Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-07 / 45. szám
4. oldal MOSZKVAI RIPORT Az oroszok költségei is emelkednek A BŰNÖZÉS U? VÁLTOZATAI MOSZKVA — Hivatalosan nincs infláció a Szovjetunióban. Az infláció szerintük a gazdasági élet rákja, amely csupán az egészségtelen kapitalista körülmények között virul. A szovjet sajtó ezt élénk színekkel irta le a közelmúltban és közölte, hogy a szovjet kiskereskedelmi árindex valójában 0.3 százalékot esett 1970 óta. Az átlagos szovjet állampolgárok azonban gúnyolódnak vagy nevetnek a hivatalos nyilatkozatokon, és morognak az árak emelkedése miatt. Drágább az élelmiszer, a ruházat, a gépkocsi, a lakásépítés, a szórakozás sőt a taníttatás is. Egy középkorú asszony azt mondja, hogy amit néhány évvel ezelőtt öt rubelért meg tudott vásárolni, most már hét rubelbe kerül. Egy nyelvész becslése szerint négytagú családjának az élelmezése és ruházkodása most kétszer annyiba kerül, mint 1970-ben. Az egyik ipari szakértő azt mondta, hogy csaknem mindenkinek kell még valamit dolgoznia a főállása mellett, hogy meg tudjon élni, mert aki csak abból él, az valósággal nyomorog. A szovjet sajtó igen nagy reklámot csinál a legfontosabb cikkek állandó árával kapcsolatosan, de elhallgatja azt, hogy ezek mellett milyen mértékű áremelkedés van más szükségleti cikkek terén. A szovjet állampolgárok például a földalatti vasúton öt kopekért utazhatnak (ami 6.5 centnek felel meg), és ez már húsz év óta igy van. Az állami lakások is állandóan 10-18 rubel között mozog (13-25 dollár körül). Egy félliter tej most is 16 kopekbe kerül, mint tiz évvel ezelőtt (36 centnek felel meg). A krumpli ára kilogramonként 10 kopek (mintegy 6 cent fontonként). A marhahús ára kilónként két rubel (1.20 dollár fontja). Ezeken kívül 1973-ban 16-22 százalékkal csökkent néhány háztartási gép, mint mosógép és televiziós készülék ára. De ezek ellenére is folyik a titkos áremelés különböző utakon és módokon. A múlt télen egyik napról a másikra duplájára emelték néhány luxuscikk árát, mint a kaviár, a füstölt lazac, a prémfélék és ékszerek árát. Az áremelésnek egy kedvelt formája az, hogy egy-egy cikkből uj variációt hoznak forgalomba, azt állítva, hogy az jobb, mint az előző, és az árát sokkal nagyobbra emelik, mint esetleg amilyen mérvű a cikk javulása. Ez az oroszok szerint gyakran előfordul a kenyértől a vajig és a gépkocsiig nagyon sok árucikk esetében. Erre klasszikus példa a szovjet gyártmányú Fiat-124-es — amit Zhiguli néven hoznak forgalomba. Alig javult valamit a motor teljesítménye és egyéb modernizálás is elvétve található rajta, de az ára 5,500 rubelről (7.315 dollár) 7.500 rubelre (9.975 dollár) ugrott, ami 36 százalékos áremelkedésnek felel meg. Ugyanez a helyzet a vodkával kapcsolatban, ami valamikor félliterenként 3 rubelbe került, most már sokkal rosszabb minőségű vodkáért 4 rubelt kérnek. Az ezekhez hasonló áremelkedések oda juttatták a vásárlókat, hogy egyre kevesebbet visznek haza a pénzükért, és ez nem más, mint infláció. Komputer agya van GENF — Alighanem a világ leggyorsabb számolója a holland Willem Klein, -aki legutóbb például 3 perc 26 másodperc alatt vont 37-ik gyököt egy 220 jegyű számból. A holland csodaszámoló matematikus, a Genf közelében levő atomkutató központban dolgozik. Nemegyszer megtörtént, hogy kollégáit kisegítette: „beugrott” a számítógépek helyett, ha azokkal valami zavar volt. Az sem ritkaság, hogy egy-két percen belül felülvizsgálja a bonyolult komputermű veletek eredményét. FRANKFURT - 1959-ben, Majna-Frankfurtban alapították meg a nyugat-német Kriminológiai Társaságot. Alapitó tagjai közt voltak olyan világhírű filozófusok is, mint Theodor Adorno és Max Horkheimer, s az alapítók közt volt Fritz Bauer akkori hesseni főállamügvész. aki rendületlenül harcolt azért, hogy a volt háborús bűnösöket biróság elé állítsák. A társaság 1964 óta minden évben Beccaria-érmeket is oszt, a tudományos kriminológia kétszáz évvel ezelőtti megalapítójának, Cesare Beccariának emlékére. Évi közgyűlését most tartotta meg Frankfurtban a társaság. Petersohn mainzi professzor, a társaság alelnöke beszámolójában elmondta: a bűnözés fajtái közül rohamosan növekszik a zsarolások száma. Ennek gyökerei: csalás és erőszak. A zsarolók általában áldozataik gyengeségeit használják ki, s minthogy életben maradni akarásunk olyan „gyengeség”, amely mindannyiunk sajátja, ezért potenciálisan valamennyien vagyunk vagy lehetünk zsarolás áldozata — mondotta a professzor. Érdekes, hogy a korábbi gyakorlattal szemben a szexuális félrelépések mind kevésbé alkalmasak a félrelépők megzsarolására. Manapság még a frankfurti pályaudvari negyedben „működő” kitartott fiuk sem ugranak többé elő pásztorórán a szekrényből, hogy kitartóik férfivendégeit lefényképezzék s e fotókkal zsaroljanak, mint azelőtt oly gyakori volt. Manapság sokkal inkább a gazdasági élettel kapcsolatos információkkal operálnak a zsarolók. Például: megzsarolják azt, akinek adócsalásairól bizonyítékaik vannak, akinek hamis könyvelésével tisztában vannak, akikről tudják, hogy titokban a konkurrens cég ügynöke stb. A zsarolásnak talán legdrámaibb formája a túszszedés. Armand Mérgén professzor, a Kriminológiai Társaság elnöke, felszólalásában rámutatott: a tuszszedők erőszakára nem kell azonnal erőszakkal válaszolni, tárgyalást kell kezdeményezni velük, időnyerésre kell játszani minden áron, a tárgyalás során komolyan venni a zsaroló követeléseit, hogy annak fantáziája kimerüljön, mert ez a fantáziakiélés is fontos pszichológiai tényező. Hammacher kölni detektivf elügyelő nehezményezte, hogy sokszor az ilyen tuszszedési bűneseteket egyenesből közvetíti a televízió, tudósítja a sajtó, a rádió, s ezzel, szerinte, a tömegkommunikációs eszközök a túszokat szedő zsarolóknak akaratlanul is bűntársaivá válnak. KINCSEK NYOMÁBAN: EGY REMETE MESÉIÉ AZ AFRIKAI ARANYSZIGETRŐL BOSTON — Erle Stanley Gardner, a népszerű bűnügyek írója nagyon izgatottá lett, amikor egy valódi titokkal találkozott. öt az a tapasztalat lepte meg, amiről neki valaki éveken át sokat mesélt egy Írástudatlan remetével kapcsolatban. Az illető anyagilag támogatta ezt a California’s Mojave pusztájának eldugott részén lakó remetét. A remete története egy aranyzátonyról síólt, amelyen hihetetlen gazdaság rejlik az egyik aranyparti afrikai szigeten. Az öreg remete hajótörést szenvedett egyik korai hajóút ja során. Amikor a benszülöttek előtt gyanússá lett különös érdeklődése az aranyuk iránt, akkor elkábitották és egy másik szigetre szállították, ahonnét később megmenekült. A történet hihetetlen részlete az, hogy ez a remete határozottan állította, hogy az aranyzátonyt vérengző hangyák hadserege védelmezi, amelyek mindegyike több mint egy incs hosszú. Másrészt a történet körülírása annyira élethü volt, hogy Gardnernek ez elég alapot szolgáltatott a történet valódiságának elfogadására. Évek múlva Gardner véletlenül egy tudományos értekezést olvasott el, amit egy angol antropológus irt. Az iró néhány bennszülöttel akadt össze egy szigeten a világnak ugyanabban a részében, akik tiszta aranyból kovácsolt aranydiszeket viseltek. Amikor az arany eredete felől érdeklődött, a bennszülöttek közölték hogy a díszeket a sziget ellenkező oldalán élő törzsekkel való kereskedelem révén szerezték. Amikor az angol meg akarta őket látogatni, vezetője megtagadta az engedelmességet azon az alapon, hogy ott mindenkit megölnének. Egy kis információt nyert azáltal, hogy a különös törzs étrendjében főként egy olyan ételről hallott, amelyet a Fanti-djialektusból lefordítva “a felejtés kenyerének” lehetne mondani. Az étel nevének a kiejtése ugyanaz volt, mint amit Gardner remetéje mondott arról a kenyérről, amit fogságba ej tői az óriási hangyáknak adtak. Abban az időben Gardner még nem volt tudatában annak a tudományos kutatási eredménynek, mely szerint a hangyák megtanulhatják, hogy miiként menjenek át labirintusokon, hogy rendszeresen élelmiszert gyűjtsenek. Ó még arról a ritkán előforduló, ázsiai trópusi hangyáról sem hallott, amely több mint egy incs hosszúságúra megnő. Miután sok információt öszszegyüjtött, meggyőződött arról, hogy a szinaranyból való zátony várja a felfedezőket a megfelelő szigeten. SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY: TÚL GYORSAN A RÁKOS CHICAGO — Az illinoisi egyetem egyik rákszakértője azt mondja, hogy túl gyorsan műtétre viszik azt a nőt, akinek a mellében felfedezik a rákos daganatot. De Samuel B. Taylos, a Presbyterian St. Luke’s Hospital orvosa szerint ez a legrosszabb módszer a rák kezelésére: “A legteljesebb mértékben ellenzem azt, hogy ha egy beteget az egyik napon a kórházba visznek, és rákos daganatot állapítanak meg nála, másnap már meg is operálják. Mert időt kell szentelni arra, hogy kielégítő vizsgálatokat végezzenek a rák terjedésével, a csontszövetekkel és egyéb tényezőkkel kapcsolatosan. Ha a rák már hónapok óta LEOPERÁLJÁK MELLET úgy is megvan, nincs ok a túl nagy sietségre. Ez inkább érzelmi alapon megy végbe, mint tudományos körültekintéssel !’ Persze vannak a sietségnek pártolói is. Jerome A. New York-i szakértő egyik cikkéljen arról irt, hogy a szövettani vizsgálat és az operáció közötti nagy időkülönbség kétszeres érzéstelenítést tesz szükségessé, u g y a n a k kor költségesebbé válik a betegnek is, mert hosszabb időn át kell a kórházban maradnia. Nem elhanyagolandó az a szempont sem, hogy a hoszszaibb időn át tartó zaklatás kellemetlen a beteg részére. Dr. Arthur Peck, a Mount Sinai Medical Center in New York rákszakértője szintén ellene van annak, hogy a rákos mellet ugyanabban az időben eltávolitsák, amikor a szövettani vizsgálat történik: “Már maga az az eshetőség, hogy esetleg rákos daganat van a szervezetben, olyan súlyos megrázkódtatás, hogy sokkal jobb volna, ha ezzel nem kapcsolódna össze az a másik súlyos gondolat, hogy a mellet el is kell vesziteni.” Brazíliai menedék BRASILIA, Brazília — A brazilia katonai rezsim — amely hosszú időn át Portugália szövetsége volt — menedéket adott a leváltott portugál vezetőknek, igy Marcello Caetano volt miniszterelnöknek és Americo Thomaz. elnöknek. Az április 25-i katonai államcsínyt követően Madeira szigetére száműzték őket, majd maga Antonio Spinola tábornok kérte a brazíliai kormányt, hogy fogadják be Oaetanot és Thomazt. Gaetano egyedül érkezett Brazíliába, míg Thomazt felesége és leánya is elkísérte. A brazíliai kormány arra kötelezte őket, hogy minden politikai tevékenységtől tartózkodjanak.
