Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-21 / 8. szám

3. oldal VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FŐOGYNÖKSÉGE Különböző cikkek és szabad választás vagy készpénzfizetés magyarországi cimsel teknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK is RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SERVICE, mc. 245 EAST 80ih STREET, NEW YORK. N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 Igazgató: M. BRACK REICH BEJÁRAT 1545 2nd AVENUE Gyilkos a volán mögött Nyár volt és a füllesztő floridai meleg este sem eny­hült Tampában. Joe Atkins levette cipőjét és zokniját, ké­nyelmesen végigdőlt egy nyugszékben és a TV-t nézte. Hirtelen felesége hangja za­varta meg nyugalmát: ‘“Joe! Gyere ki a folyosóra!” Vala­mi sürgetőt érzett az asszony hangjában, otthagyta a TV-t és kiment a hívásra. Mrs. At­kins mondta férjének, hogy egy autó, melynek lámpái nem égnek, észrevehetőig ott köröz a blokk körül. Eb­ben a pillanatban meg is je­lent újra egy kék-fehér Ca­­maro. Joe Atkins összehúzott szemmel nézte a kocsit. Ek­kor látta meg azt is, hogy az utón három gyerek közeledik, két kislány és egy fiú. Az ut­cában nem volt járda, igy a gyerekek az ut gyepes szélén haladtak, a bal oldalon, szem­be a forgalommal, hogy meg­láthassák, ha autó közleked­ne. A sort egy csinos, vörös­­hajú kislány nyitotta meg, Roxanne Caton ,aki élénk ró­­szaszin-sárga bikinit viselt. Mögötte ,de kezét fogva mar­solt bájos 5 éves kishuga, Ra­­byne és a sort fivérük, a 12 éves Curtis zárta he. Nem messzi laktak onnan egy ké­nyelmes, középosztálybeli la­­kóngyedben. Édesapjuk, Charles Caton, csak 10 hete érkezett család­jával Tampába, azelőtt a MacDill légierő-bázison szol­gált Angliában, mint őrmes­ter és csak nemrég kapott át­helyezést és jött vissza Ame­rikába. Julius 14-e volt, szombat este 9 óra. A gyerekek a kö­zeli kis üzletbe mentek vala­mi édességért. Roxanne sok­szor nyolcszor is átszaladt oda napjába fagylaltért, vagy cukorért. A fehér-kék Cama­ro elhaladt mellettük, de nem sokat törődtek vele. (Curtis később elmondta, hogy az au­tó legalább 3—4-szer elha­ladt mellettük, a kocsi új­ra megjelent, hirtelen átvá­gott a bal oldalra és közvetlen a gyerekek mögött volt, ak­kor már égett a lámpája és egyenesen a gyerekekre haj­tott, leütve azokat lábukról. Curtis szerencsés volt, mert az oldallámpa oldalra lökte őt. Mikor Joe Atkins odaért, Curtis már kezdett feltápász­­kodni és mindketten látták, hogy a kocsi vezetője kiszáll és a földön fekvő kislányok felé megy. Fiatal férfi volt, hosszú hajjal, mezítláb, blue­­jejanje levágva sortnak. Le­hajolt, beemelte az eszmélet­lennek látszó Roxannet a ko­csiba. Curtis sérülten ugyan, de eszméleténél, utána kiál­tott, hogy tegye le nővérét. De a férfi nem hallgatott rá, hanem a kislányt a vezető ülés mellé téve elhajtott a forgalmas Florida Avenue fe­lé, Atkins elvesztette szeme elől. Mire visszatért, a szom­szédok már hívták a mentő­ket, akik a súlyosan sérült kis Babyne-t kórházba vitték. Az öt éves kislány a vasárna­pot még átszenvedte, hétfőn korán reggel belehalt sérülé­seibe. Országos hajsza indult meg a kék-fehér Camaro után és közben a rendőrség kikérdez­te a családot, volt-e ellensé­gük, aki gyermekeikben akart rajtuk bosszút állni. Mert hogy a “baleset” szándékos volt, azt már akkor is látta a rendőrség. A Caton család nem tudott senki ellenséget sem megnevezni. Rabyne halála után pár órával egy fiú biciklizett mintegy hat mérföldnyire Catonék házától, egy mezőn átvezető földes utón. Ő akadt rá Roxanne holttestére és ér­tesítette a rendőrséget. Biki­nijének nadrágja eltűnt és arra gondoltak, hogy szexuá­lis bántalmazás is történt, de ennek végül is nem találták semmi nyomát. Még aznap este a rendőrség talált egy elhagyott kék-fehér Camarot a 19-es utón, Pinellas Park­nál, k.b. 20 mérföldre Tampá­­tól. A kocsi tisztának látszott, nem találtak belül vérnyomo­kat és az oldal tükör sem hi­ányzott. Úgy látszott, nem ez volt a halált okozó kocsi. A detektívek visszamentek Tampába, kijelentve, hogy sürgősebb dolguk is van és nem sokat törődnek a talált kocsival. Hétfőn este érdekes, szinte hihetetlennek tűnő esemény történt. 7 órakor, még teljes nappali világosságban, egy Ford Torino hajtott be Pi­nellas Park Joe’s American Service Center-be. Ez volt az a gazolinállomás, ahová a rendőrség a talált Camaront elhelyezte megőrzésre. A ko­csiban egy nő és egy férfi ül­tek. A férfi kiszállt és mond­ta a tulajdonosnak, hogy övé a kocsi, szeretné elvinni. Azt az információt kapta, hogy a rendőrségtől kell engedélyt kérnie a kocsi elszállításához. A férfi erre odaszólt a nőnek: várjon rá, mert ő elhajt a rendőrségre, hogy megkérje az engedélyt. Be is szállt a Fordba, beindította, de bele­hátrált egy árokba. Erre me­gint kiszállt és a nő felé ment. — Mit kezdesz most? — kérdezte ez. — Még nem tudom, de majd kitalálom, — felelte a férfi. Evvel sarkonfordult, beült a Torinoba és elhajtott. Ez a furcsa párbeszéd gya­nút ébresztett a gázállomás két dolgozójában, akik ismer­ték a Camaron históriáját. Szóltak a rendőrségnek, akik kezdtek is üldözni egy gyanús idegen kocsit, de ez megne­­szelte, hogy követik, rákap­csolt és eltűnt a mezők felé. Valaki telefonált Tampába és onnan is megérkeztek a ren­dőrök. Ott találták a várako­zó és ijedt nőt a gázállomá­son. Elmondta, hogy ő Mrs. Linda Carol Guthrie McMa­hon és férjével, Raymond Al­­wyn McMahon-al érkezett oda este 7-kor. Kiderült, hogy férje Tam­pában is volt állásban egy kórházban, mint inhalálási felügyelő, vékony ember és a haját hosszúra hagyta nőni. A tampai detektívek szemé­ben megcsillant a vadászláz. A nőtől megtudták, hogy a kocsi az ő nevén van regiszt­rálva. Férje és ő vasárnap Pinellas környékén reggeliz­tek, reggeli után McMahon azt mondta neki, hogy a Ca­­maronnak valami baja van, igy otthagyták. Indultak visz­­sza Tampába. De férje hirte­len meggondolta a dolgot és béreltek egy kocsit, hogy el­vigyék a Camaront. (Közben ugyanis McMahon olvasta az újságban, hogy Tampa ren­dőrségét nem érdekli a ta­lált Camaron.) Úgy érezte, nyugodtan igényelheti, nem lesz baj belőle. Azt ugyanis nem tudta, mert nem tették közzé, hogy a rendőrség igen­is talált vérfoltot a kocsin és egy vörös hajcsomót is, azon­kívül megállapították, hogy az oldaltükröt újonnan sze­relték fel — és a leesett ol­daltükrön ujjlenyomatokat találtak, melyek megegyez­tek McMahon ujjlenyomatá­val. Két elsőfokú gyilkossá­gi keresetet bocsájtottak ki McMahon ellen és ország­szerte kutattak utána. ^Ve­szélyesnek írták le — még fegyver nélkül is, —; mert ka­rate gyakorlata volt, sőt a hires ‘“fekete övét” is meg­szerezte karatéban. Azonkí­vül büntetett előéletű volt, azért is sikerült ujjlenyoma­tát azonnal' egyeztetni a tö­rött tükrön talált ujjlenyoma­tokkal. 17 éves korában egy 7 éves kislányt emelt autójá­ba, de szerencsére annak any­ja meglátta, kocsiján utánuk rohant és a megriadt. McMa­hon elszaladt. Hamarosan megtalálták és börtönbe ke­rült, ahol ítéletének egy ré­szét letöltve szabadult, ekkor beiratkozott a Toccoa Bible College-be Georgiában, ahol nem tudta letenni vizsgáit és el kellett távoznia. Ekkor Tampába ment és beiratko­­zatt Dél Florida gyetemére, de ott a felvett filozófia kur­zus helyett jobban érdekelte a karate. Hamarosan abba­hagyta a tanulást és egy kór­házban helyezkedett el, mint inhalálási felügyelő, de ezt is otthagyta és a gyilkosság ide­jén épp munkát keresett. Erősen folyt az embervadá­szat és a rendőrség legalább 40 hívást kapott, hogy merre látták a keresettet. Végre is Orlandóból is jött egy tele­fon, ami nyomra vezetett. Először is kisült, hogy Mc- Mahonnak nem egy, de két felesége van és mind anyja, mind egyik felesége, Sherylin McMahon Orlandoban lak­nak. McMahon anyjához ment, akinek másnap reggel Sherylin telefonálta meg, hogy fiát Tampából keresi a rendőrség. Kikérdezte fiát, aki bevallotta, hogy ő ütötte el a kislányokat, de véletlen szerencsétlenségnek tüntette fel és azt mondta, csak azért vitte el az egyiket, mert száj­­tól-szájig való lélegzést akart adni neki. Aztán megnyugtat­ta anyját, hogy elmegy egy elme-klinikára. De amikor Mc. Mahon anyja megbizonyoso­dott, hogy fia hazudott neki, telefonált a rendőrségre. She­rylin pedig elmondta egy új­ságírónak, hogy ő az igazi fe­leség, mert Lindát csak két éve vette el, de ő már 9 éve felesége és három kis gyer­mekük van. Elmondta, hogy karácsony óta nem látta urát és már válásra gondolt, de ez ellenkezik vallási elveivel. Mc­Mahon ugyan Mexicoban el­vált feleségétől, de ez Ameri­kában nem érvényes. A rendőrséget nem igen ér­dekelte McMahon házassági ügye, hanem inkább az: egy­etlen elme-klinikán sem je­lentkezett. Azonban hamaro­san megtalálták. Egyik ba­rátjától kölcsönzött biciklit s elkarikázott nagyanyjához Baxley Georgiába. Nagyany­ja rábeszélésére aztán jelent­kezett a helyi rendőrségen. Onnan Tampába szállították, ahol az újságíróknak azt me­sélte, hogy csak véletlen sze­rencsétlenség történt és a ta­nuk állítása ellenére tagadta, hogy több Ízben elhaladt a gyermekek mellett kocsijá­val. Azt is elmondta, Roxanne-t azért vette fel kocsijába, mert érezte, hogy még ver a pulzusa, kórházba akarta vin­ni, de mikor egy piros lámpá­nál állva újra megfogta a pul­zusát, az már nem működött, akkor pánik fogta el és letette a testet. Ráadásul azt mesél­te, hogy azért vette le bikini­jének nadrágját, mert azt csak egy cérna tartotta össze. De hogy miért kellett izgul­nia azon, hogy egy halott gyermeken csak egy cérna tartja bikinijének alsó ré­(Folyt, a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom