Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-02 / 18. szám
12. oldal Rózsa Sándor: aktákban Irta: SÁGI PÁL- 59 éves nőtlen, irni-olvasni nem tud, rovott előéletű -n. SÁGI PÁL akkoribörtön Rózsa Sándor ott ült a kufsteini várbörtönben, mint abban az időben mondották örök rabságban, reménytelenül. Az ügyvéd, aki a budai törvényszékben védte, egy Ízben Tirolban járt. Neves magyar politikai foglyok ügyében volt dolga. Ha már ott járt, Rózsa Sándort is meglátogatta. Megmagyarázta neki: kérheti, hogy életfogytiglani helyett meghatározott számú években állapítsák meg a büntetését és magyarországi börtönben tölthesse, mivel csak magyarul tud és ez megnehezíti a vele való érintkezést. A kufsteini jóindulatú parancsnoka írásban igazolta is ezt. A betyár sorsába megint beleszólt a politika. 1865- ben Deák Ferenc pártja közeledett az udvarhoz, Deák megirtá hires húsvéti cikkét, amellyel az 1867-es kiegyezés útját előkészítette. Az átmenetileg enyhült hangulatban Rózsa aktája is előkerült. Teljesítették a kérését: az életfogytiglani 15 évre változtatták és 1866- ben Kufsteinből a péterváradi börtönbe vitték. Kerek két évre rá, 1868-ban Erzsébet királyné megszülte Mária Valéria főhercegnőt. A családi örömöt újabb amnesztia követte. Rózsa Sándor sem maradt ki belőle. A Népszava simű újságban akkor „Rózsa Sándor kiszabadult” címmel hir jelent meg. A nehézkes fogalmazásu, régies nyelvű tudósítás betűről-betűre igy szólt: ,,Azon számos fegyencek közül, kiknek Ö Felsége azon örvendetes esemény alkalmából, hogy királyné Ö Felsége Budán egy hercegnőt szült, hátralévő fogság idejét elengedte, az egykor hires guerilla vezér, a puszták fia Rózsa Sándor is kegyelmet kapott.” A korabeli újságok azután beszámoltak arról, hogy szabadulása után Pestre jött és kihallgatásra jelentkezett gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknél. Előadta, hogy Szeged vidékén szeretne megtelepedni, becsületesen, tisztességesen akar élni. Andrássy a saját zsebéből adott neki útiköltségre, azonfelül nem tekintélyes, de arra elegendő összeget, hogy az első időkben legyen miből megélni és egziztenciát alapíthasson. El is utazott Szegedre. Rokonoknál szállt meg. Pár hónap múlva folyamodványt nyújtott be Csongrád megye alispánjához. Kérte, hogy nevezzék ki csend-, biztosnak. A megye azonban ugylátszik nem hitt a mondásban, hogy betyárból lesz a legjobb pandúr és elutasította a kérést. Erre a miniszterelnöktől kapott pénzen kis földecskét vásárolt Szeged mellett, hogy majd ott gazdálkodik. Hamarosan azonban ismét rossz hírek jártak felőle. Gyanúba keveredett, hogy lókötőkkel, marhatolvajokkal, utonállókkal, orgazdákkal trafikál és régi legényei helyett újabbakból, fiatalabbakból álló banda verődött össze körülötte. Még amerikai stílusú vasúti rablástól sem riadtak vissza. Pusztapéteri és Félegyháza között egy darabon felszedték a síneket és kisiklatták a vonatot arra számitva, hogy a zűrzavarban majd kifosztják az utasokat is, a vasúti szállítmányt is. Ezúttal nem volt szerencséjük. Nem tudták, hogy a vonaton egy szakasz katona is utazik. A katonák vagonja nem siklott ki, többször sortüzet adtak a betyárokra, akik sebesültek hátrahagyásával fejvesztve menekültek a fegyveres túlerő elől. Ez abban az időben történt, amikor mai szóhasználattal élve, valóságos gengsztervilág uralkodott az Alföldön. Kissebb-nagyobb bandák fosztogatták a falvakat, tanyákat, birtokokat, raboltak, sarcoltak, gyújtogattak, méneseket, gulyákat hajtottak el, napirenden volt a gyilkosság, jóformán megszűnt az utak biztonsága. Végül a betyárvilág kiirtására kormánybiztosként kirendelték gróf Ráday Gedeont. Szegeden ütötte fel főhadiszállását és Laucsik Gerő vizsgálóbíró segítségével vaskézzel rendet is teremtett. Megtelt a szegedi tömlöc és sokszor ácsoltak bitófát. Rózsa Sándor Szeged mellett élt ugyan, de lemenekült és Ráday emberei Arad megyében fogták el, onnan vitték Szegedre 9 társával együtt. Az aradi törvényszék kiküldött tanácsa Szegeden tárgyalta a bűnperüket. A betyárvezér személyi adatai a periratban igy szerepeltek: ,,Rózsa Sándor szegedi születésű, 59 éves, r.k. nőtlen, foglalkozásnélküli, némi készpénzbéli és 5 lánc földből álló vagyona van, irni-olvasni nem tud, rovott előéletű.” Rózsáék bűnlajstroma: 21 rablás, 1 rablógyilkosság, '9 lopás és egyrendbeli vasút ellen elkövetett rongálás többrendbeli rablás kísérletének összekapcsolásával. A törvényszék Rózsát és alvezérét Csonka Ferencet életfogytiglanra, öccsét Rózsa Andrást 10 évi fegyházra Ítélte, további 7 társuk, köztük egy nő, Király-Bité Andrásné fejenként párévi börtönt kapott. Másodfokon a tábla Rózsa Sándor büntetését kötéláltali halálra súlyosbította, néhány vádlott büntetését mérsékelte, Királynét és férjét bizonyíték hiányában felmentette. Az elitéit vádlottakat a tábla a jegyzőkönyv szerint a következő bűncselekményekben találta bűnösnek: „H^jós község pénztárának erőszakos feltörése, számtalan tolvajság elkövetése, több alkalommal lovak és marhák elkötése és elhsytása valamint a vasúttársaság ellen vasúti sínek felszedésével és a vasút megállításával elkövetett rablás kisérlete és rablás bűntette.” Ezektől a vádaktól függetlenül Rózsa Sándort továbbmenően még két önálló vádpontban is bűnösnek mondották ki. Ez igy hangzik: „’két ló és egy szű elvétele valamint a moholi községi pénztár meglopása által elkövetett tolvajság bűntette.” Az ítélet részletes indokolása Rózsa Sándorról ezt mondja: „Annak ellenére, hogy 1848-ben megkegyelmeztetett néki, a következő években javulás helyett ifjabb és olyan súlyos bűntényeket követett el, hogy 1859. február 21-én halálra ítéltetett. Ezen, a felsőbb bíróságok által is helybenhagyott büntetést kegyelem által börtönbüntetésre változtatták át és a javulást Ígérő vádlottat utóbb szabadon bocsátották, ám ő mégis itfólag rablásokat követett el.” A legfelsőbb bíróság, a Kúria, enyhébben tekintette az ügyet és a büntetést végső fokon életfogytiglanra változtatta. A szamosujvári fegyházban töltötte büntetését. Jó magaviseletű rab volt. De szűknek érezte a cellát. A szabad ég alá kívánkozott, munkára jelentkezett a fegyház veteményes kertjébe. Oda azonban nem engedték, attól tartottak, hogy onnan megszökik. Kis cella helyett nagyobbat kapott. Előbb a szabóműhelybe, majd az asztalosműhelybe került. Ott tett-vett, farigcsált. 