Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-06 / 6. szám
9. oldal Lincoln másik tragédiája Irta: SIMA FERENC / ' Ez az uj esztendő egy kicsit Abraham Lincoln éve is: 1865-ben, 110 éve terítette őt le a szinházban John Wilkes Booth gyilkos golyója. 56 éves volt, államférfiul tetterejének teljes birtokában. A gyászos évforduló alkalmával kétségtelenül sok cikk és szónoklat lesz majd róla, aki szívós akarattal feltörve a maga erejéből végezte iskoláit, lett ügyvéddé, politikussá, majd az Egyesült Államok 16. elnökévé, a rabszolgaság megszüntetőjévé, aki leverte az emiatt kitört polgárháborút és véglegesen szilárd alapokra fektette az addig csak lazán összefüggő E- gyesült Államokat, és az amerikai demokrácia atyja lett. Mindezeket kétségtelenül elmondják majd a halálos tragédiája 110. évfordulója alkalmával Lincolnról, akinél senki sem volt az USA-nak nagyobb elnöke. De lehet, hogy a megemlékezők megfeledkeznek róla, vagy talán kegyeletes tapintatból nem térnek ki rá, hogy Abraham Lincoln legnagyobb tragédiája nem Booth halálos lövése volt, hanem az a 23 évig tartó másik tragédia, a szerencsétlen házassága a nála 9 évvel fiatalabb Mary Todd Lincolnnal, négy fiának anyjával, akik közül azonban csak az elsőszülött érte meg a íérfikort, Robert Todd Lincoln, aki ügyvéd, majd miniszter lett és meg sem kisérelte útját állni annak, hogy apja egykori ügyvédtársa és életrajzírója, W.H. Herndon az „Egy hatalmas élet igaz története” című, háromkötetes munkájában részletesen nyilvánosságra hozza, hogy a First Lady volt Lincoln elnök életének annyira halálosan megkeseritője, hogy Booth gyilkos golyója csak megváltás volt neki. Gondoljuk csak meg: nem a megöletése, hanem a házassága volt az igazi tragédiája. Huszonhárom éven át, hogy Hemdon szavait idézzem, „csaknem minden napjuk érlelte a szerencsétlen házasság keserű aratását.” Szerencsétlen házasság? Ez bizony enyhe kifejezés, hiszen a felesége csaknem egy negyedszázadon át veszekedett vele és ezzel teljesen életunttá tette. Mindig volt valami panasza, folyton korholta a férjét, bármit csinált, azt folyton kifogásolta. A kinézésével is elégedetlen volt. Görnyedt a háta, félszeg a járása, a lábait indián-módra furcsán emelgeti, nincs lendület a lépteiben, nincs finomság a mozdulataiban, mindezt szemére hányva utánozta férje testtartását, persze kifigurázva, aztán arra unszolta, hogy tipegve járjon, ahogy valamikor lánykorában őt tanították. Azt is kifogásolta, hogy Lincoln hatalmas fülei derékszögben elállnak a fejétől, sőt azt is mondta neki, hogy az orra nem egyenes, alsó ajka előrenyulik, tüdőbeteg arcszine van, lába és keze tulnagy, feje meg tulkicsi. Miért ment hát akkor hozzá? — kérdezheti az olvasó. Azért mert a fiatal Lincoln szorgalmas, jólkereső ügyvéd volt, tehát jó parti Mary Toddnak, aki azonban a rövid ismeretség után 1842-ben megkötött házasságuk egész ideje alatt oktalan féltékenységével is gyötörte. Egyetlen példa: Lincolnék nem sokkal egybekelésük után egy Earlyné nevű hölgynél laktak Springfieldben, egy orvos özvegyénél, aki kénytelen volt lakást és ellátást adni másoknak, hogy meg tudjon élni. Egy reggel Lincoln és felesége éppen reggelizett, amikor Lincoln egy könnyed bókot mondott Earlynének, mire Mary Lincoln féltékenysége azonnal kirobbant és dühében egy csésze forró kávét zúdított férje arcába, a többi lakó szemeláttára. Lincoln megalázva, csendben, egyetlen szó nélkül ült ott továbbra is, aztán Earlyné törölte le az arcát és ruháját. Lincolnné féltékenykedése az áltála oly csúfnak tartott férjére annyira esztelen volt, annyira vad és hihetetlen, hogy ha csak olvasunk is azokról a szomorú és csúfos jelenetekről, amelyeket később First Ladyként is nem egyszer nyilvánosan rendezett, nem tudunk hová lenni az elképedéstől. Vajon megváltoztatta-e Lincolnt mindez a perlekedés, házsártoskodás és dühöngés? Egy szempontból feltétlenül: megváltoztatta a magatartását feleségével szemben, megbánta szerencsétlen házasságát és arra törekedett, hogy minden lehetséges módon kerülje a feleségét: A kis Springfield városkában, ahol fiatal házasokként éltek, tizennégy ügyvéd lakott: sok ahhoz, hogy ebben a városkában megélhetnének. Lóháton bejárták tehát a járási székhelyeket, ezen a módon sikerült elegendő peres ügyre szert tenniök. A többi ügyvéd mind úgy intézte dolgait, hogy szombatra Springfieldben lehessenek és a hétvéget családjukkal tölthessék. Lincoln azonban rettegett a hazatéréstől, a veszekedésekkel teljes hétvégektől, ezért csak három hónapban egyszer ment haza, máskor mindig a kőrútjait végezte és éppen ezek az átdolgozott hétvégek vitték bele a politikai életbe is, végeredményben ennek köszönhette, hogy az USA elnöke lett belőle. Másrészt azonban az is igaz, hogy ha nem lett volna elnök, akkor sohasem lett volna rá ok, hogy megöljék. Abraham Lincoln és felesége minden tekintetben ellentétei voltak egymásnak: nevelés, múlt, vérmérséklet, Ízlés, látókör dolgában egyaránt. Természetes, hogy minduntalan idegesítették egymást. Albert J.Beveridge, az egyik legkiválóbb kortárs igy irt erről: „Lincolnné éles, metsző hangja messziről hallható volt az utcán és állandó dühkitöréseinek mindenki fültanuja lehetett, aki házuk közelében lakott. Dühét gyakran nem is szavakkal, hanem erőszakos tettlegességekkel juttatta kifejezésre.” Lincolnné végül, férjét tizenhét évvel túlélve megőrült. Talán a legenyhébb amit mondhatunk róla, hogy hangulatát és viselkedését valószínűleg mindig a benne lappangó elmebaj befolyásolta. Mindezeknek elnemhallgatása szintén az idei Lincoln-évfordulóhoz tartozik. LÁZADÓ ORVOSOK (Folyt, a 8. oldalról)* vannak orvosok és fogorvosok, akik hivatásuk gyakorlását teljes egészében a szolgálatnak szentelik, fix fizetést kapnak és nincs privát pacienturájuk. Egy középkorú angol orvos például, aki 25 esztendővel ezelőtt az egészségügyi szolgálat keretébe lépett ma körülbelül évi kilencezer fontsterling jövedelemmel számolhat. Ebből háromezer fontsterling adót fizet, nettó keresete tehát hatezer. Ez ma már messze elmarad az orvosival azonos, vagy ahhoz hasonlithatóan jelentős hivatások gyakorlóinak jövedelmi színvonala mögött. Az elégedetlenségnek a főforrása azonban mégsem itt rejlik — a tiltakozók elsősorban azok az orvosok, akik részleges szerződést kötöttek az egészségügyi szolgálattal — idejüknek egy meghatározott részét a szolgálatot igénybe vevő páciensek fogadására és kezelésére fordítják, de ugyanakkor megtartják privát praxisukat is. Ez a privát praxis az, ami a Labourkormány egészségügyi miniszterének, Barbara Castlenak mélységesen ellenszenves, amit visszásnak talál, úgy látván, hogy ezek az orvosok helytelenül egyensúlyozzák a kettőt — az egészségügyi szolgálat által fenntartott kórházakban privát betegeiket is elhelyeSima Ferenc zik, ágyat és kezelési időt vonnak el az állami, tehát ingyen kórházi ápolásra jogosult betegek elől, közpénzből szubvencionált berendezést, felszerelést használnak magánbetegeik ápolására. A Labour-kormány ennek megfelelően már választási manifesztumában az állami kórházak úgynevezett magánbeteg-szárnyainak fokozatos megszüntetését jelentette be. Itt és ekkor mélyült el az orvosok és a miniszter közötti ellentét — az orvosok ug" vélik, h'-'v a Labour-kormány valamennyinket a fixfizetéses állami alkalmazott státuszába kívánja kényszeríteni, az állami adminisztráció a páciens és az orvos közé tolakszik, és olymódon akarja nehezíteni s hátrányossá tenni magánpacientura fenntartását, hogy az orvosok részleges-szerződés helyett, valamennyien teljes orvosi gyakorlatukra szerződjenek az országos egészségügyi szolgálattal. Az uj viszály máris azt eredményezte, hogy orvosok tizezrei heti 50-60 óra helyett csak 38 órán át állnak páciensek rendelkezésére s jövő hétre a szolgálat háziorvosainak és a kórházi cselédkönyvesek munkakorlátozóakciója fenyeget. Ez utóbbiak heti 80 órás munkaidejük felére csökkentését követelik. A miniszter az orvosok magatartását és az általuk teremtett helyzetet: anarchisztikusnak nevezte. ____________________ Vándor Péter HUMOR A borbély, miután már kétszer megvágta a vendég arcát, csevegésbe kezd: — Uraságod már korábban is járt nálunk? — Nem. A fél karomat a háborúban veszítettem el.- o -— Tizenöt korsó sör egy este! És én még azt hittem, hogy Ön az antialkoholista egylet tagja! — Az vagyok, csak ebben a hónapban elfelejtettem befizetni a tagdijat.- o -Az orvos fejcsóválva mondja a betegnek: — Az ön pulzusa nagyon lassan ver! — Annyi baj legyen, doktor ur — mondja a beteg —, ráérek...- o -— Képzeld csak. mi történt tegnap a feleségemmel. Az utcán a szemébe repült egy porszem és orvoshoz kellett vinnem. Tizenöt dollár kiadás! — Az semmi! Az én feleségemnek az utcán szemébe ötlött egy kalap. A kiadás: ötven dollár!- o -— Pincér! Pincér! Már harmadszor kérem a sertésbordát! — Örülök, uram, hogy ennyire Ízlik önnek!- o-Az étkezdébe beállít az ellenőr. Néhány ételmintát vesz, majd megjegyzi: — Nem értem, miért mondják, hogy itt rosszul főznek. A kávéjuk például kitűnő. — Bocsánat uram, de ez nem kávé, hanem tyukleves metélt tésztával. ______ BIZTATÁS Egy felszeg lány biztat Írjak verset, feledjek keservet. Megcsókol álmában, őriz, segít, rámkölti estjeit. Akkor is véd e lány, hogyha halott leszek, szive véznácska húr, most is velem rezeg. Oly, mint mázos edény, törékeny porcelán, sugarát vetíti, szigorát ontja rám. Bencze József
