Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-26 / 39. szám
17. oldal BALATONI KÉPESLAP: Horgász szemmel: rossz nyár volt BALATONFÜRED — Hiába is tagadnám: a Ballaton az idén cserben hagyott. Akár 1 csábitó' mosolygó menyecske, két hónapon át hitegetett, hogy megajándékoz egy szép aranyhajú ponttyal — nem egyszer már ötös ikrekről álmodoztam —r, közben eltelt a nyár, s kiderült, hogy szrelmem tárgya nem is volt várandós . . . Balgaságom, sajnos, nem ismert határt. Julius végén már biztosra vettem a győzelmemet. Ugyanis az “édes Annák” névnapján, amikor végre a nyár megérkezett, jutott az eszembe, hogy eddigi fukar helyemet, a nádszsi'élyt, valami jobbal cserélem í el. A gondolatot tett követte, az eddig nyílt vizen merengő csónakkaróimat felszedve, haladéktalanul beköltöztem a nádrengetegbe. Két! api szorgos munkával kitakarítottam egy évek óta elhagyott horgászállást, hoszkzu rúd végére kötözött sarlóval learattam a viz színe alatt korhadozó náderdőt, végül is, arcom sürü verítékével öntözve a Balatont, eszményien szép leshelyet készítettem. Közben állandóan “etettem” — bár kint a parton működött volna ilyen jól a közellátás' —, s harmadnapra ujra kiz'jldellő reménykedésse', i :m egyszer a tengeri be- Ag3ig határán ringatózva a soha el nem ülő déli hullámokon, vártam az én pontyaimat. Helyettük, harmadnapra, meg is jöttek a — keszegek. Jó jel, örvendeztem, mert ahol keszeg jár, ott pontyokía is lehet Számítani. Előbb a nádasok őslakói érkeztek meg, majd nyilván a gazdagon megtérített asztal hirére, a mederlakó dévérek is megjelentek. »Ekkora dévéreket, hárcmnegyed kilós példányokat utoljára ezelőtt tiz esztendővel láttam! Pontyokat megszégyanitő buzgalommal a :n el gették táncoló úszóimat, de bármilyen szépek is voltak, a keszeg mégis csak — keszeg. Nem aranyérem, csupán vigaszdij. Lehetséges, hogy tévedés áldozata lettem? Mégsem a nádasba kellett volna bebújnom, hanem kievezni a nyílt vizi hirárosokba? Elképzelhető az is, hogy miközben én a nádasban vártam rájuk, ők koronfogva sétálgattak a hínárban? Volt idő, amikor csend as és fülledt nyári éjszakákon, horgász fülének való édes éjjeli zeneként jól lehetett hallani a hinárvirágot szopogató pontyok és keszegek cuppogó csemcsegését. Igen ám, de hol vanniak már a régi hinármezők. Nemcsak Badacsony tájáról tűntek el. de, ugyhialílom, másutt is megfogyatkoztak. Helyettük valami sűrűn burjánzó, szakállszerü növény — talán ez lenne a kólókén ? — lepte el a Balaton medrét. Egy-egy gerehlyehuzással valóságos boglyát emeltem ki a nádas előtt egykor oly tiszta fenékről. Aggasztó tünet! A Balaton lassan mocsárrá válik . . . S magukról a pontyokról is aggasztó híreket hallottam. Révfülöpről hozták a szomorú hirt, hogy számos beteg p_nty került horogra. Volt közöttük, amelyik kopoltyúrothadásban szenvedett, más példányok oldalán a megrepedt üveg erezetéhez hasonlatos véraláfutás, nem egyszer r.yilt seb éktelenkedett. De nemcsak a vizen, még a szárazföldön, sőt a levegőből is kínos meglepetések érték a horgászt. A gyepre terített, százradozó zsákomat például egy kóbor macska orozta el... Nyilván jó halszaga volt. Váljék egészségére. Ezt még csak elviseltem, de légitámadásra hazán nem számítottam. Alkonyodott, a tóról elűztek ?. tarajos déli hullámok, amikor hazafelé tartva, fejem fölött megjelent az állami gazdaság fürge helikoptere. S miközben