65 esztendős volt, amikor 1878-ban egy téli délelőtt a műhelyben munka közben összeesett, a szivéhez kapott és már halott is volt. Ekkor szerepelt a neve utoljára aktában. A börtön igazgatója még aznap 5683-62-78 számú iratban értesítette a fegyház számvivőjét: ,,... nevezett természetes halállal elhalálozván elrendelem törlését az élelmezési létszámból s utasítom, hogy az elföldeléshez kellő koporsó az egészségügyi rovacs terhére a szokásos módon s költségen beszereztessék.” így élt és halt Rózsa Sándor az akták fényében. De valami hiányzik az iratokból. Mire gondolt a 65 éves betyárkirály amikor utoljára a szivéhez kapott: büszkén gondolt a hajdani pusztai száguldozásokra vagy a szégyen emésztette, hogy a végén asszonykéz terítette le... (Vége.) TORONTÓI LEVÉL Kis dolgok — nagy problémák Székely-Molnár Imre Irta: SZÉKELY Újból imi kell a rendőrökről. A torontói rendőrök nagyon belevaló emberek, akik dicsérettel állják meg helyüket a közbiztonság védelmében. Messzi földön híresek, s ez növeli az önbizalmukat, magas fokon tartja bennük az önbecsülést, ami bátrabbá teszi őket olyannyira, hogy nem rettennek vissza semmi akadálytól, ha nyomozniuk kell valamilyen bűnügyben. Legutóbbi bravúrjuk az volt, hogy a kábítószereseket leleplező csoportból többen vállalkoztak arra, hogy felgöngyölítik ezt a veszedelmes és mindenre elszánt alvilágot. A kábítószeres üzérek kezdik behálózni egész Kanadát és rombolási területük áttevődött a diákokra. Ezek a romlatlan fiatalok hamar rászoknak a marijuana cigarettán keresztül a morfiumra és a heroin élvezetére is. Aki pedig elérkezik idáig, az legtöbbször egész életében rabja marad a halálos méregnek. Ezekre már rá lehet mondani, hogy elveszett emberek. < A rendőrök hosszú hajat és szakállt növesztve befészkelték magukat a hippi tanyákra, akiknek a révén megtudták, hogy ki szállítja nekik a mérget és kik azok, akik már rászoktak a kábitószerekre. A rendőrfőkapitány beszámolója szerint ezen a réven már elkészítették a statisztikát a bűnözőkről és az áldozatokról is. Ez a bravúros nyomozás bebizonyította azt a MOLNÁR IMRE közismert igzságot, hogy nem történik olyan bűnügy sehol a világon, ami egyszer ki nem derülne. Torontó, mint az közismert dolog, harmadik helyen áll abban a statisztikában, amely az autótulajdonosokat tartja nyilván. Ebből következik, hogy komoly problémát okoz a város hatóságának a levegő megtisztítása. A rengeteg autó éjjel-nappal árasztja a bűzt, a gazdagabbjánál az a bevált szokás, hogy először az apa vesz autót, aztán a feleség jön, végül a gyerekek is autón szaladgálnak, nemcsak az iskolába. Benzin egyenlőre még van, ha Alberta akarja, akkor nem is lesz hiány belőle. Jelenleg az a helyzet állt elő, hogy nemcsak takarékossági szempontból, hanem a gyorsabb közlekedés fokozása miatt is igen megszaporodott az utaslétszám az autóbuszokon, főleg a V földalattin. Ezért most azzal foglalkoznak az illetékesek, hogy kellemesebbé, kényelmesebbé teszik az autóbuszon való utazást. Már elkészültek és be is mutatták a legújabb terveket, amelyek valóban alkalmasak arra, hogy a közönséget rászoktassák az autóbuszon való utazásra. A gyakorlati megvalósítás most már kizárólag csak idő kérdése. Már be is mutatták azokat az uj, masszív autóbuszokat, amelyekben kétféléi vannak az ülések, középre kis asztalok kerülnek, ahol az utasok kártyázhatnak, olvashatnak, sakkozhatnak és felszolgálnak frissítő italokat is. Nem vitás, hogy ilyen módon hathatósan fellendül (Folyt, a 15. oldalon)
