Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-11 / 28. szám

MAGYAR HÍRADÓ 17. oldal ÉVFORDULÓ u }1 7a map BUDAPEST — Száz éve, 1874. március 17-én Tápió­­szentmártonban, egy kis fa­luban, fával, deszkával kö­rülvett egyszerű istállóban látta meg a nap világát, az immár fogalommá vált, cso­dálatos képességű magyar telivér. Kincsem apja Cam­­buscam, anyja Watermymph volt. Mindenütt — nemcsak a i ótenyésztéssel és versenyzés­sel foglalkozók — úgy emle­getik, mint az elmúlt száz esztendő egyik legkiválóbb versenylovát. ötvennégyszer futott ver­senyeken és fantasztikus pá­lyafutása során egyszer sem. szenvedett vereséget. Ellen­feleinek, mintha iHjigunyolta volna őket, mindig csak hát- 30 patáit mutogatta. (Akkoriban felvirradt a magyar lótenyésztésnek. Az előző esztendőben, 1873-ban, “elletett” — ahogy akkor mondták — Kisbér. Igaz, egy­éves korában eladták és a Baltazzi-szinekben került ki Angliába, ott is idomították. Kisbér lett az egyetlen ma­gyar földön világra jött ló, amely megszerezte a legna­gyobb turfdicsőséget, az an­gol derbyn aratott győzelmé­vel. Aztán Franciaország leg­tekintélyesebb versenydijáért, a Grand Prix de Paris-ért is futott, abból a versenyből is győztesen került ki.) Amikor a tápiószentmárto­­ni réteken a fiatal csikó, Kin­csem, összevissza vágtatott, ki hitte volna, hogy a sötét­­sárga színű kancacsikó világ­hírű “szupersztár” lesz. Gaz­dája, Blaskovich Ernő, igaz, féltő gonddol vigyázott rá. (Blaskovich Ernő több ezer holdas földbirtokos volt. Bir­toka a Duna—Tisza közén te­rült el. ő alapította a később világhírnévre méltán szert tett tápiószentmártoni mé­nest. A ló iránti rajongása nála családi hagyomány. Te­nyésztési eredményei világ­­szenzációt jelentettek az ak­kori időkben. A Blaskovich család egyik utolsó sarja: Blaskovich János, aki a tápió­­szelei kis muzeum gondozója volt — itt láthatok ma is a Kincsem életére vonatkozó emlékek —, néhány éve halt meg.) Kincsem 1876-ban, már 2 eves korában megmutatja, mit tud. Ekkori győzelmi so­rozata azonban még csak kez­dete a későbbi vég nélküli diadalutnak. Pest, Bécs, Prá­ga, Frankfurt, Berlin, Han­nover, Hamburg és Baden- Baden egymás után a csodás ut egyes állomásai. Kincsem győzelmeinek értékét növe­lik a száz év előtti, nem ép­pen ideális utazási viszonyok. Ma már bélelt autóban és re­pülőgépen szállítják a kiváló versenylovakat, aikkoriban a szállítás vasúti kocsin tör­tént. Kísérője a vagonban egy lovász volt, akit jelleg­telen neve miatt mindenki csak “Kincsem Franci “-nak hivott. Természetesen elkísér­te minden útjára a teli vélt angol trénere, Hesp Róbert is. (Valóság vagy legenda? Egy kis fekete macskának is ott kellett heverésznie Kin­csem patái előtt, mert énei­kül nem szívesen kelt útra.) 1877-ben Kincsem 17-szer fut és ugyanannyiszor győz. Mintha motor hajtaná tüde­jét, szivét, és mintha lábai, inai gumiból lennének. Min­den ellenfele csak statiszta­szerepet játszik mellette. A német városok pályáin lónak, gazdának véget nem érő ünneplésben van része. Az egyik német újságíró Kin­csem népszerűségét — Bis­marckéhoz, Gambettáéhoz és egy merész fordulattal a tün­döklő hangú Pattiéhoz hason­lítja . . . Kincsemet Blaskovich Er­nő utazásai alkalmával "nő­mén est omen”, százezer fo­rintra biztosítja. Neve halla­tára felfigyel fél Európa. Állandó, megszokott zso­kéja Michael Madden, ir származású lovas dir tia egyik tagja. 1876-ban 35 éves volt. Testsúlya 50—52 kilogramm között váltakozott akkoriban. Már 30 győzelem van mö­götte és négy éves a “csodá­ló”, amikor megnyílik az ut az előkelőén elszigetelt ango­lok felé. Goodwoodban, talán a világ legszebb pályáján fut először. Csodálatos park nyújt keretet itt a versenyek­nek. Kincsem természetesen itt is győz, pár nap múlva aztán a franciákat (Deauvil­le) is meghódítja. 1877, 1878: Kincsem ver­senyei mágnesként vonzzák az embereket. A páholyok­ban királyi hercegek, főurak tapsolnák a mindig győztes, fáradhatatlan lócsodának. — Lenn az “istenadta nép” ün­nepli önfeledten Kincsemet... (Maria Pavlovna orosz nagy­hercegnőt a cár küldötte el nagy kísérettel a ló megte­kintésére Baden-Badenbe: — 1878. szeptember 3-án haladt végig a közönség sorai között a részére fenntartott udvari páholyba Kincsem megcsodá­lására.) 