Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-16 / 20. szám

10. oldal A MULT MESÉIBŐL Frankhamisitó nagyurak Irta: SIMA FERENC II Szinte hihetetlen véletlenség bekövetkezése okozta, hogy a frankhamisítás 1925. december 23-án Am­szterdamban lelepleződött. Jankovich Arisztid hon­véd ezredes, magyar katonai attasé az egyik bankban egy köteg ezer­frankost akart beváltani. A bank­­tisztviselő utána számolta a köte­­get. Az renben volt. A nyilvántartá­si ivre felirta a köteg legfelső bank­jegyének számát, ahogy ez szokás. És ekkor, szinte önkéntelenül, a szeme végigsiklott az iv többi bejegyzésén. Hirtelen megállt a tekintete az egyik tételen, amit talán egy órával előbb jegyzett fel. Egy batávai teaültetvényes szintén egy kö­teg francia ezerfrankost váltott be és annak a kötegnek legfelső bankjegye — azonos számú volt, mint Jankovich ezredes kötegéé. Két valódi bankjegy viszont sohasem lehet azonos számú. Eszerint az egyik bankjegy — hamis! Perceken belül detektívek kerültek elő és Jankovich ezredes hiába tiltakozott, hogy ő diplomata. Tettené­rés esetén nincs diplomácia mentesség: nem távozha­tott, amig a szintén gyorsan előkeritett bankjegyszak­értők el nem döntik, hogy melyik köteg felső ezrese hamis. A szakértők azonban a legtüzetesebb vizsgá­lattal se tudták ezt eldönteni. A hamisítás olyan töké­letes volt, hogy mindkét azonos számú bankjegy való­dinak tűnt. Ami lehetetlen. Az előkeritett batáviai ültetvényes azonban fölényes biztonsággal tisztázta a saját bankjegykötegének gyanunfelüli eredetét. Jankovich ezredes viszont be­gyulladt. Hebegve említett két nevet — diplomatársa­it, — hogy őhozzá azoktól került a gyanús köteg. Következett a házkutatás a két megnevezett lakásán és Jankovichén is. Bőröndöket találtak náluk, zsúfol­tan tele ezerfrankos bankjegyekkel, többmilliós értékben, amire nem tudtak magyarázatot adni. Le­tartóztatták őket. A hónapokig tartó kihallgatások során Jankovich nem bizonyult méltónak honvédtörzstiszti rangjához. Azzal akarta a bőrét menteni, hogy mindent Win­­dischgratzre, Nádosyra és Zadravetzre hárított. Hogy azok bízták rá és társaira az egészet. De nem sikerült kibújnia. Kilenc évi börtönt kapott a holland bíróság­tól. Társai pedig 8-8 évet. Mivel a kirobbant világbotrányba a magyar rendőr-MESÉK A MAGYAR MÚLTBÓL EGY EMLÉKEZETES BORHÁBORU Egyszer Vörösmaty Mihály Egerben járva, megcso­dálta a várost, a minaretet, a székesegyházat, a tor­nyokat, a romokat és persze a pincéket is. Szóval min­dent megnézett, de jó egri bort nem adtak neki. Ez volt a baj. Mert ha ez mondjuk egy politikussal fordul elő, — mi történik? Legfeljebb elmondja véleményét az országgyűlésen. De Vörösmarty költő volt, ráadásul a nemzet nagy költője, igy hát örökbecsű verset irt, aminek néhány nem éppen hízelgő strófája imigyen hangzik: Mondják, Egernél drága bor terem Verembe szűrik tán? nem ismerem, Megénekeltem harcait, borát S mind e mai napig nem tettem áldomást. Csapiáros. méregkeverő! Ne pislogj, egrit adj elő (Folyt, a 13. oldalon) ség feje is bele volt keverve, a károsult fél, Franciaország érthetően nem bízott a magyar ható­ságok nyomozásában. Ezért francia rendőrtisztek is résztvettek Magyarországon a nyomozásban, ami az ország súlyos megszégyenítését jelentette. Ám a nyomozás igy sem jutott tovább a Jankovich ezredes által elárult három névnél, mert Windischgratz herceg, Nádosy főkapitány és Zadravetz püspök senki mást sem rántott magával. Mindent magukra vállaltak és azzal indokolták tettüket, hogy bosszút akartak állni Franciaországon a trianoni béke kegyetlenségeiért. Felettük magyar bíróság Ítélkezett és legfelsőbb su­­galmazásra nagyon enyhe Ítéletet kaptak: egy-egy évi börtönt. Ámde azt sem kellett letölteniük, mert alig pár hónap múlva mindhármukat szabadon bocsáj­­tották, „gyenge egészségi állapotukra való tekintet­tel”... Napok óta örömmámorban úszik Ontario lakossága, különösen pedig Torontó. Az öröm való­sággal felvillanyozta a lakosságot, úgy érzik, s arról beszélnek, s ez már szállóige lett, hogy Ontarioban karácsony lett , tavasszal. Ezt a nagy boldogságot ; f pP William Davis és John White pénzügyminiszter prezentálta a tartománynak és valóban szép pél- jkg dát mutattak az utánuk következő *3 kormányoknak is a jövőre. Ontarioban az 1874-75-ös költ- Székely-Molnár Imre ségvetés április 9-én kezdődött, a­­mikor is a miniszterelnök bejelentette, hogy nagy kedvezményekben részesíti az öregeket ez év julius 1-től kezdődően. Ezek pedig a következők: aki elmúlt 65 évesés egyedül kénytelen élni, az heti 50 dollár se­gélyt kap, a házaspárok pedig heti 100 dollárt. Ezen kívül pedig