Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-31 / 44. szám
11. oldal S.JÁNOSNÉ — Elérkeztem a változás korába. Nem kellene valami orvosságot szednem? Hogyan éljek? Nagyon félek, hogy öregasszony leszek és zavar keletkezik a házaséletünkben. VÁLASZ — Első kérdése orvosra tartozik, ezzel forduljon orvoshoz. Ami az életmódot illeti, arra tudok válaszolni. A legtöbb nő a klimaxban pontosan úgy van, mint maga: attól fél, hogy személyiségében törésszerűén megváltozik és hirtelen matróna lesz belőle. A nők ilyenkor rendszerint két végletbe esnek. Van, aki tévesen arra gondol, hogy a nőiségből fakadó életörömök egyik napról a másikra elmúlnak. Az ilyen nő azt mondja, most már minden mindegy, belesülyed a lemondásba, nem ápolja magát, nem ad a külsejére, lomposan öltözködik. Ennek az a következménye, hogy valóban öregasszony lesz belőle. Mások viszont az ellenkező végletbe esnek. Érett korukhoz nem illő módon viselkednek, mindenáron a zajos szórakozást keresik, öltözködésben, modorban teen-agert akarnak csinálni magukból. Az ilyeneket persze kinevetik, a nem korukhoz való bakfiskodás testileg-lelkileg gyorsan kifárasztja őket és végül éppen az ellenkezőjét érik el annak, amit akartak: idő előtt megöregesznek. Kerülje tehát mindkét végletet. Kergesse el magától a kínzó gondolatokat, legyen derűs, szórakozzon úgy, mint azelőtt, csak ne vigye túlzásba a dolgot. Meglátja. hogy elmúlnak vagy legalább is alaposan enyhülnek a szorongó érzések. A házassági zavaroktól pedig ne féljen. Női mivoltát a klimax alatt is még nagyon sokáig megtartja. A ..klimax" görög szó, magyarul azt jelenti, hogy ,,csúcs”. Okos asszonynak számolnia kell az élet vastörvényeivel: a csúcsról lefelé vezet az, ut. de ha okosan viselkedik, lassíthatja az utat és még sok-sok örömteli év vár magára. * * * MRS. L. K. — Itt a környéken a legtöbb nő nadrágban jár. Én is vettem egyet. A barátnőm azt mondja, ne viseljem, nem áll jól nekem, mert túl erős hozzá az alakom. Hordjam vagy ne hordjam? VÁLASZ — Az igaz, hogy a nadrág az úgynevezett „kritikus pontokból” többet mutat meg, mint a szoknya. Kár, hogy nem irta meg a méretét. Így csak azt tudom ajánlani, hogy álljon két tükör közé, akkor elől is. hátul is látja önmagát és el tudja dönteni, viselhet-e nadrágot vagy nem. OLVASÓINKHOZ Szereteti munkatársunk és kollegánk, Sági Pál halálával a „Lelki Klinika” rovatunk szerkesztője, Homoki Erzsébet férjét vesztette el. A nagy lelki megrázkódtatás miatt Homoki Erzsébet egyidőre kénytelen megválni az általa népszerűsített rovat szerkesztésétől. Olvasóink, lapvállalatunk és szerkesztőségünk nevében legmélyebb részvétünket fejezzük ki Homoki Erzsébetnek nagy gyászában és reméljük, hogy rövid időn belül lyra átveszi a Lelki Klinika vezetését. Ideiglenesen egyik belső munkatársunkra bíztuk a beérkező kérdések megválaszolását. BILLEGŐ PÁVA Mint bárok izzó fénye buvok sejtelmességbe Üstökös rejtett magja szállók bizonytalanba Ömlik a csiga teste kuszok a végtelenbe között megjegyezte, félje mint alelnök gyakorlatilag szinte csődbe ment anyagilag. Ford alelnöki fizetése 62.500 dollár volt. Ez 13.000 dollárral több, mint amennyit a képviselő ház kissebségi vezetőjeként kapott, mint alelnök azonban nem volt hajlandó tisztelet dijakat elfogadni beszédeiért. Ebből 1973-ban is 34.000 dollárt keresett. Az elnöki fizetése most évi 200,000 dollár, 50.000 dolláros költségszámlát biztosítottak számára és további 10.000 dollárt utazásokra és hasonló költségekre. Karolok levelet, ágat magamnak egy iq világot: egyensúlyát vesztett páva daccal billeg rúdon állva rebben-röppen tolla, lába belehasit a világba. Selmeci András Washingtoni levél (Folyt, a 10. oldalról) feladatát. Egyes munkatársai kifogásolják Ford „nyitott ajtó” beállítottságát. A Nixon-kormányból megmaradt egyik munkatárs szerint: „a nyitottajtó-politika ragyogó jelszó, de csak bizonyos számú órája van egy napnak, és az elnöknek be kell osztania az idejét.” Egy másik panasz: jelenleg „két különálló munkatársi gárda” dolgozik a Fehér Házban. Ford emberei és a Nixon-időkből visszamaradtak. Az utóbbiak közül az egyik megjegyezte: „Ez a két különálló csoport bizonyos gyanakvással és ellenségeskedéssel szemléli egymást.” Az ilyesfajta enyhe morgolódások ellenére Ford Fehér Házában a jelek szerint optimista hangulat uralkodik: a munkatársak megkönnyebbültek, mert véget ért a közelmúlt feszültsége. A Ford-család számára az élet alaposan megváltozott. Az elnök felesége a változásról szólva, a többi Ford rendelkezésére áll a nagy luxussal felszerelt „Air Force One”, ezenkívül még több más sugárhajtású repülőgép, több helikopter és autó, valamint a 99 láb hosszúságú Sequoia nevű jacht. A ragyogóan berendezett Fehér Ház fönntartása évi 1,7 millió dollárba kerül, itt a személyzet napi 24 órán át áll rendelkezésre. A „háztartási segéderők” közé tartoznak a többi között az inasok, a szakácsok, a szobalányok, a sofőrök a kertészek és mások, összesen 72-en. A Fehér Házhoz tartozik egy borpince, egy évente fölfrissitett könyvtár és a legújabb filmek állandóan változó kópiáinak készlete. S rendelkezésre áll több orvos, valamint sok minden egyéb is. 14 millió dolláros költségvetésből fedezik az elnök és családja védelmét, a titkosszolgálattal és a Fehér Ház rendőrségével együtt. Mondogatják, hogy nincs az a király vagy császár, aki megengedhetné magának azokat a költséges külsőségeket, amelyek körülveszik az Egyesült Államok elnökét. Ford munkatársai azonban megjegyzik, hogy az elnök a nyugtalanító infláció időszakában gondoskodni akar arról, hogy megvitassák az elnöki luxuskiadások kérdését. Azt is hangsúlyozzák, hogy Richard Nixont a többi között azért bírálták, mert közpénzekből költött San Clementében és Key Biscayne-ben lévő két magánházára. Gerald Ford takarékosságra törekszik. Ennek egyik jele: amikor az elnök fogadást adott több száz magas rangú szövetségi tisztviselőnek, frissitőként jégbe hűtött teát szolgáltak fel. nem pedig a szokásos italokat és költséges édességeket. Figyelemre méltó volt az is, hogy Ford milyen szerény külsőségek közepette jelentette be: Nelson A. Rockefeller, volt New York-i kormányzót választotta ki az alelnöki tisztségre. VARÁZSLAT (Folyt, a 9. oldaliót) mondta: — Nem tudom, mi van velem, de egész délután éreztem, hogy a gyomrom körül... Hogy is mondjam... mintha valami ismeretlen fájdalom szorította volna össze a beleimet... egyszóval fájdalmaim voltak. — Talán a sok pezsgőtől? Vagy megártott a hosszú muzsikálás? — kérdezte ijedten Helén. — Dehogy. A szakszofonozás alatt mintha határozottan könnyebben éreztem volna magamat. Csak nem akartam a hangulatot elrontani, gondoltam, majd elmúlik. De nem múlik... — Holnap megyünk az orvoshoz, — szólt aggodalmasan a felesége és másnap tényleg beültek a Cadillac-jukba és elmentek a szomszéd város kórházába az orvoshoz. Rövid vizsgálat, átröntgenezés után a doktor aggodalmasan közölte Helénnel, hogy rák... Azonnali operáció szükséges, Mr. Collinsot ottartották és fölnyitották a gyomrát. A vizsgálat lesújtó volt: már áttételek voltak, nem operálható. Visszavárták a sebet és injekciókkal csillapították a fájdalmakat. Mr. Collins ágya mellett a felesége letérten ült és a legborzasztóbb volt. hogy a szörnyű diagnózisról nem szólhatott. Az ura pedig az ágyról halkan csendesen megszólalt: — Még megérhettem, hogy tegnap Jeanne esküvőjét oly szépen megtarthattuk. És az a szakszofonozás nagyon jól esett. Helen, azt hiszem utoljára játszottam rajta. Most már a fiam fogja egyedül fújni. És az is jó, hogy a vagyonomat szétosztottam a családomnak. Még csak egyről nem akarok megfeledkezni. Arról a szerkesztőmről, akivel összevesztem akkor és aki ebbe belebukott. Azt hallottam, nagy szegénységben él, annak is adjatok majd, adjatok, mondjuk százezer dollárt... Most már ugyanolyan szegény vagyok, mint mikor megismertelek. Mindent te és a gyerekeim fognak örökölni. Valami nagyon rosszat sejtek ez után a vizsgálat után, feltűnt, hogy visszavárták a fölvágott gyomromat, meg se operáltak. Azt hiszem minden rosszra el kell készülnöd. És még egy végakaratom lenne, — szólt a könnyező feleségéhez, aki elfordította az arcát, hogy a félje ne lássa a lassan alágördülő könnycseppjeit, — az, ha meghalnék, ne temessetek el. Az utolsót, ami megmaradt még, a testemet nem akarom, hogy a földbe tegyék. Ez az utolsó vagyontárgyam. amely fölött rendelkezem. Én magam. Azt akarom, hogy valami kórháznak vagy orvosi egyetemnek adjátok, hadd tanuljanak rajtam a fiatalok, ez legyen az utolsó hasznuk belőlem. Mindezt egyre halkuló hangon elmondva a fal felé fordult, és úgy érezte, hogy most mindent elintézett. Nincs semmije. Az ember úgy születik, hogy nincs semmije és úgy távozik az életből, hogy nincs semmije... — Csak annak örülök még, — folytatta kissé megenyhülve. — hogy utoljára együtt muzsikáltam Johnnival. Sose éreztem még olyan közel a fiamat magamhoz, mint akkor, amikor együtt fujtuk a szakszofont... Mondd meg neki, hogy nagyon jól játszott...
