Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-02 / 18. szám
9. oldal A mese nem halt meg Irta: VAJDA ALBERT Igazán nem lehet azt állitani, hogy unalmas világban élünk. Ha véletlenül eltelik egy hét és nem rabolnak el sehol egyetlen repülőgépet, milliomos csemetét, vagy diplomatát sem, ha nem robban ki polgárháború, államcsíny, nincs földrengés, hurrikán, pusztító tűzvész és egyéb, ehhez hasonló tünemény, amellyel a természet csak azt kívánja bizonyítani, hogy ő is van olyan leleményes, mint az ember... szóval, ha véletlenül eltelik egy hét minden nagyobb rémség nélkül, akkor felbukkan a generációk közötti szakadék kérdése. A szülők panaszkodnak: nem lehet kibírni, hogy 14-15 éves gyermekük úgy viselkedik, mintha felnőtt lenne, kritizál, mident lefitymál, saját önálló életét kívánja élni... a szülők pénzén. És a fiatalok, — ez alatt a gyűjtőnév alatt a teenagereket értem, mert egy 20-22 éves élőlény ma már nem számit fiatalnak, legfeljebb középkorúnak, — tehát a fiatalok tele torokkal szidják mindazt, amibe beleszülettek, elavultnak, ósdinak, korhadtnak neveznek mindent ami nem a legújabb őijöngő divathoz alkalmazkodik és követelik, hogy azonnal romboljunk le mindent, hogy helyébe felépítsük a semmit. Sokat beszélgetek erről a témáról gyerekes barátaimmal, — már úgy értem, azokkal, akiket teenager gyermekkel áldott meg a sors, nem pedig ők maguk maradtak meg gyerekesnek. Próbálom vigasztalni őket, amikor elkeseredetten panaszkodnak, hogy teenager csemetéjük nem hajlandó kinyitni a vízcsapot, nehogy nedvesség élje ujjait, nem mos és nem vágat hajat, csak a legrongyosabb és legkoszosabb nadrágokat akarja viselni, — legyen akár fiú, akár lány. Igyekszem megnyugtatni a felzaklatott szülőket és megmagyarázni nekik, hogy a világ az elmúlt 25 évben többet változott, mint azelőtt, — mondjuk, — 250 év alatt. De a technika fejlődésével nem jár együtt az agy fejlődése, egy komputer tekervényeit sokkal könnyebb fejleszteni néhány év alatt, mint az emberi agy tekervényeit. r Ezenkívül — szerény véleményem szerint —. a korosztályok között minden időben meg volt a szakadék. Igaz, hogy ez a szakadék egyre nagyobbnak és egyre áthidalhatatlanabbnak látszik, de azért igenis vannak tiszta, gusztusos teenagerek is, akik nem akarják sárbataposni a fennálló világrendet, hanem igyekeznek tanulni, művelődni és szüleiket is emberszámba veszik. Az ellenérv minden esetben az, hogy a korszellem a hibás, az a rideg magatartás, amely száműzött minden érzelmet, lírát, amely mindig és mindenre magyarázatot keres, állandóan boncol és analizál és ennek következtében mesemmisitette a fiatalok életéből a titkokat, a csodákat, a mesét. Be kell vallanom, ezen a ponton sem értek egyet sok barátommal, azokkal akik annakidején, 15-16 évvel ezelőtt a szülői foglalkozást választották, megrészegülve az indulás örömeitől és nem gondolva a várható következményre: a gyermekáldásra. Csak azt tudom nekik mondani, hogy nincs igazuk amikor azt állítják: a mese meghalt. Tévedés! A mese él, csak éppen átalakult, alkalmazkodot a kor követelményeihez. Higyjék el nekem, — mondom mindig barátaimnak, azért a teenager is gyerek, még akkor is, ha egy mai 11 éves fiú nemcsak az atomfizikához ért jobban, mint 32 éves apja, de a férfi-nő közötti különbségekről és az ezekből adqdó örömökről is részletesebb felvilágosítást tud adni, mint felnőtt szülei. Ez azért nem jelenti azt, hogy —mondjuk — egy 7-8 éves gyereket ne érdekelné a mese. Igenis érdekli, csak éppen nem a régi értelemben vett mese, hanem annak modernizált változata. Az csak temészetes, hogy a mai Piroska ügyet sem vet arra, hogy nagymamája betegen fekszik otthon. Egyrészt nem hiszi el, mert hiszen tegnap látta a nagymamát az egyik night club-ban, amint vonaglott a pop-zene ritmusára. Másrészt, ha valóban beteg lenne, kapna egy hormon-injekciót és máris mehetne próbálni legújabb mini-ruháját. Ennélfogva a mai mese Piroskája nem az irdőben találkozik a Farkassal, hanem máshol. A nyugati világ „Piroska és a farkas” meséjében Miss Piroska beül Mr.Farkas autójába és egy „drive in” mozi nézőterén, a kicsiban beszélik meg a legújabb tőzsdei árfolyamoka, természetesen főként azokat a részvényeket, amelyeknek árfolyama állandóan emelkedő tendenciát