Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-21 / 8. szám
X KANADAI ÉLETKÉPEK... Apróságok innen-onnan Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Naponta adódnak magvas, kicsi dolgok, amelyek időtállókká terebélyesednek, végül,még a történelembe is bekerülhetnek. Figyelmet keltő előadásttartott az egyik torontói klubban a legfőbb rendőr, aki arról a szomorú tényről beszélt, hogy nagyon megnőtt a ká* bitószerfogyasztás városunkban. Pár évvel ezelőtt még csak négyezer volt a fogyasztók száma, most egyszerre felugrott 16 ezerre. A korhatár pedig — s ez a legszomorubb — székeiy-Moinir alig van felül a húszon. Sokan kardoskodnak a marijuana mellett, mondván, hogy ez egyáltalában nem ártalmas. Pedig nagyon is az, mert minden esetben ez a kezdet, s ezen keresztül jutnak el a heroinhoz, az ópiumhoz és a kokainhoz. S ezek már szinte menthetetlenek. A rendőrség igyekszik számontartani minden egyes fogyasztóját ezeknek a mérgeknek. Mindenkiről tudnak és nyilvántartást is vezetnek róluk. Pár lépésre tőlünk állomásozik a torontói tűzoltóság egy kis részlege. Ezek a tűzoltók valóban szép példáját mutatták karácsonykor az áldozatkészségnek. Arról, hogyan kell a karácsonyt igazán megünnepelni. Elhatározták, hogy nem küldenek senkinek sem karácsonyi üdvözletei, hanem azt a pénzt összerakják és egy szerencsétlen nyomorék kislánynak vesznek egy önműködő kocsit, olyat amelyben az Ironside főszereplője közlekedik a televízió műsorában. Az elhatározást tett követte, a nyomorék kislánynak megvették ezt az automata tolókocsit. Ezzel kapcsolatban felmerült bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne követni ezt a szép példát, mert mi is a helyzet az üdvözlőkártyák terén? Mert akinek küld az ember, az többnyire haragszik, mert illik válaszolni, aki meg nem kap, az bosszankodik. Egy közéleti ember mondta: valóban jobb lenne jótékonysággal leróni a karácsonyt a sok irka-firka helyett. Szilveszter éjszakáján az egyik nagy italgyár kibérelte az autóbuszokat és a földalattit, olyan formában, hogy este 7 órától reggelig mindenki ingyen felülhetett rájuk. Torontóban ma már olyan jó a közlekedési hálózat, hogy mindenhova elér az autóbusz, vagy a villamos, s kibővítették a földalatti vonalát is. Ezzel a gyáros azt akarta elérni, hogy a részegség ne tartson viszsza senkit sem az ivástól, mert a jármű úgyis hazaviszi. Különösen az autósok félnek, mert útközben a rendőrség ellenőrizni szokta őket, s nem egyszer részegség miatt örökre elvonják a vezetői igazolványt. A nagyobb vendéglők és bárok az utóbbi időben vigyáznak a vendégekre, eltávozásuk előtt megfigyelik, hogy nem túlzottan ittas-e, s ha igen, akkor taxit rendelnek neki. Okos eljárás be kellene vezetni a kisebb helyeken is. Dr. Marton Shulman képviselőt, az igazság bajnokának tartják Tortontóban. Mindenhol fórumot kap. Szívesen közlik cikkeit a lapok, televízióra veszik és beszélhet a rádión keresztül is. És jajj azoknak, akiket leleplez! A közönség minden szavát figyeli, mert bejelenti a gazdasági változásokat. Megszólalása komoly eseményszámba megy. A napokban bejósolta, hogy depresszió vár az országra. A bő esztendők után a szűk esztendők következnek. Figyelmezteti a hallgatóságot, hogy jó lesz már előre összébbhuzni a nadrágszijat. Torontóban már megkezdték építeni a világ legmagasabb tornyát, sőt, már közelednek a befejezéshez is. A torony 1800 láb magas lesz és már azt javasolják, hogy ez a torony legyen a béke szimbóluma, fessék be fehérre és kékre és tűzzék ki a tetejébe az Egyesült Nemzetek zászlóját. A torony a tervezők szerint azzal a céllal épül, hogy világlátványosság legyen belőle, sokkal nagyobb lesz, mint a bécsi, Dunánál látható torony, amelyben a várost propagáló jellegzetességeknek adtak helyet. A torony tetejében van egy pazar étterem, ahonnan belátható a város egész területe, méghozzá mindenfelől, mert a torony észrevétlenül örök mozgásban van. A torontói torony praktikusságában verni fogja a bécsit, mert alul üzletek, felül pedig étterem lesz, de szó van arról is, hogy felhasználják a rádió és a televízió leadásokra is. Félek attól, hogy esetleg politikát visznek bele, illetve arra is fel akarják használni, mert akkor esetleg Bábel sorsára juthat. Kanadában, de főleg Torontóban a politikusok, az állam és a város vezetősége is igyekszik kedvezni az öregeknek. Féláron utazhatnak, az autóbuszokon, s igen magas kedvezményt kapnak a repülőgépeken is, ha Kanada valamelyik városába akarnak repülni. Tengerentúli helyekre, de még Amerikába sem kap(Folyt. a 15. oldalon) Ezentúl Ezentúl már nem számolom az időt. Emelkedjetek magasra, ti, évgyűrűs fák, Megszámolom rajtatok az évgyűrűket; Ti láttatok engem babaruhában, És sírtam könny nélkül, fáradtan, Mitől is fáradtam el, mi aggasztott Kiskoromban, mi keserített el? Talán a földreérkezés megrázkódtató Vigasztalan perce, amikor már nem volt Sem egy perc, egy óra, csak a föld Szüntelen dobogása, amit Életem végéig őrzök, döbbenetemben. Ezentúl már nem szánok időt Az életvonalra, nem számolok egészséget, Sem azt a nagy percet, melynek halhatatlan Neve: halál, vagy villámsujtásu szomorúság, Melyet évgyűrűk jelölnek az égbe bökő fán. Mi jön még? Mi jöhet szárnyas ég alatt? Ki vigasztal meg? Ha már elúsztak A felhők, a világ felhői, melyeken nincs fehérség, Nincs mérhető boldogság, melyeken talán Egy gyerek hívogat, tapsikorva, ragyogó könnyeken, Hogy, ime, a tavaszi szél megöregedett, S hirtelen meggyöngült a szél, a volt jószagu, Melynek nincs más neve, csupán a remény. Keszthelyi Zoltán 18. oldal NEW YORKBAN TÖRTÉNTEK... (Folyt, a 9. oldalról) állt. Az illető a háta mögött kis ideig várakozott, aztán megint rámordult, de már jóval hangosabban, hogy “Pénzt vagy életet!...Nem hallja?” Mire a komikus: — Mit kiabál?!...Gondolkozom... III. Két régi barát hosszú idő után véletlenül összefut a New York-i utcán. A szokásos örvendezés, majd nemsokára kiderül, hogy már vagy egy éve ugyanahhoz a pszichiáterhez járnak kezelésre. Mivel pedig kezelőorvosuk iránt érzett minden nagyrabecsülésük mellett mindkettejükben él némi bizalmatlanság a pszichológiával szemben, elhatározták, hogy kipróbálják az orvost. Méghozzá úgy, hogy ugyanazt a képtelen álmot mondják majd el neki mind a ketten, a következő rendelésen. Vajon hogyan reagál rá az öreg? John délután 4-re, Bili meg fél 6-ra ment az orvoshoz. — Hát hogy van, uram? — Nem jól, kedves tanár ur. A múlt éjjel szörnyű álom kínozott. — Hadd halljam... — Képzelje, egy rózsaszín cethal gyomrába kerültem, ahol négy torz fejű fickó pókerezett egy platina asztalnál, de amikor licitáltak, nem szavak, hanem szappanbuborékok jöttek ki a szájukon. Az egyiken vörösök, a másiken zöldek, a harmadikén kékek, a negyediken sárgák. — Hm — vakargatta állát a professzor —, igen érdekes... Igen érdekes, de engedj a meg, hogy kissé eltöprengjek rajta. Lesz szives holnapután ugyanebben az időben visszafáradni és akkor majd elbeszélgetünk. John elmegy, nemsokára Bili érkezik. — Hát hogy van, uram? — Nem is tudom, kedves tanár ur. A múlt éjjel olyan álom kínozott, mint már régen nem. — Hadd halljam... — Képzelje, egy rózsaszín cethal gyomrába kerültem... — és szóról szóra elismételte John meséjét. A professzor a homlokát ráncolta. — Csak nincs valami baj, tanár ur? — csapott le rá Bili. — Baj?...— révedezett a professzor. — Ugyan semmi, de érdekes módon Ön ma már a harmadik, aki ugyanezt az álmot mondja el nekem. garabonciás VETÉLKEDÉS A mi falunkban tizenkét esküvő volt egy napon! — Az semmi, nálunk tizenhat pár vált el egyszerre!
