Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-08 / 32. szám
16. oldal MAGYAR VIDÉK: amely nevét onnan vette, hogy a kövei megdobbannak, a kövei dobognak, ha valamely sziklájára kalapáccsal ráütünk. És azért dobognak, mert üreg van mögöttük, s ez az üresség kelt olyan visszhangot, mintha szólna, kiáltana, dobogna a kő. Zsiványbarlang, Hideglyuk-bariang, ördöglyuk: sehol annyi üreg, búvóhely, mint ebben a sötétzöld pilisi rengetegben. A Dobogókő túloldalán egy másik “önálló” falu van: Pilisszentlélek. Ez olyan rejtett, olyan kicsi, s annyira a világ végén van, hogy csak a szentlélek tartja. Nincs is útja tovább. Ha Valaki Pilisszentlélekről “tovább” akarna menni, beleütköznék a nagy hegybe, eredőrengetegbe amely most fojtott szinü, haragoszöld, olyan, mint gyermekmesék öreg sárkánya volt valamikor. Baróti Géza A leghosszabb magyar falu föltűnik egy őz, vagy a Szicíliából ideszármazott, csavart szarvú muflon; hegyi vizereík, amelyeknek partján a mese varászlata őrződik; hegyhátak, dombok, a végtelen páráiba vesző erdős magaslatok; hajtűkanyarok, amelyek bűvös kulcsként a táj up meg uj “szobáit”, “termeit”, kilátóhelyeit nyitják ki. Már kapaszkodunk fölfelé a hegyi utón öt perce, már tiz perce haladunk fölfelé, már föltűnnek Dobogókő első üdülői, emeletes nagy házai, s ez még mind Pilisszentkereszt, a pilisszentkereszti köziglazgatáshoz tartozó táj és terület. A geológia történelme során, a természet ajándékaként kialakult a hétszáz méteres magaslat, a Dobogókő, A “NYAKASOK” ÖRÖKSÉGE Legalább ugyanolyan Pilisszentkereszt-Dobogókő. — Az autós elindul Budapestről, Szentendre előtt Pomáz irányában balra tér és utblan a Dobogókő felé, negyven kilométeres, korlátozott “sebességgel” végighalad a pornázi főutcán, amelyről azt tartja a fáma, hogy Magyarország leghosszabb falusi főutcája. Ezt ugyan még seniki sem mérte meg, s senki sem hasonlította össze egy másik falusi főutcával, aminthogy az is csak föltevés és játék, hogy Pilisszentkereszt-Dobogókő az ország leghosszabb faluja. De ez a föltevés bizonyára igaz, mert hol Van még egy olyan falunk, amelynek egyik negyede hétszáz méteres magasságban, a hegytetőn fekszik, a másik része lent a völgyben? S a két falurészt meredek és merész, a magasságokban kanyargó hét kilométeres ut választja el egymástól? S merre van még egy olyan magyar falu amelynek egyik negyedét télen sürü köd fedi, a másik része pédig, lent a völgyben napfényben fürdik? Hol van még egy példa ilyen időjárási szélsőségre? Mikor a minlap, Dobogókőn jártunk, telt nyár volt ugyan, de odafent a hegytetőn fáztunk a hűvös őszies szélben, idelent, Pilisszentkereszten pedig sütött, pörkölt a nyári nap heve. Idelent, a völgyben, Pilisszentkereszten, hogy Mikszáth Kálmán aranyos címét használjam, kétezlerkétszáz “tót atyafi” él. Szlovák honfitársaink bizonyára azért választották szülőhelyül ezt a tájat, mert la merész Felvidékre, az erdős-hegyes Túróéra, Árvára, a| nagy tár gasságiu és a felhőket súroló szlovák világra emlékeztet. S amig a völgyben kétezerkétszáz “tót atyafi”, állandó lakos él,odafent,ahegytetőn, Dobogókőn, nincs állandó lakos, csak turista, szállóvendég, hétvégi kiránduló, villatulajdonos, átutazó és talán cslak az Áfrány háziaspár, Áfrány Gyula és felesége, egy régi pincér és az asszonya őslakosok Dobogókőn, mert itt élnek már évtizedek óta. Ez a táj, s ez a közigazgagatás a legsajátosabb miagyar faluszerkezet, semmihez sem hasonlítható és semmi mással össze nem vethető. Ilyen Pilisszentkeresz-Dobogókő féle furcsaság, ilyen kettősség, ilyen terjedelmes faluhosszuság csak egyetlenegy Van, az is a legszebb magyar tájon, a Pilis sötétzöld Varázslatban. Elhagyjuk azt a nagyon hosszú pornázi főutcát ,balról föltűnik Csobánfca, kastélyával és dombtetős kálváriájával ovátab haladunk az aszr faltuton és az egyik kanyar rulatánál a zöld minden árnyalatában, hullámvonalak merész rajzolatából előtűnik ennek a szegletnek a haragos gyöngyszeme, a Pilis. Szebb a Mátránál, mert sütétebb, regényesebb a Bükknél, mert úgy kanyarog, akár a hullámvasút, gazdagabb a Dunakanyarnál, mert a dobogókői tetőről olyan Duna-kép rajzolódik ki az ember szeme előtt, amilyen még Visegrád romvárának egyik üres abliakszleméből kitekintve- sem látható. Ez a szülőföld tágasabb és merészebb, e szülőföldnek a szép határa nagyobb végtelenséget tár föl, ez a határ olyan mérhetetlen ,hogy a tekintet derűs időben, tiszta élg alatt fölfedezheti még a Tátra csúcsait is. — Nincs eleje, nincs vége, völgyből föl a hegyre, a két falurész közt hét kilométeres, hajtűkanyarokkal takarított ut van, egy nap alatt is alig tudná megjárni az ember : ez az én falum — mondja Pilisszentkereszten Szóvá István tanácselnök, a leghoszszabb magyar falu közigaagar tásának a vezetője. — A hegyi falurésszel, Dobogókővel több gondom van ,mint az egész Pilisszentkereszttel, ennek a kétezerkétszáz lakójával együttvéve. A falu végén, már a dombokra kapaszkodva, a hegyoldalakba épülve olyan villákat látok, amilyenekben valaha a gazdagok laktak, de csak a régi Svábhegyen vagy a Rózsadombiam Azután a leghosiszabb magyar falu völgyi tájait és olyan vidéken indulunk tócsák Szinyei Merse szinfantáziája, csak Mednyánszky László sötét, merész, kikevert színei fejezhetnének ki és beszélhetnének el. Hegyi csapások, amelyek a sűrűbe vesznek; tölgyerdők, melyek tömöttek, mintha óriások sokasága támaszkodna egymáshoz; finom hegyi csönd, melyet csak ia mátyásmadár hangja szakit meg; fenyők sünije, amelyben föl-Ilyen az egykori templom faragott tornya. ÓHAZAI HÍREK A régi Pest első diszkutja volt a Najádok kútja, amelyet később Nereidák kútjának neveztek el. A diszkut a ferencesek templomával szemben állott rövid ideig. 1935- ben helyezték itt el a diszkutat, amely két, korsót tartó nőalakot ábrázolt. A talaja zatot Fessei József készítette, a nőalakokat pedig Uhri Ferenc faragta. 1899->ben, amikor a teret rendezték, a Nereidák kútját áthelyezték. Kőbányára, az akkori Liget térre, a mai Zalka Máté térre. A homokkőből készült szobormű az évtizedek folyamán széjjel mállott, a talapzat is magán viseli az idők nyomát. A Felszabadulás tér átrendezése kapcsán felmerült a terv, hogy a Nereidák kútját hozzák vissza, eredeti helyére. A főváros megbízta Győri Dezső szobrászművészt a szobor-alakok u j ramintázásával és a talapzat restaurálásával. A munka elkezdődött és mire a Felszabadulás tér rendezése befejeződik, a Nereidők kútja ismét ott áll majd, ahol 140 évvel ezelőtt először felállították. • A tüibingeni egyetem katolikus fakultásának meghívására Nyíri Tamás, a budapesti Hittudományi Akadémia professzora juliius 19-én vendégelőadást tartott. A mlai magyar teológia felelőssége címmel. Ugyanerről a témáról és ugyancsak meghívás alapján halhatták előadását a müncheni jezsuita főiskolán is. Öt magyar halála a fogarasi havasokban BRASSÓ — Öt magyar ál-' liampolgár: dr. Fodor Judit, Fodor Tamás, Ladoviri Béláné, Pagonyi László és Pagonyi Lászlóné budapesti lakosok, akik turistauton tartózkodtak Romániában, tragikus szerencsétlenség áldozataivá váltak. Az illetékes román hatóságok vizsgálatainak eddigi megállapítása szerint túrára indultak a Fogarasi-havasokban, a terep rendkívül nehéz volt és az időjárási viszonyok is nagyon kedvezőtlenek voltak. A szerencsétlen emberek az éjszakába nyúló, hosszú túra során annyira kimerültek, testűik hőmérséklete úgy lecsökkent, hogy ennek következtében életüket vesztették. Valamennyiük holttestét hazaszállították. DUNAPATAJ, Bács-Kisikun megye. — Dunapataj nagyközség, megyei segítséggel, megvásárolta a régesrég üres unitárius templomot és paplakot, s ezzel megoldotta a Pataji Muzeum helyiséggondjait. Végre méltó környezetben mutathatják be a ritka népihangszer-gyüjtemény t, a környéken lelt őskori urnákat, edényeket, szerszámokat, a tizenöt év óta gyűjtött ősi paraszti használati tárgyakat, ások ezer könyvből és térképből álló ihelytörténei dokumentumgyűjteményt, s tárlatokat, előadásokat, kamaraíkoncerteket is rendezhetnek. Lesz hát helye a sok érdekességnek. dekes azonban a most megvásárolt, elhagyott unitárius templom — Mikszáth tollára méltó — története. Barabas István tanulmányt is irt róla a 30-os évek végén, nekünk pedig Pataj történésze, Pa®tyifc István mesélte el. 1934-ben felfoolydult a dunapa táji református egyházközség, mert a felsőbbsóg felemelte aa egyházi adót. A hangulat úgy elmérgesedett, hogy 80 nyakas maigyar kilépett az egyházból. Valahová azonban tartozni kell! Az orvos felesége épp akkor olvasta Jókai — torockói unitáriusokról szóló — “Egy az Isten” cimü, csodaszép regényét. A nyolcvamak, az ő tanácsára felvették az unitárius vallást, s nehogy azt mondják róluk: fukarságból cseréltek egyházat, nyomban gyűjteni kezdték a templomra Valót. Szinte László, budapesti épitész, régi székely unitárius templomok mintájára megtervezte az épületet, Vermes Judit iparmüvésznc pedig, rövid eredélyi tanulmányút után, torockói, valamint más székelyföldi példák nyomán, megfestette az 5E táblából álló kazettás menyezetet. A faragott csillárt, meg a karzatot tartó, kopjiafás kaput Schramm József budapesti asztalos remekelte. Harangot is öntettek, s 1937. novemberében felavatták a ritkaszép templomot. ★ Aztán . . . fogyni kezdett a kis egyházközség. Szétszórta őket a háború is, s négy éve temették Dunapataj on az utolsó unitáriust. Azóta árva a faragott tornyu épület. Most már nem sokáig árválkodik.
