Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-21 / 47. szám

10. oldal ŐSSZÜLEINK, A MAJMOK Irta: SIMA FERENC majom” és kezdődött a ..jávai ember”. Határvonal­ként a tűz használatát szokták venni. Ha már tudta használni, akkor már emberré vált a majomból. De megállapíthatóan a tűz használata is 400.000 éve ismeretes és a jávai majomember lelete is éppen ennyi Nem tehetek róla. hogy mindig nekem sikerültek legjobban a magyar dolgozataim a nagykőrösi Arany János főgimnáziumban, ahol a felsőbb osztályokat jártam. És hogy emiatt néhai dr. Győré János Tanár ur már ötödikes koromban kimondta rám az Ítéle­tet. hogy: ..Te pedig iró leszel! Ezt én mondom neked, aki Zilahy La­josnak szintén megjósoltam, ami­kor még Nagyszalontán tanítot­tam!" Az irkáláshoz. bennem úgyis nagy volt a hajlam, ezért örömmel vettem tudomásul ezt a tanári döntést. És attól fogva már tudatosan törekedtem rá. hogy azzal, amit leírok, megfogjam és megnyerjem az olvasót. Néha ugyan olvasó helyett a hallgatót, mert a beszéd és az irás egyaránt a szóval történő ..meggyőzés". Egy kedves, öreg parasztasszony szomszédunk volt Patonai néni. Szerette ha elbeszélgetek vele, almát is adott érte. Egyszer fogtam azt a kapott almát és elkezdtem róla ..népiesen" magyarázni: — Látja. Patonai néni. ez az alma olyan gömgölyű, mint a Föld amin élünk. És példa kedvéért vegyük úgy. mintha az. én fejem volna a Nap. Tessék nézni, igy fordul meg a Föld naponta a saját tengelye körül, és egy év alatt a Nap körül. Elmondtam, hogy ettől van a nappal és az éjszaka, valamint a tél. tavasz, nyár és ősz. Jól megmutattam, jól megmagyaráztam. De Patonai néni végül mégis csak megrázta a fejét és azt mondta: — Mégse lehet az. úgy. te Feri! Mert ha forogna a Föld. akkor a kutakból kidőlne a viz! És le is esnénk róla a pokolba, amikor fejjel lefelé volnánk! Beszélhettem én neki a vonzóerőről. Megmaradt a magáénál. Talán még többször akadok minden magyarázat ellenére még makacsabb hitetlenkedőkre, ha az kerül szóba, hogy az. ember a majomtól származik. — Maga lehet hogy onnét, de én ugyan nem! — Nvakaskodik az. egyik, jóllehet azt ő elhiszi, hogy a Fold forog. — Akkor miért nem fejlődnek az emberszabású majmok ma is emberré? — ezzel igyekszik sarokba szorítani a másik. Elmagyarázom, hogy manapság négyféle emberszabású majom él. Afrikában a gorilla és a csimpánz. Dél-Kelet Ázsiában az orángután és a gibbon. Ezek farkatlan majmok. 32 foguk van és vakbelük, akár az. embernek. Agybarázdáltságuk is az. emberéhez, hasonló. Mellkasuk, medencéjük, vég­tagjaik az. egyenes testtartáshoz alkalmazkodtak. Az emberszabású majmok külső megjelenésükben és szervezetükben inkább az. emberhez, mint a többi majomfcléhez hasonlítanak. Ha ausztráliai benszii­löttek. vagy közép-afrikai vad törzsek tagjait állítjuk melléjük ruhátlanul: alig van különbség. Nem vagyok egyedül a véleményemmel, hogy az. emberhez, jobban hasonlít az emberszabású majom, mirft a vadember. Az említett négy emberszabású majom közül leg­nagyobb a gorilla, a him magassága két méter, súlya 135-27ü kiló. Legkisebb a gibbon, átlag egy méter magas. A csimpánzok a legtanulékonyabbak, legin­telligensebbek. Használnak magukkészitette egyszerű szerszámokat is. A felnőtt kb. 165 centi magas és 68-90 kiló. Az orángután is tanulékony, intelligens. Magassága szintén kb. 165 centi, mig a súlya 112 kilónvi. Ebből úgy tűnik, hogy négyőjük közül a csim­pánz. és az orángután a „legemberszabásubb". Ezeknek erkölcsük is van: választolt élettársukhoz, holtig hűségesek, sohasem csalják meg azt. Az. emberszabású majmok számoló képessége négyig terjed. Ezt úgy állapították meg, hogy ha a majomnak három golyót adnak játszani és abból elcsennek egyet keresi a hiányzót. Ha négy golyóból csennek el egyet, akkor is keresi a negyediket. De ha öt golyót adnak neki és abból egyet elcsennek, azt már nem veszi észre és nem keresi. Ez. a négy emberszabású majomfajta eljutott a saját fejlődési lehetőségének csúcsáig és ott megállt. Tovább tökéletesedni már nem tud. Egyikből se lesz ember soha. De félmillió évvel ezelőtt még nem négy embersza­bású majomfajta volt. hanem öt. Ez az ötödik majomfajta már nincs többé. Habár nem halt ki. Hát akkor hová lett? Szintén eljutott a saját fejlődési lehetőségének csúcsáig, és igy — itt van, mint ember. Fejlődésének befejeződése: mi vagyunk. Ez. az ötödik emberszabású majomfajta, az ősünk, Jáva szigetén élt. A ,.jávai majom”, vagy ..jávai ember" nevű lehetnek, leghelyesebb neve a ,,jávai majomember", mivel ez a lény volt valami négyszáz­­ezer évvel ezelőtt a mezsgye, a választó, vagy inkább összekötő a majom és az ember között. Tehát az át­menet. Nehéz meghatározni, hogy hol szűnt meg a „jávai idős. Erre a leletre egyébként 1891-ben bukkant rá Dubios holland orvos. A londoni állatkertben pár éve érdekes kísérletet folytattak le. Fajtestvéreiktől elkülönítve együtt neveltek fel egy him orángutánt és egy nőstény csim­­pázt és vártak, hogy mi lesz, ha bekövetkezik a nemi érettségük, mivel az emberszabású majmok különbö­ző fajtái nem párzanak egymással, ha fajukbeli, élettársat választhatnak. Most azonban ennek hiányá­ban az orángután ifjú és a csimpánz hajadon egy szép napon „házasságra léptek”. Kilenc hónap múltán meg is született a keresztezett, nőnemű utód. Felnőve ennek egy csimpánz élettársa lett, azonban utódot sohasem hoztt világra. Amint tudjuk, a szamár és a ló kereszteződése, az öszvér is mindig meddő. Az ember eredményesen csak emberszabású majommal kereszteződhet az állatvilágból. Tudomá­nyosan nyilvántartva öt ilyen ember-majom félvér „személy” él ma a világon. Ehhez most csak annyit, hogy ha az apa volt ember, akkor az utód erősen majomszerű, mig ha az anya emberi nő volt, akkor az utód annyira emberszerű, hogy az egyikből például — tengerész lett. VISSZAPILLANTÁS Név és rang, igaz és hamis... Irta: PAPP VARGA ÉVA VARGA ÉVA A mesebeli „kacsalábon forgó kastély”-ra gondol az ember, a Henninger Torony vendéglőjében ülve. Frankfurt teljes panorámáját látjuk innen, mégpedig úgy, ahogyan valamikor a Feszty Körkép tárta elénk a „Magyarok Bejövetele” panorámáját Budapes­ten. A restaurant ugyanis — forog; lassan, folytatólagosan, forog kö­röskörül, amit alig érzünk, de a kép odalenn a mélyben állandóan változik. Egyik percről a másokra más-más részletét látjuk. Most azonban alig figyelek erre. mert berlini vendégünk van, aki a Fal-ról mesél izgalmas és szomorú dolgokat, megrázó és felháborító eseteket, amelyeknek se vége, se hossza. Ismeri az olvasó a helyzetet, hiszen minden újságban minden nap lehet róla olvasni. Itt csak valami egészen újra térek ki: egy csalásra, amelyben a Fal játszik szerepet s amely a maga nemében az első. Régen történt a dolog, röviddel azelőtt, hogy barátunk iderepült. Néhány nappal előbb a nyugat­berlini hatóságok védelmükbe fogadtak egy Klaus Mi nzer nevű fiatalembert, aki halált kockáztatva átmászott a Falon a rabságból a szabadságba. Az újságok leközölték menekülése izgalmas részleteit; mindjárt akadt jó állása is. Tegnap azonban hatan-nvolcan telefonáltak egymásután a rendőrség­nek egy nem messzi faluból, közölve, hogy Münzer szélhámos: sohasem élt a Falon túl. a baltiból valók felismerték egy hírlapi fényképen, szó sincs hősiesség­ről. izgalmas meneküléséről. Barátunk hozzáteszi, hogy a repülőtéren még olvasta a legújabb jelenté­seket: Münz.ert a rendőrségre vitték már csak azért is, mert felháborodott csoportok agyon akarják ütni a csalásért... a Fal tragikus hírnevét nem engedik szél­hámossággal meggyalázni... Amikor éjféltájban elhagytuk a vendéglőt, a sarkon megvettük a már másnapra szóló újságot s annak első lapján történetesen egy másik csalárdság kapott vezető helyet. Letartóztatták „Heinrich von Askanien őrgróf”-ot és feleségét, „született Friederike von Steuben grófnő”-t, akik hamis papírokkal és fedezet nélküli csekkel vásároltak egy uj Mercedes automo­bilt. Az Askanien őrgrófi család évszázadokkal ezelőtt kihalt; von Steuben nevű grófi család sohasem volt, csak bárói — az utóbbiból származott George Washingtonnak az a tábornoka, akinek szobra a Fehér Házzal szemben áll. A letartóztatáshoz a marburgi Német Nemességi Okmánytár vezetősége nyújtott segédkezet, mint az utóbbi időben egyre több esetben. Szaporodik azok száma, akik koholt főnemesi címeket-rangokat használnak felszélhámos­ság céljából, tudva, hogy a hangzatos történelmi nevek ma is nagy súlyt képviselnek ebben az országban s általában sokhelyütt Európában. A németek úgy látszik nem bírnak szabadulni a valamikori nagy nevek és címek varázsától. Mutatja ezt az is, hogy pl. a vezető repülővállalat egy grófnőt és három bárónőt alkalmaz a repülőtéren, az érkezők fogadására: számos előkelő vendéglőben a „hostess”, vagy a pénztárosnő bárónő, grófnő, sőt egy esetben hercegnő, akivel — nyilván ez a feltevés — a vendég nem mer veszekedni... az arisztokrata hölgyek pedig, leszámolva azzal, hogy utóvégre demokratizálódott a világ s ésszel kell élni, felhasználják kitűnő állások szerzéséhez a származásuk-adta tekintélyt, amiért utóvégre nem is lehet őket kárhoztatni. A kereskedelmi életben itt mindennapos dolog, hogy letesznek az ember elé egy a szokottnál jóval nagyobb névjegyet, amelyen a • szokottnál jóval hosszabb név szerepel, mint „Kari Wolfgang Freiherr von Hartstein und Gerlach", ami még csak báró, de gróf és őrgróf és akad jónéhány. mint nagyvállalatok képviselője, turista-utazások szervezője és miegyéb. Vannak azonban a magánéletben olyanok is. akiknek (Folyt, a 12. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom