Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-25 / 17. szám

5. oldal AHOL AZ ÉHSÉG ÁLLANDÓ VENDÉG: A Tuareg-törzs sorsa bi DÓRI, Upper Volta. — A Szaharától délre elterülő ki­etlen és barátságtalan tájon élnek a tuaregek, akiknek a jövője a legteljesebb bizony­talanságban van. A puszta­lakó tuaregek kapcsolatokat kerestek Mali, Niger és Fel­ső-Volta független kormá­nyaival, de sokan közülük visszamaradtak az eldugott vizmedrekben élő törzsi cso­portosulásokban, amig ők és állataik elpusztulnak az éhín­ség, a rosszul tápláltság és a betegségek következtében. Amikor a franciák eltávoz­tak, megígérték, hogy ugyan-, úgy állami életet élhetnek majd, mint más országok.Ez­­ért sokan harcoltak közülük Indokínában a franciák olda­lán. De hiába várták, hogy autonómiát kapnak. Hiába keltek fel fegyveresen a Ma­liban lévő tuaregek szabad­ságuk kivívásáért, súlyos ve­reséget szenvedtek a kor­mánycsapatoktól. A múlt év óta' a tuareg menekültek Maliban, Felső- Voltában és Nigerben azt hi­­resztelik, hogy a három néger afrikai kormány a szárazsá­got arra használja ki, hogy eltöröljék a tuaregeket. Az egyik francia újság is meg­ismételte ezt a vádat a Mali kormánnyal szemben, a kor­mány azonban tagadta ezt ugyanúgy, mint a másik két ország kormánya. Nemzetkö­zi segélycsoportok tagjai is ezen a véleményen vannak. A nyomorúság azonban igen nagy a tuaregek lakta terü­leten. Az egyik bennszülött panaszosan mondta, hogy már cl kellett adnia a kardjait, a tőreit és az ékszereit is né­hány hónappal ezelőtt, hogy megélbes s e n e k. Egyelőre azonban még nem engedte meg fiatalabb leánytestvérei­­nek, hogy a Niger-ben lévő Niamey-be utazzanak és ott munkát vállaljanak éjszakai klubokban mint “felszolgá­lók”. Kelet-Európa egyelőre kivédte az BÉCS — Kelet-Európábán sikeresen leküzdötték a nyu­gati nagy inflációs problémát, legalábbis egyelőre. A kormá­nyok megelégedetten közölték hogy országaikban “nem for­dulhat elő” a nyugati áremel­kedésekhez hasonló, és pilla­natnyilag képesek is arra, hogy a legtöbb hazai árat ala­csonyan tartsák. A kép azonban kezd homá­­lvosulni. A múlt évben a kül­kereskedelemtől nagy mér­tékben függő Magyarország nagy hasznot húzott a nyuga­ti emelkedések alapján. Ez el­sősorban a magasabb áron beérkező külföldi cikkekért magasabb áron adott mező­­gazdasági termékekből eredt. Például a vágómarha-eladás­ból nagyobb jövedelem szár­mazott, annak ellenére is, hogy kevesebbet vittek kül­földre. Ez évben azonban homályo­sabbak a kilátások, és a bu­dapesti kormány már félre­tett 1.2 billió dollárt, hogy majd kártéritse a termelőket a világpiaci áremelkedések következtében fellépő veszte­ségek miatt. De ilyen nagy­arányú segélyprogram ellené­re is a termelőket fogja súj­tani a mintegy 30 százalékos költségemelkedés, ami a nyu­gati országokkal való keres­kedelmet érinti. A kormány néhány érzé­keny árucikket különösen véd az áremelkedéstől, igy a cuk­rot, néhány építőanyagot, sőt a világi tóiparnak is támoga­tást biztositott, hogy fedez­zék a megnövekedett nyers­anyag árakat. Magyarország hatéves “uj gazdasági m e c h a n izmusa” kétségtelenül a nemzeti gaz­daság hatékonyabbá tételét szolgálta. A munkások azon­ban panaszkodnak azon, hogy mig mások minden téren elő­rehaladták, az ő helyzetük­ben volt tapasztalható a leg­kevesebb javulás. Kétezer ember lemészárlása Mexicóban TAPACHULA, Mexikó. — Egy bünbandát kerítettek kézre Mexicó-ban, a Guate­malái határ közelében, és az­zal vádolják őket, hogy ré­szesek 2,000 ember meggyil­kolásának bűntettében. A banda a Black Hand (Fekete Kéz) nevet viselte és állító­lag egy család férfitagjaiból állt. Eddig 66 személyt tar­tóztattak le, legtöbbjüket Ta­­pachulá-ban, néhányat a kör­nyező Tuxtla Gutierrez-ben és kettő Mexico City-ben. Két tömegsírt fedeztek fel nemrégiben. Az egyik a ban­dához tartozó tagok farmja közelében volt, és benne több mint 200 holttestet találtak. A másikat egy tanyánál ta­lálták meg, amiben számos férfi, nő és gyermek holt­teste feküdt, akiket géppus­­katüzzel öltek meg. A közelmúltban újabb tit­kos temetőket fedeztek fel. A letartóztatottak között van 20 bandatag, 30 rendőr, akik velük összejátszottak és Fer­nando Acosta polgármester. A városi rendőri szervek pa­rancsnoka is egyike volt a bandában résztvevő testvé­reknek, akit letartóztatottak. Az egész rendőrséget azzal vádolják, hogy segédkezet nyújtottak a gyilkosságok el­követésében. A banda tevékenységére már a múlt évben fény derült, miután meggyilkolták az Ex­celsior nevű Mexikó-i újság Tapachulai levelezőjét. A he­lyi Sol Del Soconusco nevű új­ság szerkesztőjét, Efrain Vil­­iatot szintén géppuskával lőt­ték agyon, miközben cikkso­rozatot készített a Fekete Kéz nevű banda garázdálko­­dásairól. ÚTI JEGYZETEK: A szeretett és gyűlölt VASUTASOK SZTRÁJKJA TOKIÓ — A Japán Államvasutak dolgozói ülősztrájkot tartottak a to­kiói Ikebukuro pályaudvar közelében. Azóta beleegyeztek abba, hogy mintegy 28 százalékos fizetésemelés ellenében újrakezdjék a munkát. VELENCE, Olaszország — Az ember sem olvasmányai, sem a képek, sem a filmek, sem a képeslevelezőlapok alapján nem tud rá fölkészül­ni, amivel Velencében találko­zik. Ez egy olyan hely, ahol az embernek mind az öt, eset­leg hat érzékszervét kü­lönleges hatások érik. A legérdekesebb látvány a St. Mark téri harangtorony­ból tárul az ember szeme elé. Innen láthatja a látogató, hogy a velencei sziget alakja olyan, mint egy kagylóhéj jé, átszelve csatornákkal, és fo­lyosóknál. Valaószinüleg va­lami haltestü tengeri félisten tervezte ezt a várost, mielőtt a kereskedők megérkeztek. Velencében állandóan tu­risták százai kószálnak, ke­resve az érdekességeket, és eltávozásuk előtt vegyes ér­zelmekkel telnek el. Vannak, akik azt mondják, hogy olyan ez a város, mint egy pöcegödör. Valóban, a velencei csatornák, tele van­nak szennyeződéssel, amihez a környező gyárak is hozzá­járulnak. Azt is panaszolják a turisták, hogy kellemetlenek a szállodák és barátságtala­nok a velenceiek. Visszatérve a már említett St. Mark térre, hadd szól­junk róla még valamit. A té­ren levő katedrálison az ösz­­szevissza dobált bronzlovak uralkodnak. Az itt-ott látha­tó csillagok azt a benyomást keltik, mintha ellopták vol­na őket valamelyik időjárás­­íelző állomáson. Galambok százai röpködnek mindenfelé, még a turisták vállát is meg­szállják, élelmiszerért kunyo­­rogva. Évszázadokkal előbb minden provinciából egy pár galambot hozattak ide, és a velencei dozse elengedte őket a téren, hogy ott lakjanak és táplálkozzanak. A teret körül­vevő boltíves folyosókon he­gedűsök játszanak, és idege­sítik a turistákat, akik azért jönnek ide, hogy elmélázza­nak a múlton és teázzanak a vörösfalu teázó szobákban. Aki egyszer járt Velencé­ben, az már nem képes többé védelmébe venni ezt a vá­rost azokkal szemben, akik gyűlölik Velencét és olyan sok brutális dolgot mondanak fe­lőle. A “Sóhajok hídja’’, Velence egyik turista látványossága

Next

/
Oldalképek
Tartalom