Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-13 / 7. szám

6. oldal ORVOSSZEMMEL A "rés" az élet és a halál között (Befejező cikk) Mint mondottuk, a biológiai halál az agy működésének meg­szűnésekor következik be. Az agy működését elektroenkefa­­lográffal (EEG-vei) lehet kimu­tatni: ez a műszer az agy működési áramait (pontosab­ban: feszültségkülönbségeit) sa­játos görbe formájában rajzolja papírra. Ha az agy nem él az EEG egyenes vonalat húz. Soká­ig ugv vélték, hogyha az agy mű­ködése 4-5 percig szünetel, az agykéreg helyrehozhatatlanul károsodik, és ha a beteget sikerül is újraéleszteni, azután már csak vegetál, gondolkodás- és cselekvésképtelenül él. Az újabb vizsgálatok szerint azon­ban az agy néha egy-két (sőt még több) órás szünetet is kibír. Például fagyhalál esetén észlel­tek ilyent, amikor hosszabb szü­net után is helyreállt az agymű­ködés. visszatért a teljes élet. Több országban végzett kuta­tások és megfigyelések alapján végül is az az álláspont kristályo­sodott ki. hogy a biológiai halál bekövetkeztét akkor lehet meg­állapítani, ha — a szívműködés megszűnése után az agy már legalább 30 perce nem működik, ez ugyanis azt jelenti, hogy ugyanennyi ideje megszűnt az oxigénellátás, vagy ha — szívműködés ugyan még észlelhető, de az agy működése 12 órája szünetel. 366 millió telefonkészülék NEW YORK — 23,4 millióval nőtt a telefonállomások száma a világon 1973-ban egy most nyil­vánosságra hozott statisztika szerint. Ezek szerint 1974. január elsején 336,3 millió telefonkészülék volt a világon, 7.5 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Az összes telefonok 47,4 százaléka az amerikai kontinensen, 34,2 szá­zaléka Európában és 14,9 szá­zaléka Ázsiában működött. U- gyanakkor egész Afrikában mindössze 4 millió készülék, a világ telefonjainak 1,2 százaléka létezik. Az Egyesült Államokban 100 lakosra 65, Svédországban 61, Svájcban 55 készülék jut. A legtöbb beszélgetést 1973-ban az USA-ban bonyolították le (188 billiót). Második helyen Japán áll 45 billió beszélgetéssel, a harmadikon Franciaország, amely pedig a telefonkészülékek számát tekintve, meglehetősen hátul kullog a nyugati országok sorában. E két esetben ugyanis már nincs kilátás az agyműködés helyreállítására. A gyógyíthatatlan betegségben haldoklók létének mesterséges meghosszabbítása, vagy azok biológiai létezésének vagy olyan betegségben, amely az átülte­tendő szervet károsítja; — az átültetéshez meg kell nyerni az elhunyt hozzátartozói­nak a beleegyezését, mint ahogy ehhez annak a betegnek a bele­egyezése is szükséges, aki a szervet kapja. Reménytelen esetben tehát akkor megokolt a biológiai életet fenntartani, ha ezzel egy másik ember életének a megmentésére van remény. És most térjünk vissza az élet és a halál mezsgyéjére. Van még erről mondanivaló. A normális ember — mondottuk — szeret élni, nem kívánja a halált, de tudja, hogy meg fog halni. Az életkor előre­haladtával azonban egyre többet foglalkozik az elmúlás gondola­tával. Amikor hirt kap kortár­sainak a haláláról, elkerülhetet­lenül felötlik benne a gondolat: nekem mennyi van még hátra? A legtöbben félnek a haláltól. Magától a haláltól is, és attól is, ami azt megelőzi. Sokan az „ismeretlentől” félnek, sokan pedig attól, hogy mi vár rájuk a „túlvilágon”: büntetés, jutalom, az élet valamiféle folytatása, vagy feltámadás — valamikor. Korunkban világszerte egyre többen vallják, hogy a halál a lét végleges befejeződése. Nincs tovább: rányomtuk életünk bé­lyegét a világra, s most már hatásunkban és az utódainkban élünk majd. És ez vigasz is cél­kitűzés is. Sokan nem magától az elmú­lástól, hanem a halált megelőző szenvedéstől, a fájdalomtól fél­nek. Az élet és a halál mezs­gyéjén lejátszódó érzéseket és lelki folyamatokat természetesen kevéssé ismerhetjük. A halottak nem beszélnek. De ma már sokan vannak, akik visszatértek a klinikai halálból, és azok be­szélnek. Az újraélesztett embe­rek elmondásából tudjuk, hogy ők a halál pillanatában már nem éreztek semmit. A halál nem fáj. A halált azonban gyakran hosszadalmas, fájdalmas beteg­ség előzi meg. A betegség fáj, fájhat vagy legalábbis kelle­metlen érzésekkel járhat. S ez az. amitől az ember általában fél. Mindez azonban még előbb játszódik le. mintsem az élet és a halál mezsgyéjére érnénk. De az átmenetek már itt is elmosód­nak. Mindez súlyos kérdések elé állítja az orvost és a hozzátar­tozókat is. A fájdalmat, a szenvedést lehet csillapítani, sőt meg is lehet szüntetni. Ma már sokfele gyógyszer áll rendelke­zésre. Csakhogy ezek a gyógysze­rek általában csökkentik a szer­vezet erejét, ellenállóképességét is — megrövidítik az életet. Ezért minden esetben kiilön-kü­­lön gondosan kell mérlegelni a fájdalomcsillapítás mértékét. Gondoskodni kell arról, hogy a beteg minél kevesebbet szenved­jen, ugyanakkor az életére is ügyelni kell! Említésre méltó az az álláspont, amely Angliában egy e kérdésről szóló vitában hangzott el: „Az orvos köteles­sége az élet meghosszabbítása. De nem kötelessége a haldoklás meghosszabbítása.” A klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a betegek túlnyomó többsége eszméletlenül vagy teljes öntudatzavarban hal meg. A ,,haláltusá”-t, amelyet a szépirodalom oly sokszor dráma­ivá szinez, a beteg rendszerint nem érzi. A szervezetében fel­halmozódó mérgező anyagcsere­­termékek, a rossz vérkeringés miatt megnövekvő széndioxid­mennyiség előbb utóbb elhó­dítják a haldoklót, s ő rendsze­rint öntudatlanul lép át a klinikai halálba. Ám vannak, akik az „utolsó Szivmegfigyetö a karkötőben NEW YORK — Egy orvosi műszereket gyártó cég rövidesen egy divatkarkötőként viselhető, elemekkel működő szivmegfi­­gyelő készüléket hoz forgalom­ba. Aki a kezére csatolja, állan­dóan vizsgálhatja, ellenőrizheti pulzusát. A karkötőbe épített különleges jelzőberendezés a szó szoros értelmében azonnal riadót ver, kis elektromos jelzésekkel figyelmezteti viselőjét, ha valami nincs rendben. Ha pedig a szív­működés ritmusa jelentősebben változik, ébresztőórához hasonló hangot ad. Kicsi, alig 15 mm magas, három rekeszre osztott dobozában vannak elhelyezve az elemek, a kétféle riasztóberen- 0 dezés, a harmadik rekeszecské­­ben pedig a karkötő viselője szív­gyógyszereit tárolhatja. Az uj gyógyászati ellenőrző eszközt „Nemcsak hipochondereknek!” reklámszöveggel fogja hirdetni a cég. A meglehetősen olcsónak tűnő reklám mögött végered­ményben egy figyelemre méltó és bizonyos betegségek esetén két­ségtelenül életmentő műszer rej­tőzik. pillanatig” megőrzik az eszmé­letüket. Közéjük tartoznak azok is. akiket hirtelen ér a halál. Azt mondják, — és ez gyakran ol­vasható a szépirodalomban is, — hogy ilyenkor, a halál pilla­natában. végigvonul előttük egész életük, ez utolsó emlékezé­sük. Bizonyos, hogy a haláluk­hoz közeledve sokan végiggon­dolják életüket, de azt, hogy a halál „pillanatában” az „film­szerűen” leperegne előttük, a hirtelen halálból újraélesztettek megcáfolták. Hirtelen halál (bal­eset. villámcsapás stb.) esetén előbb szűnik meg az öntudat, mint hogy fájdalmat érezhet­­nénk, vagy hogy bármire is gondolhatnánk. Ilyenkor már nincs semmiféle „belső szem”, amely előtt villámgyorsan lepe­reghetnének az élet eseményei. S a klinikai halált — ha nincs rá orvosság — a végleges, a bioló­­giai halál követi. Alacsony sótartalmú diétázás Az orvos igen gyakran alacsony sótartalmú diétát rendel el a be­tegnek. Ez különösen gyakori idős emberek gyógykezelésében. A normális napi ételmennyi­ségben 10 gramm vagy ennél is több só (Szódiumklorid) van. Ha a sós ételeket kizárjuk és semmi sót nem adunk az asztalra, ak­kor a napi mennyiség 3-6 gramm között ingadozik. További 2-4 grammos csökkentés érhető el, ha a főzésből is kihagyjuk a sót. De ha csak a szódium marad az ételben (és nem a klorid), akkor egész sor alacsony szódi­­umtartalmu ételt lehet fogyasz­tani. A szigorú diéta csak fél gramm sót vagy 200 milligramm szódiumot tartalmaz. A legala­csonyabb szódiumtartalmu diéta megengedi az grammnyi sót (500 milligramm szódium). Az alábbi javaslatokkal segí­teni kívánjuk azokat, akik alacsony sótartalmú diétázásra kényszerülnek. — Nyers vagy főzött friss gyümölcs és gyümölcslé; kon­zerv, szárított vagy fagyasztott gyümölcs vagy gyümölcslé (ha­csak a feliraton nem áll az, hogy sót vagy szódium-benzoátot ad­tak hozzá). — Friss vagy fagyasztott zöld­ségfélék, amihez nem adtak sót. Csaknem minden zöldség fo­gyasztható, kivéve a cékla, zeller, kelkáposzta, limabab, savanyukáposzta, spenót és leve­les fehérrépa. — Ne használjunk sót a krumplihoz, rizshez és a gaboná­ból készített ételféleségekhez. (Csaknem minden Cereal-félé­ben alacsony a sótartalom.) Pozsonyi kifli 40 deka liszttel összemorzso­lunk 10 deka vajat, 8 deka zsírt, 5 deka porcukrot és egy csomag vaníliás cukrot. Csipetnyi sóval Ízesítjük. Citromhéjat reszelünk bele. 1 deci tejjel felfuttatott 2 deka élesztővel tésztává gyúrjuk. Fél órát pihentetjük. Annyi egyenlő golyóra osztjuk, ahány kiflit akarunk készíteni. Ezeket egyenként kinyújtjuk, megtölt­jük dióval vagy mákkal, és kifliket formálunk belőlük. To­jássárgájával kétszer átkenjük, majd kelni hagyjuk. így lesz márványos. Töltelék: 20 deka darált mák, vagy dió, 1 deci tej, 12 deka cukor. 2 centiliter rum, 1 kanál baracklekvár. Jó étvágyat! — Sótlan vaj vagy kukoricaolaj margarin. Olajfa-olaj és más zöldségolajak, Ízesítők, Crisco vagy zsir. — Hús, hal vagy baromfi (3-4 unicára korlátozva) és só nélkül készítve. Füstölt és sózott hús vagy hal nem fogyasztható. Tojás, naponta egy. — Édességek és krémek. Ezek közé tartozik a tejsató, pudding, zselé, dzsem, gyümölcsíz, méz, cukor, cukorszirup, sótlan dió, gyümölcsfagylalt, sütemények, stb. Só nélkül! — Tea, kávé, szénsavas, italok, ginger ale, must, Coca- Cola és limonádé. A közönséges tej rendszerint gazdag a szó­­diumtartalomban. Az alacsony szódiumtartalmu tej (Lonalac- Walker Gordon) és a sótlan házi túró fogyasztható. — Különleges kenyerek, amiket élesztővel, de sótlanul készítenek, vagy sütőporok (szó­­dium-bikarbónát). ZSEBKÉSSEL OPERÁLT ZAMBA, Malawi — Zsebké­sével saját jobb kaiját vágta le egy fiatal afrikai, mert ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy megmeneküljön egy krokodiltól. A Malawi köztársaságból szár­mazó Asarm Phiri a Dél-afrikai Köztársaság Natal nevű tarto­mányában egy krokodilokkal zsúfolt folyó partján sétált, amikor egy hirtelen felbukkanó hüllő először csípőjét, majd jobb karját kapta el. Késével többször megszurta az állatot, de miután annak szorítása nem engedett, villámgyors döntéssel a könyök­hajlatban elvágta saját jobb karját, s igy — megmentette életét. Jelenleg egy svéd missziós kórházban ápolják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom