Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-14 / 7. szám
15. oldal Látogatás Horthy István özvegyénél Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Horthy Mikós, Magyarország volt kormányzójának a neve odahaza bizony kezd teljesen feledésbe merülni. Évekkel ezelőtt Debrecenből jövet érintettem Kenderest, a Horthy család ősi fészkét. Meg kellett állnom az utón, mert a kisiskolások szépen, párosával éppen jöttek ki az iskolából, s a kocsi előtt mentek át a túlsó oldalra. Megkérdeztem tőlük, hol, merre van a Horthy-kastély? De a kisfiúk és a lányok nagy szemekkel, értetlenül néztek rám, ezért kijavítva adtam fel a másik kérdést: Magyarország kormányzója volt — szóltam, hátha igy jobban ismerik. Megdöbbenve álltam, mert bizony senki sem tudott róla, elgondokoztató, hogy milyen furcsa az élet. Magyarország kormányzója ott halt meg legelőbb, ahol örökké kellett volna élnie. Úgy látszik ez is hozzátartozik a Horthy-dinasztia tragédiájához, pedig valamikor nagy álmokat szőttek a királyi várban, ahol Horthy Miklós 25 évig élt és uralkodott, mint az ország kormányzója. Az volt a tervük, hogy ifjabb Horthy István kormányzóhelyettes fiának a fejére ráteszik Szent István koronáját, s ezzel hosszú évszázadok után újra magyar király kerül az ország trónjára. A tervet azonban keresztül húzta a háború. 1944-ben Hitler elfogatta Horthyt, s a háború végéig fogságban tartotta. Horthy Miklós neve csak azért nem került a háborús bűnösök listájára, mert Sztálin tanácsára a magyar kormány nem kérte ki, s ezért nem is vonhatták felelősségre. Csak az emigrációban él, a tisz tek, főleg a hajdani vitézi rend tagjai őrzik az emlékét. A kanadai kormány védelme alatt létrejött egy honvéd-muzeum itt Torontóban, amelyben őrzik a háborús emlékeket. Egy üvegbura alatt ott van Horthy szmokingja és vadászsapkája. De látni különböző fegyvereket, egyenruhákat, katonai térképeket és sok olyan dolgot, amelyek ma már valóban csak múzeumba valók. A muzeum létrehozójával, Kövendi Károly századossal beszélgetek, aki a nyarat Portugáliában töltötte, ahol meglátogatta Horthy István volt kormányzóhelyettes özvegyét. Portugália két haláleset kapcsán bekerült a magyar történelembe, mert ott halt meg az utolsó uralkodó, IV. Károly király, akit 1919-ben a győztes antant-hatalmak detronizáltak és Portugáliába száműztek. Aztán odakerült Horthy Miklós kormányzó a családjával együtt, s ott váltotta meg a halál földi szenvedéseitől. Az egyik lisszaboni temetőben alussza örök álmát. Kövendi Károly elmondja látogatását a volt kormányzóhelyettes özvegyénél. — Lisszabontól északra Estoriolban látogattam meg a volt kormányzóhelyettes özvegyét, Edelsheim Ilona grófnőt. Gyönyörű szép villában, meseszép környezetben lakik. Az özvegy azonnal megismert, kedves közvetlenséggel beszélgettünk el. Az idő felette is elszaladt egy kicsit, de éppen olyan barátságos volt, mint régen. Azonnal rátértem a tárgyra. Elmondtam, hogy Kanadában van egy honvédmuzeum, s ennek a részére kérném a kormányzó ur egyenruháját, diszkardját, tengernagyi fövegét és a kitüntetését. Mosolyogva válaszolt, de a szavain keresztül megéreztem azt a nagy-nagy szomorúságot, ami még most is beárnyékolja a lelkivilágát. — Azt remélem, tudja — mondotta —, hogy 1944. október 15.-én Skorzeny SS ezredes Hitler parancsára elfogott bennünket a királyi palotában. Utána bennünket Németországba vittek, úgynevezett védőörizetben, ami azt jelentette a valóságban, hogy foglyok vagyunk. Skorzeny egy órát adott apósomnak a csomagolásra. Hirtelen koferokba gyömöszöltük, amit fontosnak tartottunk, egy rend egyenruhát, a kormányzói föveget, a diszkardot és a magasabb kitüntetéseit magunkkal hoztuk. Skorzeny négy nagy ládát csomagoltatott még össze az SS-szel és megigérte, hogy azokat utánunk küldi. Ezek a ládák tele voltak értékekkel, s mint jelemző dolgot említem meg, hogy sohasem kaptuk meg. Fogalmam sincs hova kerültek, mi lett velük. Apósom halála után a Mária Terézia Rend törvényei szerint a kitüntetést visszaküldtem Bécsbe. Bennünket az SS a starmbergi tó partján helyezett el egy villában. Az épületet szögesdrót vette körül, SS-ek őriztek bennünket, két SS tiszt parancsnoksága alatt. A kisfiam sohasem felejti el, ha kiment az udvarra vagy a kertbe játszani, mindenhova fegyveres katona kisérte. De bennünket is, ha csak egy lépést is tettünk ki az udvarra, a géppisztolyos katona ott állt mögöttünk. Mikor már közeledtek az amerikai csapatok, olyan értesüléseket kaptunk, hogy a foglyokat kivégzik. Bizony ez igen erősen megijesztett bennünket. Azonban a két SS tiszt emberségesen viselkedett. Utolsó estén elbúcsúztak tölünk. Mi éjjel elvonulunk, mondták, a főméltóságu ur szabad, sok szerencsét kívánunk, további életéhez, holnap itt lesznek az amerikaiak! István fiam sohasem felejtette el, hogy géppisztolyos német katona őrizte, s ahogy felnőtt már hallani sem akart a Horthy dinasztiáról, csak egy boldog családapa akart lenni. Mikor apósom és anyósom meghalt, férjhezmentem Bowden angol ezredes, volt katonai attaséhoz. S ezzel egyidőben átköltöztünk Angliába az urammal. A fiam ott végezte el a műegyetemet, s ott lett belőle okleveles gépészmérnök. Később beleszeretett egy angol leányba, s elvette feleségül. Aztán az angol kormány révén Indonézia fővárosába Djakartába került, azóta is ott dolgozik. Van öt gyerekük, három fiú és két lány. A gyerekek már magyarul nem tudnak, mert a menyem angol lány, de a fiam még mindig jól beszél magyarul. — Végül abban állapodtunk meg, hogy a Horthy ereklyék kiadását megfontolás tárgyává teszi, de a döntést fenntartotta fia számára, akivel átbeszéli a dolgokat. ÓHAZAI ÉLETKÉP HAGYOMÁNYOS DISZNÓTOR (Folyt, a 14. oldalról) A gyerekeket megtapsoltuk, s ők is leültek az asztalhoz. A böllér keveri a tölteléket. A hurkába főtt rizs, tüdő, máj kerül. A rizsfőzésnek is megvan a maga titka: nem szabad elfőzni, mert puha lesz a májas hurka. Márpedig -T- mondották — a kenhető hurka városi találmány. A gömböcbevaló főtt fejhust, a hasaalja húsos részét, meg a dagadót összekeverték fokhagymával, majoránnával, tört fekete borssal, szegfűborssal, gyenge kalocsai és erős szegedi paprikával, meg sóval. A kolbászhust külön darálják, fűszerezik. A bölíér minden tölteléket a jelenlevőkkel is megkóstoltat, hogy “döntsön a közízlés”, de mosolyogva hozzáteszi: “A végső szót úgyis én mondom ki, mert ne legyen böllér az, akinek rossz a szája ize.” Késő délután az asszonyok a disznótoros vacsorát főzték, és egy üstben a szalonnát olvasztották. A férfiak géppel töltötték a májás hurkát, a kolbászt és kézzel a gömböcöt, amelyet a kolbásszal együtt megfüstölnek. A nagy teknőben besózták a sonkákat és a szalonnaszeleteket. A sonkákat másfél, a szalonnát egy hónapig, a gömböcöt néhány napig füstölik. Alkonyaikor ültünk a disznótori lakomához Korita Mihály hozta be a levest: Itt a forró leves, az étkek alapja, Vigyázzon szkjára, aki ezt bekapja, • Ez vet a többi ételeknek ágyat. Kívánok hozzá nagyon jó étvágyat! Székely-Molnár Imre A koma hozta a toroskáposztát és a tormás húst. Mielőtt asztalra tette volna, ő is verset mondott: Itt a jó disznóhus, mellette a torma, Tessék elhinni, hogy nem afféle forma, Mint mulya férj mellet a házsártos lélek. A húst én szeretem, a tormától félek, De van rossz feleség, rossz gusztusu féreg, Akinek a torma is a legkedvesebb étek. Még el sem fogyott a sok jóféle étek: a toroskáposzta, a sült hús, a kolbász java, amikor három, ünneplőbe öltözött cigányzenész köszöntött be. — Szabad-e a kimúlt disznókat megmuzsikálni? — kérdezte a prímás, és rázendítettek a talp alá valóra: “Túr a disznó a nádasban, csak a füle látszik — Odabenn a kiskanász a kánásznéval játszik.” S talán még most is húznák, hogyha másnap kora reggel kinek-kinek munkába nem kellet volna mennie. De igy is szép volt a hagyományos szlovák disznótor... Bodnár István SZÜLŐI SAROK... Nyugi...Nyugi... (Egy mama összefoglalta, mivel tudják a gyerekek a világon a legjobban mérgesíteni szüleiket.) Olyan kedves, rendes gyerekekkel jár egy osztályba! De ezekkel nem barátkozik. Hőségben, gyönyörű napsütéskor a szobában játszanak. Elszakítják ingüket, nadrágjukat, s akkor még szemrehányólag kérdezik: jobb lett volna, ha karjukat törik el? Mesterek a hosszú lélegzetű kimagyarázkodásban, még ha erre nem is lenne szükség. Este csak négy lóval lehet az ágyba vinni őket, s reggel megint négy lovat kell befogni, — kihúzni őket onnan. Ha vendégségben vannak, annyit esznek, hogy azt a látszatot keltik, otthon éheztetik őket. Ha otthon vannak, akkor viszont úgy esznek mintha máshol már jóllaktak volna. Életuntán sétálnak a lakásban, úgy unatkoznak, semmihez sem tudnak kezdeni. De ha a mama kéri őket, vigyék le az utcára megsétáltatni a kutyát, gyorsan eszükbe jut öt más halaszthatatlan feladat. Elbírják a süketeknek szánt hangos rádiózást, a tönkrement autókipuffogó kattogását, vagy akár az ágyudörejt. De ha csak egyszer is rászólsz, úgy csinálnak mintha beszakadt volna a dobhártyájuk. Heti fohász Fogadj el minket, Istenünk, kételkedő szivünkkel, gyötrődő tudatunkkal együtt, és segíts, hogy amikor szavaink akadoznak, a szeretet tettei beszéljenek arról, hogy mégis figyelünk Rád. Ámen.
