Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-06 / 23. szám
11. oldal HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA SZERELEM — Kedves Homoki Erzsébet, szerelmes vagyok, ez az érzés betölti egész életemet, a partnerem is nagyon szeret, mégis biztos vagyok benne, hogy az ő szerelme nem olyan mindent betöltő nagy érzés. A férfiak sohasem tudnak úgy szeretni, mint a nők? VÁLASZ — Néha, de nagyon ritka, rendhagyó eset. A férfiaknál a szerelem többnyire csak epizód, amely a mindennapi élet dolgai között helyezkedik el. Az élet nagyon fontos epizódját érzik benne, azonban mégis csak epizód. Kevés férfi van a világon, akinek a szerelem mindenekfelett való és a legfontosabb. És ha akad ilyen, nem is túl érdekes. Legyünk őszinték, még a nők is valahogyan kissé lenézik őket, holott a nők egész élete a szerelem körül forog. A mindenekfeletti szenvedély hízelgő és izgató hatással van az asszonyokra, ennek ellenére valamiképpen szánalmas teremtésnek tartják a „szerelemért nyavalygó, lágy, puhány” férfit. Márai Sándor még meg is tetézi a dolgot. Egyik Írásában a következő mondatokat adja a női szereplő szájába: „Nem tagadom a szerelmet, dehogyis, a legnagyobb földi erő ez. S mégis, néha úgy érzem, férfiak, mikor szeretnek bennünket, mert nem tehetnek másként, kissé le is nézik az egészet. Minden igaz férfiben van valamilyen tartózkodás, mintha lényének, lelkének egy területét elzárná a nő elől akit szeret és azt mondaná: eddig kedves és ne tovább.” TÁRSASÁG JELIGE — Kedves Homoki Erzsébet, szorgalmas voltam, de szerencsés is voltam és sikerült, hogy dacára az inflációs időknek, pár év alatt össze tudtam szedni egy olyan szép vagyonkát, amire álmomban sem gondoltam, mindent jóba fektettem, a kis vállalatom is jól megy. Nem hencegni akarok, de nagyon szép házat vettünk, drága környéken és olyan szépen berendeztük mint régen Magyarországon egy kastélyt. A zenét nem szeretjük, színházba és moziba többet járunk, bemegyünk kocsin a városba. Nekem ez és egy jó TV-előadás elég is, csak az a baj, hogy a _ feleségemnek nem. Pedig szeretnék a kedvében járni, mert bizony megérdemli, sokat dolgozott, segített nekem, amikor még kellett. Ö szeretne társaságba járni, meghívni vendégeket partyra, akik aztán meghívnak minket, inkább ezt kedveli. Csak az a baj, hogy itt és az egész környéken sehol sincsenek magyarok és nem tudjuk, hogyan kezdjük el a társaságot, bejutni a jó társaságba a country clubokba is, hogy a feleségemnek meglegyen az öröme? VÁLASZ — Ahol az öröm igazán jelen van, oda rendszerint társasági meghívás nélkül,'hívatlanul és bejelentés nélkül jött, magától és minden nehézség nélkül, sőt halkan odalopózva, gyakran a legjelentéktelenebb alkalmakkor, mindennapi körülmények között és sehová sem kevésbé mint fényes alkalmakhoz. Nincs visszásabb útja az örömnek, a boldogságnak, mint a nagyvilági élet, mert annak az a célja, hogy életünket örömök, élvezetek, mulatságok sorozatává változtassa át, miközben nem maradhat el a csalódás, éppoly kevéssé, mint megszokott kísérőjénél, az egymásnak való kölcsönös hazudozásnál. Egy szellemes iró szerint ahhoz, hogy valaki bejusson az úgynevezett jó társaságba, etetni, mulattatni vagy megbotránkoztatni kell az embereket. Persze mindez nem jelenti azt, hogy jó barátok, jó ismerősök ne szórakozhatnának kellemesen együtt. Az úgynevezett „társaságok” és méginkább az amerikai country clubok nehezen nyílnak meg újak előtt. Ne erőltessék a társaséletet, annak magától, lassan kell megjönnie, ismerősök szerzésével. Türelmesen, szerényen várni kell amig gyökeret vernek a környéken és legalább köszönő vagy beszélő viszonyba kerülnek néhány szomszéddal. MENYASSZONY — Kedves Miss Homoki, mikor elvégeztem a High Schoolt azonnal állásba mentem. Évek óta kórházban dolgozok, ahol a személyzet nagyon olcsón kap kosztot. Ott reggelizek és eszem a lunchot. A barátnőm, akivel együtt lakom, szintén a kórházban dolgozik és a szomszéd házban lakunk, igy vacsorázni is átjárunk a kórházba. Weekenden vagy más szabadnapon kimegyünk. Szóval én sohasem főztem, nem vezettem háztartást. Most férjhezmegyek, nemsokára megtartjuk az esküvőt és háztartást kell vezetnem. Mi legyen a főzéssel? Mit főzzek, hogyan főzzek stb. VÁLASZ — Recepteket nem adok egyrészt elvből, másrészt márcsak azért sem, mert magam sem vagyok a konyhaművészek gyöngyszeme. Mindenesetre kezdje azzal, hogy a Second Avenuen magyar könyvesboltban vegyen két jó szakácskönyvet, egy magyart és egy általánost. Olvasgasson, tanulgasson főzőcskézni már most. Az esküvőig már tudjon valamit, önmagán és ne a férje gyomrán próbálja ki a főzési tudományát. További két általános, jól bevált tanáccsal szolgálhatok. Egyik: főzés közben kóstolgathatja az ételt ahányszor akarja, de amikor már úgy érzi, hogy kész, többé bele ne kóstoljon, mert akkor sohasem lesz bátorsága betálalni. A másik tanácsot elő-példákkal kezdem. Ha az építész elfuserálja az épület egyik oldalát, azt az oldalt eltakarja, befuttatja zölddel. Az orvosi műhibát hat lábnyi földdel takarják el. Okos háziasszony mindig tartson a hűtőszekrényben egy üveg majonézt: édesség kivételével minden hibát, balesetet, félresikerült izt el lehet vele takarni. MOSOLYOGJUNK Az egyik jövőbelátó asszonyság felhívja telefonon a szintén látnoki képességgel megáldott barátnőjét és ezt mondja: — Jó napot! Te jól érzed magad. De, hogy vagyok én? Két fiú nagyotmondásban versenyez. — Csodálatos visszhangunk van otthon. Ha valamit kiáltok, akkor négy percnyi csend után pontosan és tisztán hallhatóan visszatér a hangom — mondja az egyik. — Mi sem panaszkodhatunk — folytatja a másik. — Mielőtt este lefekszem, kikiáltok az ablakon: „Jó reggelt! Ébresztő!” — és pontosan nyolc óra elteltével megérkezik a visszhang és felébreszt. *** A biró a tanúhoz: — Önt mint tanút idéztük be. Jelen volt, amikor alperes és felesége között a-viszony megromlott? — Igen, biró ur. Tanú voltam az esküvőjükön! — Micsoda balszerencsém volt nemrég — mondja az egyik férj a másiknak. — Feleségemmel moziba voltunk és egy gyönyörű lány került mellém. — Nem is jártál rosszul — feleli a másik. — Én egy csodálatos kislánnyal mentem moziba és pontosan a feleségem került mellém. *** Az ifjú férj reggel megkérdezi feleségét: — Aranyom, felvarrtad a gombot a kabátomra? — Nem találtam meg. Bevarrtam a gomblyukat. A VERS SZÜLETÉSE Egy gomb, egy folt apró darab szemedbe lép és ott marad egy zöld palack miből a szellem kibújik semmiből valami a gomb kabátba öltözik * Nincsen mulandóbb mint az elmúlandó szinte teremtve az elmúlásra még port se ver fejjel zuhanva feneketlen zsákba Ez a gipsz, a kötőanyag a formátlan, a félelmetes kiáll belőle pár pillanat villan, nem kopik, tű-hegyes a mulandóban ez a múlhatatlan a csillám, a gyémánt, a lényeges * Egy gomb, egy folt, egy maradék, csíkos, foltos, apró darab. Holt gazdája szemedbe lép és kis ideig ott marad. Egy gomb, egy folt: a zöld palack, miből a szellem kibújik. Így lesz semmiből valami, a gomb kabátba Öltözik. Károlyi Árny PESTI TÖRTÉNET AZ AKCENTUS Elgondolkodva baktatok a budai dombon az Exkluziv utcában. Egyszer csak kinyilik az orrom előtt az egyik kastélykának a kapuja, és két hatalmas státusszimbólum ugatásától kisérve kigördül egy lila autó. Gépiesen rükvercbe tettem a csülkeimet, és faroltam vagy tiz métert, mert láttam, hogy a lilának sürgős, én viszont ráértem. A kapu — természetesen — automatikusan becsukódott, a hajó — természetesen — helyből megugrott, én meg — természetesen — slattyogtam tovább. Ámde fél perc múlva ott volt mellettem a lila. Fék csikorgott, s parancsoló hang kiáltott rám: „Helló!” Megtorpantam, de megijedni már nem volt időm, mert az autó kivágódott ajtaján keresztül rám ugrott az urvezér. Átölelt és a hátamat döngette. — Hát nem te megismersz engem, öreg cimborás? — Csakugyan, Jani! Kovács Jani! — csodálkoztam a pasasra, és megkönnyebbülten nevettem. — Hogy meg te vagy? — kérdezte kedvesen. Én jól, de látom, te sokkal jobban. — Hát panaszkodni nincs van ok — mondta, és a járdaszéli fán kopogott egy sort. — Ahogy elnézlek, nem bántad meg, hogy hazajöttél Amerikából. — Sőt! Itt nekem van sokkal amerikább. He-he! — Valami jó maszek bulid van? — Még mit te nem gondolsz rólam? — mordult rám sértődötten. — Én lenni szocialista embertip, nekem van tisztességes állás. — És ez a kis kocsi, meg az a viskó a sajátod? — Ez a kis kocsi vissza-össze tizenkét hengeres, annak a ciskinek pedig csak a felső szintje van nekem. Hét szoba két komfort, no meg a terasz és a függőkért. — Áruld el nekem, milyen „tisztességes” állásod van, amiből ezt öt év alatt megszerezted? Mert, hajói számolom, azóta vagy itthon, és hajói emlékszem, egy szál ruhában tértél haza. Legalábbis te azt mesélted nekem. — így lenni igazság. Neked a memoárod oké. (Folyt, a 15. oldalon)
