Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-24 / 4. szám
15. oldal Isten országa felé Irta: FLÖRIÁN TIBOR: Milyen nagyszerű és áldott a világ. Milyen csodálatos az élet. Örömben és fájdalomban egyaránt gazdag. Boldogok az erősek, a fájdalom és öröm tékozlói, kiknek egyik szemük sir s a másik nevet. Boldogok, akik önmagukon uralkodnak s akiknek a fájdalom és öröm nem állapot — melybe végérvényesen elmerülnek — csupán szükséges változás. Szin a színek között, melytől tökéletes és egyéni lesz a festmény: az élet. Bátrak, akik nem félnek a változástól s a lomha kényelemért nem áldozzák fel az eszmét, a tervet, melyért minden igazi férfinek élnie kell. A bátrak tartják vállukon a világot, a bátrak építik a haladást. Légy bátor, légy erős! A folyton változó élet a nagy Változatlant tükrözi különböző változataiban. Nem csak a sátán árnyéka hull tehát lépteidre, hanem Isten tündöklő fényessége is mutatja az utat. Bízzál! Az árnyékból a fényre lépnek a hivők! Áldott a világ és csodálatos az élet a sir közelében és a börtönök ajtajában is. Csak föl kell fogni az izeket,színeket, illatokat, füvek zsongását, fák sóhaját, szél sirását, rohanó vizek zúgását, bolygók zengését, csillagok fényét, madarak énekét. Feléd szállnak és körülfognak téged. Ha föltárulsz, megérzed a tárgyak sugárzó áramát, a világ különös és titokzatos hullámait. A természet árad és zeng benned s a végtelen emel tenyerén a magosba. Ne habozz tehát. Ne tapadj gyáván a göröngyhöz. Csak gyávák temetője a föld. Ne hagyd, hogy lábaid nyomát szél és por betemessék. Szánts mély barázdát a térben és rohanj előre, célod felé a lüktető időben, írd nevedet a jelenbe, mert a legcsodálatosabb ajándék: élni, de építsd te is a jövőt az építőkkel. Csak a jövő az igazi feladat, csak a jövő a cél! Az uranvmosó balladája Laktam hangos zúzok alatt, aranykincses pataksoron, és mindig volt aranyporom. Mindennap megcsodált a nap, mert latta: dúsan érkezem, szikrázik mind a két kezem. S egy lányt küldött a szürkület, s szólt: Mennyi csillogó arany — Hogy megszőkítené szép hajam! És sírtak künt az őszi fák: aranyporozd be bánatunk, úgy pompásabban halhatunk. S futárt küldött a téli nap: Arany-nábob. ma küldj sokat, köd kússza már a csúcsokat. Lány elhagyott, lomb elfagyott, a nap nem küldött sugarat. Kincsemből semmi sem maradt. S tavasszal jött egy csöpp bogár: Arany-király, egy porszemet, megaranyozni testemet. Aranyhalacska penderült s kért: Vízeséses. vad helyen elhullattam egy pikkelyem. Sírokról jött egy sárga méh és szólt a zümmögő zene: A liliomnak kellene. És hárman szóltak: Nem felelsz? Mondd meg, hová lett annyi kincs? És szánva mondtam: Annyi sincs. És sírva mondtam: Semmi sincs. Aprily Lajos Ne térj jobbra, sem balra!Ne kövesd a törpe tervek után futókat. Hagyd a részletezőket, a megbontókat és osztogatókat. A nagy egész, a cél, az egyetlen terv ellenségei ők. Az emberiség útja egyenes, menj te is előre tehát! Ne tévesszen meg sohasem, hogy az útvesztők bejáratánál szónokok és próféták állnak színes ruhában. Az útvesztők csak útvesztők maradnak és a jobbra, vagy balra tévelygők nem érnek soha a jövőbe... Ne higyj a sok beszédnek, sem a programmot adóknak, sem az ötéves terveket hirdetőknek. Különböző előjellel, de mindig csak egy csoport (mindig egy másik csoport) érdekében fecsegnek és Ígérgetnek s önmaguk országát, nem Isten országát készítik elő. Fordulj el azoktól, kik a nagy egész helyett, csak a tört részt képviselik és nemzet helyett pártokról, emberiség helyett fajokról beszélnek. Száguldj utadon előre, a végtelenbe. Ne tapadj gyáván a földhöz! Alkoss, változtass, építs! Légy bátor! Ha a világ hatalmas árama föllobban benned, eléred célodat. Isten és sors magukhoz ölelnek. FARAGOTT FEJFÁK, KOPJAFÁK (Folyt, a 14. oldalról) ku, de lényegesen keskenyebb, mint a felnőtteké. Legszebbek a leánygyermekek részére faragott tulipános végződésű kopjafák. Még ma is minden sírra elkészül a faragott fejfa,akkor is, ha később mutatósabb, fényképpel is díszített kő- vagy márványemléket emeltetnek a hozzátartozók. A közül a néhány ember közül, akik még foglalkoznak fejfák faragásával és feliratkészitéssel, legismertebb egy csendes, idős református testvérünk, Pál Mihály bácsi. Az eredeti népi faragásu fejfákon a felírások is eredeti népi alkotások. Mihály bácsi is saját szerzeményű sírfeliratokat vés a fejfákra, a halott koránák megfelelő tartalommal. A sírfelirat a halott korát, egyéniségét fejezi ki, de ugyanakkor beszél a református népi lélek kitörölhetetlen, mélyen gyökerező, Istenbe vetett hitéről is. A sírfeliratok érdekes vonása, hogy azokban a halott beszél az élőkhöz. Ez a felirat első része. A felirat második része elmondja a halott korát, a harmadik (befejező) rési lehet néhány sor, vagypedig csak két szó illetve a két szó (Béke Poraira) kezdőbetűi: Mint éredő gabona, lehajtom fejemet, kedves feleségem, lányom, vöm, menyem, unokáim itt hagylak titeket. Fajdalmaim és földi életem megelégelte a halál nagy Ura, elhívott magához örök nyugalomra, ott vár rám gyermekem fenn a mennyországban. Itt nyugszik Debreczeni János. Meghalt 1973. VI. hó 18-án. BÉKE PORAIRA A másik felirat egy fiatalember fejfájáról való: Oly rövid volt az életem, amint rövid szenvedésem, annál hosszabb az a bánat, mely érte a kedves házat, hol szüleim felneveltek, fejlődésemnek örültek, de az Isten akaratja, életemet megszakította. Itt hagylak, kedves szüleim, jó nagyapám, testvéreim, mindazokat, ki szerettek,- azt, kit külön is szivembe vettem, kire életemet terveztem. Itt nyugszik Tóth Bertalan, élt 18 évet Meghalt 1973. VII. hó 13-án. De nyugodjatok, Isten igy akart, fájó sziveteket Ö majd meggyógyítja. B.P. Kedves helyi szokás, hogy rendszerint a falu nagy része részt vesz a temetésen, még akkor is ha a halott csak távoli ismerősük. Szeretik a zsoltárok, dicséretek közös éneklését. A faluban nincs külön sirásó, minden esetben a halott rokonsága végzi el ezt a munkát, Nehéz munka a köves talajban sirt ásni, annál is inkább, mivel — szintén helyi szokás szerint — a sir mélyén oldalirányban egy külön fülkét ásnak a koporsó számára, igy közvetlenül nem hull rá betemetéskor a föld. A halottsiratás még napjainkban is szokásos. A feleség, illetve néhány közelálló idősebb asszony virraszt a háznál felravatalozott halott mellett. Temetés után halotti tort ülnek. A résztvevőket megvendégelik és beszélgetéssel, énekléssel töltenek el néhány órát, a gyászoló családdal együttérezve. A tardonai református temető a maga különös szépségével, eredetiségével része annak a népi kultúrának, mely a Bükk hegységnek erre a tájára jellemző. Több figyelmet, érdeklődést érdemelne mind a táj természeti szépsége, mind a temető és a fejfák eredeti érdekessége. Goór Imre AZ "AMISH” OK NEM AGGODNAK Iowa államban az “amish”-okat nem érinti az energiaválság. Az “amish”-ok farmjára nem vezetnek villany- vagy telefondrótok, az udvarokon nem állnak autók, traktorok, teherautók. A háztetőkről hiányoznak a tévéantennák. Vízvezeték sincs, hiszen a szivattyúk működtetéséhez üzemanyag vagy áram kellene. Az “amish”-ok nem élvezik a modern Amerika gyönyöreit, de hidegen hagyja őket az is, ha az ország az energiaszűkével meg az inflációval küszködik. 125 “amish” család — mintegy 700 ember — él Iowa állam északkeleti részén Oelwein mellett az ősi “amish” közösségben. Az áremelkedés, az energiaválság és a munkanélküliség itt nem érződik. Szélmalmok emelik ki a vizet a kutakból, kézzel, kannákban viszik haza. A földek megtermik a gabonát, a réteken marhák legelésznek, sertéseket hizlalnak az ólakban, az éléskamrákat a gyümölcsöskertek terméséből készített befőttek töltik meg. Az “amish” otthonok kályháiban, kandallóiban nagy fahasábok égnek, itt nem használnak fűtőolajat... Az “amish”-ok — most már mondjuk meg — egy mennonita vallásu csoport, amelynek tagjai 1839-ben érkeztek Iowa államba Svájcból. Ott 1525-ig vezetik vissza a szekta “családfáját”. Flórián T:br»r
