Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-27 / 13. szám
8. oldal MAGYAR llllíAIK) A LEGENDA NYOMÁN — Békesség? Inkább kérdés volt, mint köszöntés József válasza. A KETTÉTÖRT OLAJÁG Gyökössy Endre Aber. Arimátiai József bicegő szolgája, a ház minden zegét-zugát felkutatta gazdájáért, akit Nikodémus ur keresett, a nagytanácsból. Olyan komoran várakozott egy faragott oszlopnak dőlve, hogy Áher megmukkanni sem mert. De mikor már mindent tűvé tett. mégis megszólalt: — Megnézem még a tetőteraszon. Bár ott Ribka asszony halála óta csak egyszer volt, amikor Beninut, kedves fiát leszúrták a zelóták. Az az ő siratósarka — mormolta —, de most nem halt meg senkije. — Vezess fel, biztosan ott lesz. Áher meglepetten meredt a vén tanácsurra. Honnan tudja ilyen biztosan? De szót se szólt. Bár még kora délután volt, szokatlan sötétség ülte meg Jeruzsálemet, ezért mécsest gyújtott. Ezzel mutatta az utat a tetőre. Gazdája valóban ott ült egy keleti szőnyegen, a terasz szögletében. Csak fehér szakálla világított ki a homályból. Nikodémus kivette Áher kezéből a mécsest s fejével intett, hogy hagyja őket magukra. A szolga riadt gondolatokkal bicegett le a lépcsőn: mi van már megint? Olyan nyugtalan a város. Annyi mindent pusmognak az emberek a Messiásról. Az Antónia-erőd pedig dugij> van a Cézáreából átrendelt katonasággal, s itt az ünnep... Nikodémus megvárta, mig Áher lépteit nem hallja, csak akkor szólalt meg: — József. — Vártalak. Nikodémus, Tudtam, hogy jössz. Ülj mellém, gyászom szögletébe. Nikodémus egy alacsony asztalkára tette a mécsest és barátja mellé kuporodott, aki valami párnafélét csúsztatott a dereka alá, és a faragott korlát elé. Sokáig ültek igy mozdulatlanul. Csak az Antónia-erőd és Heródes palotája felől viliódzott némi fény, s a város lármája is messziről szűrődött hozzájuk. Áher köhécselése törte meg a csendet. — Mit akarsz? — kérdezte gazdája. — Zebedeus fia keres, uram. — A halász? — Az. uram. János, aki a sózott halakat hozza az apjától minden héten. — Ma nem veszek halat. Páska lesz. Ö is tudhatná. — Tudja, uram. Csak beszélni szeretne veled. — Mondtad, hogy Nikodémus ur van nálam? — Mondtam, de azt válaszolta: — számára is van üzenete. — Áher zavartan folytatta: — Ez a forrófejű azzal a bizonyos Názáretivel járt, akit... Bocsáss meg, uram. hogy szólok de... — Tudom — vágott szavába József. — Engedd fel! Néhány perc múlva ott állt előttük gömyedten a Zebedeus-fi. Zihálva lélegzett, mint aki futott, vagy nagyon fáradt. A mécses vibráló fénye szinte kivéste a fiatal arc beesett vonásait. Kezében töredezett olajágat morzsolgatott. de látszott: nem is tudja. — Szólni kívántál velünk. — Meghalt. Nikodémus nagyon sokára szólalt meg: — Lábát megtörték? — Nem — nyögte a halász. — Csak a másik kettőét. — A páskabárány csontját sem szabad megtörni — mormolta az Arimátiai. — De azt fájdalommentesen kell levágni — jegyezte meg alig hallhatóan János. — Csak ezt akartad megmondani? — szólt közbe Nikodémus. — Nem, uram. Üzenetet hoztam anyjától, akit rám bízott a kereszten, hogy viseljem gondját. Neked azt köszöni. József ur, hogy fiának annyiszor átengedted kertedet és az olajprésházat a Gecsemánén. Ott érezte magát a legjobban. Utolsó éjszakáját is ott töltötte. Neked pedig azt köszöni, Nikodémus ur, hogy te voltál az egyetlen, aki egyszer védelmére keltél. Mélyen meghajolt és távozásra mozdult, de az Arimátiai megállította: — Mi van a kezedben? János zavartan bámult hálómarta tenyerére és az olajfaágra, amit szorongatott. — Egy olajág. Az ő kezében volt, amikor elfogták. Mig megkötözték, elejtette. Felvettem. Azóta is nálam van, nem tudtam eldobni... — Nekem adnád, János? A fiatal halász hallgatott, majd hirtelen, mint akinek kezét égeti, a mécses mellé tette: — Kertedből való, uram, téged illet — s már indult is, de József keze mozdulatára megállt: — János, mondd meg Máriának, hogy Fiát az én előre kivésett sziklasiromba fektetem. Úgyis közel van a Koponyák helyéhez. — Nikodémus? — fordult barátja felé. — Én száz litra mirrhát és aloét küldök, hogy megkenjék a testét. — De Pilátus kiadja-e? — Csikorgatta fogát János. — Még a halottaknak is ő az ura. — Az az én dolgom — felelte az Arimátiai. — Eredj és mondd meg Máriának, amit üzentünk. János meghajolt és lesietett a lépcsőn. Később Áher alakja tűnt elő a sűrűsödő homályból: — Már készül a páskabárány, uram, és a kharóset. Gazdája felvette a mécses mellől az olajágat. Kettétörte. Egyik darabját Nikodémusnak nyújtotta, a másik felét Áhernek. — Leveleit óvatosan szedegessétek le és főzzétek bele a keserű füvek főzetébe. Ma abba mártogatunk. Nikodémus tanácsurat kisérd le. Vidd a mécsest is. Világíts! Nikodémus köpenyébe rejtette az ágacska darabját, öregesen felállt, s csak ennyit mondott: — Nem hinném, hogy nehéz dolgod lesz. Ma Pilátus sem érezheti valami jót magát. Barátja hallgatott. — Békesség veled! — búcsúzott Nikodémus. NYITVA MARADT Es újra zeng a Husvét titka, széthullott szikladarabok őrzik a balzsamillatot. — Benéztek már az üres sírba a fényre szomjas századok és igy maradt számunkra nyitva s belőle folyton kiragyog teremtő kedve uj csodára — föltámadott! Sodornak hozzá szakadatlan tűnő embert tűnő idők s a bennünk rejlő halhatatlan megérzi Öt a Sir előtt, mit Isten nekünk kinyitott. Ebben a fénylő virradatban a Golgota már nem titok — Föltámadott! Nagy Miklós bwNfi ■■null m imL — ' — I S'Z'E'M‘L'E I-----------------------------------------Hosszú időt vett igénybe, de az Egyesült Államok végül hivatalosan is elfogadta azt a nemzetközi egyezményt. hogy mérgesgázokat és biológiai fegyvereket nem alkalmaz egy esetleges háborúban. Ford elnök nemrégen irta alá azt az egyezményt, amit 1925-ben hozott több, mint száz nemzet. Az Egyesült Államok mindezidáig késlekedett elsősorban azért, mert a hadsereg egyik ága és az American Chemical Society sokáig akadékoskodott. Az Egyesült Államok már ezt megelőzően is kinyilatkoztatta, hogy biológiai és baktériumfegyvereket nem alkalmaz és az elnök bejelentette a következőket: ,,Biológiai és kémiai fegyvereink teljes készletét megsemmisítettük.” Kell azonban néhány megjegyzést tenni. Az Egyesült Államok továbbra is fenntartja magának azt a jogot, hogy növényirtó szereket alkalmaz ,,az Egyesült Államok katonai bázisai körül levő növényzet fölötti ellenőrzés céljából”. Ez egy kissé rémitőleg hat. Mégis, most már biztosra vehető, hogy a biológiai és kémiai fegyverekkel való háborúskodás a múlté, hacsak valamelyik fél meg nem szegi a szerződést.
