Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-13 / 11. szám

MAGYAR HÍRADÓ 17. oldal MAGYAR TÁJÉK "A PUSZTA TÉLEN" KONDOROS, Békés megye — ,,A sik határ” valóban „befa­gyott tenger”, „alant repül a nap’^is, de a juhnyáj a déríitötte sarju lucernatáblát járja, és a juhász a Szabad Földet lapozza az utszegő árok széltagadó eny­­helyén. A táskarádió is ottan lóg ugyan a nyakában, de mint mondja, befogta a száját, mert: a zenebonában nem értem a szót a puli, pedig az felér két segéd­házfelügyelővel. Küldeni sem kell, megy, fenntartja a rendet, kerüli a falkát, s azután leül illedelmesen a farkára, s úgy nézi az embert, mintha azt kérdezné a szemével: Hát Szarvason megtartják-e a márci­usi vásárt? Az állatvásárt, ter­mészetesen, mert az autóvásár most lesz január végén, úgy, mint a múlt esztendőben, ami­kor Trabanton vitte őket, és a Wartburgon hozta haza Pista, a gazda villanyszerelő fia. Fickót is, mert beugrott az ura után. A fogyatkozó tanyák is „csen­desek”, a kémények füstje kemény időt jövendölve oszlopot ir az égre, de a major eleven. A kovácsmühelyben üllő csendül a kalapács alatt, a darálómalom egyhangúan morogja a magáét, a szabadtartásos Dália-marhák némelyike megnyargalja a kifu­tói, és lélekzetének ezüstpárája után bődül, a magtár előtt gép­kocsira rakodnak, a górékban morzsolnak, s a tehenészek pi­henőjében úgy ropog a friss akácgally, hogy a dobkályha szinte-szinte táncra perdül tőle. Takarótlan is üldözi az ifjúsá­gát álmában nagyaparangu bá­tyám, mig tehenésztársai ébren mulatják az időt, ami az eteté­­sek-fejések között mezsgyének szabadon marad. Itatni nem kell már, az a Bimbónak, vagy a Borcsának csak egy orremelin­­tésébe kerül, ahogy jobbadán a fejés is csupán gépkezelésnek számit. Hazamenni azonban nem kifizetődő, kerékpáron is órányira a falu — csak hajnalban-este szállítják gépko­csin őket —, igy hát a pihenőben delelnek. A dobkályha lapján nyugdíjas katonacsajkában hur­ka-kolbász sistereg, a hamutér­ből sülő krumpli illatozik, a kecskelábu asztalra öklök zu­hannak: kontra, rekontra; és a sarokból Lajcsi, a takarmányos odaszól a bankosnak: Adjál mán egy Kossuthot, komám, mert a szűzdohány sehogy se izük. A kukás apósa küldte a szomszéd faluból, szépen fel is vágta, ke­mencében pácolta, de valaho­gyan jobb a kész. A pipa után lassacskán a cigarettapapír, meg a sodorintás is nyugdíjba kerül. A majorirodán bezzeg nem delelnek, ott az álgörög oszlop­soros kastélyocskában, ahonnan valamikor rendszerint az istene­ket szaporítva ereszkedett alá az ispán. Az üzemvezető kiabálva telefonál: az ütemterv már majd­nem készen, de felfújni nem lehet. Az állattenyésztő takar­'S* mányt utalványoz, a ludoktor „tervezi” a gyógyszerigényt, és a nagyszájú brigádvezető a zár­számadását írja. Itt az alkalom a küszöbön, ideje hónaljig felrán­tani az alsófehért, mert bizony mostanában a tagság is vissza­kérdez, és ki az az önmaga ökre, aki szó nélkül a közvélemény deresére fekszik?! Még a futásnyira szomszédos Birkacsárda üzletvezetője sem, pedig ő inkább a „jöttmentek­­nek” szolgál. Étellel legalábbis. A helybeliek bekapják a reggeli féldecit, az esti fröccsöt és mennek, csak ritkán, vasárna-Megint forog a dorozsmai szélmalom ... A hires-neves dorozsmai szélmalmot eredeti formájában restau­rálták. A megyébe látogatók közül sokan felkeresik ezt az idegen­­forgalmi látványosságot, amelyről nóta is szól: „Nem forog a do­rozsmai szélmalom...” ponkcnt gyülekeznek össze a billiárd- vagy a hosszú asztal körül, a biirgepaprikást általá­ban kiküldetési rendezvénnyel kóstolgatják. S olyan eredmé­nyesen. hogy nemcsak órányikat kerülnek, hanem egy jótét lélek még a keresztfiát is az egyetemre segítette érte. Őket bezzeg nem veri szemközt hóval a szél. mint valaha a betyárokat, és a Csajka sem prüszköl alattuk, „háta mögött farkas, feje fölött holló”. És ez a telelő puszta mégis a Petőfi Sándoré. Nemcsak azért, mert valahol itt szekerezett Me­­zőberénynek, mielőtt a Szabad­ság szent szavát kiömlő piros vérével a fehéregyházi fekete földre irta volna. Hanem azért, mert azt a szót már itt is nemcsak megértik, élik! Tímár Máté Restaurálják a szombathelyi székesegyházat SZOMBATHELY, Vas megye — Ismeretes, hogy 1945 márci­usában a szövetségesek repülő­gépei szétbombázták a szombat­­helyi székesegyházat. A templom összeomlott, csak a kereszthajó kupolája és a két torony maradt meg. Tönkrementek a freskók, amelyeket Szombathely első püs­pöke, Szily János Maulbertsch­­csel terveztetett, s amelyeket aztán a hires festő tanítványai, Winterhalderés Spreng festettek meg. A székesegyház újjáépítését halaszthatatlan feladatnak tar­totta Kovács Sándor, akkori megyéspüspök. Két évi kemény munka után 1947 szeptemberé­ben a székesegyházat felszentel­ték ugyan, de belülről teljesen üres maradt. Lassanként pótol­ták az oltárképeket, 1964-ben tatarozták a déli oldal külsejét. Időközben azonban az északi oldal külső vakolata is annyira megrongálódott, hogy szüksé­gessé vált egy mindenre kiterjedő külső restaurálás, annál is in­kább. mert kiderült, hogy az el­használódott tetőzet életveszé­lyessé vált, a torony bádogleme­zei pedig teljesen berozsdásod­tak. Dr. Fábián Árpád püspök első gondja az volt, amikor az egy­házmegye kormányzását átvette, hogy a székesegyház restaurálá­sát megszervezze. Elkészültek a tervek a székesegyház újjávará­zsolására és hamarosan megin­dult a munka is. A kivitelező munkák jó részét az Országos Műemléki Felügyelőség vállalta. Úgy tervezik, hogy a templom renoválásával 1977-re végeznek i íTJ'r’hJ..V . ^ ekkor ünnepük ugyanis az egyházmegye alapításának 200. évfordulóját. A munka szépen halad. Már elkészült a két torony vöröslemez fedése. Az a­­ranyozás munkáját Novotny Jó­zsef szombathelyi egyházmegyés pap végezte. Hal eredeti Zrínyi oklevelet találtak PÉCS, Baranya megye — A Zrinyi-család hat eredeti, eddig ismeretlen oklevele került elő a Baranya megyei levéltárban. A 350 éves relikviák nemzeti ér­téknek számítanak. Az oklevelek részben magyarul, részben latin, illetve horvát nyelven íródtak a XVII. század első évtizedeiben. Aláíró­ik között több Zrínyi szerepel, köztük a költő Zrínyi Miklós. Tartalmukat tekintve főleg gaz­dasági jellegűek: pénzügyekről, adományozásról, végrendelke­zésről esik szó bennük. Az egyik — 1621-ben kelt — oklevél szö­vege hírül adja, hogy a muraközi Paulok falut adományként kapta