mutat. Keleten, a dolog természeténél fogva, Piroska, a kerületi pártszervezet által rendezett kulturesten ismerkedik meg Farkas elvtárssal, a szakszervezeti tanács kiküldöttjével, aki az est folyamán Piroskának nemcsak szak, hanem szervezeti tanácsokat is ad, hogy ezzel szaporíthassák a párttagok számát. Az sem kétséges ma már senki előtt, hogy Hamupipőke, amikor megtudja, hogy kérője nem más, mint a mesebeli herceg, elutasító hangon igy szól hozzá: „Hagyjon békén! Tudom, hogy magának nem én kellek, hanem a cipőm, mert abból él, hogy használt cipőket ad el az ócskapiacon. Miféle egzisztencia manapság egy herceg? Legjobb esetben arra számit, hogy én, dolgos, házimunkához értő lány, majd elmegyek bejáró takarítónőnek és abból eltartom magát... Nem, ebből nem kérek. Inkább megvárom, amig felbukkan életemben a mesebeli vasesztergályos...” A mai Csipkerózsika csak alszik, csak alszik és hiába csókolgatja őt délceg megmentője, a világért sem nyitná fel a szemét. És arra sem ébred fel, amikor a fiatalember harsány hangon ezt kiáltja: „Látjátok gyerekek, hiába csókolom, hiába simogatom, nem ébred fel Csipkerózsika... De ez nem csoda, hiszen este, lefekvés előtt bevett egy szem Insomnia altatót, ettől mindenkinek nyugodt, zavartalan, édes álma lesz... Ne konyakosmeggyet kéijetek alvás előtt szüléitektől, hanem Insomnia altatót...” Azt is felesleges külön magyaráznom, hogy a mai, modern Hófehérke kommunában él együtt a hét törpével, egy távoli ranch-en, békésen bólogató marijuana-bokrok között. Boldogok igy együtt, mind a nyolcán és egyetlen törpe sem kiált fel meglepetten: „Ki evett a leveskémből?” — mert tudja, hogy más nem lehetett, csak Hófehérke... És azt sem kérdik meg sohasem, hogy „Ki aludt az ágyacskámban...?” Magabiztos féri .. . 5 V*" — — Hidd el fiam, engem untat a legjobban, hogy mindig nekem van igazam!... Vajda Albert Május Harsog a tavasztól a hajnal. Az állva alvó madarak fölrezzentek, s bolond ricstyjal nyüzsögnek lomb-ernyők alatt. A cseresznyefa hófehérben ég; az éjszaka fekete mocska lehámlott róla, épen lobog habos tündöklete. Fodrozódik a babarózsa, lyszülött-kislány-főkötő; akinek létével adósa, őérte nyílt ki — s véle ő. Derült égből szemernyi pára szivárog, fű élére száll; eltikkadt föld sóhajt utána, mintha nyár vége lenne már. Garai Gábor GONDOLATOK Az okos ember maga keresi meg a tapasztalatot, amelyből okulni akar.- x-A kitaposott ösvény — int a bölcs — kényelmes, de nem biztos, hogy zsákmányra bukkansz rajta.- x -Némelyek porhintésből verik el másokon a port. -x-Az első, amit az ember vészit a fogyókúránál, a jó hangulata.- x -Ha egy nő fejét elcsavarják, vigyázni kell a frizurájára.- x -Ha valaki nem tud cselekedni, azért még mindig tud rá oktatni másokat.- x -Ballépést tehetsz hátrafelé is!- x -Jó az anyakönyvvezetőnek. Ö csupa jó házasságot lát maga előtt. "Játsszunk társasjátékot"! (Folyt, a 8. oldalról) s valószínűleg lakójáról sem. Dehát persze nem minden társasjáték vezet ily kényes forulatokhoz és nem mindegyiket lehet levelezve folytatni. Az utóbbi esztendők meglepően sokat produkáltak, köztük a „Szüret”, „Vénusz születése”, „Káosz”, „Admirálok”, „Barrikádok”, „Quebeck 1759”, az „Üldözés”, a „Kapó” és az „Embervadászat” című társasjátékokat. Levin is kreált kettőt, az egyik a „Spekulálj”, a másik pedig egy tudományos fantasztikum, amelynek neve: ,,4-ezer évvel Időszámításunk előtt.” — A sikeres játék titka — mondja Levin — hogy a kombináció ne legyen sem nagyon nehéz, sem könnyű. Érzékeltesse azt, hogy a figyelem összpontosításával minden feladat megoldható és kiharcolható a győzelem. Az embereknek szükségük van erre az érzésre. S aki egy győztes játszma végén játék-pénz milliomossá válik, néhány futó pillanatra csaknem ugyanolyan boldogságot érez, mintha valóban meggazdagodott volna. A társasjáték-szerkesztők, akiknek találmányait elfogadják és legyártják öt százalék részesedést kapnak minden eladott játék után. ha a játék sikeres, komoly pénzt keresnek. De a Monopoly nevű játék kitalálójának rekordját még nem döntötte meg senki. 36 évvel ezelőtt, 1937-ben jelent meg először a Monopoly a játékpiacon s azóta minden esztendőben negyedmillió fogy belőle. Kérdés-e ezekután, hogy ki nyerte meg az igazi játszmát? Vándor Péter
