Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-02 / 18. szám

16. oldal MAGYAR HÍRADÓ Mogyoród, 1974, március MAGYAR VIDÉK hó A hivatalos, naptári ta­vasz harmadnapján érkezünk Mogyoródra. Forró szél fuj, az örvénylő levegőben a kvarchomok csillámló szem­cséi kavarognak, hasonlókép­pen a téli jégkristályokhoz, ez a szemkápráztató pilingé­­lés azonban korántsem a ka­rácsonyig érő idill hangula­tával hinti be a táját. A rend­hagyó időjárás, a márciusi kánikula itt a homokdombok öblében valamiképpen riasz­tó, a ferdén zuhogó reggeli fénysugarak hasábokra bont­ják a lusta légáramlások há­tán úszó homokot. És ezek a dombok . . . Megannyi lágy, nőies idom, mintha körös-körül a látóha­táron szobrok töredékei he­vernének, kitéve az örökös szél a mozgékony levegőben surrogó homok súrlódásának, koptató és mállasztó hatásá­nak. Mindenütt ez a vöröse? árnyalatú, sárga szin, melyen erőlködve és küszködve ipar­kodik átütni a tavaszi zsenge zöld. Vízmosások hálózzák be a dombokat, mint a már­ványt a természetes erezet, a mélyebben rejtőző, mállé­­kony kőzetig felmarva ezt a sovány talajt. Ez egy kőhát­ságon bujdosó homoktenger, amelynek hullámai minden oldalról körülveszik a völgy­ben épített falut, mintha bár­mely pillanatban ráomlaná­­nak és elnyelnék. A veszély­­érzet azonban csak az idegent fogja el, a helybeliek egyked­vű nyugalommal teszik dol­gukat : szőlőt metszenek, építkeznek, legeltetnek a gyér vizű patak partján. A patakban is agyagsárga viz csordogál, a libák tollazata is vörhenyes, sárgazöld a pap­sajt húsos levele, amelyet a libák előszeretettel csipeget­nek. Homokvilág? Mi terem itt? Válaszul egy történetet hallok. “Jó néhány évvel ezelőtt, amikor a konzervipar még nem szoktatta le a háziasz­­szonyokat a befőzésről, a bu­dapesti asszonyok a piacokat járva a parasztszekerek név­tábláit figyelték, amelyeken nemcsak a termelő gazda ne­vét, hanem az illetőségi he­lyét is fel kellett tüntetni. A lovaskocsiknak ez volt és ma is ez a “rendszáma”, erről le lehet olvasni a falu nevét. — Akinek a kocsitábláján ez állt: Mogyoród, az mindig magasabb árat kapott a pa­radicsomért. A mogyoródi pa­radicsom olyan fogalom volt, mint a kecskeméti barack, a nagykőrösi uborka, a makói hagyma és a szegedi paprika. Néha ötven, hatvan dekát nyomott egy szem paradi­csom, a szine vérpiros volt, EGY TÖRTEM FAUI: MOGYORÓD. PEST M édes volt, mint a legfinomabb alma és ontotta a dús levet. Egy időben a mogyoródi gaz­dák azt vették észre, hogyha vásár után betértek valaho­vá, távollétükben eltűnt a kocsi táblájuk. Más faluból, való élelmes emberek lopkod­ták a mogyoródi táblát, hogy aztán a paradicsomvásár al­kalmával a saját kocsijukra fölszerelve, megtévesszék a háziasszonyokat. Hát ilyen volt a hires mogyoródi para­dicsom, amelyről még a zöld­ségtermesztés tudományos irodalma is megemlékezik s nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a mogyoródihoz ha­sonló minőségű paradicsom E répában csak Szicília föld­jén terem . . .” Mivé lett a mogyoródi pa­radicsom ? Kurucz János, az “Arany János Termelőszövetkezet” mezőgazdasági technikusa: “Az én gyermekkoromban még öt-hatszáz holdon ter­meltek Mogyoródon paradi­csomot, abban az időben a friss zöldárunak még nagyobb keletje volt, mint napjaink­ban, amikor a konzerv olcsóbb és kényelmesebb. A konzerv­gyáraknak teljesen mindegy, milyen szine, ize van a para­dicsomnak, a gyártás folya­mán egységes