Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-07 / 45. szám

4. oldal MOSZKVAI RIPORT Az oroszok költségei is emelkednek A BŰNÖZÉS U? VÁLTOZATAI MOSZKVA — Hivatalosan nincs infláció a Szovjetunióban. Az infláció szerintük a gazda­sági élet rákja, amely csupán az egészségtelen kapitalista körül­mények között virul. A szovjet sajtó ezt élénk színekkel irta le a közelmúltban és közölte, hogy a szovjet kiskereskedelmi árindex valójában 0.3 százalékot esett 1970 óta. Az átlagos szovjet állampol­gárok azonban gúnyolódnak vagy nevetnek a hivatalos nyilat­kozatokon, és morognak az árak emelkedése miatt. Drágább az élelmiszer, a ruházat, a gépko­csi, a lakásépítés, a szórakozás sőt a taníttatás is. Egy középko­rú asszony azt mondja, hogy amit néhány évvel ezelőtt öt rubelért meg tudott vásárolni, most már hét rubelbe kerül. Egy nyelvész becslése szerint négyta­gú családjának az élelmezése és ruházkodása most kétszer annyi­ba kerül, mint 1970-ben. Az egyik ipari szakértő azt mondta, hogy csaknem mindenkinek kell még valamit dolgoznia a főállása mellett, hogy meg tudjon élni, mert aki csak abból él, az való­sággal nyomorog. A szovjet sajtó igen nagy reklámot csinál a legfontosabb cikkek állandó árával kapcsola­tosan, de elhallgatja azt, hogy ezek mellett milyen mértékű ár­emelkedés van más szükségleti cikkek terén. A szovjet állam­polgárok például a földalatti vasúton öt kopekért utazhatnak (ami 6.5 centnek felel meg), és ez már húsz év óta igy van. Az állami lakások is állandóan 10-18 rubel között mozog (13-25 dollár körül). Egy félliter tej most is 16 kopekbe kerül, mint tiz évvel ezelőtt (36 centnek felel meg). A krumpli ára kilogra­­monként 10 kopek (mintegy 6 cent fontonként). A marhahús ára kilónként két rubel (1.20 dollár fontja). Ezeken kívül 1973-ban 16-22 százalékkal csökkent néhány háztartási gép, mint mosógép és televiziós készülék ára. De ezek ellenére is folyik a titkos áreme­lés különböző utakon és módo­kon. A múlt télen egyik napról a másikra duplájára emelték né­hány luxuscikk árát, mint a kaviár, a füstölt lazac, a prém­félék és ékszerek árát. Az áremelésnek egy kedvelt formá­ja az, hogy egy-egy cikkből uj variációt hoznak forgalomba, azt állítva, hogy az jobb, mint az előző, és az árát sokkal nagyobb­ra emelik, mint esetleg amilyen mérvű a cikk javulása. Ez az o­­roszok szerint gyakran előfordul a kenyértől a vajig és a gépkocsi­ig nagyon sok árucikk esetében. Erre klasszikus példa a szovjet gyártmányú Fiat-124-es — amit Zhiguli néven hoznak forga­lomba. Alig javult valamit a motor teljesítménye és egyéb modernizálás is elvétve található rajta, de az ára 5,500 rubelről (7.315 dollár) 7.500 rubelre (9.975 dollár) ugrott, ami 36 szá­zalékos áremelkedésnek felel meg. Ugyanez a helyzet a vodká­val kapcsolatban, ami valamikor félliterenként 3 rubelbe került, most már sokkal rosszabb minő­ségű vodkáért 4 rubelt kérnek. Az ezekhez hasonló áremelkedé­sek oda juttatták a vásárlókat, hogy egyre kevesebbet visznek haza a pénzükért, és ez nem más, mint infláció. Komputer agya van GENF — Alighanem a világ leggyorsabb számolója a holland Willem Klein, -aki legutóbb pél­dául 3 perc 26 másodperc alatt vont 37-ik gyököt egy 220 jegyű számból. A holland csodaszámo­ló matematikus, a Genf közelé­ben levő atomkutató központban dolgozik. Nemegyszer megtör­tént, hogy kollégáit kisegítette: „beugrott” a számítógépek he­lyett, ha azokkal valami zavar volt. Az sem ritkaság, hogy egy-két percen belül felülvizsgál­ja a bonyolult komputermű ve­letek eredményét. FRANKFURT - 1959-ben, Majna-Frankfurtban alapították meg a nyugat-német Kriminoló­giai Társaságot. Alapitó tagjai közt voltak olyan világhírű filo­zófusok is, mint Theodor Ador­no és Max Horkheimer, s az ala­pítók közt volt Fritz Bauer akko­ri hesseni főállamügvész. aki rendületlenül harcolt azért, hogy a volt háborús bűnösöket biróság elé állítsák. A társaság 1964 óta minden évben Beccaria-érmeket is oszt, a tudományos kriminoló­gia kétszáz évvel ezelőtti mega­lapítójának, Cesare Beccariának emlékére. Évi közgyűlését most tartotta meg Frankfurtban a társaság. Petersohn mainzi professzor, a társaság alelnöke beszámolójá­ban elmondta: a bűnözés fajtái közül rohamosan növekszik a zsarolások száma. Ennek gyöke­rei: csalás és erőszak. A zsarolók általában áldozataik gyengesége­it használják ki, s minthogy életben maradni akarásunk o­­lyan „gyengeség”, amely mind­annyiunk sajátja, ezért potenci­álisan valamennyien vagyunk vagy lehetünk zsarolás áldozata — mondotta a professzor. Érdekes, hogy a korábbi gya­korlattal szemben a szexuális félrelépések mind kevésbé alkal­masak a félrelépők megzsarolá­­sára. Manapság még a frankfur­ti pályaudvari negyedben „mű­ködő” kitartott fiuk sem ugra­nak többé elő pásztorórán a szekrényből, hogy kitartóik férfi­vendégeit lefényképezzék s e fo­tókkal zsaroljanak, mint azelőtt oly gyakori volt. Manapság sokkal inkább a gazdasági élettel kapcsolatos információkkal ope­rálnak a zsarolók. Például: megzsarolják azt, akinek adó­csalásairól bizonyítékaik van­nak, akinek hamis könyvelésével tisztában vannak, akikről tud­ják, hogy titokban a konkurrens cég ügynöke stb. A zsarolásnak talán legdráma­ibb formája a túszszedés. Ar­mand Mérgén professzor, a Kri­minológiai Társaság elnöke, fel­szólalásában rámutatott: a tusz­­szedők erőszakára nem kell a­­zonnal erőszakkal válaszolni, tárgyalást kell kezdeményezni velük, időnyerésre kell játszani minden áron, a tárgyalás során komolyan venni a zsaroló köve­teléseit, hogy annak fantáziája kimerüljön, mert ez a fantázia­kiélés is fontos pszichológiai tényező. Hammacher kölni de­­tektivf elügyelő nehezményezte, hogy sokszor az ilyen tuszszedési bűneseteket egyenesből közvetíti a televízió, tudósítja a sajtó, a rádió, s ezzel, szerinte, a tömeg­kommunikációs eszközök a tú­szokat szedő zsarolóknak aka­ratlanul is bűntársaivá válnak. KINCSEK NYOMÁBAN: EGY REMETE MESÉIÉ AZ AFRIKAI ARANYSZIGETRŐL BOSTON — Erle Stanley Gardner, a népszerű bűnügyek írója nagyon izgatottá lett, amikor egy valódi titokkal ta­lálkozott. öt az a tapasztalat lepte meg, amiről neki valaki éveken át sokat mesélt egy Írástudatlan remetével kap­csolatban. Az illető anyagilag támogatta ezt a California’s Mojave pusztájának eldugott részén lakó remetét. A reme­te története egy aranyzátony­ról síólt, amelyen hihetetlen gazdaság rejlik az egyik aranyparti afrikai szigeten. Az öreg remete hajótörést szenvedett egyik korai hajó­út ja során. Amikor a benszü­­löttek előtt gyanússá lett kü­lönös érdeklődése az aranyuk iránt, akkor elkábitották és egy másik szigetre szállítot­ták, ahonnét később megme­nekült. A történet hihetetlen rész­lete az, hogy ez a remete ha­tározottan állította, hogy az aranyzátonyt vérengző han­gyák hadserege védelmezi, amelyek mindegyike több mint egy incs hosszú. Más­részt a történet körülírása annyira élethü volt, hogy Gardnernek ez elég alapot szolgáltatott a történet való­diságának elfogadására. Évek múlva Gardner vélet­lenül egy tudományos érteke­zést olvasott el, amit egy an­gol antropológus irt. Az iró néhány bennszülöttel akadt össze egy szigeten a világnak ugyanabban a részében, akik tiszta aranyból kovácsolt aranydiszeket viseltek. Ami­kor az arany eredete felől ér­deklődött, a bennszülöttek kö­zölték hogy a díszeket a szi­get ellenkező oldalán élő tör­zsekkel való kereskedelem ré­vén szerezték. Amikor az an­gol meg akarta őket látogatni, vezetője megtagadta az enge­delmességet azon az alapon, hogy ott mindenkit megölné­nek. Egy kis információt nyert azáltal, hogy a különös törzs étrendjében főként egy olyan ételről hallott, amelyet a Fan­­ti-djialektusból lefordítva “a felejtés kenyerének” lehetne mondani. Az étel nevének a kiejtése ugyanaz volt, mint amit Gardner remetéje mon­dott arról a kenyérről, amit fogságba ej tői az óriási han­gyáknak adtak. Abban az időben Gardner még nem volt tudatában an­nak a tudományos kutatási eredménynek, mely szerint a hangyák megtanulhatják, hogy miiként menjenek át la­birintusokon, hogy rendsze­resen élelmiszert gyűjtsenek. Ó még arról a ritkán előfor­duló, ázsiai trópusi hangyá­ról sem hallott, amely több mint egy incs hosszúságúra megnő. Miután sok információt ösz­­szegyüjtött, meggyőződött ar­ról, hogy a szinaranyból való zátony várja a felfedezőket a megfelelő szigeten. SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY: TÚL GYORSAN A RÁKOS CHICAGO — Az illinoisi egyetem egyik rákszakértője azt mondja, hogy túl gyorsan műtétre viszik azt a nőt, aki­nek a mellében felfedezik a rákos daganatot. De Samuel B. Taylos, a Presbyterian St. Luke’s Hospital orvosa sze­rint ez a legrosszabb módszer a rák kezelésére: “A legtel­jesebb mértékben ellenzem azt, hogy ha egy beteget az egyik napon a kórházba visz­nek, és rákos daganatot álla­pítanak meg nála, másnap már meg is operálják. Mert időt kell szentelni arra, hogy kielégítő vizsgálatokat vé­gezzenek a rák terjedésével, a csontszövetekkel és egyéb tényezőkkel kapcsolatosan. Ha a rák már hónapok óta LEOPERÁLJÁK MELLET úgy is megvan, nincs ok a túl nagy sietségre. Ez inkább ér­zelmi alapon megy végbe, mint tudományos körültekin­téssel !’ Persze vannak a sietségnek pártolói is. Jerome A. New York-i szakértő egyik cikké­ljen arról irt, hogy a szövet­tani vizsgálat és az operáció közötti nagy időkülönbség kétszeres érzéstelenítést tesz szükségessé, u g y a n a k kor költségesebbé válik a beteg­nek is, mert hosszabb időn át kell a kórházban maradnia. Nem elhanyagolandó az a szempont sem, hogy a hosz­­szaibb időn át tartó zaklatás kellemetlen a beteg részére. Dr. Arthur Peck, a Mount Sinai Medical Center in New York rákszakértője szintén el­lene van annak, hogy a rákos mellet ugyanabban az időben eltávolitsák, amikor a szö­vettani vizsgálat történik: “Már maga az az eshetőség, hogy esetleg rákos daganat van a szervezetben, olyan sú­lyos megrázkódtatás, hogy sokkal jobb volna, ha ezzel nem kapcsolódna össze az a másik súlyos gondolat, hogy a mellet el is kell vesziteni.” Brazíliai menedék BRASILIA, Brazília — A brazilia katonai rezsim — amely hosszú időn át Portu­gália szövetsége volt — me­nedéket adott a leváltott por­tugál vezetőknek, igy Mar­cello Caetano volt miniszter­elnöknek és Americo Thomaz. elnöknek. Az április 25-i ka­tonai államcsínyt követően Madeira szigetére száműzték őket, majd maga Antonio Spi­­nola tábornok kérte a bra­zíliai kormányt, hogy fogad­ják be Oaetanot és Thomazt. Gaetano egyedül érkezett Brazíliába, míg Thomazt fe­lesége és leánya is elkísérte. A brazíliai kormány arra kö­telezte őket, hogy minden po­litikai tevékenységtől tartóz­kodjanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom