Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-28 / 48. szám
IT. oldal MAGYAR VIDÉK: SÁRRÉT KRÓNIKÁJA Biharnagybajom, Hajdu- Bihar megye. Biharnagybajom . . . őszintén szólva a helységnév nem sokat mond számomra — annál pontosabban, hogy “Alföld”, nem is igen tudom betájolni magamat. Aztán kiderül: ennél jóval többet ijlenék tudni erről a nagymultu, a ma is érdekessorsú településről. A Sárrét uttalan mocsarai, vizjárásos, zsombékos rétjei között egy darabka “szárazföldre” épült a mai település őse, jó nyolcszáz éve. Elszigetelsége csak ritkán óvta meg az ország-történelem nagy viharaitól: várrurak jöttek, mentek, püspökök perlekedtek érte, törökök dúltak. Dózsa mezítlábasai felégették a Bajomi família kúriáját, aztán Zápolya zsoldosai vettek elégtételt; II. Ferdinand mezővárossá emeli, vásártartó hellyé nyilvánítja, de fejlődése újra meg újra elakad —r a magyar-török csatározások á,t-áltcsapnak rajta, később Bocskai hajdúi, Bethlen katonái sarcolják ... A Rákóczi szabadságharc, majd 1848—49 eseményei viszont elkerülték. Csak a bujdosók, a kurucok, másfél száz év múltán pedig a honvédek vetődtek erre, a végeláthatatlan mocsár-világban menedéket remélve. 1919. Biharnagybajom parasztjai, meg sem várva a földreformot, felosztják a nagybirtokokat. Az elsők között kezdték, és az elsők között buktak is el — a román csapatok, majd a különítményesek visszaállították a régi rendet. Még egy szomorú dátum: 1944. október 6. A visszavonuló német csapatok megvetették lábukat a község határában, és csak véres, nyolc naig tartó harc után vonultak .{. A falut kifosztották. A ternénykészletet, az állatállo mányt, személyi ingóságokat, íármüveket elvitték. Jpfosztott, éhinség elé néző, rommá':őtt falu kezdett neki 1944. okóber 14-én az uj életnek . . . Biharnagybajom kisközség, furcsa, egyéni arccal. Szeszélyesen tekergő utcácsái, különös, a régi nemesi uriákhoz igazított település. :erkezete, a magasra húzott, llegzetes deszkakerítések, a isztuló régi, és az igényyel-izlésse épített uj épüle?k, a kocsma előtt parkoló rórd Gapri mellett az ökrösszekér egyformán hozzátaroznak. Este, falugyűlésen szinte egyetlen óra alatt megismerkedek a kisközséget foglalkoztató, minden lényegesebb gonddal, örömmel. Megtudom: a százmilliós termelési értéket, 19 milliós nyereséget felmutató Dózsa termelőszövetkezet egyre nagyobb szakemberhiánnyal küzd; az elvándorolt fiatalok, a kényelmesebb, városi munkát választó ingázók helyét senki sem foglalta el. Pedig, ír a már Biharnagyba jómnak is van iparvállalata: az itt készülő iparcikkek távoli földrészekre, Dél-Amerikába, Ausztráliába, Afrikába is eljutnak. A jó kereseti lehetőség, a nagy szakmai tudást igénylő ipari munka azonban, úgy látszik, önmagában nem elég nagy vonzerő. A hajdani mezővárosnak utói kell érnie önmagát : kommunális, egészségügyi, kereskedelmi, szolgáltatóipari ellátottságát, kulturális lehetőségeit fejlesztve, ha tetszik — városiasodva A tanácselnökasszony (“civilben” agrármérnök) néhány számadatot sorol. Egy kilométer ivóvízvezeték költsége 120 ezer, 1 négyzetméter járdáé 10C—120 forint. Ezt is, azt is építeni kellene — ami megvan, kevés, a szükségesnek csak töredéke. Hét helyen, nem a legkorszerűbb körülmények között folyik a tanítás — egy uj, korszerű oktatási intézmény nagyon elkelne. A kép —- az éremnek csak az egyik' oldalát tekintve — nem túlságosan rózsás. De, ugyanez a Biharnagybajom kapott nemrégiben törpevizmüvet, napköziotthont a cigánygyerekeknek, egészségházat, korszerű szolgáltató, kereskedelmi hálózatot. Valami elkezdődött tehát a sárréti kisközségben — egy olyan folyamat, melynek végére eltűnik a “világvégénhangulatot” idéző összes “műemlék”. Pénz kérdése? Az is. De — é= ezt a tanács-elnökasszony legalább tiz felkiáltójellel mondta — legalább annyira az összefogásé! Erre is vannak már jó példák; a bajomiak egyre többször vállalnak áldozatokat községük szépítéséért. Az uj sportpálya, a játszóterek, a meghosszabbitott járdák, a törpevizmü az ő kezük munkáját is dicséri. ÓHAZAI RIPORT: NEHEZ SZÜRET SZEKSZÁRD, Tolna megye. — Bennem — akit hires történelmi borvidék ringatott — ma is úgy él a szüret emléke, mint egy pompás ünnep, ahol a munka vidámság, ahol nótaszó zeng a szőlőskertek felett és birkagulyás ínycsiklandozó illata lengi át a mustizü levegőt. Ezt a hangulatot kerestem a Szekszárdi Állami Gazdaság közel ötszáz hektáros — több hegyoldalra kiterjedő —, szőlőskertjeiben is, de mit találtam? A több hetes esőzéstől elázott tőkéket, féllábszárig sárban dagasztó, didergő szőretelőket, a vizmosta kátyus utakon erőlködő szállítógépe. két, egyszóval a vidám szüreti munka helyett fogcsikorgató, tengelyt szaggató roppant erőlködést azért, hogy az idei jó közepes termés minél előbb a hordókba kerüljön. — Az idén — mondja boszszuson Bakonyi József, a gazdaság igazgató-helyettese — valósággal úgy kell belopni a termést. Sajnos, a mezőgazdasági üzemek felett nincs tető, s hiába vannak nagyszerű szállító-, feldolgozó gépeink, ezeket is tétlenségre kárhoztatja az idő. — És gondolom a csapadékos idő a termés minőségének sem kedvez. — Nemcsak a minőség romlik — magyarázza Bakó nyi József —, hanem a menynyiség is csökken. Október elején hat-hét százalékos volt a rothadás, de ha igy megy az idő tovább, mire az utolsó tekéket is megszedjük, a karó is elrothad. — Talán mégsem ilyen sötét a helyzet. — Persze, hogy nem —, enyhül az arca a Kossuthdijas kiváló szőlész-borász szakembernek — de az ember dühös, ha az időjárás áthúzza a reális számításait. Ugyanis harminc-harminckétmillió forint bevételit terveztünk a gazdaság szőlő-, illetve borkombinát ágazatából, s úgy látszik, hogy ebből néhány milliót már elmosott az eső De mossa az idő a több ezer hektáros szép kukoricatermésünket is. Kár, bosszúság, terméskiesés és nem csak a szekszárdi, hanem az egész népgazdaságnak, hiszen nemcsak itt volt kiadós a korai őszi esőzés, hanem az egész ország területén. Azt ajánlom hát, lépjük át ezt a keserves időt, s beszóljunk egy kicsit a hires szekszárdi bortermelés múltjáról. A hires szekszárdi nemes kádár — a rendelkezésre álló adatok alapján —, a dalmát tenger mellől, Szkutariból származik. E város szerb ne ve “Skadar”. Andrásfalvy Bertalan etnográfus leírása szerint a név magyaroistási hozta a kadarka elnevezést, Az állami gazdaságban 1958-63 között kezdődött el a nagy szőlő-rekonstrukció. Ez idő alatt háromszáznyolcva hektár szőlőterületen végeztek felújítást. A gazdaság példáját követték a termelőszövetkezetek, s részben a kiskertek, illetve a háztáji gazdaságok is. A fejlődés nemcsak az uj telepítéseken mérhető, hanem a termelés technológiájában, tehát a talaj művelésben, talajerő-utánpótlásban, a növényvédelemben, a feldolgozásban, a borkezelésben, a palackozásban, s végül az értékesítésben. A Szekszárdi Állami Gazdaság borkombinátjában ma évente 27-28 ezer hektoliter bort dolgoznak fel, s mintegy 2-2.5 millió palackot töltenek meg. Ezt a kapacitást kisebb rekonstrukció folytán a duplára lehet emelni, amire hamarosan szükség lesz, mert a gazdaság újabb 300 hektáron kezdte el a telepítést, és kisebb nagyságrendben ezt teszik a környező termelőszövetkezetek is. Nehéz az idei szüret, de bizonyos, hogy itt a kadarka hazájában — mint másutt — ha nagy erőfeszítések árán is, de betakarítják az idei termést. Dávid József A pécsi Vadászkiirt nincs többé .. . PÉCS —- Néhány másodperc alatt kőhalommá vált Pécs egykori legendás hirü szállodája és étterme, a Vadászkürt fogadó, vasárnap reggel negyed hétkor. A harmincás ' években "épült," szép homlokzatú ház hosszú hónapok óta üresen állt már. Falaiban napok óta apró lyukak százai várták, hogy betöltsék a robbanóanyagot. Az épületet fel kellett robbantani, mert az alatta levő pincék veszélyessé nyilvánították. A Kossuth téri régi épülettömb utolsó hírmondójának maradt Vadászkürt tőszomszédságában már javában épül a szövetkezeti áruház, melynek második emeletén hatalmas önkiszolgáló étterem működik majd. ÖHAZAI SPORT 13. forduló A BAJNOKSÁG ALLASAt 1. O. Dózsa 2. Bp. Honvéd 3. Ferencváros 4. Videoton 5. Csepel 6. ZTE 7. MTK 8. DVTK 9—10. F 3.veiért és Békéscsaba 11. Kába 12. Pécs 13. Tala bánya 14. Vasas 15. SBTC 16. Haladás 13 11 2 — 39-13 24 13 8 4 1 28- 9 20 13 i 6 2 22-12 16 13 5 5 3 17-11 15 13 5 4 4 17-15 14 13 6 1 6 15-19 13 13 3 6 4 12-11 12 13 5 2 6 20-23 12 13 3 5 5 18-21 11 13 I 3 6 18-21 11 13 4 3 6 16-19 11 13 3 5 5 13-20 II *3 3 4 6 8-13 10 13 4 2 7 15-21 10 13 3 4 6 0-17 10 13 3 2 8 11-26 8 Motoros kompok MISKOLC, Borsod megye. Borsodban: a Tiszán és a Bodrogon hidak hiányában huszonöt komppal bonyolítják le a két part között a közlekedést. A vizijármüveket kézi erővel vontatják. A nagy fáradságot és kemény fizikai igénybevételt jelentő kompkezelő révészség ma már kihaló szakma, ezért nemrég üzembe állították az első motorral hajtott, húsz tonna teherbírású kompot a tiszatardosi átkelőhelyen. Juhászat a Bakonyban EGER, Heves megye — A Bakony nyúlványai kopár területeinek hasznosítására fejlesztik a juhászatot a várpalotai Jószerencsét Termelőszövetkezetben. A gazdaság a Gyapjuforgalmi Vállalattal kötött szerződés szerint 4500 darabos anyaállományát másfélszeresére növeli. Kétezer férőhelyes bárány-hizlalda* is építenek, ahol kisfalkás hizlalási módszerrel száz nap alatt 30 kiló súlyra nevelik a bárányokat. Erdősitik Bács-Kiskunt KECSKEMÉT _ Elkészült Bács-Kiskun megye távlati erdősítési terve, amely a századfordulóig szabja meg az ilyen irányú tennivalókat. Végrehajtásával 2000-ig újabb 87,900 hektárnyi mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területet erdősítenek. Az uj erdősegek tájformálö, s gazdasági szerepet töltenek be a terméketlen homokon. A program nem uj keletű: 195( óta, országosan kiemelt feladatként, pótolják a Duna- Tisza közén az erdőállományt. Ez idő óta hatvanezer hektáron fejlődik uj erdő az állami erdészetek és a mezőgazdasági üzemek területén. A megíevők pótlásához, a további fásításhoz helyben állítják elő a szaporítóanyagot. Évente átlag 40 millió tü- és lomblevelű kisfát nevelnek erre a célra.
