Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-28 / 13. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ MMHMMBMMMMMMMMMMMMMMMMMM«PBMMBMM»—*£*•*■*■■— —MMMMiMBM■»A (Folytatás) A BOLDOGTALAN HABSBURGOK “Husvét vasárnapja — 1921. március 27. — ragyogva köszöntött ránk. A fák virágzása bontogatta már a tavasz pompáját, és az újjászülető természet felpezsdítő hangulatában egész Magyarország, város és falu együtt ünnepelte az Ur feltámadását. Szivében hála ébredt, mert a jelek arra vallottak, hogy a magyar nép számára eljön a megújhodás. Az ünnepet családommal töltöttem. Éppen ebédnél ültünk, amikor Magasházy őrnagy szárnysegédem belépett és jelentette, hogy Sigray Antal gróf igen fontos jelentéssel vár reám. Nyomban felkeltem, hogy Nyugat-Magyarország kormánybiztosát fogadjam. Alighogy üdvözöltük egymást, azzal a váratlan közléssel lepett meg, hogy Károly király Őfelsége Budapestre érkezett, és a miniszterelnökségen vár engem. Azonnal tisztán állt előttem, hogy Őfelségének ez a lépése szerencsétlen következményeket vonhat maga után és megkérdeztem Sigrayt, hogy ezt a vállalkozást ő rendezte-e? Tagadban rázta a fejét. Jelentése szerint a király az előző napon, tehát március 26-án, késő este teljesen váratlanul jelent meg Szombathelyen Mikes János gróf palotájában, miután nagypénteken sógorával, Sixtus pármai herceggel felkereste Bécsben Erdődy Tamás grófot, s ez aztán a határig rendelkezésére bocsátotta gépkocsiját. Erdődy sem tudott semmit arról, hogy a király elhagyta Svájcot és roppantul csodálkozott, amikor ismeretlennek látszó látogatója letette autószemüvegét. Még Hunyady József grófot, Őfelsége főudvarmesterét és bizalmasát sem értesítették, annál kevésbé kérdezték meg előre az ő véleményét. Szombathelyen — igy szólt tovább a jelentés — őfelsége fogadta a püspök és a nála husvétra összegyűlt papság hódolatát. Teleki Pál miniszterelnökkel is folytatott megbeszélést, aki történetesen éppen a közelben tartózkodott, éspedig mint vendég Sigray gróf kastélyában. Teleki Pál, aki a történtekért a felelősséget önként magára véve utóbb lemondott, maga mondta el nekem a királlyal folytatott beszélgetését, amelynek során véleményét ebben a két szóban foglalta össze: “Korai volt’’. Nem ért el azonban többet a királynál, mint beleegyezését abba, hogy az én tájékoztatásom céljából őt megelőzve siethessen Budapestre. Teleki más utón jött, mint a király és gépkocsiját akadályozó körülmények is hátráltatók, úgyhogy Őfelsége előbb érkezett meg, mielőtt értesülhettem volna az előzményekről.” IV. Károlyt a németül rosszul beszélő Magasházy László vezette a korrpányzói fogadóterembe. A királynak jó húsz percet kellett várnia az egykori királyi szárnysegédre — Horthy előbb gyorsan befejezte az ebédjét és készültségbe helyezte a hozzá hü tiszti különítményeket, a leghirhedtebb Prónay-alakulatot is beleértve. Amikor Horthy végre belépett abba a szobába, ahol Károly várakozott rá, az uralkodó felállt székéről, Horthy elé ment és széles mosollyal átölelte. Bízott Horthy egy korábbi ígéretében, s azt hitte, hogy a hatalmat könnyűszerrel átveheti. — Horthy azonban néhány üdvözlő mondat után mindjárt tiltakozni kezdett és felszólította a királyt, hogy azonnal utazzék vissza Svájcba. — Erről majd később beszélünk — vágott közbe Károly. — Most mindenekelőtt személyes köszönetemet akarom kifejezni mindazért, amit országomért tett. Ön megmentette Magyarországot a bolsevikektől, megrövidítette a román megszállás idejét, ön ismét helyreállította a nyugalmat és a rendet, Horthy, ezekért a hü szolgálatokért hercegi rangra emelem. Ön mától kezdve Szeged és Otranto hercege! És a Mária Terézia Rend lovagja . . . Horthy azonban külpolitikai bonyodalmakra hivatkozott, s arra, hogy ha IV. Károly visszaülne a trónra, ismét kitörne a forradalom, amelyet oly nehezen lehetett megfékezni. Végülis egyórás vita után a JÖVŐ HETEN MEGKEZDJÜK “A SZŐKE SZÁLLÍTMÁNY” cimii -IZGALMAS, BŰNÜGYI TÖRTÉNET KÖZLÉSÉT! király távozott. ígéretet tett, hogy azonnal elhagyja az országot. Akadtak azonban még hűséges Károlypártiak. Beniczky Ödön és Szmrecsányi György még husvét vasárnap este elindultak Szombathelyre, hogy távozzanak a királlyal, és érdekében felkelést szítsanak. Horthy azonban tudomást szerzett erről a tervről és utasítására Hajmáskér közelében mindkettőjüket feltartóztatták. IV. Károly második hazatérési kísérletére ugyanebbel az évben, 1921 októberében került sor. Ekkor az ex-király már nem is gondolt arra, hogy megegyezzék Horthyval. A hozzá hü csapatokkal, Ostenburg és Lehár Antal ezredes katonáival vonult Budapest felé Sopronból, ahová 1921. október 21-én érkezett meg. Mielőtt útnak indult volna, hogy elfoglalja a budai Várat, sebtében kormányt alakított. Miniszterelnökké Rakovszky Istvánt, a nemzetgyűlés elnökét, hadügyminiszterévé pedig Andrássy Gyula grófot, belügyminiszterévé Beniczky Ödönt választotta. Horthy Miklós környezetében meglehetősen nagy riadalmat keltett a király magyarországi tartózkodásának hire. Bethlen István és Gömbös Gyula éppen Pécsett tartózkodtak, de hanyatthomlok Budapestre rohantak. Ők találták meg aztán a megfelelő megoldást. Bethlen sietve értesítette az antant diplomáciai megbízottait az eseményekről, mire azok azonnal tiltakoztak, s fegyveres beavatkozást helyeztek kilátásba. Gömbös pedig fegyveres ellenállás szervezésébe kezdett. Mivel Budapest helyőrsége mindössze hat századnyi gyalogságból, egy század lovasságból és két ütegből állott, erősítésül Szegedről és Miskolcról rendeltek fel csapatokat, s hogy ne tétlenkedjék addig sem, amig megérkeznek, az egyetemeken mozgósította a bajtársi szövetségek tagjait. Közben Károly különvonata megérkezett Komáromba, ahol a helyőrség csatlakozott a puccsal visszatérni próbáló királyhoz. Innen aztán egészen a főváros kapujáig, Biatorbágyig folytatta útját a szerelvény, itt azonban már megállították. Gömbös felszedette a síneket. Ennek a kis községnek a határában csaptak össze az egyetemistákból sebtében alakított és a Horthy mellett álló zászlóaljak a királyhü csapatokkal! A túlerő a másik oldalon, vagyis a király mellett volt, de az utolsó percben megérkeztek a vidéki alakulatok. IV. Károly kénytelen volt visszavonulni. A tihanyi apátságba internálták a királynéval együtt, majd kiadták az angoAknák. Az angol királyi flotta egyik folyami hadihajója madeira szigetére szállította az utolsó osztrák császárt és magyar királyt, aki ott, Funchalban, nemsokára, 1922. április' 1-én meg is halt. Zita királyné fiatalon özvegységre jutott, s magának kellett gondoskodnia akkor tízéves Ottó fiának neveléséről. (VÉGE)