áru készül be­lőle. így aztán a paradicsom kezdett visszaszorulni. Ami­kor a termelőszövetkezet megalakult, még két-három­­száz holdon termeltek a mo-1 gyoródiak paradicsomot. Azt a fajtát termelték, melyet Fó­ti gerezdesnek hívtak, mert Foton kísérletezték ki, de az igazi nagy eredményeket Mo­gyoród erte el. A mi termő­talajunk rossz, ez a sivóho­­mok a gabonaféléből nagyon í'osszul fizet, ráadásul a ga­bonák és a kapásnövények ki vannak téve az időjárás mindenféle viszontagságá­nak. Megértem én itt már olyan tavaszt, amikor a mos­tanihoz hasonló forróság kö­szöntött be márciusban, azu­tán jött a májusi fagy és min­dent elvitt, csak a paradicsom állt meg a lábán s ki is hú­zott bennünket ’ a csávából. Aszály és kései fagy akadá­lyozta a mezőgazdasági tér­EGYHÁZI SZEMÉLYEK KITÜNTETÉSE BUDAPEST — Az Ország­ház Munkácsy-termében Lo­­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kitüntetéseket adott át. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az állam és az egy­házak közötti egyezmények aláírásának 25. évfordulója alkalmából, az állam és az egyház közötti jó viszony ki­alakulásában és fejlődésében kifejtett tevékenységük elis­meréséül D. Káldy Zoltánnak, a magyarországi evangélikus egyház elnök-püspökének, dr. Horváth Richárd templom­­igazgatónak, az Országos Bé­ketanács katolikus bizottsá­ga főtitkárának a Magyar Népköztársaság zászlórendje I. fokozata; dr. Bakos Lajos Lajosnak, a Dunántúli refor­mátus egyházkerület püspö­kének, dr. Cserháti József pé­csi római katolikus megyé.s püspöknek, Palotay Sándor­nak, a szabadegyházak taná­csa elnökének, dr. Seifert Gé­zának, a Magyar Izraeliták országos képviselete elnöké­nek, dr. Várkonyi Imre c. prépost-kanonoknak, az Actio Catholica országos igazgató­jának a Magyar Népköztár­saság zászlórendje II. foko­zata; dr. Ferencz József uni­tárius püspöknek, dr. Vető Lajos ny. evangélikus püs­pöknek a Munka Érdemrend arany fokozata; Grünwalszky Károly evangélikus lelkész­nek, Hajdú Péter református lelkésznek, dr. Huszti Kálmán református teológiai profesz­­szornak, Karner Ágostonnak, az evangélikus egyetemes egyház főtitkárának, Kom­játhy Aladár református es­­peersnek, Magyar Ferencnek, az Uj Ember felelős szerkesz­tőjének a Magyar Népköztár­saság Zászlórendje III. foko­zata kitüntetést adományoz­ta. A kitüntetettek nevében D. Káldy Zoltán evangélikus püspök mondott köszönetét. OHAZAI KRÓNIKA Uj Gyermekváros épült Miskolcon Borsod fővárosá­ban. 320 személyes gyermek­­otthon. 80 személyes óvoda, 200 fős általános iskola tar­tozik hozzá. —o— Uj otthont kapott a nyíregy­házi Jósa András Muzeum. Látogatói négy állandó és há­rom időszakos kiállítást lát­hatnak. A multszázadbeli JUGOSZLÁV—MAGYAR KAPCSOLATOK BUDAPEST — A közel­múltban aláirt, az 1974-1976- os évekre szóló jugoszláv-ma­­gyar kulturális munkaterv alapján mód nyílik a kultu­rális kapcsolatok további gaz­dagítására. A ljubljanai egye­tem bölcsészettudományi ka­rán magyar nyelvi lektor, a budapesti Eötvös Loránd Tu­dományegyetemen pedig szlo­vén nyelvi lektor áll mun­kába. Továbbra is biztosítják a lehetőséget, hogy magyar­­országi és jugoszláviai fiata­lok tanuljanak a másik or­szág egyetemein ösztöndíjjal vagy saját költségen. A jövő évben az Állami Operaház b a 1 e 11 e gyüttese részt vesz a dubrovniki nyári játékokon, ezt követően pedig hazánkba látogat a Belgrádi Nemzeti Színház társulata. Három jugoszláv népi együt­tes is ellátogat a délszláv nemzetiségek lakta magyar területekre. Változatos kiál­lítási program is szerepel a megállapodásban. 1974-ben nyilik meg A Crna Gora-i festészet a két világháború között cimü tárlat. Hazánkat jövőre a nagybányai iskola és a magyar szürrealista kép­zőművészet anyagát bemuta­tó kiállítás képviseli Jugo­szláviában. Pest egyik legforgalmasabb vizvételi helye volt a Ne­­reidák kútja a 19. században. A diszkut eredetileg a Feren­ciek terén állt, majd a Népli­getbe került, a háborúban tel­jesen megsemmisült. A töre­dék maradványok és leírások alapján Győri Dezső szob­rászművész restaurálta kutat a belvárosban — valószínűleg a Ferenciek terén — állítják majd fel. —o— Gyógylovaglás Kaposvá­rott dr. Sziklai Ivánné és dr. Zsigmond Kázmér orvosok ja­vaslatára kezdeti stádiumban lévő gerincferdülésben, vagy esipőficamban szenvedő isko­lásokat lovaglással gyógyíta­nak. Orvosi beutalással kerül­nek a rászorulók a Mezőgaz­dasági Főiskola lovardájába, ahol gondos ellenőrzés mellett gyakorolják az egészségügyi lovaglást. Bosnyák lakodalmat ren­deztek Baranyában, a dél­szláv lakosú Átán. A régi la­kodalmas szokásokat elevení­tette fel a szép családi ünnep háromszáz vendége. melést. Öntözésről itt szó sem lehet, a mi paradicsomunk jószerivel egyszer kap öntö­zővizet, amikor a palántát ki­ültetik, de talán éppen a ta­laj alkata okozza, hogy a pa­radicsomnövény gyökere kénytelen a nagy mélység­ben keresni a nedvességet, azért ilyen szívós, ilyen élet­revaló, azért terem úgyszól­ván gondozás nélkül olyan nagyszerű példányokat. Manapság azonban a para­dicsom nem cikk. Gépi mive­­lése még megoldatlan, a kézi­erő pedig hiányzik, mert el­fogytak, kiöregedtek azok az asszonyok, akik nagy meste­rei voltak a paradicsom ter­mesztésének, a fiatalok pe­dig másutt jobb megélhetést találnak. így aztán mostaná­ban jó, ha ötven, hatvan hol­don termesztenek mogyoró­don paradicsomot.” És a homok? Albert Károly, a termelő­­szövetkezet elnöke válaszul a szövetkezet pincéjébe hiv, amely a Fő utcáról nyilik, nincs eldugva a dombok kö­zé. Hatalmas pincesor ez a kemény homokkőbe vájva, tiszta, mint egy gyógyszer­­tár és kellemesen hűvös. Ku­rucz János, akii a pincészet­nek is gazdája egyben, lopó­­val mászik föl egy százhek­­tós hordónak támasztott lét­rán és poharunkba csurrant egy kis homokszinü bort. Ritka pillanat . . . A látogató, aki keresztül­­kasul járva Magyarországot, minden jeles bortermelő vi­dék sajátos izeit, zamatát, tü­­zét, illatát ismeri, s jószeri­vel meg tudja Ítélni melyik tájon termett a nedű, ame­lyet poharába csorgattak, olyan bor első kortyait mor­zsolja el, amelyhez fogható­val még nem találkozott. Parányi keserűség lappang a borban, s valamiféle hűvös illat, amely nem hasonlít a muskotályok nehéz aromájá­ra, a hárslevelüek derűs könnyedségére, a furmintok jellegzetes fanyarságára. Eb­ből a borból vajmi kevés ke­rül még kereskedelmi forga­lomba, majd ha termőre for­dul az uj telepítés, ha az egész szőlőterület eléri az ezer holdat, vagyis maghaladja azt a termőterületet, amelyet a két jeles termelőszövetkezeti vezető gyerekkorában még paradicsommal ültettek be a, mogyoródiak. A történet kerek, igazi sztori. Van Magyarországon egy történelmi falu, ahol az or­szágos hirü paradicsomból or­szágos hirt ígérő bor lett. Ez sem történik meg uton-utfé­­len. Baróti Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom