Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-24 / 43. szám
8. oldal LÁTNOKOK Irta: HALÁSZ PÉTER Halász Péltr A tudományos fantasztikum műfajában negyvenötven esztendővel ezelőtt dolgozó irók témáikkal és történeteikkel távolról sem jártak olyan messze a valóságtól, amint azt akkori olvasóik hihették. Ezt bizonyítja az a kiállítás, amely most nyílt meg az angliai Leeds város egyetemének könyvtárában. Maga a kiállítás az egyetemi könyvtár állagának bemutatása és köszönet-mondás mindazoknak akik ajándékaikkal az elmúlt száz esztendő során egy-millió kötetes könyvtárhoz segítették az egyetemet — a kiállításnak egy részét pedig annak a gyűjteménynek példányai képezik, amelyet Oakley profeszszor, az egyetemnek ma már nyugdíjban lévő történelemtanára ajándékozott az egyetemi könyvtárnak. Oakley professzor fél-évszázaddal ezelőtt kezdte gyűjteni a „Bámulatos Történetek” című amerikai füzetes-regény sorozat példányait — heti egy kisregényt a tudományos fantasztikus műfajban. A sorozatban megjelent minden egyes kiadványnak ez volt a mottója: „Ma a fantázia szüleménye — holnap az élet rideg ténye!” Az természetesen köztudomású, hogy Verne Gyula és H.G.Wellsz a műfaj óriásai mily sok mindent éreztek meg és ábrázoltak megdöbbentő hűséggel mindabból, amit a jövő tartogatott, az angol egyetemi könyvtár kiállításán található füzetek azonban azt tanúsítják, hogy a műfajnak olyan irói is, akiknek nevére ma már senki sem emlékszik s valószínűleg a korabeli olvasók sem vetettek ügyet — milyen jó ösztönökkel írták, alkalmasint szerény honoráriumért „bámulatos történeteiket.” Itt van például Bob Olsen kisregénye: „Az ember, aki elfoglalta a Hold-at”, amely az 1928-as esztendőben jelent meg. Olsen kísérteties megérzéssel hja le a holdrepülés körülményeit, eltalál mindent: a különböző fokozatú kilövő-rakétákat, a fékező-rakétát, amelynek segítségével az űrhajó a Holdra száll, a Kenguru-ugrásokat, Ford elnöknek a Kongresszus és az ország népe előtt mondott beszéde a legőszintébb igyekezet volt arra, hogy az inflációval szembeni többsiku harcot meghirdesse. Valami azonban hiányzott belőle. Mert nem lehet csupán nagy szavakat hangoztatva, és a hallgatók lelkesedésére számítva megfékezni ilyen kérlelhetetlen ellenséget, mint az infláció. Az elnök szavai egy futballmérkőzés előtti lelkesítő beszédre emlékeztették a hallgatót, vagy arra, hogy a kereskedő miként igyekszik reklámozni az áruját. Pedig az inflációt ilyen enyhe módszerekkel nem tudjuk megfékezni, mert az esküdt ellensége az országnak. Éppen ezért hadat kell indítani ellene, mint háború idején teszik. Mindenkit, minden vállalatot, minden kormányhivatalt mozgósítani kell, és senki sem maradhat ki a nagy vállalkozásból. Természetesen, senki nem kételkedik az elnök őszinteségében, de neki még sincs meg az a szónoki hatalma, hogy a népet harcba lendítse egy ilyen kritikus időszakban. Az kevés, hogy az emberek önkéntes lemondására, önmegtagadására és jóakaratára számítunk, mert a győzelemhez ennél több szükséges. Ha győzni akarunk, határozott lépésekkel kell előretörnünk, mert különben tovább romlik a pénz, tovább emelkednek az árak, továbbra is energiahiányban szenvedünk és növekszik a munkanélküliség az országban. amelyekkel az utasok a Hold felszínén járnak-kelnek és az amerikai csillagos-sávos lobogó kitűzését a Holdon s a zászló mozdulatlan csüngését a rudról, mivel a Hold fölött szél nem lengedez. Egyben azonban téved: a rettenthetetlen holdrepülők óránként kétszázhuszezer kilométeres sebességgel haladva mindössze két óra alatt megközelítik a Holdat. „Természetesen fokozhatnánk a sebességet” mondja Archimedes Banning professzor, az űrhajó parancsnoka „véleményem szerint azonban kielégítően haladunk!” Az 1928-as év februári számában megjelent kisregény írója abból az elképzelésből indul ki, hogy mi történnék, ha tudósok megfejtenék a titkát annak, mitől nőnek oly óriásira a Galapagos-szigetek teknősbékái s azután gének átültetésének módszerével akkora emberpéldányokat hoznának létre, mint egy felhőkarcoló. A fogalom: „genetic engineering”, a genetikai manipuláció, akkor még ismeretlen volt — lehetőségei, morális következményei éppen ebben az esztendőben kerültek a tudományos világ legviharosabb vitájának középpontjába. Ugyanabban az évben és hónapban, tehát 1928 februárjában egy másik kisregény az atomenergia fölfedezésével foglalkozik és a történet drámai fordulatát az eredményezi, hogy az első gigantikus-erejű atomrobbanás megváltoztatja a Földnek a tengelye körüli forgási-sebességét. Ugyancsak 1928-ban jelent meg a „Bámulatos Történetek” sorozatában az a kisregény, amelynek cselekményét az iró a 2200-as esztendőben, tehát a távolabbi jövőben játszatja. Akkor már mindenki mindenhová csakis gépkocsin közlekedik, nem csak az utcákon és utakon nyüzsögnek az autók, de az épületek belsejében is, folyosókon, az emeleteket összekötő betonszalagokon. Az emberiség lába elsatnyult, járni többé nem tud, az egykori lábak használhatatlan, csenevész csonkká sorvadtak. A gyalogjáró szabad préda, amióta a Kongresszus megszavazta a Gyalogosok Kiirtásának Törvényét. A sofför, miután halálra gázolja a még életben lévő gyalogosok egyikét, félfordulatot tesz a volán mögött és igy szól urhölgyéhez: — Egyetlen biztonságos módja van Madam, a gyalogosok irtásának: százhuszkilométeres sebességgel kell elgázolni őket. Madam minderről igy számol be baráti társaságának: — William olyan megbízható vezető. Éppen az előbb ütött el egy gyalogost s még a kocsi zökkenését sem lehetett érezni. Hamarosan azonban bekövetkezik a döntő fordulat: egy gyalogos tudós fölfedezi azt az elektrodinamikái elvet, amelynek alkalmazásával az emberi izomerőn kivül minden más erő megbénítható. Az autósok végnapja elérkezik. Kimásznak használhatatlanná vált kocsijaikból,” sebzett állatok módjára vonszolják lábnélküli testüket, erőkifejtéshez nem szokott csenevész kaijaikkal...” A gyalogosok milliószámra ölik le őket. „Ma a fantázia szüleménye — holnap az élet rideg ténye”? MOZAIKOK Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Ssélcely-Moli Imre A jelen teljesen kezdi megváltoztatni a múlt arculatát, a jövő nemzedéke nem tiszteli a hagyományokat, könyörtelenül halad a maga utján és rendre megvalósítja elgondolásait. Romboló vihar-1 zásában nem lágyul el, nincs rájuk hatással a régiek érzékenysége, : jr' gyökerestül tépik ki a múltat, dehát ez is korunkhoz tartozik... Montrealnak eddig az volt a hire, s igy élt az emberek köztudatában, hogy a templomok városa. Templom templomot ért, s most az a helyzet állt elő, hogy a feleslegessé vált templomokat kezdik lerombolni. Helyükre praktikus dolgokat építenek. Elmaradtak a hívek, üres padsorok előtt minek prédikáljanak a papok? Az ember szive vérzik, mikor látja romokba dőlni a szép épitkezési formákat őrző karcsú tornyokat, a csipkés falakat, a gót és a reneszánsz és barokk stílusokat. Eladásra kerül az oltár, a szentképek, a padok, minden tartozéka az egykori ’mplomnak. Helyükbe öreg-otthonok épülnek. Érdeklődésemre megtudtam, hogy ez a rombolás azért történik, mert az istenhivő öregek rendre kihalnak, az újaknak pedig más lett az istenük. * * * Azt már mindenki tudja, hogy az ember igazi barátja a kutya. A példabeszédek könyvében olvashatjuk, hogy bölcs Salamon király varázsgyűrűje segítségével megértette az állatok beszédét. Nos, erre a „csodára” mi is képesek vagyunk: megtanulhatjuk a kutyák nyelvét, s ehhez még csak varázsgyűrűre sincs szükségünk. Aki szereti a kutyát, aki értékeli a bennük rejlő jótulajdonságukat, beszélni is tud velük. Már hirt adtam arról, hogy a kínai professzorok végigjárták Kanada nagy városait és sok embert meggyógyítottak többezer éves acupuncturás kezeléssel. Ez a kezelés úgy történik, hogy a kínai orvos tűket szúr a beteg testébe, s ez olyan eredménnyel jár, hogy a páciens azonnal meggyógyul tőle. Most az egyik torontói állatorvos kipróbálta ezt az acupuncturás kezelést a kutyákon is. A televízión szemléltetően látni lehetett, hogy olyan állat is meggyógyult, de azon nyomban „akit” hordágyon vittek az orvosi rendelőbe. Az eredmény nagy feltűnést keltett, s az állatorvosok, hogy le ne maradjanak a tudományban szerre alkalmazzák a kutyákon ezt a gyógymódot. Az eredmények láttán Trudeau miniszterelnök kijelentette, hogy ezt a speciális kínai gyógymódot el kell sajátítani, s aki akaija, az állami pénzen elmehet Kínába, ahol gyakorlati kiképzésben részesül. * * * Az utóbbi időben egyre gyakoribb tüzekhez vonulnak ki a tűzoltók. A hatóság kivizsgálta az okokat, s megállapította a következőket: Torontóban több, mint kétszázezren laknak albérleti szobákban, mert nincs pénzük házat venni, vagy a már kényelmet is biztositó apartmenteket bérelni. Furcsa képet mutat ez a társadalom, Sok helyen az állástalanok, akik welfare -n vagy munkanélküli segélyen élnek, nem tudnak mit kezdeni az idejükkel, unalmukban partykat, társas összejöveteleket rendeznek a lakásukban, vígan orgiáznak, közben alaposan lerészegednek, s akkor üt ki a baj. Sokan bennégnek a lakásban, mert későn veszik észre a tüzet, amikor már nincs menekülési lehetőség, Hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő a jövőben, a hatóság elrendelte, hogy azok a háztulajdonosok, akik albérlőt tartanak, csináltassanak vészkijáratot. Sok helyen a háziurak arról panaszkodtak, hogy a lakók még a vészcsengőt is szétrombolják, papirost dugnak közé, hogy ne szóljon. De másképpen is sok a panasz ellenük, mert a partyk után, mikor kábán és még mámorosán mennek mosakodni, (Folyt, a 9. oldalon) >vvv^ jajtól gJB2gy£Jiua s Vé'\l •WV'V. initn, .1 zgu íssoxnnsjn ß Ipjp# . tyW?, V