merész röptét csocáliam, nemcsak a szőlőket, hárem szememet és számat, sőt, a ruházatomat is gondosan lepermetezte. Olyan alánosán, hogy ezt a sürü, szeplőszerü harmatot semmiféle r. agymosás sem tudta belőle eltávolitani. Végül is — milyen volt az idei nyár? Sok jót nem mondhatok róla. Szeszélyes volt és könyörtelen. Hol hűvös északi, hol meg perzselő déli szelek jártak, eső alig esett, a pontyok hütlenül elhagytak. Nélkülük pedig még a Balaton is csak olyan, mint a Mohamed paradicsoma — hurik nélkül. Ezek után “van-e hát balzsam Gileádban”? Talán, az, amivel Krúdy Gyula a szerelmükben csalódott férfiakat vige sztalgatta: A kancarugás nem fáj . . . S különben is: még hátra van az ősz, addig nem csak a becsületponty, akár az ötös ikrek is megjöhetnek. Molnár Aurél SÜMEGI SZÍNFOLTOK: SIXTUS-KÁPOLNA, MUZEUM, FRESKÓK, ROMVÁR... SÜMEG, Veszprém megye. “Honfi, kegyeld e helyt és gondolj régi urára: Kisfaludynk zengett itt epedő dalokat.” Ezek a kedves, emlékeztető, hívogató szavak jutnak eszembe itt a sümegi vár alatt. Keresem, kutatom hoszszu évtizedek nyomait, mert rég volt, amikor errefelé jártam s egy emléktábláról leirtam a sorokat. A szenvedély as gyűjtögető, a muzeumalapitó Darnay Kálmán kalauzolt s mutatta meg házának kincseit, amit összegyűjtött szülővárosának, Sümegnek és környékének múltjából. Amit egy hosszú életen át a földből kiásott, évezredek és évszázadok porától megtisztított, megmentett a régész — hiába keresem, nagyrészt elpusztult a második világháború alatt. Akárcsak a Sümegi Kalauza, meg néhány könyve, amelynek dedikált példányait könyveim között őriztem. És elment, megpihent a fáradhatatlan ember, a kelta sírok a kőkorszak bronz- és római kori leletek kutatója, Darnay Kálmán is. Emlékezetemre hagyatkozom, amikor elindulok a csendes, barátságos kis város utcáin, öreg házak, falak között. Egy régi udvari házhoz érkezem. Itt született Kisfaludy Sándor 1772-ben. A kapuoszlopon tábla: Muzeum. Kisfaludy-relikviákat őriznek a szobák. A költő hitvesére, Szegedy Rózára emlékeztet a ház előtt kis kert, a “rózsákért”. A bejárati ajtó a ház 'boltíves hosszú folyosójára nyílik. Itt Sümeg geológiai múltjából ásványok, kövületek és a hires 5000 éves sümegi kovakehánya makettje mellett őskori eszközök láthatók. A keresztfolyosón, amely elválasztja a homlokzati szobákat az egymásba nyíló helyiségektől, irók, költők arcképei fogadják a látogatót: Arany János, Eötvös József, Erdélyi János, Gyulai Pál, Jókai Mór, Madách Imre, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Móra Ferenc és mások, akik a Kisfaludy Társaság tagjai voltak. A szobákban régi bútorok: Kisfaludy Sándor ágya, nagyméretű vasalt utiládája, Szegedy Rózsa kelengyeszekrérye, biedermeier székek és egy kis dobogón rokka emlékeztet a ház asszonyára. Egy másik szobában Kisfaludy Károly nagyon szép faragott íróasztala és intarziás szekrénye, régi bőrkötésű könyvekbe!. A falaikon rézkarcok, metszetek, festmények, fényképek a “múzsákról”. A vitrinekben a költők müvei, kéziratai, levelei. A Kisfaludy Károly kiadásában megjelent Auróra “hazai almanach” másfél évszázad előtti példányai, s a kor társ folyóiratok: a Honderű, a Társalkodó, a Világ évfolyamai a múlt század negyvenes éveiből. Az Auróra-szobában Bajza József, Kölcsey Ferenc, Fáy András, Czuczor Gergely, Szemere Pál, Toldy Ferenc, az Aurórakor nevezetesebb tagjainak arcképeivel találkozunk. A Kisfaludy Károly szerkesztésében megjelenő Auróra lapjain látott napvilágot Kölcsey Himnusza, Vörösmarty Szózata. A sümegi vár, ahová felkapaszkodunk, Dunántúl egyik legnagyobb romvára. Nemrég nagy költséggel restaurálták, megtalálták a belső várkaput, feltárták az erőditményrendszert, a ciszternát és a kazamatákat, igy a sümegi vár igen látványos műemlék. Történelme össze fonódott a vidék és egy kicsit a hav történelmével. Sümeg ' á’ ában lelt menedéket 1241- 1 :m a tatárok elő! menekülő IV. Béla. A vár később idegen kézre jutott. III. Endre castsllar.msa foglalta vissza és a király a veszpérmi püspöknek ajándékozta. Ettől az időtől gyakran szolgált püspöki rezidenciául. A török uralom alatt, mint “végvár” országos jelentőségre tett szert. Szigetvár, Kanizsa, Veszprém, Győr, Kőszeg, Buda eleste után itt hordták össze az ország kincseit. 1620-ban Bethlen Gábor országló serege foglalta el Sümeg várát, de a következő év végén megkötött nikolsburgi békében újra visszakerült a veszprémi püspök birtokába. A Rákócziharcok idején kurucok uralják. De a császári kéz csapásaitól fel-feljajdul Vak Botytyán, Béri Balogh Ájdám. Keservükben igy énekelnek: ‘Német sas vert fészket Sümegh várában, Berdát kiáltanak Vég-Simontornyában. Veszprém vára volt még, álla utoljára, Aztán szorultunk sürü Bakonyságra. Sárgul már levele a sürü Bakonvnak, Hervad szerencséje szegény kuruccknak, Meddig áll fenn fejünk? Csak az Isten udja. Csak az Isten tudja, renki sem mondhatja. Mi piros vérünknek hol lesz kiontása, Fáradt teteminknek földben nvugovása.” Sümeg vária bekerült a Burg íeketekönyvébe. Az utolsó csapást II. Lipótnak 1791-ben kiadott rendelete jelentette: a “közveszélyes” várakat le kellett rombolni. A romvár, mely kemény harcokat élt át, dacolt a pusztitó idővel. És ahogy hajdan Kisfaludy Sándor látta, úgy látjuk mi is:” . . A felhőben merőn ottr átt / A sümeghi vá foka . . .” A szerpentin utón lefelé haladva, először a ferences templom díszesen kiképzett, íaíaragásu főoltárában, majd a plébániatemplom hires Maulbertseh freskóiban gyönyörködünk. A sümegi plébániatemplom a magyarországi barokk falfestészet legszebb emlékét, alkotását őrzi. Csodálatos élményt nyújt ez a freskósorozat: az orgonakarzat Ádám-Évája, a menyryezet Angyali Üdvözlete, a Golgota drámája, a főoltár freskói. Művészettörténészek méltatják ujra és ujra a remekművet és az alkotót, F. A. Maulbertscht, aki 250 éve született és itt, Sümegen a “rokokó” Sixtus-kápolnáját” teremtette meg. Sümeg itt van a Balaton szomszédságában, meleg hangulatú, erdős, hegyes táj és sok-sok látnivalót, szépséget őr iz a barátságos, vendégszerető kis város, amely megérdemli, hogy “kegyeljük”. Fónyad Ernő dr. A pataji parasztházak DUNAPATAJ — Megmentik az elkallódástól Dunapataj népi építészeti emlékeit. A pataji muzeum vállalkozott erre. A sövény-, döngölt-, vályog- és téglafalu pataji paraszházak számos alkotón®, szét vitték már be a múzeumba. Egy faragott tetőtartó ágas például 1777-ből, egy mesijergerenda-darab 17198- ból való; régebbiek a múzeumi parasztháznál, amely “csak” 1803-ban épült. A legújabb szerzemény egy udvari főbejárati kiskapu, 1873-as dátummal. Oszlopait ősi rozetták, virágmotivumok és a népmesebeli “életfa” — ábrázolásához kapcsolódó kilenclépcső — díszítik. A népi építészeti emlékekből később állandó kiállítást rendeznek.
