Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-20 / 8. szám
10. oldal MISS WARDLAW “IGAZA” Irta: MÄRER GYÖRGY A történet olyan mai, hogy maibb már nem is lehet. Főszereplője Harriet Wardlaw texasi középiskolai tanárnő, akinek tanitói tevékenységét a szuperintendens (magyarul: tanfelügyelő) felfüggesztette és Miss Wardlaw-t egy könyvtárosi állásba helyezte át. Mindez pedig azért történt, mert Wardlaw kisasszony hajadon létére teherbe esett és igy járt be továbbra is az iskolába tanítani teenagereket. Miss Wardlaw az áthelyezést jogtalannak minősítette és a kende- *'*“rer «y°*8Y ti bírósághoz fordult jogorvoslatáért, azon az alapon, hogy a szuperintendens eljárása a nemi megktilönböz tetés kiáltó példája, mivelhogy az még soha sem esett meg. hogy egy férfi tanárt elhelyeztek volna állásából, mert törvénytelenül születendő gyermek apjaként tanított. A bíróság a fellebbezést elutasitotta, James R.Meyers biró megokolása szerint azért, mert Miss Wardlaw állításának, hogy a férfiak javára e téren bármiféle megkülönböztetés történt volna, semmiféle bizonyítéka nincs. Ennek bizonyítása egyébként is lehetetlen lenne — mondta a biró — miután egy férfin nem állapítható meg a jövendő apaság, ellentétben a nővel, akin a terhesség szemmel látható jelei mutatkoznak... A bírói indikláshoz dr. Davidson szuperintendens, aki a tanárnőt az iskolai katedráról száműzte, még azt tette hozzá, hogy Miss Wardlaw áthelyezése nem azért történt, mert hajadonként teherbe esett. Ha egy házasságban élő tanárnő néz az anyaság elé, akkor tovább taníthat, amig csak fizikailag képes rá. A hangsúly tehát nem a terhességen van, hanem a törvénytelen állapoton, márpedig a texasi erkölcsi felfogással nem egyezik, hogy egy ilyen szellemű tanárnő nevelje az ifjúságot. Miss Wardlaw tovább fellebbez, ezúttal az iskola Board of Trustee-jéhez, ami, gondolom, a magyar iskolaszéknek felel meg. A bíróság előtt ő is és a tanúként kihallgatott Jim Cox nevű végzett diák is egyértelműen állították, hogy utóbbi a születendő gyermek atyja. Wardlaw kisasszony ehhez még hozzátette, hogy ő a gyermek világrahozatalát „megtervezte”, de férhez menni nem óhajt. Hasonló esetre eddig nemcsak Texasban, hanem valószínűleg az egész Egyesült Államokban nem volt még példa. Biztosak vagyunk azonban benne, hogy a jövőben egyre sűrűbben lesz, ha csak a „permissziv” társadalom véglegesen nem huny szemet a hasonló „erkölcsi kilengések” előtt és az ilyen eseteket leveszi a felháborodást érdemlő esetek napirendjéről. Mindig úgy volt, hogy bizonyos korszakokban a fennálló erkölcsi szabályok meglazultak. Gondoljunk csak arra, milyen nagy felháborodás kisérte nem is olyan régen pl. Ingrid Bergman színésznő törvénytelen viszonyát Rosellini olasz filmrendezővel, holott ma már egész sereg olyan ismert sztár ragyog a művészet egén, akik innen-onnan szenvedélyesen gyűjti magának a törvénytelen gyermekeket. És ezen senki sem háborodik fel, sőt példájával egyenesen buzditóan hat a női szabadság egyre sokasodó „gyakorló” hiveire. Az un. erkölcs egyébként mindig viszonylagos volt. Az emberi történelem folyamán nem mindig ismerték pl. a házasság szentségét.