Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-04 / 14. szám
A SZUEZI-CSATORNA REGÉNYE ALEXANDRIA,' A POMPA ES FÉNY VÁROSA hi. Sokfelé hagytak nyomot maguk után a rómaiak. Egyiptomban is, amely a Kelet-Római Birodalomhoz tartozott. II. Ptolemaiosz Philadelphosz csatornáját Traianus császár kiszélesittette, medrét mélyebbre ásatta. Ettől kezdve a csatorna neve: Amnis Traianus. a 400 színház városa S ebben az időben példátlan fejlődésnek indultak a Nilus deltájánál fekvő városok, kiváltképpen Alexandria, amely fényűzésben, pompában és gazdagságban méltán vetélkedett Babilonnal, Miszrrel, Heliopolisszal és Memphisszel, az ókori fővárossal. Valamennyi házába bevezették a Nilus vizét. ,,A vizek pezsgője” — igy emlegették a folyam lágy vizét — nemcsak a házak népének kényelmét szolgálta, hanem, s a város szépségét is: temérdek szökőkút csobogott a tereken, s ezáltal a forró napsütésben is elviselhetővé vált a város kiimája. Feljegyezték ebből a korból, hogy Alexandriában négyszáz színház, négyezer közfürdő működött, s lakosainak száma elérte a 600 ezret. Falai között alkotott Euklidész, a matematikus, Arkhimédész, a mennyiségtan bölcse, Apollonius és Zenodotus, a két bölcselő, Kallimahosz és Likophron, Theokritosz és Arisztophanész. A Szórnának nevezett mauzóleumban pihent Nagy Sándor földi maradványa. S minden egyes Lagida király igyekezett tultenni elődjén, hogy a város szellemi és anyagi javait gyarapítsa. Omár kalifa Bagdadból az iszlám szent nevében időszámításunk után 639-ben indította útjára Amr ibn elÁszit, hogy meghódítsa Egyiptomot. Tizenkétezer harcos és lovas 640-ben Heliopolisz közelében vívta a döntő ütközetet az egyiptomiakkal. A csatában Amr serege fölényes győzelmet aratott. A hadvezér nyomban utána 120 ezer embert irányított a csatorna, az Amnis Traianus helyreállítására. Egy esztendő sem telt bele, már ismét közlekedhettek a hajók a Vörös- és a Földközi-tenger között. A vizi ut révén Egyiptom közvetlen kapcsolatba kerUlt a mohamedán világgal, Mekkával, Medinával, Baszrával és Bagdaddal. Hadászati és kereskedelmi szempontból egyaránt előnyösnek mutatkozott a csatorna: Arábiából könnyűszerrel a Földközi-tenger partjára lehetett vezényelni a seregeket, s ugyanezen az utón biztonsággal szállíthatták az adógabonát. Vallási okok is közrejátszottak: az északi, földközi-tengeri vidékről ezentul nem teveháton vagy gyalogosan rótták a Koránban előirt zarándokutjukat a hivő mohamedánok, hanem hajóra szálltak. FOSZTÁTBÓL — KAIRÓ Ehhez a korhoz fűződik Kairó alapítása. Amr hadvezéri sátra állt a város helyén a döntő csata idején. Amikor a sereg elvonult, a sátrat nem bontották le, s körülötte kisebb település keletkezett. Foszfát — sátor — névre hallgatott egy ideig, s a győztes hadvezér emlékére mecset épült. Az Amr mecset máig is Kairó egyik nevezetessége. A történelem egyébként Szaladin szultán nevét jegyezte fel a mai Kairó megalapítójaként. De téljünk vissza ismét a csatornához. Alig százhúsz esztendeig tartott, ki tudja, hányadik'felvirágzása. I. sz. 760 táján ugyanis az egyiptomi zavargások miatt a kalifa sebtében betemetteti. Több mint hét évszázad múltán a törökök látnak hozzá ismét, hogy a két tengert összekötő vizi utat az ókori feljegyzések alapján helyreállítsák. Húszezren dolgoznak, de nem sokra jutnak. Egy olasz utazó:Luigi Rancinotti is megemlékezik a nagyszabású munkálatokról, amelyek azonban szemmel láthatóan lassan haladnak. SE VELENCE’ SE A PÁPA... A XVI. század végén a velenceiket foglalkoztatja a 1 ...... csatorna újbóli feltárásának és megnyitásának ügye. V. Szixtusz pápa az egyházi állam minden befolyását latba veti, hogy a csatorna ismét megépüljön. Ettől remélte ugyanis, hogy a misszionáriusok seregét küldheti rövidebb és kevesebb kockázattal járó utón a Távol-Keletre. Az elképzelések és a tervek azonban egytől egyig elvettetnek: se Velence, se a Vatikán nem rendelkezik megfelelő anyagiakkal. Később XIV., XV. és XVI. Lajost foglalkoztatja a csatorna építésének gondolata. Itáliában egy jezsuita matematikus: Francesco Eschinardi 1680-ban a római Matematikai-Fizikai Akadémián Costanzo Amichevoli név alatt benyújtja tervét ,,a Vörös-tenger és a Földközi-tenger közti földszoros átvágására.” Mindebből semmi sem valósul meg. Mígnem a XVIII. század végén Napóleon seregei élén el nem jut Egyiptomba. Gyapay Dénes VIRÁGVASÁRNAP AZ IRODALOMBAN ,,1885 virágvasárnapján születtem” — írja Kosztolányi Dezső magáról. Azt mondják Körösi Csorna Sándor egy virágvasárnapon vágott vándorbotot magának falujában, hogy nekivágjon ázsiai utjának. A virágvasárnapi költészet igen sokszínű, aszerint, hogy melyik költő melyik mozzanatát ragadja meg ünnepünknek. SZABOLCSRA MIHÁLYI 1862—1930) papköltő derűs hangulatú költészete virágvasárnapban is a napos oldalt látja meg: Egész Jeruzsálem (Koronázás ünnepe lesz-e)? Öltözködik ünnepi mezbe: Fény a palástja, virág a ruhája... Hozsánna, hozsánna, Jön a Názáreti Jézus! GÁRDONYI GÉZA( 1863—1922) „virágvasárnapi legendájában már a Kereszt előre vetett árnyéka látható. Az Ur álmában megszólalnak a fák és virágok. A Pálma kezdi: — Én vagyok A fák között, kit Ö szeret. Ha fáradt volt, levélernyőm Föléje hűs árnyat vetett. S midőn hozsánnát zeng neki A szent városban ifjú, agg, Útjára lombom ezrei S legszebb virágim hullanak. Megszólal az olajfa, a nád, a tövis, a tölgy, a borostyán s a liget virágai mind. Részvétről, az Ur iránti szeretetről vallanak. Csoda-e, ha reggel az induláskor az Ur igy látja a tájat: Nézzétek — szól — a harmatot: Mint könnyek ezre, úgy ragyog! ADY ENDRE (1877—1919) bibliai ihletésű költészetében is visszhangzik a virágvasárnap. ,,A szamaras ember” című versében Jézust a Jóért küzdő vitézek ősképének látja. Be szép: pálmák napja holnap, S e vén legenda megderül: Tán kerül Ezután is szamaras ember Másokért küzdő szerelemmel. Egy másik versében hasonló gondolattal ünnepli a sziveket, „kik még hajléki a Jónak... Hozsánna ma a bizó síroknak”. JÉKELY ZOLTÁN (1913—)ő korunk költője. Hozsánna című versében mélységes békevágy tükröződik. Arról ir, hogy háború, koporsó, betegség, szegénység mind nem tudta őt imára bírni. De majd ha a földgolyón elcsitul a gyűlőlség-csata, és a népek rémségekbe belerokkant szive összedobban — Akkor ne csudálkozz majd, ha zsámolyodra roskad ez a pogány figura. s megtörtén is boldogsággal ott zokogja: Hozsánna néked, Egek Ura! Ez a rövid virágvasárnapi antológia arra akar buzdítani bennünket, hogy mi se maradjunk közönyösek és némák, mert „akkor a kövek fognak kiáltani”. Bárcsak a költők virágvasárnapjához kapcsolódnánk hozsánna-mondásunkkal: „Áldott, aki jő az Ur nevében!” Áldott megalázkodásért, kereszthalálért, bűnbocsánatért. Áldott az e világi és az eljövendő ígéreteiért. Áldott az Igéért és a kenyérért; a tövisekért és a rózsákért; a próbákért és az áldásokért. És áldott 1974 virágvasárnapjáért is. Szénási Sándor 15. oldal M EGVALÖSITHATATLAN ÁLOM? A Realitás című francia lap vitát inditott arról, vajon megvalósitható-e az egyesült Európáról szőtt álom. A szerkesztőség számtalan levelet kapott igenlő vagy tagadó véleményekkel. A levélírók között tudósok, irók és politikusok is szerepeltek. Végre is a szerkesztőség elhatározta, hogy kicsiben, gyakorlatilag próbál feleletet adni az érdekes kérdésre. Kibéreltek Párizs környékén egy villát, és meghívtak fél évre hat különböző nemzetből származó családot. Mindegyiknek külön lakása volt, közös társalgóval és konyhával. A lakásokba egy francia, egy angol, egy holland, egy német, egy belga és egy olasz család költözött be. Körülbelül egyforma korúak voltak, 6-10 év körüli gyerekekkel. Eleinte a lakók mulatságosnak találták a furcsa együttélést. Kényelmes volt, hogy a háztartást hol az egyik, hol a másik asszony vezeti, valamint a gyerekekre is felváltva ügyelnek fel, és közösen adják össze a megélhetéshez szükséges pénzt is. Furcsa módon a meg nem értés akkor kezdődött közöttük, amikor már valahogy megértették egymás nyelvét. Először a feltálalt ételek miatt zördültek öszsze. Az angol módra készített ételeket nem szerették a franciák. Az olasz konyha nem ízlett a németeknek, hollandoknak és belgáknak. A németek kedvenc fogásait pedig élvezhetetlennek találták a többiek. Azután kiütközött az igények különbözősége is. A legszerényebbek a hollandusok voltak, és a legtöbb pénzt az angolok igényelték. Kiderült, hogy ellentétesek az ízlések is. Mindegyik más televíziós műsort akart nézni, de volt olyan is, aki ragaszkodott a feltétlen csendhez. A gyereknevelésben a viták civódássá fajultak, és rövid idő múlva már jóformán egyik család sem beszélt a másikkal. Ezt ők úgy magyarázták, hogy mindegyik nemzetbeli többre tartja magát a másiknál. Saját kérésükre, még fél év lejárta előtt szüntették meg az együttélést, és valamennyien megkönynyebbülve tértek vissza hazájukba. A kísérlet tehát kudarcot vallott. Ebből a Realitás szerkesztői azt a következtetést vonták le, hogy ma még nem elég érettek az emberek az „Egyesült Európa” megteremtésére, de nem adják fel a reményt, hogy úgy három évtized múlva mégis megvalósulhat. Páris, 1974.március hó... Higher Paul ÁRNY ES FÉNY... (Folyt, a 14. oldalról) emberevőkké lettek. Gondoljunk a nagy világkatasztrófákra, amelyek után a visszafejlődés szinte elkerülhetetlen. És a visszafejlődés mindig gyorsabb mint a haladás. A rombolás könnyebb, mint az építés. A haladás fegyelmet követel, amelynek az alapja erkölcs, a társadalmi szabályok tiszteletbentartása. A túl sok szabadság fegyelem és felelősségérzet nélkül kikerülhetetlenül visszafejlődést von maga után, visszafejlődést a legprimitívebb magatartás felé. Jó lenne erre felfigyelni! Gyarmati Irén
