Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-28 / 9. szám
1«. oldal MAGYAR VIDÉK PALÓC BESZÉD NÓGRÁDBAN Balassagyarmat, 1974, február hó . . . Fölötte gömbölyűre sikerült asszonyság telepszik mellém a dél-gömöri végek felé igyekvő nemzetközi autóbuszban. Izgiink-mozgunk egymás mellett, sehogyan sem férünk el. — ' Farollyon már arrébb, kedves — biztat jóindulatúan —, nattestü asszony vagyok én, maga mégis hitvaónyabb naólam! Úgy csöpög a fülembe ez az édes palóc beszéd, akárha mézet csurgatnának nyelvem hegyére, valahányszor szülőföldi tájak iránt utazom. Ezt a fajta hangzást visszhangozta gyermekkoromban a rimaszombati piac, hozták magukkal a túrót, tojást, csirkét kinálgató jánosi, pokorágyi, guszonai kofák; a polgármester éppoly diftongusokkal élt, mint a bennszülött tanár, vagy a sátoros csizmadia, ha ‘á’-hangot akart mondani, s csak ‘ó’-ra sikerült, mert “akar ákarta, akar nem”, helyi hangzatokkal élt valamennyi. Ma is hallom még édesanyám ó hangba olvadt finom á-ját, amikor a pesti rokonokat tartotta szóval és nyitott a-kkal, nem csekély örömére a rokonoknak. Ebben nőttünk föl; iskolai kiejtésünk, igaz anyanyelvűnk e multságosnak tetsző táj szóláshoz simult. Aligha lehet felelni, nem is akaródzik; óvatlan pillanatokban rá-ráigazodik a nyelvünk. Életem első s igen izgatott interjújában, amikor az idős, de töretlen szellemű Blaha Lujzát faggattam — mivel a szinészsors véletlene éppen Rimaszombatban ejtette e világra — igy talált megfedde. ni a nemzet csalogánya abbéli fáradozásaim miatt, hogy pesties hangzatra igyekeztem kerekíteni ajkam: — Minek próbálkozik, fiam, kár a szenvedésért- Oly kellemes a palóc beszéd, éljen csak vele bátran! Blaha Lujza persze csak érzett palócul, beszélni nem tudott; színészek mindmáig nehezen tanulják meg. Alighanem egyedül Tolnay Klári beszéli hibátlanul, dehát ő Nógrádban gyerekeskedett. Ez a nattestü asszonyság, itt a buszban, most nekem a peelda, a beszejgeteő taórs. Az ábécé szokványos hirlapi betűivel vajmi nehéz visszaadni az ősi hangzaóst, amely Honitól Nógrádig, Nógrádtaó Gömörig oly édes a fülnek, de idegen számára oly reménytelen mettanólhatatlan. De nemcsak példa ő, hanem úgy látszik; a mai napra rendeltetett szaótaór is, mert a somoskői hataóraálomóson nagy nyelvi leleménnyel ekkép szólal meg: — Szettejk-e maór a devizapapírt ? Ami nem lehet más, mint a devizanyilatkozat és a televízió összeöleltetése, hisz hasonlatos szó egymáshoz a kettő. S mert nattestü szomszédném nyugtalan lény, át is kiált hátrusó szomszédjának: — Az ettejdet elvettejk-e maó? Azaz: a tiédet elvették-e már a fináncok? Amazt azonban, ott hátru, nem érdekelték a deviziópapirok — éppen egy banóant ett, akit Tarjóanba vett — rendületlenül figyel ki a ködös permetegbe. Tucatnyi személyautó előttünk is, mögöttünk is, mi türelmesen rostokolunk. Végül is igy kínálkozik a banánevő fiatalember haóturru aleőre: — Hamarollyák a buszt, menőnk sehoccse! Mégiscsak mozdulnom kell az asszonyság mellett — (ajnácskői asszony, almaóér ment Tarjaónba) — hogy gyorsan feljegyezhessem a hamarollyák-ot, mert ilyen rövid, találó kifejezés a “hamarinak találják az indulást” mondatra még e tájon is megörökítésre méltó. — Ne fejszkeleőgyiék maó, kedves, memmozdulnyi se tudok — veti oda azonban. — Elfelejtettem — mondom kínlódva. — Mit meg? — A deviziópapirt, meg a hamarollyaókot. — Esse, asse, csak utas, mint maga. — Akkor meg mit firkaól? — Magát, mer olyan szépen beszél. — minaólaónk csak igy megy. Vidáman pillog rám, hiszi 3, nem is. A busz végre megindul. Füleken sokan kiszállnak, több hely felszabadul. Az asszonyság szokatlan fürge szabadit meg szomszédságától. Előbbre zöttyen egy üléssel. S csak akkor fejezi be: — Be akkor, hogy úgy? Ennyiben maradtunk. Csak a magnóm követeli jussát a táskámban, hogy im, erre a beszélgetésre elő nem kaptam. Ám nem sokáig maradt már bánatos, mer Hanvaóra meneőnk, meg Alsaóbalogra, netán Nemes Radnaótra is. Hanván Tompa Mihály volt pap, Radnóton Pósa Lajos született. A szép szavú Piros nénéhez, meg egy paraszti szobrászművészhez, mesélő Pósákhoz indultónk, akiknél ősibben, kerekebben, utánozhatatlanabbul, könnyre fakasztóbban aligha tudnak palócul — még tán a medvesaljai barkók sem — széles Dél- Gömörben. S aztán ők már nem is haragszanak érte, ha palócnak nevezik őket. Annyit hallották, hogy utóbb megszokták. De harminc esztendőknek előtte még agyon akartak verni érte a szomszédságban, Várgedén, azaz Vaórgedejbe. Szombathy Viktor Dózsa-szobor MEZŐTÚR, Szolnok m. — Mezőtúron ünnepségsorozattal emlékeztek meg Dózsa György születésének 500. évfordulójáról. A rendezvények befejezéseként szombaton emlékünnepsiéget rendeztek a Szabadság téren, ahol annak idején; Dózsa György harcosokat gyűjtött zászlaja alá. Fodor Mihály a város országgyűlési képviselője mondott beszédet, majd leleplezte Dózsa György életnagyságu bronzszobrát, Marton László szobrászművész alkotását. A művelődési házban Dózsa György unokái címmel nyílt fotókiállítás.— Szép-e — kelleti magát Debrecenbe kéne menni... Debrecenben, a város főutcáján végigvonuló — óriási pulykát ábrázoló — gépkocsin karnevál hercege és hercegnője adta hirül a hajdúsági farsang kezdetét. A Hungária Étteremben sütötték a farsangi fánkot. MAGYAR NÉPSZOKÁSOK "TIKVERÉS" MOHÁN... Húshagyó kedd, a farsang utolsó napja még a farsangi mulatságok sorából is, várvavárt nap a Fejér megyei Moha községben. A hagyomány szerint ekkor tartják a tik“verést”, ami köznyelvünk kiejtése szerint tyukverést jelent és régihult idők sámánjainak csodatevő hatalmát idézi. A tikverés nem csupán a farsang búcsúztatója, hanem a termékenység, a szerencsét hozó bőség — vidám maskarákkal színessé tett ünnepe. A hagyomány, bár a múlt századba visszanyúló múltja van, mégis csak néhány éve éledt újjá régi formájában,— s egy kicsit alkalmazkodott az uj falusi élethez. A készülődés már kora reggel elkezdődik: beöltöztek a rongyosok, a nevezetes nap játékmesterei. Ábrázatuket színes filcből készült álarc takarja, ruhájuk toldott-foldott ócska zsákruha, amelyet elől-hátul tarka, tépett pántlikák díszítenek. Csapatuknak külön színfoltja a három pöttyös kendős, “nagykeblü” leányzó: valójában ők is fiuk, csak takaros kötényt kötöttek maguk elé, karjukra vesszőkosarat tettek, igy álltak be a “rongyosok” csapatába. Nekik külön szerep jut: ők a tojás-gyűjtők, — ütjük végén csak úgy roskadozik a a kosaruk a több száz zsákmányolt tojástól. Kilenc óra is elmúlt, mire valamennyien készen álltak a tikverésre. Az előkészületekhez tartozott még az is, hogy a tikverő fiuk már hetekkel előre gyűjtögették a tűzhelyekből a kormot és azt ki-ki saját-maga egy dobozba zárva hozta magával. Huszan-harmincan is beálltak egy-egy csapatba és udvarról-udvarra, házról-házra járva elkezdődött a tikverés. —- Huuu, huuu, huuu! — huhogtak félelmetes ricsajt csapva faluszerte, a kutyák vonítással válaszoltak a szokatlan, acsarkodó hangokra, a házbeli lányok, fiatalasszonyok pedig sikongva próbáltak elbújni a rongyosok elől, hiszen tudták, mi következik! A tyúkok riogatása, a tojások begyűjtése után — a lányok kormozása elkerülhetetlen! Arcukat, nyakukat jól összekenik, kezük nyomát csak hosszas sikálással lehet eltávolítani. Valójában nem is őszinte a tiltakozás, a szabadikozás, hiszen a koromnak örülnek a házbeliek, mert az hozza az ujesztendő örömeit, a bőséget, termékenységet, szerencsét. A tessék-lássék vonakodással csak még nagyobb a móka, fokozódik a vidámság. Szinte szégyenli magát Mohán a fehérnép, akinek nem jutott a koromból, akinek az udvarát véletlenül elkerülték a rongyosok. Az uj idők annyit változtattak a hagyományon, hogy há a ház udvarán gépkocsit találnak, - a szélvédőt is összekenik. Ha pedig a falu főutcájára messziföldről gyanútlan teherautó gördül, útját állják, s a gépkocsivezetőt összekormozzák. Hadd vigye hírét hetedhét határba a mohai mulatságnak! A rongyosok csapata nem kerüli el az iskolát sem. A fiatal fiuk néhány éve még maguk is abban az iskolapadban ültek, ahol most izgatottan várják a mai hetedikesek, nyolcadikosok a kormozókat. Akit bekormoznak, az már nagylánynak számit, igy itt igazi a móka, a vonakodás, huzódozás. Közben a háziasszonyok se tétlenkednek: frissen sült, pihekönnyű farsangi fánkkal várják a jövevényeket és meleg szóval, pohár borral kínálják őket. Mire elharangozták a delet, minden udvart végig jártak, minden házban megfordultak. Roskadoznak is a kosarak a tyúkok alól elszedett tojásoktól, a háziaktól kapott kolbásztól! Ekkor láttak neki a lakoma elkészítéséhez r a sokszáz tojásból készült ikolbászos rántottéhoz! Sündörögnek a kondér körül a helybéliek meg a szomszédos falvakból érkezett vendégek, de senkinek sem marad tányérja, pohara üresen. így megy ez évről-évre, Mohának hírét már nemcsak a gyógyvize, hanem a hires-neves tik verés is öregbiti. Farkasveszély Erdélyben MAROSVÁSÁRHELY. — Sok a farkas, növekszik a vadkár az erdélyi Maros megyében. A ragadozók veszélyeztetik a nyúl és a fácánállományt, pusztítják az őzeket, szarvasokat, és juhnyájakat támadnak meg. Az Állami Biztositó tavaly a megyében tetemes összegeket fizetett ki a széttépett juhokért. A megyei erdészeti szervek az elmúlt évben 36 farkast, 350 rókát és 7000 szárnyas ragadozót lőttek le. A 36 farkas és 350 róka évente legalább 11 tonna húst falt fel.
