Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-20 / 8. szám
IS. oldal A házasságkötés pogány os hagyományai Irta: SIMA FERENC Ezeréves a magyar kereszténység, de úgyis mondhatjuk, hogy csak a kereszténységünk kezdete. Mert a keresztény hittérítők hazánkban három évszázadon át — az Árpádház uralmának egész ideje alatt — küszködtek a magyarokkal és a tatárok elől hazánkba menekült kunokkal, mig végül, okleveleik szerint „rájuk kényszeritették a kereszténységet”. Legtöbben azt hiszik, hogy a kereszténység a vallási szertartásokkal kapcsolatosan mindenben újat hozott, elvetve a régi pogány szertartás minden csinját-binját, amely igy mindenestől teljesen elmerült a felejtés feneketlen tengerében. Hogy ez mennyire nincs igy, az legott kitűnik, ha vizsgálat alá vesszük az egyik egyházi szentséget, a házasságot. Érdekes megfigyelni összehasonlításul, hogy amig egy másik szentség, a keresztség szentségében részesítésre a Biblia egészen pontos utasítást ad Jézus szavaival: „Tegyetek tanítványokká minden népet, kereszteljétek meg őket az Atyának és a Fiúnak és a Szendéteknek nevében” (Mt. 28: 19.), ugyanakkor arra a Biblia semmiféle rendelkezést, útbaigazítást sem ad, hogy a másik szentség, a házasságkötés hogyan is tegyen kiszolgáltatva. Ez részben megérthető abból, hogy amig a keresztelés teljesen uj dolog volt, amit a kereszténység hozott, addig a házasság már ősrégi intézmény volt, szinte kezdettől fogva ott látjuk az Ó-szövetségben is. Azonban ott sincs seholsem megszabva, előírva, hogy miként menjen végbe. Hogy az őskeresztényeknek milyen volt a házasságkötési szertartásuk, arról semmit sem tudunk. A magyaroknál előbb megtért népeknél az egyházi esketés szertartása nem volt egyforma és mindenütt átvett több-kevesebb külsőséget az illető nép pogánykorának házasságkötési szokásaiból. Pogány elődeink, az ősmagyarok házasodási módjáról kevés maradt fenn, de tudjuk, hogy a házasságot az ősvallás papja, a táltos előtt kötötték meg és a szertartásban lényeges szerepet vitt a „tila” (talán a „tilalom” szó gyökere, vagy lerövidítése), ami varázserővel biró nyaklánc volt. Ezt a táltos akasztotta a vőlegény és a menyasszony nyakába és attól a szempillantástól fogva a házasságukat megkötöttnek, felbonthatatlannak ismerték. Az erre az alkalomra gyújtott szent tűz előtt a vőlegény megesküdött a táltos jelenlétében, hogy feleségéről mindenkor gondoskodni fog és őt minden veszedelemtől megvédi, majd közösen esküdték tovább mindketten fennszóval, hogy egymáshoz életüknek minden napján és IGÉZŐ Borostás a bagoly útja. Solyomtoll a gyertyaláng. Pipacs-gyepű átugratva vágtába kezd a katáng. Mályvatornya ablakából htylik fölénk Hold-király. Hajad izzó hárfahurján szárnyas csillag muzsikál. Szárnyas csillag az én kezem, fényesedjék sziveden. Szárnyas csillag a Te kezed, tündököl a szivemen. Galambos! László éjszakáján hűek maradnak. Ez hasonló a mai esketéshez. A keresztény egyház hallgatagon vette tudomásul az ősi pogány szokás fennmaradását — egészen a mi századunkig — hogy az atya választott feleséget a fiának, az atya küldte a kiszemelt lányos házhoz a kérőket, követeket, az atya — és nem a vőlegény beleegyezésével jött létre az alku. A fiataloknak nem volt beleszólásuk a párválasztásba. A leányzót marhán, bőrökön, szolgálaton keltett megvenni az atyjától. Erre az ősi szokásra mutat, hogy a házasállapotra megérett magyar lányt mind a mai napig eladólánynak hívják. Amig az apák megkötött szerződésének a vőlegény, vagyis vevőlegény eleget nem tett, addig nem kelhettek egybe, a lány szüleinél maradt. De a két fiatal lefoglalta egymást magának, vagyis megtörtént az eljegyzés. Őseinknél még nem gyűrűvel, mint manapság, ám eléggé hasonlóképpen. Az egymásiránti elkötelezettség jeleként a vőlegény egy ezüstbe vésett képet — amely nagyon sokszor a göncölszekeret ábrázolta, ásatások során feltárt tetetek bizonysága szerint — küldött jegyesének és hasonlóképpen tett a menyasszony is, hogy magához kösse vőlegényét. A felfűzött és nyakukba akasztott képet aztán mindketten viselték, amig csak éltek. Az esküvőt követő lakodalom, amelyet a legszegényebbek is megtartanak, szintén teljesen pogány maradvány. De miért Ítélné el az egyház ÉRZÉKENY APA — Muszáj neked minden este a gyerekek előtt megkérdezni, hogy hol jártam!? BenyovszkyMóric, a fejedelem. (Folyt, a 10. oldalról) ra, házitanitóvá fogadja. Ö nem sokkal később elcsavaija a szép Afanáziának, a kormányzó leányának fejét. 