minden 65 évet betöltött nyugdíjas orvosi receptjét szeptember 1-től kezdve a patikák ingyen szolgáltatják. A kormány szociális intézkedésében még ennél is tovább megy, ellensúlyozni akaija a spekulációt, amelynek révén már eddig is sokan meggazdagodtak. A spekulánsok derűre-borura vásárolgatják a háza, kát, ezáltal úgy felverték az árakat, hogy az egész vi­lágon Torontóban a legmagasabbak. Itt már az a helyzet, hogy egy valamirevaló ház vételára 50 ezer eollárnál kezdődik, s innen kezdve csak fokozódik egész a legfelsőbb régiókba. Nem ritka a félmilliós házvétel. A kormány most úgy akar gátat vetni a spekulációnak, hogy minden spekulációra vett ház vételárából, ami nyereség van rajta, 50 százalékot levon adóba. Ez természetesen vonatkozik a magasra felhajott telekárakra is. Szerény számítás szerint az állam ebből az adóból 25 millió dollár évi jövedelemre számit, még keményebb csapást mér a kormány azokra a spekulánsokra, akik nem ontarioi lakosok, csupán a pénzüket fek­tették itt be busás haszonért. Ezekre a már említett 50 százalékon felül még 20 százalékos adót vetnek ki. Hogy példával illusztrálja, a gyakorlatban ez azt jelen­ti, hogy mondjuk valaki 20 ezer dollárért vett egy házat spekulációra, amelyet aztán 40 ezerért elad. Ml LESZ VELED, EMBERKE? (Folyt, a 9. oldalról) túlméretezve még sok időt tölthetnék itt a földön, annak örülnék, ha megismerkedhetnék a jövőt formá­ló zseniális koponyák közül egy-kettővel, akár az atomenergiával fűtött szobámban, akár a barátságos régi kandalló mellett üldögélve beszélgethetnék velük... Ez nagyobb élmény lenne számomra és az időmből is kifutná, mert csodálatosképpen ebben a jövőről szóló beszámolóban hiányzik az atomháború megjósolása, valószínűleg azért, mert nem lesz és az emberiség majd a beszennyezett és az energiahiánytól szenvedő, a természeti kincseiből kifosztott földről tömegesen emigrálhat Holdba, vagy más szomszédos bolygóra, mert akkor már az égitestek közti menetrendszerű forgalom rendszeresítve lesz, tehát a jó földi halandók sokezer évvel ezelőtt kibújva barlangjaikból odafejlődnek, hogy most majd a Hold barlangj aiba beöltöznek. Megvallom, számomra a jóhiszemű és ügybuzgó tudósok jövendőmondásai eléggé lesujtóak, sőt az a meggyőződés kezd bennem fölülkerekedni, hogy ezt a szebb jövőt nem is érdemes megvárni... Tehát 20 ezer esik adó alá. Ebből az 50 százalék 10 ezer dollár, s aki nem ontarioi lakos, annak még a maradék haszon 20 százalékát is levonják. Ebből a különadóból a kormány — mint hivatalosan közük — a legszerényebb becslés szerint is újabb 60 millió dollár bevételre számit. Külön még meg kell említeni: az öregekre vonatkozó kedvezményt, kiterjesztették a vakokra és nyomoré­kokra korhatár nélkül. A vakok és a nyomorékok voltak eddig a legsúlyo­sabb helyzetben. Tudok egy olyan esetről, amikor az önmagával tehetetlen nyomorék férfi, aki csak 37 dollár segélyt kapott havonta, beirt az állam illetékes ügyosztályára, hogy mondják meg, mit kezdjen ezzel a pénzzel, mert koporsóra kevés, kötélre pedig sok. Hát most nekik is a jövedelmük egyszerre 200 dolláron felüli összegre kerekedik ki havonta. Hogy az örömmámor teljes legyen meg kell irni, hogy a város vezetősége is kapott állami segítséget. Már arra kellett gondolni, hogy a több milliós deficit miatt felemelik a közhasználatú járművek viteldiját. S akkor, mint égből a manna jutott el hozzájuk a kormány értesítése, amelyben bejelentik, hogy a deficitet átveszik. így aztán senkinek sem kell arra gondolni, hogy drágább lesz a közlekedés. A város vezetőségében igen nagy az öröm, amit igy jellemez­nek: Áprilisban eljött a Santa Claus! Az újságíróban önkéntelenül felvetődik annak a gondolta, hogy mire ez a nagy jóság? Talán azért, mert közeledik a választás, ezt már a munkanélküli verebek is csiripelik és országos viszonylatban nem va­lami jól áll a liberálisok szénája. S ha meg akarják szerezni a többséget, akkor jó példával kell előljárni, mint ahogy azt most az Ontario tartomány kormánya teszi. Igaz, hogy ők konzervatívok. S az is igaz, hogy az ontarioi kormány is választás elé kerül a jövő évben és én nem hiszem, hogy vitás legyen a győzelmük. Az ilyen kormány meg is érdelmi a többség bizalmát. A cikk írása közben kaptam a hirt, hogy a kormány a háztartási tisztítószerekre elengedi a 7 százalékos forgalmi adót. Ez a kedvezmény áll a cipővásárlásnál is. Ha valaiki nem luxuscipőt vásárol, melynek az ára30 dollárnál nem magasabb, akkor nem kell hogy adót fizessen. SIMA FERENC (Befejező cikk következik.) KANADAI RIPORT Fizessenek a spekulánsok Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom