nem borította tűzbe. sötét a rengeteg, feketébe hajló zöld, mély és titokzatos. A Bakony közepén vagyunk. A Cuha patak nyitotta szét itt ezredévek szívós, aprólékos munkájával a hegyvonulatot, mig végül is kitárult ez a tiszta völgy a sziklákon tenyésző élénkzöld fűvel. Az ut a völgy hajlatait követi. Veszprémből Győr felé tart; a történelmi idők során a vár, Székesfehérvár uj címere SZÉKESFEHÉRVÁR - Megváltozott Székesfehérvár címere és zászlója. A város címere ezentúl álló pajzs alakú lesz, uralkodó színei a sötétkék és a zöld. A pajzs alsó részén zöld mezőben óezüst színű rakott várfal látható, közepén kétfelé nyitott várkapuval, annak felső egyharmadáig lenyúló vasráccsal. A várfalon háromablakos torony van. amelynek középső kiemelkedő része fölött ötágú csillag látható. A város lobogója ezentúl középkék színű lesz. Középen a cimer helyezkedik el, s alatta vörös betűkkel a Székesfehérvár felirat látható. Az álló alakú zászlót- két szélén sodrott vörös szegély, alsó részén pedig vörös rojtozás disziti. amelynek csipkés tornyait látjuk odafenn, a hadiut miatt épült fel valamikor a rengeteg közepén, őrszemei az itt elvonuló ellenséges csapatokat figyelték. A bástyák és lőtornyok vagy három évszázada elveszítették jelentőségüket, de a vár és tövében a falu, Csesznek megmaradt. Úgy mondhatnánk, Magyarország egyik legeldugottab és legszebb fekvésű községe ez. Alig-alig hallani róla, kirándulóhelyként ismert, de nem maga a falu, hanem környezete kelt érdeklődést; különböző túraútvonalak érintik, ám az itt élő emberekről, sorsukról, kedvteléseikről, örömükről, gondjaikról keveset tudunk. Legfeljebb elképzelhetjük, hogy télen, amikor a hó mindent betemet, nagy a csönd itt, és nagy a magány. Arra gondolhatunk, hogy olyankor mozdulni sem lehet innen, távolra kerül a világ. A szép völgy talán csapdává válik, tehetetlenné bénítja az embert — s úgy hírlik, a Bakonyban hosszú és kemény a tél. Most azonban csak azt érezzük: jó lehet itt élni, ahol az érintetlen természet eléri a házak udvarát, ahol nem ritkaság, hogy szarvas, őz jár a kertben, ahol a levegőnek tiszta és erős illata van, s valami végtelen nyugalom lebeg az erdőségek lélegzetében. Induljunk hát, nézzük meg, mivégre él itt az ember. Meg kell kerülnünk a völgyet, le kell térnünk a főutról; egy keskeny, de sima erdei utón haladunk, mígnem elérjük a falu első házait. És itt mindjárt meg is kell állnunk egy pillanatra. Nem a holtakra vagyunk ugyan kiváncsiak, hanem az élőkre, mégis időzzünk el egy kicsit a temetőben, csupán azért, mert csodálatos a látvány és csöppet sem emlékeztet az elmúlásra. A hegyoldalban, a természet burjánzó, áradó ölelésében hófehér keresztek, márvány oszlopok állnak, a sírokat élő virág borítja, tűzvörös, kénsárga, mélykék, lila, bíbor, akvamarin, haragoszöld árnyalatokban, a régi fejfákra folyondár kúszik és a nagy ünnepélyes csöndben hallani lehet a madarak énekét. Különös temető ez, élettel, virágzással teli, pedig bizonyára itt is, mint mindenütt, fekete a gyász. A? emberben óhatatlanul feltolakszik az érzés: / a holtak helyének állapota bizonyos értelemben jellemző az élőkre is; a falu első üzenete ez a majdhogynem derűs virágzás... De ne tűnődjünk sokat, menjünk tovább. Az ut hirtelen fordul, meredeken lejt. aztán emelkedik. Körös-körül nem látni egyetlen régi házat. .És ami különösképpen meglepő, az uj épitkezési forma egyáltalán nem emlékeztet az ország más vidékein megszokottra. Nem uniformizáltak az épületek, sok a villaszerű emeletes ház, változatosak a homlokzatok; a csesznekiek úgy látszik megóvták magukat a típustervek bánatos egyhangúságától, az idegent itt nem fogja el az a szorongás, amit más falvakban oly gyakran érez a kocka alakú, elől kétablakos. tojásegyformaságu építmények láttán, amelyeknek formavilágából hiányzik mindenfajta népi hagyomány, de hiányzik az egyedi szépség keresése és hiányzik a nagyratörő ötlet, a korszerű lelemény is. Sok magyar település az utóbbi esztendőkben a gazdagodás során magáévá tette a komfortot, de nem tette magáévá az Ízlést. S ime, itt egészen mást látunk: egy modern villafalut, olyan építészeti megoldásokkal, törekvésekkel, amelyek illenek a környezethez, az erdőségekhez, a hatalmas, dús virágzó kertekhez, a hegyes-völgyes vidék hangulatához. Ám gyönyörködő szemlélődésünk közben feltolakszik egy kérdés is: honnan származik ez a gazdagság, amely a praktikus kényelmen túl az Ízlést, a szépséget is lehetővé teszi. Ezek az emeletes, kividről nézve hatnyolc szobásnak látszó házak sokba kerülhetnek. Honnan veszik a csesznekiek a pénzt? Hiszen ez a sziklás, szűkén termő föld és a hallgatag erdő nem lehet a gazdagság forrása. Mit mond erről a falu egyik ismerője? — Elöljáróban meg kell említenem, hogy mindig nagyon szorgalmas emberek éltek itt. De ez a szorgalom sohasem volt magától való, inkább a környezetből származó hasznos kényszerűség. A természet — valóban a természet közelében vagyunk — nagyon kemény, még a létezést, az életben maradást sem adja ingyen, küzdelemre szoktat, állhatatosságra, igénytelenségre nevel. Ezen a tájon földművelésből sohasem lehetett megélni. Az erdőt, a sziklát is használni kellett, s a cseszneki nép megtanulta, miképpen lehet használni. — A háború előtt nagyon sokan mész- és szénégetéssel foglalkoztak. értői voltak ennek a különös mesterségnek. Felhasználták az erdőadta valahány lehetőséget: fát és gombát gyűjtöttek. szamócát, epret, erdei málnát szedtek, disznóikat makkon hizlalták — akkoriban sokkal jobban, sokkal közelebbről ismerték az erdőt, mint manapság. A falu nem volt gazdag, minden lelemény és igyekvés csak a létezéshez volt elegendő. — A tulajdonképpeni változás a háború után történt. Akkor nyíltak meg a dudari szénbányák és az község férfi lakosságánk jelentős része elszegődött oda. Kezdetben általában a kétlaki élet volt a jellemző, a csesznekiek földművesek és bányászok voltak. Szorgalmukból, kitartásukból futotta arra, hogy kettős terhet viseljenek, és a gazdagodás ez időtájt kezdődött, a mostani élet alapjait akkor rakták le. Később a paraszti és a bányász életforma, elkülönült. A termelőszövetkezet a helvi adottságo kát figyelembe véve az állattenyésztésre tért át, jobbanmondva az álattenyésztés egyre nagyobb súlyt kapott; a rosszul termő, sziklás domboldalakat fűvel, pillangósokkal telepítették be, egyszóval úgy intéztek mindent, hogy kihasználják az adott lehetőségeket. Most már a paraszti életforma is jómódot, tisztes életlehetőséget ad. A község lakosságának másik fele pedig bányász maradt, a bányászok reggelenként busszal járnak be Dudarba, és busszal térnek haza. — Ezek a dolgok, amelyeket megemlítettem, a gazdagodás alappillérei. A szokatlanul fejlett lakáskultúrának pedig az a magyarázata, hogy az emberek nincsenek elzárva a világtól, megismerték a városias életformát, ízlést, s bizonyos értelemben. legalább is előnyeiben követni akarják. Az anyagi jólét szellemiekben is megmutatkozik. Nézzenek meg néhány házat belülről; szépségre, ízlésre, kényelemre találnak. Sok épületben korszerű etázsfűtés van, sok könyvet láthatnak majd, sok képet, szép, modern bútorokat, szép szőnyegeket, fafaragásokat. Higgyék el, ez a falu nemcsak kívülről szép, hanem belülről is... Ruffy Péter SPORT AZ ÓHAZAI NB I BAJNOKSÁG ÁLLÁSA: a 18. forduló után t. C, Dózsa 2. Honvéd 3. FTC 4. Videoton 5. Rába ETO 6. Csepel 7. ZTE 8. Diósgyőr 9. Pécs lü. MTK-VM 11. B.-cs&ba 12. Tatabánya 13. Salgótarján 14. Vasas 15. Haladás 1» 15 2 1 49—18 18 13 4 1 38—12 30 17 7 7 3 31—17 21 18 « 7 5 21—26 19 18 8 2 8 30—27 18 17 7 4 6 24—19 18 18 8 2 8 19—21 18 18 6 3 7 22—26 17 18 5 6 7 21—29 16 17 4 6 7 19—23 14 18 4 5 9 20—27 13 18 4 5 9 12—21 13 18 4 5 9 20—31 13 18 5 3 10 23—36 13 17 4 3 10 16—32 11 EREDMÉNYEK Bp. Honvéd-Tatabánya 2:1 Kispest, 9000 néző. Vezette Mohácsi. Gólok: Weimper 1:0 (30.p.). Csapó 1:1 (66.p.). Kozma 2:1 (68.p.). U.Dózsa-Haladás 2:1 (0:0) Szombathely, 9000 néző. Vezette: Szilvási. Gólok: Hauzer 0:1 (47. p.), Törőcsik 1:1 (57. p.), Harsányi 2:1 (81. p.). Csepel-Diósgyőr 1:1 (1:0) Csepel. 4500 néző. Vezette: Lauber. Gólok: Szurgent 1:0 (10. p.). Görgei 1:1 (71. p.). Békéscsaba-Pécs 1:1 (1:1) Pécs, 7000néző.Vezette: Miincz. Gólok: Pásztor 1:0 tizenegyesből (14. p.). Bálint 1:1 (33. p.). Videoton-ZTE 1:0 (0:0) Székesfehérvár, 6000 néző. Vezette: Bana. Gól: Karsai (69. P-). SBTC-Vasas 4:2 (3:1) A HÉT MÉRKŐZÉSE RÁBA ETO—FERENCVÁROS 2:1 (0:0) Győr, 12,000 néző, vezette Marton. Változatos, élénk iramú, igen élvezetes küzdelemnek örülhettek a szurkolók. A hazaiak lendületesebb, célratörőbb támadó játékuknak köszönhették a sikert. Különösen Glázer Róbert emelkedett ki — nemcsak a Győrből, de az egész mezőnyből —: harmadik mérkőzésen az ötödik gólt szerzi. Az első gól a második félidő elején esett: Glázer 10 m-es hatalmas lövése vágódott a léc alá: 1:0. A 86. percben Glázer elfutott, a 16-oson belül már csak lerántani tudták: a 11-est ugyanő értékesítette: 2:0. A 89. percben Mátét vágták fel a 16-oson belül: Bálint sem hibázott. 2:1. A TÖBBI EREDMÉNYEK Haladás—Ü. Dózsa 1:8 Vasas—Sal. BTC 2:4 Videoton—ZTE 1:0 Pécs—Békéscsaba 1:1 Bp. Honvéd—Tatabánya 2:1 Csepel—Diósgyőr 1:1