1771 elején végigjárja Kamcsatkát és észrevételeit feljegyzi. De s földrajzi munka közben is ott motoszkál fejében a szökés gondolata. Fegyverrel megszerzi a „Péter és Pál” nevű vitorlást és az álruhába öltözött Afanáziával együtt, körülbelül századmagával megszökik. A Bering-tenger nem fogadja szívesen a szökevényeket. Egyebek között kikötnek a Szent Lórinc-szigeten. majd Unimak szigetén és 1771 júniusában Alaszka partjai előtt megpihennek a medvéiről hires Kodiak-szigeten is. A nélkülözés azonban tovább űzi a menekülőket és csakhamar eljutnak Japánba, Formózára (Tajvan szigetére), majd Macau portugál gyarmatra. A járvány nagy pusztítást végez soraikban. meghal Afanázia is. Ezt a regénybe illő, izgalmakkal gazdagon tűzdelt hajóutat nem szabad azonban csak kalandos vállalkozásnak tartanunk. Egy hires magyar geográfus igy értékelte ezeket a hónapokat: ..Általában ez az utazás a legnagyszerűbb felfedeemiatt? Hiszen maga Jézus is résztvett a kánai pogány lakodalmon, sőt csodát téve ott jó borról is gondoskodott. hogy jobb hangulat tegyen, mert akkorra már megitták, ami volt. Pogányos szokásmaradvány a háztűznézés. A szót mindenki ismeri, de kevesen tudják, mi is a pontos jelentése. A Felvidéken, Garam-menti falvakban még szokás, hogy amikor a mátkakérők belépnek, a jövendő arától tüzet kémek és vizet, fürgeségének kiismerése céljából. És amikor a menyasszonyt már viszik, szekeréről folytonosan szalmát hullajtva azt gyújtogatják. Amikor a falu terére — vagy ha másik faluba viszik férjhez a menyasszonyt, akkor ha a falu végére érnek, tüzet raknak, azt körültáncolják és átugrálják. Hasonlóan másnap korán szürkületkor is kiviszik a menyasszonyt a falu végére, ahol ismét tüzet raknak, azt táncolják körül és átugrálják, amit közönségesen perzselésnek neveznek. De a menyaszszony, illetve elsőnapos uj asszony ettől már futva menekszik. Pénzzel szokta magát megváltani, másként a tiizetrakók be nem eresztik a házba. Régi, már kiveszőben lévő lakodalmi szokása a Felvidéknek az is, hogy a menyasszonynak nemcsak tüzet kell átugrani, hanem fényes nappal fáklyák kíséretében a vőlegényes ház kutjához is kisérik. Ilyenkor a menyasszony a ház kútjába ajándékot dob. A tátraalji babonák említenek egy titkon ápolt, vétkes cselekményt, hogy ha a menyasszony azt akarja, hogy sohse tegyen gyermeke, akkor a vőlegény udvarára belépve vessen a kútba egy zárt lakatot, kulcsa nélkül. A Felvidéken sok a vár, ahol hajdan nagyurak éltek. Régi várkutak tisztításánál — nem ritkán — szokott kulcsnélküli, rozsdás lakat is előkerülni, a babonás múlt néma mesélőjeként.______________ zöutazások közé tartozik, csak mi magyarok vagyunk olyan élhetetlenek, hogy saját fölfedező-utazóinkat nem emlegetjük, érdemeiket nem emeljük ki eléggé. Nekünk csak az angol meg német felfedezők imponálnak. mert azokról könyveket írtak már össze. Mint hőstett is dicsőséges ez az utazás, mert örökös küzdelem volt a jéggel, hideggel és nélkülözésekkel.” Benyovszky a Távol-Keletről francia vitorlással indul vissza Európába s közben figyelmét felkelti a távoli óriás sziget: Madagaszkár. A sokoldalú férfiú jól vizsgázik a számára ismeretlen környezetben, megnyeri a szigetlakok bizalmát. Két évvel később, hatvankét malgas törzsfőnök Madagaszkár fejedelmének választja meg. Benyovszkyt Párizsba rendelik, ahol meggyőző erővel fejti ki érveit s azok elfogadásra találnak. De az udvari intrikáktól megcsömörlött, fáradt ember viszszatér Magyarországra, ahol korábbi jogos sérelmeit II. József orvosolja. Benyovszky ezúttal már feleségével a Újvilágba látogat. Részben a saját költségén elindítja a Rettenthetetlen (Intrepid) nevű vitorlást. A cél egyértelmű: Madagaszkár szigetére hajóznak. 1785 nyarán a választott fejedelmet éppoly szeretettel fogadják a szigetlakok, mint amilyen ellenszenvvel viseltetnek iránta a franciák. Függetlenségi törekvéseit eltiporják. 1786. május 26-án elesik a túlerővel folytatott küzdelemben. A kalandos életút a földrajztudománynak sok mindent adott. Bebizonyította, hogy a távoli Szent Lőrinc-szigeten élnek emberek, leírta Kamcsatkát, részletesen foglalkozott a Bering-tengerrel és a környező szigetvilággal. A korábbi feltevésekkel ellentétben igazolta, hogy Szahalin sziget és nem félsziget. És hogy még a szigeteknél maradjunk: Madagaszkárról is értékes leírásokat hozott nyilvánosságra. Pataki Béla Pál