És mikor már ki is alakult a mai (vagy már tegnapi?) társadalmi erkölcs, mellette mindig virágzott az un. „biológiai” erkölcs is, aminek az volt a lényege, hogy az éhség jogossá tette annak csillapítását akkor is, ha az ennivalót valaki törvénytelen eszközökkel teremtette elő, vagy mondjuk, hogy valaki nemi vágyainak kielégítését nem a fennálló társadalmi szabályok keretén belül bonyolította le. Ennek a biológiai erkölcsnek a bajnoka, úgy látszik, Wardlaw kisasszony is, aki „megtervezi” a gyermekszülést, de nem hajlandó az anyakönyvvezető előtt megjelenni házasságkötés céljából. Erkölcstelen-e ez vagy sem, ezt a kérdést vitatják az iskolai hatóságok, az illetékes bíróság és maga az érdekelt anyajelölt is. Szerintem azonban a korok szerint változó erkölcsi felfogáson kívül van a kérdésnek egy másik vonatkozása is és ez a társadalomépitő és fenntartó jelleg. A társadalmi gépezet zavartalan működésének legszilárdabb alapja ugyanis: a család. A család apával, anyával, gyermekekkel, közös lakással, közös ebédlő-asztallal, közös örömökkel, bánatokkal, közös érdekekkel együtt. Nemcsak azért, hogy az adóhivatal pontos postacímen megtalálja az adófizetőt, hanem főleg azért, hogy legyen millió és millió világitó ablak, amely kisugározza a maga ösztönző fényeit, éltető energiáit a jövőt, folytatást építő társadalom koromsötét éjszakájába. S ezért nincs föltétien igaza Miss Wardlawnak, amikor nem érzi a különbséget a kétféle terhesség között és azt hiszi, hogy a gének igy is, úgy is egyformán öröklődnek át. És szerinte ez a lényeges. Pedig nemcsak ez. Hanem az is, hogy a megszületendő gyereknek, ha majd jártányi ereje lesz, ne egy lerombolt világ kövein kelljen bukdácsolnia, ha ételhulladékot keres a romok között, ahelyett, hogy a családi asztalra rakott tányérból kanalazná az Ízletes meleg levest. HIRES magyar világjárók BenyovszkyMóric, a fejedelem... Négy világrészben járt és az öt kötetes magyar felfedezéstörténet három kötetében találkozunk a névével. Mindez önmagában mutatja, hogy rendkívüli személlyel van dolgunk. Egy közelmúltban megjelent könyvben igy méltatták: „Amilyen különleges, megdöbbentően fordulatos Benyovszky Móric sorsa, éppoly tarkák, meseszernek s izgalmasak a körülötte cikázó események, emberek. A földrajzi keret, amelyben ez a tűzláng ember mozog: a Földnek a XVIII. század második felében tőlünk még igen-igen messze eső egzotikumszámba menő és a fantázia homályába vesző tájai...” Kiváló szellemi képességekkel, testi erővel, ügyességgel, kitartással ötvöződött egybe bátorsága, sőt, vakmerősége. Villámgyors elhatározási készség, bámulatos nyelvismeret, mesteri sakktudás, hadvezért tengerészeti szervezői adottságok párosultak benne fáradhatatlan válalkozókedwel és lobogó tettvággyal. Izzó patrióta és szenvedélyes harcosa a vele vérrokon lengyelek szabadságküzdelmeinek. Olthatatlanul szomjazza az igazságot, személyes sérelmeiben éppúgy, mint a Szibériába száműzöttek, leigázott néptörzsek, gyarmati elnyomás alatt szenvedők ügyében. Benyovszky Móric gazdag életutján történetével ugyancsak későn ismerkedtek meg a magyar olvasók. Önéletrajza ugyanis halála után angolul jelent meg. majd sikert sikerre halmozva francia, német és holland nyelven többször is kiadták. A magyar fordításra csaknem száz évet kellett várni és nem kisebb személyiség, mint Jókai Mór fordította le a négykötetes munkát. A kiadó előszavában olvashatjuk: „Fölösleges lenne a mű kiadásakor az olvasót az érdekes tartalomra figyelmeztetni. Eléggé neg van állapi vi, hogy a szerző hatalmas tehetségekkel megáldott 1 rfi, aki mintegy teremtve lett merész kalan lük végrehajtására s aki hozzá még zivataros harczok iskolájában is nevelődött, a melyben szellemének rettenthetetlensége, s