Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-28 / 48. szám
15. oldal A repülő csészealjak titka Irla: RONALD BURTON IV. A PIRAMISOKAT ÜREMBEREK ÉPÍTETTÉK? A repülő csészealjak hívei a leghatározottabban állítják, hogy távoli Naprendszerek intelligens lakói évezredek óta segítenek a földieknek. Érveik alátámasztására gyakran hozzák fel azt, hogy az egyiptomi pimisokat pusztán emberi erővel nem lehetett felépíteni. Több mint 2 millió gigászi kőkockát helyeztek egymásra, amelyek közül a legkönnyebb 2 és fél tonnát, a legnehezebb 45 tonnát nyomott. Az akkori technika mellett hogyan tudtak többszáz kilométeres távolságba vinni ilyen súlyokat és miféle kötél, vagy cölöp segítségével emelhették fel a kőtömböket a magasba? Az ufológusok azt állítják, hogy űrlények mesteri tudása hozta létre az egyiptomi piramisokat. Ugyanígy, — mondjuk — űrlényektől tanulták a étaiak Krisztus előtt 2000 évvel a csatornázást és tmpejiben, a feltárt ólomvizvezeték-csőhálózat •intén űrlények találmánya. AZ „ÉGI NÉP” LEGENDÁJA Egy Russel Annabell nevű amerikai ufológus az ilaszkai Denna indián törzs lakóinak életét tanulmáozta és igy bukkant rá legendájukra, amely az ugyívezett „égi népről” őriz emlékeket. Eszerint valakikor réges-régen korongalalku járműveken élőlények érkeztek a levegőből. Az indiánok szerint kövér, agyfejű, medvéhez hasonlóak az égi nép fiai, akik ;m nagyon barátságosak, de ha nem bántják őket, -m támadnak. Az indiánok azt állítják, hogy még a is ott élnek a környéken és időnként felszállnak .orongalaku járműveiken. Az amerikai ufológus egyik indián barátja lmondta, hogy a hegyek között rábukkant egy repüigép roncsaira. Két évvel ezelőtt zuhant le, annakideén a pilóta még utolsó rádiójelentést adott a legkötelebbi íepülőtér figyelőállomásának. A jelentés *olsó' szavai a következők voltak: „Káprázatos zöld fény vesz körül... Mindkét torunk leállt... közeledik a tárgy...” \z üzenet itt megszakadt. A repülőgép roncsait két tendőn át hiába keresték. Az indián vadászat '.ben bukkant rá. Elmondta az amerikai -lógusnak, hogy a repülőgép utasai halottak voltak, az egyiknek maradt annyi ideje, hogy egy szén■abbal lerajzoljon egy repülő csészealjat... azt a alalku, kerek kupolával ellátott jelet, amelyet az iánok az „égi nép” szimbólumaként használnak lök óta. A YETI IS UFÓN ÉRKEZETT? )enna-indiánok legendája szerint tehát a repülő széparcu öregségről (Folyt, a 14. oldalról) e „boldog farkas” korunkban mi sem értünk bio Casals irta 93 éves korában: „ha dolgozik az 'er, magába szívja a szépségeket maga körül...” ója úgy rezdült kezében utolsót, hogy művészete gé maradt. arad-e utánunk valami?-findenki gazdagíthatja a világot kisebb vagy >b körben, mert mindenkiből árad valami, t teremt a mosoly, az őszinte érdeklődés, kiaatnak kapcsolatok. Egy beszélgetés, ami izt ad ottlétnek. mint egy csipet só — és talán még a Igetésnél is fontosabb a meghallgatás. Majdnem mint egymás terhének hordozása a családban. Lukátsi Vilma csészealjak ürlényei medvéhez hasonló jelenségek. Két dán kisfiú kis szürke emberkéknek jellemezte az űrlényeket, egy másik szemtanú narancsruhás egyénekről beszélt. Egy amerikai riporternő, Eula Lewis, 1964 óta kutatja a repülő csészealjak titokzatos lakóit. Azt állítja, hogy a Himalája úgynevezett havasi embere, a Yeti, tulajdonképpen űrlények leszármazottja. Több jelentés érkezett arról, hogy azokon a helyeken, ahol repülő csészealjakat észleltek, gyakran titokzatos lábnyomokat is találtak. Egyetlen ismert állatfajta lábnyomaihoz sem hasonlíthatók és az a legfeltűnőbb, hogy csak egyetlen nagy lábujj lenyomata látszik. Szakértők véleménye szerint körülbelül 8 láb magas élőlény járhatott a megvizsgált vidéken. Hogy repülő csészealjon érkezett-e, vagy sem, arra vonatkozólag biztosat még a legvakmerőbb ufológus sem tud mondani. (Folytatjuk) Véres kard vagy rémhírterjesztés? (Folyt, a 9. oldali ói) iparkodnék lázas igyekezettel elhárítani ezt a veszélyt. Ez a bacilus, ha végigvonul az Egyesült Államokban, nyomában milliók vonulnak ki az élők sorából, ha nem lenne ellene védekezés. De a tudomány le tud csapni erre a láthatatlan hadseregre s még hozzá költségmentesebben, mint ahogy a haditechnika és ipar a milliós hadseregeket fölfegyverzi. Nem is szólva a hadianyag és az ember pótlásáról. Csupán nagymennyiségű oltóanyagra van szükség, amely a laboratóriumokban előállítható. A riasztó cikket olvasva elgondolkoztam. Az emberben állandóan jelenlévő és föl nem függeszthetően működő reménység azt kérdezi: nem csupán rémhírterjesztés ez? Hátha a véres kard körülhordozása nem is szükséges, hátha elkerül minket az influenzajárvány és nem lesz megbetegedés? De akármilyen tudományos megállapítás, mégiscsak van benne a jövőre vonatkozó jóslás is! Már számos riasztó hirt olvashattunk a lapokban, amelyekből nem lett semmi. Hivatalosan a világ végét nem csak egyszer hirdették, de például akkor is, régen, nem tudom a pontos idő-dátumot, mikor féltek, hogy a Halley-üstökös belerohan Földünkbe, akkor is sokan meghaltak ijedtükben! Azonban ez az átkozott influenza-járvány minden évben visszatérően fenyeget. Az orvosok megállapítása szerint az emberiséget tizedelő betegségek közt első helyen a szívbaj áll, ez tartja a rekordot, mellette a második a rák, most pedig elmondhatjuk, hogy a harmadik az influenza, amely fölzárkózott melléjük. Biztos vagyok abban, hogy az orvostudomány, a kutatók minden erejüket, tevékenységüket összpontosítják szívós kitartással arra, hogy megfékezzék, ártalmatlanná tegyék az influenza vírusokat. Tehát legyünk segítségére a tudománynak, vegyünk részt ?z ellenállásban, oltassuk be magunkat, ha csak lehet, nem csak a saját egészségünk védelmére, de hogy ne terjeszthessük a fertőzést! Én nem tartozom a pesszimisták közé és erősen hiszem, hogy ha van is alapja a „National Center for Disease Control közleményének, a dolog nem olyan vészes és kivédhetetlen. Most például hirtelen eszembe jut az UFO-k esete, melyek igen sokakat rettegésben tartottak, hogy állandó terepszemléjük itt végül is valamilyen világközi-konfliktusra vezethet, mig végül kiderült, hogy nem is léteznek... A vírusok léteznek, de fel kell készülnünk a fogadásukra, oltassuk be magunkat, nyolcvan százalék a gyógyulási lehetőség és most is kiderül majd, hogy csak vaklárma volt a túlzottan riasztó bejelentés... VÁLSÁG (Folyt, a 13. oldalról) kezdetben együtt dolgoznak, vagyis egyformán kiveszik a részüket az otthoni munkából is, de később sokszor az egyik fél a másikra kényszeríti akaratát. A férfi talán arra kényszeríti asszonyát, hogy csak feleség és anya legyen, ne dolgozzon önállóan. Némelyiknek az egoizmusa olyan fokra hág. hogy önzésében nem is veszi észre, hogy élettársa összeroppanás előtt áll. A teljesen elkeseredett másik felet büntetéssel, Ígérgetésekkel bünteti, jutalmazza. Ha nem történik akarata szerint, napirenden vannak a veszekedések, amelyeknek a nívója a legvulgárisabbá válhat. Azután a rosszul alkalmazkodó házasfelek már csak foltozgatják házasságukat. De meddig lehet ezt tenni? — Hol tévedtünk? — kérdik egy napon. A házasság sikertelenségét egyik a másikra tolja. Saját hibáját kevés ember ismeri el. Közeleg a házasság teljes válsága. Sokan szexuális okot keresnek. Pedig az efajta nehézségek nem vezetnek szükségszerűen váláshó?. Az igazi okok sokkal mélyebben rejtőznek. De nem kerülnek felszínre. Miért? A válás a házassági válság utolsó stációja. Néha a válás az egyetlen megoldás arra, hogy a felek lelki, fizikai összeroppanását megelőzzék. Ez az egyetlen ut marad a válság megelőzésére, túlélésére. Ez néha a gyermekek számára is jobb, mintha rossz családi légkörben élnének. Válságban a házasság intézménye. Hogyan lehetne segíteni? Több hangsúlyt kellene fektetni a házasság előtti tanácsadásra. A mai fiatalok házasodási kedve megnőtt. De a többségük nem gondolja át a tettével járó felelősséget. Pedig sok házassági válságot meg lehetne előzni, ha a házasulandók problémájukkal megkeresnék szüleiket, lelkészüket, orvosukat, jó barátjukat, a család valamelyik idős, tapasztalt tagját, és ezektől megoldást, segítséget kapnának, mielőtt házasságuk válságba kerül. Gyarmathy Irén SZÍVBŐL IGAZÁN (Folyt, a 12. oldalról) vizsgálaton estem át. mert ez kell a munkahelyemen, semmi bajom, halálra kínoztak, ez a vizsgálat, az a vizsgálat, mig kiderül, hogy egészséges vagyok, belehalok. Nem lehet kibírni ezt az életet. Az önző. Minden mondatát igy kezdi: — Én, nekem, bennem, engem enyém, én. én. én. Mást nem is mond, de én érzem, mire céloz. A tudálékos beteg, aki imád beszélni a betegségről: — Megkaptam az injekciómat, aztán betettek az ifámisba. Az orvos megmondta őszintén, hogy perulgikus antisamisról van szó. Természetesen ez duzzasztja fel az idegeket és aztán beállt az abszolutizmus. Az elégedetlen: — Csak velem fordulhat elő ilyesmi, csak nekem lehet ilyen pechem. Huszonötödik érettségi találkozónk volt. hát nem pont azon a napon romlik el a Mercim. Szétrobbantam. És a villámba nem érkeztek meg a bútorok, amiket rendeltem. Hihetetlen ez a megbízhatatlanság! A szabó nem készíti el idejében a ruhámat, az iparosok nem jönnek, antikorra Ígérik, csupa bosszúság az ember élete. A. már sokszor gondoltam arra. hogy nem érdemes élni. Aztán hadd utáljam még szívből, igazán a „műveltet" aki azzal vág fel előttem, hogy megkérdezi a gyönyőrűszép felszolgálólánytól: — Evett már Spinozát, kedves? — És rám kacsint. Dögöljön meg.