1879-ben, utolsó verseny­évadjában Kincsem folytatja diadalutját. Megszokott zso­kéja helyett ugyan ekkor már más ül a nyergében. Wain­­wright a boldog kiválasztott, vele folytatja a “száguldó csodaló győzelmi sorozatát. Ugyanez év május 6-án ritka vendég látogatja meg a pesti pályát. Az Államdij lefutását végignézi Erzsébet királyné. Az akkori krónika feljegyzi: a királyné fekete ruhában ül a díszpáholyban. Mellette Fe­renc József és távolabb az arisztokrácia, valamint a mi­niszterek. Néhány nap múlva Kincsem Berliniben az Ezüstpajzs- dí­jért küzd. Megjelenik a dij alapitója, az akkori világ leg­­hatalamasabb uralkodója, Vil­mos császár. Blaskovich Ernő — örök bánatára — nincs ott lovának győzelménél, s igy helyette a magyar színeket képviselő Sztáray Jánosnak gratulál Németország csá­szára, Az uralkodó nagy ér­deklődéssel hallgatja végig a hires magyar ló történetét. Kincsem 50. győzelmét is Németországban, Frankfurt­ban ünnepelte az oda kirán­dult kis magyar kolónia. Nyár volt, 1879. augusztus 25. A Krónikás megírja: a csodála­tos napsütés sugarai elárasz­tották a fölényesen nyerő gyönyörű ló selymes szőrét és a zsoké kék-fehér mezét . . . Néhány hét és október 21- én még megnyeri utolsó, 54. versenyét. Versenykarrierje ezzel be­fejeződött. Gazdája, valamint hű trénere, Hesp Róbert Kin­csemet körüljáratja a pályán, hogy búcsút vegyen a ver­senyzéstől és rajongó nézői­től. Számtalan tiszteletdij és 200,000 forint szerepel a nye­­reménylistáján. Száz év előtt ezért tucatnyi remek bérhá­zat lehetett kapni. De hol van mindez az egyedülálló eszmei értéktől ? Kincsem tenyészértéke szin­te felbecsülhetetlen. Vérének átöröklése a magyar lóte­nyésztés fellendüléséhez ve­zetett. Számtalan utóda szin­tén hatalmas sikerek részese volt. KincsemJkorszak kezdő­dött, amely a maga verseny­­eredményein túl most már ménesekben tette felejthetet­lenné. Leszármazottainak tu­dása máig is kihat Magyar­­ország lótenyésztésére, még száz év után is találni Kin­­csem-utódokat. Az ükanya le­származottjai szerte Európá­ban jelentős sikereket érnek el. 1887. március 17-én, ponto-HA A BÍRÓ MEGÖREGSZIK... Siracusa, Olaszország — Concetto Lo Bello, a világ­hírű olasz FIFA-játékvezető portréját már sokszor meg­rajzolták. Történeteiből amelyek bejárták a világsaj­tót — kitelne akár egy több kötetes könyv is. Megírták már róla, hogy fiatal játék­vezetőként egyik mérkőzésen, szögletrugáshól fejelt gólt a helyi csapat hálójába, s ez­zel el is dőlt a mérkőzés. Má ­ig is emlegetik, hogy az álta­la vezetett Spal—Napoli mér­kőzésen volt bátorsága három tizenegyest ítélni a helyi csa­pat ellen. Sőt, az óriási vihart kavart mérkőzést követően a személyét és becsületét ért vádaskodások még az olasz parlamentet is megjárták. Szülővárosában tisztelik, szeretik és becsülik LoBellot, s mint mondják, az ugyan­csak siracusai Archimédesz után ő szerezte városának a legnagyobb hírnevet és meg­becsülést. Hálából a lelkes si­­racusaiak, városuk képviselő­jeként beválasztották őt az olasz parlamentbe. — Bár nagy megtisztelte­tésnek tekintem a bizalmat, úgy vélem, a két hivatás — mármint a politika és a já­tékvezetés — összeférhetet­len. Talán abban megegyez­nek, mind a politikai, mind a futballpálya tele van bukta­tókkal . . . Az olasz játékvezető szö­vetség a sok, nagy futba'.l­­csatában megedzett, nagy nemzetközi rutinnal rendel­kező Lo Bellora bizta az olasz bajnokság ‘legrázósabb’ mér­kőzéseinek vezetését. A ren­dező egyesületek, amikor Lo Bello “a sip rettenthetetlen szivü harcosa” vezette mérkő­zéseiket, már előre gondos­kodtak megfelelő számú, kü­lönleges kiképzéssel rendel­kező, jól felfegyverzett test­őrgárda kirendeléséről, akik szükség esetén megvédtek tes­ti épségét és személyi bizton­ságát. A játékvezetésen kívül Lo Bello-nak másik nagy szen­vedélye városa, — Siracusa — sportéletének fellendítése. A Di Natale nevű csodálatos sportlétesítmény vezetője. — Mindezen felül egy biztosítá­si ügynökséget is képvisel. Ragyogó pályafutása során mintegy 330 A-liga- és több mint 70 nemzetközi (klub és válogatott) mérkőzést veze­tett. A “sip hercege”, a “nem­zet Concettoja” betöltötte 50- ik életévét, 1974. május 29- én, a rotterdami Feyenoord Tottenham UEFA-kupadön­­tőn búcsúzott el a játékveze­téstől. Bucsumérkőzésén fia, Rosario volt az egyik partjel­zője. Szigorú bíró — Feleselésért kiállítom san a születésnapján a csoda- első magyar pezsgő “Kincsem ló, Kincsem kimúlt. Csak né- márka” név alatt került for­­hány napig gyengélkedett: galomba, állami sorsjá)tékot ikólikát kapott, s az állatorvo- neveztek el a lóról és ezüst ér­sok tehetetlenül nézték pusz. méket is verettek az utókor tulását. számára. Életében ritka nimbusz Száz év nagy idő, de több övezte. A budapesti Reálta- emberöltő sem tudta Kincsem noda utcában a 12. szám alatt nevét és emlékét elhomályo- Blaskovich Ernő díszes “Kin- sitani. csem-palotát” építtetett, az Radó Oszkár \

Next

/
Oldalképek
Tartalom