Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-07 / 10. szám
IS. oldal KECSKEMÉTI RIPORT Újra megkondul a nagyharang Kecskemét, 1974, március hó . . . Kecskemét, Arany János utca 4. Kis, udvari órásmühely, tulajdonosa Hanga István fiatal mester. Nevét nemrég szárnyra kapta a szakmai hir; a város ugyanis rábízta a nevezetes öregtemplom öt eve megrokkant toronyórájának felújítását, öreg szakik is irigylik érte. ★ Édesapjától tanulta az órásmesterséget Kalocsán, aztán szakmunkásokleveléhez megszerezte a gépészmérnöki diplomát, majd ipart váltott, s megnyitotta a Nagytemplom közelében műhelyét. Ébresztő órák és karórák között teltek az évei, miközben toronyórákról álmodott. Csakhogy ilyen munkát senki sem ajánlott neki. Egyszer aztán újsághirdetést tett közzé, toronyórák javítására ajánlkozott, bárhol az országban. Heves községben meg is javított egyet, motorkerékpárral járt oda naponta, az óra kedvéért. És tavaly nyáron rányitotta a mühelyajtót Juhász István kecskémét város főmérnöke: adja vissza a történelmi város történelmi őrá ját, amelynek hibája miatt hallgat a nótabeli jól ismert nagy harang. ★ Először tavaly október elsején ment fel, 232 lépcsőfokon, a 72 méter magas öregtemplom tornyába. Ott tárult fel előtte a müncheni Johann Mannha-rdt 1889-ben idetele. pitett csodálatos szerkezete. Tíz mázsa súlyú, öntöttvasból és acélból készültek a fogaskerekek, emeltyűk, csapágyak MESÉL A MÚLT FARSANG PEST-BUDÁN é~. vezértárcsák, bonyolult la- 1 irintusuk egy e^ész termet letölt. Csak az óriás fogaskerekekből 30 darab kapaszkodik egymásba, rajtuk 85 esztendő rátelepedett pora. Hanga István a télen részekre szedte szét és lehordta a torony óraszobájából az egész szerkezetet. Nem tudja, hányszor járta meg a lépcsőfokokat oda és vissza, nem számolta. Külön szerszámokat kellett kitalálnia és elkészítenie az elhasznált alkatrészek esztergálásához s közben a kis boltot sem hanyagolhatta el. A mechanikus szerkezet nagyjavításával december 30- ára készült el. Az időt már mutatja. A mester májusra ígéri, hogy a harang is jelzi már a negyed- és félórákat, az órákat. Közben meséli: 1388-ban az angliai Salisbury katedrálisban mutatta az időt a világ első toronyórája. A középkori órásmesterek és az egész gépészeti technika a mai gépipar úttörői voltak. Műhelyében könyvek, lexikonok. keze ügyében “Az óra regénye”. Karnevál herceg bohókás serege mindig szívesen látott vendég volt Pest-Budán. A láncoskedvü nép megregulázásáról már az 1279. évi budai zsinatnak is intézkednie kellett, kimondván: a plébánosok ne engedjék meg a polgároknak a táncot a templomokban és a temetőkben. A a/igeru erkölcsű Mária Terézia 1772-ben érezte uralkodói kötelességének, hogy kibo csássa az első báli rendeletet: “Minekutána ő császári és királyi apostoli felsége az 1773. évnek farsangjára nyilvános bálokat engedélyezni kegyeskedett, amelyeken a közönség a maga gyönyörűségére lárvákban, vagy maskarákban vehet részt, abban a magas bizalomban tette, hogy a legfelsőbb keggyel senki visszaélni nem fog, mert ellenkező esetben minden irgalom nélkül kivezettetik a bálteremből . . S efféle báltermek fölös számban várták a mulatni vágyó közönséget. Legrégibb közöttük a Két nyúl címen ismert intézet a Kecskeméti kapunál, leghirhedtebb a Favágók Szálája és a Fekete Redoute. Legnevezetesebb pedig a pesti Duna-parti Redoute, amelynek utódja a mai Vigadó. Pest-Budán francia szóval nevezték el a báltermet 1865- ig. A feltámadó nemzeti önérzet azonban magyarul kívánta becézni Karnevál herceg palotáját. Ez ügyben széles körű hírlapi vita indult. Valaki a Dalvár elnevezést ajánlotta, a Fővárosi Lapok egész sorozattal kontrázott: Bálház, Táncpalota, Élvezde, Gyönyörd , Bájlak és Városi ivornya . . . Egy másik újság, az Idénylő vagy a Vigarda szót küldte a csatába. Megfelelőbbnek tartották r Gondilla elnevezést, amely utal az épület céljára: olyan hely, ahol az ember a szélnek ereszti gondolatait, azaz: mulat. A vitába Arany János Koszorú cimü folyóirata Is beleszólt egy epigrammával: Bálház vagy Bájlak, Gondilla, Gyönyörde, Idénylő, Hóralak és Vigadó, Vigoda s Táncpalota, Aztán a Várdák, mint Kéj s Lejtvárda, Vigarda Vagy Vigoda vagy Üdv-leld" s Üdüle nekünk , . . Hej, bizony itt a sok fától nem látjuk az erdőt. Miért nem szól bele ily komoly ügybe — Deák? A “haza bölcse” nem nyilatkozott, annál inkább egy válaszköltemény: Túl a Dunán, hej, s túl a Tiszán ebugatta magyarság! Hívjátok magyarul s magyarán inkább Vigadónak. Földim e szót, bár sírva \igadj benn, ugy.e megérted? Mi megértjük. Akkor azonban a két bérlő: Seeger és Kölzel ur süket volt rá. Ők a Vigardát hirdették fairaga szaikon, mig végre, két évtized múltán, a városi tanács rendeletére a Vigadóban csendült fel Karnevál hercegének vidám muzsikája. Béldy Pál Élete legnagyobb munkájáért negyvenezer forintot kért, csaknem százezerrel kevesebbet, mint amennyiről a konkurrencia árajánlata szólt. Mert nála ez a munka szívügy is. Mint az egykori céhlegényeknél a remek. ★ Az öreg templom órájának harang-hangja ismét kihallatszik majd a pusztákra. Kocsis Éva Magyar katolikus főpapok eskütétele BUDAPEST — Dr. Bánk József egri érsek, Kisberk Imre székesfehérvári megyés püspök, dr. Lékai László c. püspök, esztergomi apostoli kormányzó, Kádár László c. püspök, veszprémi apostoli kormányzó kinevezésük után kedden esküt tettek Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt, a Magyar Népköztársaság alkotmányára. Az eskütevők nevében dr. Bánk József egri érsek mondott köszönetét. Az eskütételen jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke. Terjessze lapunkat! MAGYAR VIDÉK A VÁSÁRHELYI PUSZTA VEGNAPIAI Orosháza, 1974, február hó... A vásárhelyi puszta végnapjait éli. A legendás sik vidék akácoktól védett tanyáinak falát, gerendáit, a szabadba épített búbos kemencéket lassan elmorzsolgatja az idő. Fiatalabb lakói cserben hagyják, az öregek meg egyre csak fogynak . . . De él egy ember Orosházán, aki ezt a pusztát átmenti a halhatatlanságba. Ül szemben az ablakkal, nézi a fagy csipkéit a vékony galylyakon, s már nem tudom hányadszor ismétli: — Ez lesz életem fő müve. Nagy Gyula néprajzkutató és a város kis múzeumának igazgatója nem fiatalember már, de szívóssága, munkabírása, kitartása bámulatra méltó. Még tavaly is kilométereket gyalogolt, hogy megtudja, pontosan irta-e le azt a szót, amit adatközlőjétől hallott. — Ön szerint mi jellemzi az itteni tanyák lakóit? Hallgat, gondolkodik és és csak percek múlva szólal meg. — Leginkább az, hogy két népesség lakja, az egyik az orosházi, a másik a vásárhelyi. Mindkettő egyenlő értékű, de más és más. A vásárhelyiek itt a “bennszülöttek”. Lassú kézmozgásunk, vendégszeretők, kedvelték a vigságot és asszonyaik nem dolgoztak a földeken. Az orosháziak a Dunántúlról jöttek, ők a “hóditók”. Rámenősek, nem túlzottan barátkozók, vitték a határba az asszonyt és minden földet megvettek a pusztán, amit lehetett. Egy orosházi és egy vásárhelyi sohasem kötött házasságot. A vallásuk is más volt és az életről vallott felfogásuk is. — önt hogyan fogadták be maguk közé? Emlékezik és mosolyog. — Én tisztelettel mentem közéjük, mint egyik ember a másikhoz. Huszonöt év alatt sok barátra leltem és senki sem haragudott meg rám. — Megértették, mit akarok és szerettek érte. Volt egy ember, Szántay Istvánnak hívták, egyedül élt, öregen, betegen. Az ötvenes évek elején nehéz idők jártak errefelé is. Hajnalban sorbaálltam kenyérért, vittem neki is ki a tanyára. Amikor megtudta, hogyan szerzem1 a kenyeret, igy szólt: “Én magának nem tudom ezt meghálálni, de anynyit mondhatok, hogy ha ezután aratáskor jön hozzám, akkor is leteszem a kaszát.” És még órákig beszél a vásárhelyi puszta lakóinak életéről, szokásairól, ruházkodásáról, gazdálkodási módszereiről és ételeiről. Sajnálkozás nélkül mondja, hogy ez az életforma már ma is a múlté. Csak a megismert és időközben örökre elveszett emberekre gondol szeretettel. Hankóczi Sándor ÓHAZAI HÍREK Emlékbizottság alakult Foton a mogyoródi csata 900. évfordulója ünnepségeinek előkészítésére. Tavasszal lesz 900 éve, hogy Salamon király csapatai vereséget szenvedtek Géza és László seregeitől. A király, a Főt szomszédságában levő Mogyoród-hegyről indult az ütközetbe, s ezért mogyoródi csata néven emlékezik meg róla a történelem. • II. Rákóczi Ferenc kezeirásával irt levelet találtak a pannonhalmi vár irattárának rendezésekor. A latin nyelvű levélben Rákóczi megköszöni Bártfa város elöljáróságának, hogy a város lakói a szabadságharc érdekében felajánlották kardjukat és anyagi javaikat. A levél keltezése: 1708. október 13. • Drávaszabolcsnál jugoszláv—magyar kooperációban uj hid épül a Dráván. 216 méter hosszú, 10 és fél méter lesz, Eszéket Harkánnyal, illetve Péccsel köti össze — a tervek szerint még az idén. • A bécsi Collegium Hungaricum ebben az esztendőben kettős jubileumot ünnepel: 50 esztendőve lezelőtt kezdte meg tevékenységét és tiz éve működik uj, végleges otthonában. A január 3il-i évadnyitón a budapesti Kalákaegyüttes adott műsort. • A mexicoi állami egyetem meghívására Ádám György dr., az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektora előadásokat tartott a magatartás és modifikációs szimpozionon. • A szombathelyiek búcsúznak a villamostól. 72 esztendő után uj panoráma-buszok közlekednek majd a városban. • Kós Károlyt, a 90 éves erdélyi magyar Írót, kiemelkedő irodalmi, tudományos és publicisztikai munkásságáért a román Augusztus 23 Érdemrend első fokozatával tüntette ki a Kolozs megyei néptanács elnöke. • A Budapesti Kamaraegyüttes Mihály András vezényletével külföldön vendégszerepei. Angliában, Svédországban és Franciaországban koncerteznek.