Dombay Mátyás, aki ifjú kora óta hűségesen szolgálta a Zrínyi­­családot. A Zrínyiek gyakran kerültek pénzzavarba. Gróf Zrí­nyi Miklós, Zala és Somogy vár­megye főispánja (nem azonos a költővel) 1624-ben elismeri, hogy „Gaieties Márton uramtól mi­nemű nagy szükségünkben 42 aranyat valóságban és jog szerint kölcsön kérve kezünkhöz vettünk”, és zálogul jobbágybir­tokokat kötött le. A Zrínyi-okleveleket tudomá­nyosan feldolgozzák, és még az ;dén közzéteszik a szövegüket. A kézműipar még mindig fontos szerepet tölt be BUDAPEST — 62 ezer kisipa­ros működik jelenleg Magyar­­országon. Nagyrészük ipari szol­gáltatásokkal foglalkozik és ál­talában kézműipari jellegű mun­kát végez. Kisiparosok vállalják a lakáskarbantartás és a családi­ház építés munkáinak zömét. A magánkisiparosok által végzett munkák körében a szolgáltatá­sok növekszenek a leggyorsab­ban, s csak kevesebben foglal­koznak árutermeléssel. Érdekes adat az is, hogy 26 ezernél több kisiparos van nyug­díjban vagy áll jelenleg munka­­viszonyban. Néhány éve ugyanis — a szolgáltatások fejlesztése céljából — a kormányzat lehető­vé tette, hogy a legnagyobb hiánnyal küzdő ágazatokban — például vegytisztitásra, gépjár­műjavításra — nyugdíjban vagy munkaviszonyban levő szak­munkások is kaphassalak kisi­pari működési engedélyt. Tevé­kenységüket az állam a kezdés megkönnyítése érdekében adóel­engedéssel. hitellel és más esz­közökkel is támogatja. Jól bevált a néhány éve megreformált progresszív adózás, amely a szolgáltatásokkal foglalkozó, va­lamint a kisebb jövedelmű kisi­parosok adóját csökkentette, megnövelte viszont a legnagyobb — sokszor elképesztően nagy — jövedelműekét. A 62 ezer ma­gánkisiparos közül több mint 13 ezren teljes adómentességet él­veznek. Az adómentesség nem­csak a kezdő, hanem az idősebb, 60 éven felüli kisiparosok jóré­szére is vonatkozik. A magánkisiparosok és a szintén sokezer magánkiske­reskedő tevékenységét hasznos­nak ítélik Magyarországon. Mű­ködésük hozzájárul a szolgál­tatások iránt egyre növekvő igények kielégítéséhez, a tartós fogyasztási cikkek széleskörű elterjedése következtében állan­dóan növekvő javítási, karban­tartási szükségletek ellátásához, a városok és falvak élelmiszer és iparcikk ellátottságához, az áru­­választék bővítéséhez. Ez az oka annak, hogy a magyar állam megbecsüli és szükség szerint támogatja a lakosság szolgálatá­ban álló magánkisiparost SPORT AZ ÓHAZAI NB I. BAJNOKSÁG ÁLLÁSA: 1. O. Dózsa IC 13 2 1 45-17 2Í 2. Bp. Hon». IC 11 C I S3- • 2C 3. PTC 15 C 7 2 2C-I3 I» 4. Csepel 13 7 3 3 23-11 11 ' 5. Videoton IC 3 7 4 20-24 11 C. ZTE IC 1 2 1 17-20 1« 1. Pécs * IC 5 3 C 20-2C 13 0. Rába IC C 2 $ 2C-23 14 0. MTK-VM IC 4 C C 17-1» 14 10. Diósgyőr IC 3 4 7 10-24 14 11. Vasas IC 3 3 0 20-29 13 12. Békéscsaba IC 4 4 0 11-24 12 13. Tatabánya IC 3 5 < 10-19 11 14. Salgótarján IC 3 3 0 14-24 11 15. Haladás IC 4 3 9 15-30 11 A 17. FORDULÓ EREDMÉNYEI Ferencváros-MTK-VM 4:2 Zalaegerszeg-Pécs 2:0 T atabánya-Csepel 1:0 Rába-Bédéscsaba 2:1 Újpesti Dózsa-Videoton 2:0 Diósgyőr-Vasas 3:1 Bp. Honvéd-Salgótarján 3:2 aiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiKiigj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom