Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-05 / 49. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal A repülő csészealjak titka Irta: RONALD BURTON V. A NYULEVÖ MAJOMEMBER De akadt szemtanú, aki azt állítja: látott ilyen titokzatos élőlényt, amely inkább tűnt majomembérnek, mint repülő csészealj utasának. A szemtanú egy amerikai fiatalember, aki több esztendeje foglalkozik repülő csészealjakkal. Az52-es számú műúton vezette kocsiját Rochester város felé, amikor az ut szélén észrevett egy alakot. Ahogy közelebb ért, azt is látta, hogy az illető egy döglött nyúl fölé hajol. Bob, — igy hívják a tanút — megállította autóját és kiszált. A furcsa lény akkor felemelkedett, körülbelül 8 láb magas lehetett, arcát benőtte a szőr. Rámordult Bobra, mint aki azt akaija mondani: ne zavaij vacsora közben! Ezzel felkapta a nyulat és futni kezdett a közeli erdő felé. Néhány perccel később a levegőben feltűnt egy retülő csészealj. Volt-e összefüggést majomember és a repülő csészealj között? Elképzelhető-e, hogy ha távoli Naprendszerek értelmes lényei valóban ellátogatnak hozzánk, akkor olyanok lennének mint a Neander-völgyi ősember? Az csak természetes, hogy az ufológusok erre is találnak magyarázatot. Egyikük, Joan Whritenour, — aki már több könyvet irt erről a témáról — azt az elméletet állította fel, hogy ezek a különös majomemberek, közöttük elsősorban a Yeti, tulajdonképpen más Naprendszerek primitív élőlényei. Az ottani „értelmiségiek” ezeket használják alacsonyabb munkára. Amikor elhatározták, hogy eljönnek a Földre és megismerik a földi életet, magukkal hoztak egy sereg ilyen majomembert, hogy rajtuk tanulmányozzák a földi életkörülményeket. A LYUKAS FÖLD LAKÓI A leghajmeresztőbb valamennyi repülőcsészealj elmélet közül az úgynevezett „lyukas föld” elgondolás. Kaliforniában a század elején meghalt egy Olaf Jansen nevű idős norvég. Halálos ágyán egy fiatal újságírónak elmondta élete nagy titkát, amellyel egyben a repülő csészealjak rejtélyét is meg óhajtotta oldani. Olaf Jansen a következőket mondta: „Még odahaza éltem Norvégiában, fiatalember Amerikai magyar naptár 1902 bői (Folyt, a 8. oldalról) Hamburg-Amerika, Norddeutscher Lloyd, Holland Line és a Red Star Line szállították akkor a bevándorlókat, az angol Cunard úgy látszik akkor még nem szerepelt. Érdekesek a magyar vendéglők hirdetései: 15 és 20 centért már ebédet és vacsorát lehetett kapni. Barsi József, 76 Houston Street, ezt hirdeti. Nem utolsó érdekességű Kiss Emil New York-i bankár, hajójegy ügynök és pénzküldő hirdetése sem, aki azt hirdeti, hogy NYOLC dollárért szállít Hamburgba vagy bármely más európai kikötőbe utasokat. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, amit egy clevelandi magyar mesélt el valamikor: Clevelandtól Budapestig neki, a feleségének és kisleányának összes útiköltsége 38 dollár volt, amikor egyszer visszamentek magyar földre. A kormányok akkor még nem szabályozták sem a vasutak, sem a hajóstársaságok viteldijait, ami gyilkos belháborut idézett elő a vállalatok között, mindegyik olcsóbb akart lenni mint a másik, még ha egy darabig rá is kellett fizetni az üzletre, azt remélve, hogy közben a vetélytárs cég tönkremegy. A fentiek némileg rávilágítanak arra a régi „jó világra”, amit valószínűleg senki sem kíván vissza, aki benne élt. voltam. Édesapámmal kis halászhajónkon eljutottunk az északi Sarkvidékig és itt behatoltunk a föld mélyébe. Tudom, hogy ezt senki sem hiszi el nekem, pedig igy van. A Föld ugyanis lyukas és a felszín alatt óriások élnek. Édesapámmal együtt két esztendőt töltöttem közöttük. Körülbelül 8-10 láb magasak és átlagos életkoruk 6-800 év. Olyan energiaforrásokkal rendelkeznek, amelyekről mi még álmodni sem merünk. Űrhajóik vannak, amelyeket időnként az Északi Sarkon lévő, jéghegyekkel elfedett nyíláson át bocsájtanak ki. Lent a föld mélyén nincsen sötét, a lyukas földnek ugyanis van egy Napja, amely homályosabb, mint a mi Napunk, de az óriások, — akik különben sok-sok tízezer esztendővel ezelőtt egy más* Naprendszerről érkeztek hozzánk — istenként tisztelik. Két év alatt sokat tanultam a lyukas föld lakóitól, de azután visszavágytam a felszinre. Minden további nélkül megengedték, hogy távozzak, sőt azt sem tiltották meg, hogy élményeimről beszámoljak. Amikor visszatértem Norvégiába, — apám útközben meghalt — elmondtam, mit éltem át. Azonnal elmegyógyintézetbe zártak, ahol 24 esztendőt töltöttem. Kiszabadulásom után halászként dolgoztam, majd pedig kivándoroltam Amerikába. Talán egy napon, amikor én már nem leszek, az emberiség összeköttetést teremt majd a föld mélyén virágzó civilizációval.” (Folytatjuk) Ezer titok hordozója; a gyémánt (Folyt, a 12. oldalról) (Egy karát 0,2 grammnak felel meg.) Ennek a fele már mesterséges (!) gyémánt volt, amelyet elsősorban az ipar használ fel. A nemzetközi rangsorban Zaire Köztársaság áll az élen, jóllehet az itt kitermelt gyémántok meglehetősen kicsik és nem túlságosan jó minőségűek. Néhány esztendeje a Szovjetunió kiszorította Ghánát a második helyről. Egyes vélemények szerint a Szovjetunió tavaly legalább öt millió karát természetes gyémánttal lett gazdagabb, s ennek 80 százalékát ipari célokra használta. A harmadik helyen Dél- és Nyugat-Afrika áll. a maga mintegy 9 millió karátos termelésével. Innen származik egyébként a legtöbb ékszergyémánt. A világ első számú gyémántkereskedője is dél-afrikai. A De Beers konszern. A cég szóvivője szerint mostanában hihetetlen gyorsan emelkedik a csiszolatlan gyémántok iránti kereslet, s a vevőket az sem riasztja el, hogy szinte havonta ugranak az árak. 1972 közepétől napjainkig például 110 százalékkal lett drágább minden megmunkálatlan karát. Az árakra nehezedő nyomást, szakértők szerint, egyedül a Moszkva környéki gyémántközpont enyhíthetné., mégpedig olyan formán, ha nagyobb tétel csiszolt követ dobna piacra. Ám ha Antwerpenben, Frankfurtban és Stockholmban időnként meg is jelennek a szovjet briliánsok, azok legfeljebb csak a túlzott áremelkedést mérsékelik. Az a szovjet-belga közös érdekeltségű vállalat pedig, amely a szibériai gyémántok nyugati eladására nemrég imegalakult, érthetően a mindenkori világpiaci árnak megfelelően bocsátja a kincseket a vevők rendelkezésére. Eddig jóformán csak a csiszolatlan gyémánt keresletéről és kínálatáról beszéltünk. Az igazi gyémántüzlet azonban a csiszolóműhelyek körül virul. Hollandiában évszázados hagyomány, apáról fiúra szálló tudomány a briliánskészités. Spanyolországból elűzött marannus zsidók leszármazottai emelték művészi tökélyre a prizmakészitést, s ez magyarázza, hogy miért vált a holland városok után New York, majd a közelmúltban Tel Aviv is a gyémántcsiszolás és kereskedelem központjává. Az elmúlt időszakok intenzív bányászata, napjaink hallatlanul élénk kereslete több szakértőben megérlelte a gondolatot, hogy a következő 10-20 évben a több karátos kövek mennyisége lényegesen csökkent. E vélemények kifejtése után az amerikai, a nyugatnémet, a japán, s újabban a kőolajban gazdag arab tőke valósággal megrohamozta a csiszolóműhelyeket. És az ördögi körből úgy látszik, nem lehet kilépni. A nyersanyagválság drágítja a gyémántot, a magas gyémántárak pedig visszahatnak a fogyasztói árakra. Egyetlen arány: a gyémánt karátjainak századrésze ebben az évben 30-40 százalékkal lett drágább, s ezekért a miniatűr kövekért az éppen most megnyílt frankfurti tőzsdén, tisztaságuktól, minőségüktől és a csiszolás fokától függően 80-120 dollárt is elkérnek. Az ennél nagyobb karátu gyémántok ára 60 százalékkal szökött fel. A megcsiszolt gyémántokat ecettel, néha a sósav és a kénsav elegyével tisztítják meg a munkálatok során rájuk rakódott, millimikronnál is kisebb porszemektől. • A műveletet — a gyémántpiac üzleti értelmében — akár normális jelképnek is tarthatjuk. Bene 'ek István Gábor Bohusné naplója: Világostól Aradig (Folyt, a 14. oldalról) Ama magas, tekintélyteljes tiszt Görgey Artur, a fővezér: az általa támogatott ősz pedig Csány, akkor közlekedési miniszter volt, ki pár héttel utóbb bitón múlt ki. Már akkor oly gyenge volt az életfonala, miszerint a természetet csak pár nappal előzte meg a hóhér.” Augusztus 12-én délben érkezik meg Frolov tábornok, Rüdiger vezérkari főnöke. Azokban a szobákban, amelyekben most a könyvtár van, tárgyalta meg Görgeyvel a fegyverletétel részleteit. Ezután hozta Görgey a csapatok tudomására a fegyverletétel tényét. Hogy milyen érzéssel — hallgassuk róla meg Bohusnét: „Estefelé Görgey és az egész vezérkar számos tiszttel visszatért. Késő volt, mire estelihez ültünk. Csak azalatt vettem észre Görgeyn, hogy leverten és zárkózottan ült; egyébként mindig hideg, komoly és tekintélyt parancsoló volt a magatartása, s vonásaiban a belső megrázkódásnak semmi nyoma sem volt látható. Úgy látszott, mintha minden érzést visszafojtva, csupán a józan, számitó észt engedi magán uralkodni. így ült, sebesült fejét kezére támasztva, s majdnem semmit sem beszélt, sem nem evett. A többi tábornok is testileg és szellemileg ki volt merülve; érezte mindenik önsúlyát a sors változásának, de bizonnyal egy sem gyanitá közülünk, miként meghódolásuk az oroszoknak, kiknek Ígért védelmében erősen bíztak, vesztüket okozandja.” És kiséijük el a fegyverletételre indulókat befejezésül: „Augusztus 13-án délelőtt tiz órakor indult meg az egcs menet a táborba. Leírhatatlan, fájdalmas, szivszaggató volt a búcsú a tábornokoktól és tisztektől, kik között többen voltak házunk régi barátai. Elmondhatom, hogy kevés hely van a földön, hol annyi férfikönny elhullott, mint ekkor Világoson. Sok fájdalmas csalódás, sok szomorú esemény emléke vonul át életemen, de mindnyája közt sohasem éreztem kinzóbb, mélyebb fájdalmat, mint mikor e bus halottas menetet, egy sorba induló hős nemzet halotti kíséretét néztem.” Ezek a világosi háziasszony szavai. Katona Tamás