azon uralom, melyet másokra gyakorolni tudott, kemény tapasztalatok közt fejtett ki.” A Nyitra megyében született huszárezredes fia jó nevelésben részesült, de nagyon korán, tizenöt éves korában már Mária Terézia császár-királynőt szolgálja a hétéves háborúban. A tizennyolc éves hadnagy búcsút mond a hadseregnek és beteg lengyelországi rokona hívására elindul a távoli földre, ő a kijelölt örökös. Alig érkezik Lengyelországba, apja meghal s mire felocsúdik, rokonai már rátették kezüket magyarországi örökségére. Nem nyugszik bele a kudarcba, de fennakad az intrikák hálóján és Bécsben rebellisnek bélyegzik. Maradnak tehát a lengyel tájak. Benyovszky Móricot a lengyel szabadságharc hire visszahozza a szárazföldre. Krakkó védelmében kitünteti magát és közben hazalátogat Magyarországra. De hiába fordul a királynőhöz kegyelemért, levelei elsüllyednek a bécsi kancellária útvesztőiben. Feleségül veszi lőcsei házigazdájának leányát, majd ismét a harcmezőre indul, ahol kitűnik bátorságával. Előbb ezredes, majd tábornok lesz — és az életút nagyot perdül, kilendül vagy tízezer kilométert. Kétszer is elfogták, de kicserélték. Harmadszorra nem kerüli el az orosz fogságot. 1769-ben Szibériába száműzik. Nélkülözések közepette, de nyitott szemmel halad keresztül Ázsián. Ilimszkről később ezt irta: „Ennek a városnak tekintélyes kereskedése van szőrmeárukkal, melyeket a száműzöttek itt halmoznak fel, amig az európai kereskedők értük jönnek, hogy azokat élelmiszerekkel becserélve Khinába szállítsák. Ezek az urak a bevásárlásnál kétszázat nyernek százon, s az után az eladásnál mégegyszer annyit. (Tehát egy rókáról mégis csak lehet két bőrt lehúzni.) Ezek körülbelül az árak, amelyekért az itteni menekültek és benszülött vadászok az európai czikkeket vásárolják: egy font lőpor három rubel, negyven font búzaliszt öt rubel, tiz font vaj hat rubel, egy átlag égett bor — 18 pint, ötven rubel, Ezen árakhoz képest aztán számítanak egy nyersbőrt egy rubelbe, egy feketeróka bőrt háromba, egy medvebőrt félrubelbe, ötven szürke mókusbőrt egy rubelbe, száz fehér tengerinyulat ugyanannyiba, és huszonnégy hermelinbőrt szintén egy rubelbe.” A Csendes-óceán partján nem ér véget Benyovszky útja, mert a hadifoglyokat Kamcsatkába szállítják. A lélekvesztő kapitánya, hozzá nem értésével tűnik ki. „Ez a helyzet kedvet támasztott bennem megragadni az alkalmat a rabságból való kiszabadulásra, azt indítványoztam a hajós népnek, hogy vessünk horgonyt a korai partok előtt, hogy az árbóczunkat kitatarozzuk s a hajómálháinkat is újra összerakjuk, mert azokat a vihar annyira össze-visszadobálta, hogy félteni lehetett a hajónkat a felbillenéstől, ha még egy erős szélroham jön rá. De minden ékesszólásom hasztalan volt, a hajós népnek ismét visszatért a mersze amint a vihar szűnni kezdett, kényszeritett Korea mellett elvitorláznunk. Hasztalan iparkodtam a mágnestűt vassal és fokhagymával meghamisítani, talán sikerült volna ez a csel, ha a szél egyszerre meg nem fordult volna délnyugat és dél-délnyugati irányban támadva fel; mire én is kénytelen voltam minden hajlandóságom ellenére Kamcsatka felé vitorlázni.” Amennyire félt Benyovszky Kamcsatkától, annyira szerencsésnek bizonyult a hosszú félszigeten töltött kényszerű tartózkodása. Úgy ismerik meg, mint kiváló sakkozót, aki csakhamar nagy pénzeket nyert a hatvannégy mezős kis-csatatéren. Nilov kormányzó felfigyel a tehetséges Benyovszky(Folyt. a 13. oldalon)
