Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-10 / 2. szám

16. oldal MAGYAR HÍRADÓ A NÉGYNYELVÜ FALU ELEK, Békés m. — Elek nagyközség csaknem ezer esztendős település. Határait dúlták a tatárok, törökök. A magyar történelem évszáza­dai során sokszor pusztítot­ták el a hadak. Ám a szor­galmas, emberek mindannyi­szor újból fölépítették. Elek ma hatezernégyszáz lakost számlál. A magyar la­kosság mellett három nemze­tiséget képviselnek az itt élők: a németet, szlovákot és a románt. A községbe látogató, ha vé­gig sétál az utcákon, a mozi falán háromnyelvű feliratot olvashat.. A román nyelvű ál­talános iskola neve is két nyelven olvasható a föliraton. Ha nem is tudná az ember, igy akkor is kiderül: nemze­tiségi községbe érkezett. Hoffmann József, a falu főterén ékeskedő vendéglő vezetője, német. A háború utáni nemzetiségi ellenséges­kedésekről beszél. Aztán a mai állapotokat említi. — Ma már szinte nyoma sincs az ellentéteknek — mondja. — Nem aszerint Íté­lik az embert, hogy milyen nemzetiségű. A munka szá­mit. Ez az értékmérő, és ez igy helyes. Ki gondol azzal, hogy én román vagy német vagyok, ha a munkámat jól és hasznosan végzem? A német nyelvet a magyar általános iskolában oktatják fakultativ rendszerben. A ro­mánoknak külön általános is­kolájuk van, sok nemzetiségi tanárral, saját tankönyvvel. Puju János, a község KISZ- titkára is ebbe az iskolába járt. — Manapság a magam ko­rabeli huszonéveseknél nem kérdés az, hogy valaki nem­zetiségi-e vagy sem. Nincs az, hogy a kocsmában külön asz­talnál ülnek a románok, kü­lön a szlovákok — mint régen volt. Néha csak akkor derül ki: ki a román, ki a német, amikor művelődési házban a különböző szakkörök, táncka­rok, klubok programjaira lá­togat az ember. Nyisztor György, a román klub vezetője, a művelődési ház igazgatója a múltat és a jelent hasonlítja össze. — Én az életemben köz­vetlenül éltem át a nagy vál­tozást. Amikor a felszabadu­lás után megházasodtam, ak­kor ez egyike volt az első ve­gyes házasságoknak a falu­ban. Nagy esemény, nagy föl­zúdulás kavarodott! Ma, a fiam korosztályában már számon sem tartják, ha két különböző nemzetiségű fiatal esküdik. — Nemzetiségi magyar ál­lampolgárnak lenni azt jelen­ti—mondja Nyisztor György —, hogy az ember ugyan­olyan jogokkal és követelések­kel él, mint a többiek. Talán csak a szívben rezdülnek meg más hurok, ha anyanyelvén olvas, vagy népi muzsikát hallgat. Szoros kapcsolatot tartunk a különböző nemze­tiségű szövetségekkel. Járat­juk az anyanyelvű újságokat. Ám ugyanakkor az természe­tes,, hogy valamennyi nem­zetiség tagjai magukénak érzik ezt az országot. Vállal­va és alkotó módon segítve a szocializmus építését. Elek község magyar lako­sai az összlakosság negyven­két százaléka, huszonhat a román, huszonegy a német, tizenegy a szlovák. A faluban a nemzetiségek viszonyának alakulását a té­esz története mutatja a leg­hívebben. Az ötvenes évek­ben sok apró szövetkezet ala­kult. Külön alakítottak tsz-t a románok, külön a magya­rok és a németek, és külön a szlovákok. Sőt! Két szlovák teesz is volt, egyiket a ma­gyarországi, másikat az át­települtek alkották. A kis téeszeknek elég rosz­­szul ment a gazdálkodás. Sok gond akadt, kevés pénz jutott. Ma már együtt dolgoznak valamennyien. A termelőszö­vetkezetben folyik a munka. Arányosan a vezetésben és a termelésben: mindenütt kép­viseltetve vannak a nemzeti­ségek. Ma a téesz virágzó gazdaság, igazi szocialista mezőgazdasági nagyüzem. Hajduska János A koraesti órákban csöndes a négynyelvű falu ősiies főtere. Nyáron itt van a különböző nemzetiségű fiatalok kedvelt találkozóhelye MAGYAR TÁJAK TANYAI £LETK£P LAJOSMIZSE, Bács-Kiskun megye. — A dülőut szűz ha­ván kocsink csendesen po­­■ reszfcál. Előttünk egy ember tapos, megáll, int, megállunk. Köszön. — Ismerik Janit? Móri Ja­nit, a fiamat. Idehaza hagyta a pénzt, igazolványt. Az állo­máson még utolérnék — mondja és nyújtja felém a bőr levéltárcát. — Hogy néz ki? — kér­dem. — Magas, szőke. Segítse­nek, lekapják a vonatról, a pénz is kell neki. Az öreg arcán remegnek a ráncok, pici, vizes szeme nyílt bizalma . . . Milyen is ez a bizalom? • Alföld, tanyavilág. Egy millió ember hajléka. Mun­ka, küszködés, magány, ame­lyet máról holnapra megszün­tetni képtelenség, konzervál­ni bűn. Pista bácsi megfőzte a ma­lacok krumpliját, kevert hoz­zá egy kis korpát, moslékos kezét a nadrágjába törölte és bekapcsolta telepes rádióját. “Már annyinak kell lenni” — mormogta. Kisvártatva a ma­sinában. megszólalt a Mátyás templom harangja, azt levett sapkával végighallgatta az öreg, majd kikapcsolta a ké­szüléket. A rádió húsz éves, a rádiót húsz év óta csak déltájban, találomra kapcsolja be a ha­­langszóért. Aztán néma, hogy tartson az elem. • Az ember megetette a jó­szágokat, visszament a kony­hába és lefeküdt a dikóra. Másnap délután a kilométer­re levő szomszédok már nem bírták a malacvisitást hall­gatni. Átmentek, megetették az éhes állatokat és bementek a központba jelenteni, hogy meghótt az öreg. • Lajosmizse Bács - Kiskun megye legnagyobb tanyatele­pülése, 13,129 lakosából 6837 lélek él a falutól kilométerek­re távol. Az 1969 tanyából 619-ben világit a villany, 147 tanya romos, 50 lakatlan. • Homok, akácliget, hótaka­ró. Torma László, a külterü­leti iskoláik igazgatója a Mi­­zse-tanyai iskolába kisér ben­nünket. Az igazgató húsz éve esőben, sárban, zimarjkós télben járja gyalog, kerékpár­ral, autóbusszal a tizennégy tanyasi iskolát. Komoly fér­fi, a villanyt tartja legna­gyobb segítőnek. Harminchá­rom nevelőtársával évekig verekedett és ma minden is­kolában elektromosság ontja a fényt. Szemérmesen beszél arról az öt-hat fürdőszobáról, amelyet nemrég építettek a kinn élő tanítóiknak. Délután két óra, megérkez­tünk. Az iskola nyolc kilomé­terre van a müuttól. A fiuk az udvaron fociznak. Nem a játékukat nézem, hanem a katonás sorba rakott börtás­­kákat. Életszínvonal. Persze, azért minusz húsz fokban ma is hat-nyolc kilométert gya­logolnak az elsős csöppségek is. Zsiér Sándor tanár odaszól egy barna lánynak: — Rozika, menj a gyere­kekhez. A lány szeme csillog, nagy tisztesség ez a megbízatás. Először a tanáriba megyünk, a tanár lakására. Később az osztályba. Egy terem négy osztályába. Az elsősökön fül­hallgató, magnó tanítja őket. A másodikosok számtanpél­dákon gondolkoznak. A har­madikosok olvasnak, a negye­dikeseknek Zsiér tanár ur adja az életre szóló útmuta­tást. Furcsa az “osztály” han­gulata, munkája, ők már megszokták. A tanár húsz éve tanít, állandóan szimul­tán, mindig, minden órán egyszerre több osztályt. • Tizennégy tanyasi iskolá­ba 615 gyerek jár, száz min­den reggel bemegy Lajosmi­­zsére. A jó tanulók (52 szá­­zaléik) tovább mennek be a városba, középiskolába vagy ip ári tanuló-intézetekbe. Sok a túlkoros a tanyasi iskolások között. Huszonöt. Huszonöt százalékuk nem vég­zi el tizennegyedik életévében a nyolc osztályt. Van, aki 8 éve járja az elsőt. Testvérek, akik négy év óta nem tanul­tak meg írni. Nehezíti a hely­zetet, hogy négy iskolában egy, néhányban pedig csupán két nevelő dolgozik, és közöt­tük is sok a képesítés nélküli. De . . . Idén Kiskunfélegyházán 150, Kiskunmajsán 216 sze­mélyes tanyai kollégium nyílt. Jövőre Lajosmizsén 240 személyes hétköznapi kollé­gium létesül a tanyasi fiata­lok számára, Bács megye eb­ben is kezdeményező volt. ★ 1963-ban még több mint nyolcezer ember élt errefelé a tanyán. Számuk évenként másfél százalékkal csökken. Pedig azóta ide is törekszik a civilizáció és valamivel jobb, gazdagabb az életük is. A té­vé, rádió, mozgókönyvtár után megjelent az egészség­­ügyi autó, az emberek közö­sen végzik a munkát, éven­ként husz-huszonkétezer fo­rintot keresnek, egy család­tól többen is. A háztáji jöve­delmük a saját titkuk marad —. csupán a ruházatuk és a mestergerendáról csüngő csil­lárok árulkodnak. De a városi civilizáció vonz­ereje erősebb. Az állomáson Móri Janit azonnal felismertem. Hogy a tárcáját átnyújtottam, nem is csodálkozott. De azért csendben megköszönte. Suha Andor ÓHAZAI KRÓNIKA Selye János, a montreáli egyetem világhírű profesz­­szora, a Magyar Tudományos Akadémáin nagy érdeklődés­sel kisért előadást tartott leg­újabb kutatásairól. Hazai és külföldi műfordí­tók találkoztak a Magyar Tu­dományos Akadémián. Az eszmecsere arról folyt, mit kell tennünk azért, hogy a magyar irodalom még jelen­tősebb szerepet játsszon a különböző országok irodal­mában. A konferencián Pető­fi, Madách és Csokonai élet­művét méltató előadások is elhangzottak. —o— Bartók Béla “Fából fara­gott királyfi” cimü balettjét november 11-én sugározta a francia nyelvű belga televi­­zió. A filmet a Magyar Tele­vízió készítette a Magyar Ál­lami Operaház művészeinek közreműködésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom