Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-03 / 1. szám
13. oldal Kanadai csendélet Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Kanada játékos ország, van abban is valami törvényszerűség, hogy itt lesz 1976-ban az Olimpia. Mindennel szeretnek játszani, most azt játszák meg, hogy semmi sincsen, amire szükségük lenne. Kezdjük az elején. Nincsen olaj, a rádió és a televizió szerint a készletek nagyon fogyóban vannak, de eddigelé még nem hozott a kormány semmiféle korlátozó rendeletet. A nép azonban óvatos. Tartalékol arra az időre, amikor esetleg nem lesz. Sokan leállították az autójukat, rájöttek, hogy az autóbuszokon is lehet utazni, a földalatti pedig piros lámpás megállások nélkül percek alatt berobog a város szivébe. S a villamosjegy ára jóval olcsóbb a benzinnél. És menynyivel jobb a földalattin a közlekedés! És jóval veszélytelenebb, mert a karambolozó's szinte ki van zárva. Az olajjal pedig az a helyzet, hogy nemcsak Kanadát, de Amerika egy részét is még el tudjuk látni bőségesen. Az élelmiszerekkel kapcsolatban is újabban az a hir járja, hogy minden kifogyóban van, pedig hát ez sem igaz mert a fél világ Kanadától vásárolja a búzát, a zöldségfélét, a konzerveket. Azt pedig a saját két szememmel láttam, hogy a mezőségeken sok zöldség, krumpli és gyümölcs rohad. Ugylátszik kell az embereknek az izgalom, hogy valamivel törődjenek, foglalkozzanak. Én ezeket a hireket a rejtvényes feladványok közé sorolom, mert szemmel láthatóan áll a kanadai bőség. A piacok zsúfoltak, a legszebb alma, a jonathárt fontja 25 cent, a hús árak is valami titkos jelre — valószinüleg azért, mert megcsappant a vásárlási kedv — lejjebb ereszkedtek. A levesnek való fnotját már láttam kitéve 65 centért. Igaz, sok volt benne a kövér, dehát van, aki ezt szereti. A sovány leves hús fontja 95 cent és 1 dollárt között mozog. A székelykáposztába való birkahús fontja 65 cent, a borjúhúsé pedig 2.40— 2.50 között váltakozik a zsidópiacon. Kanada egyetlen hiánycikkben szenved, és az nem más, mint az ember. Ember nincs elég, azaz munkásember. Már emlitettem egy-két előző Írásomban, hogy olyan magasak a munkanélküli segélyek, hogy az emberek nem szivesen mennek el dolgozni, mert ez a segély majdnem anynyi, mint a munkabér adólevonás után. Emlékszem, mikor én idekerültem, csak úgy kerülhettem fel a listára, ha vállaltam egy évre a farmmunkát. Ma? Akit befogad Kanada, mint legutóbb a csehszlovákokat és az indiaiakat, elküldi előbb egy féléves nyelvtanfolyamra, és amig tanul, kap annyit pénzt, amiből szűkösen, de meg lehet élni. S amikor pedig elvégzi a féléves tanfolyamot, a legtöbbjét elhelyezik állami állásba. Az uj bevándorlóknak lakásra sincsen gondjuk, mert az állami uj bérházakban kaphatnak modern, szép lakást, amit mig iskolába jár, az állam (fizet. A lakáshoz természetes jár fűtés, világítás, tűzhely és jégszekrény. A munkaerő hiányra az alább következő példa a legszemléltetőbb. Több cég felállított egy munkaközvetítő hivatalt, amelynek az lenne a dolga, hogy Európából toborozza ide a munkásokat. Ek a munkaközvetítő ezelőtt azt hirdette, hogy főleg szakmunkásokat keres, vagy olyan ép, erős fiatal embereket, akiket itt érdemes betanítani szakmunkásoknak. Ma leegyszerűsítették a hirdetés szövegét erre a mintára: “Mindenki jelentkezhet, akinek van két szeme, két keze és két lába”. És még igy sem jönnek. Kifogytak. Ugylátszik a gazdag európai államok, mint Svájc és Németország lassan önmagára marad, mert az olasz munkásokra otthon is szükség van. Nincs ebben semmi csodálatos, mindössze a Biblia megismétlődik, mindenkinek arca verejtékével kell megkeresni a kenyerét. A hirdetésekre egyszerűen nincs jelentkező. Legutóbb az egyik itteni nagy éttermes, elküldött valakit Magyarországra, hogy szerezzen neki kéthárom nyugdíjas szakácsot. Azért fordult figyelme a nyugdíjasok felé, mert azok nem járják már a szerelem bolondját, nem vedelik az italt úgy, mint a fiatalok, szóval higgadtabbak, megbízhatóbbak azoiknál. A fizetési ajánlattal sem fukarkodott mert 3—4 dollár órabérért akarta szerződtetni őket, plusz lakás és teljes ellátás. Jelentkező akadt is, aki előtt kecsegetőnek tűnt a 3—4 dolláros órabér, az uj autó, amelyet két-három hónapos fizetéséből könnyen megvásárol. Mégis, mikor jönni kellett volna, elálltak a szerződtetéstől. Arra hivatkoztak, hogy ők már mégisscsak öregek, lebetegedhetnek, és minek menjenek külföldre, mikor nekik odahaza is megvan a mgélhetéshez szükséges nyugdíj, van szép lakásuk, és már befizettek a színes televízióra. Van telefonjuk, egyszóval nem nélkülöznek semmiben és főleg otthon vannak. Egy másik magyar vendéglős, ahol tegnap vacsoráztam, még közelebbről világosította meg a munkaerő hiány okát. A tapasztaltabbak — mondta —, és napjainkban ugyan ki nem az, csak anynyi időre megy el dolgozni, hogy utána egy fél évig kapja a munkanélküli segélyt. Már be sem kell menni jelentkezniük a hivatalba, elég, ha betelefonálnak, ott tudomásul veszik és attól kezdve a komputer intézi a többit. S ez a munkanélküli segély majdnem annyi, mintha dolgozna. — Én tudok — mondta — sok munkavállalóról akik a segélyből járnak Floridába, Miamiba, nyáron pedig Európába mennek üdülni. Az ügyesebbje a segélyen kívül hetenként még egy-két napra el is megy part time-ra dolgozni, megkeresi he-Egymásra találva Nyíljatok fel bimbók, ragyogjatok eddig zárt csillagok, tegyétek ki ablakotokba a lámpást, először és utoljára, hogy az utat kereső vándor el ne tévedjen. Telve vagyok mosollyal, ahogy látom botladozásod, tenyerem kagylója simulna orcádra, oly egyszerű az élet, oly világos az út, csak erre tartsatok, erre irányítsd lépteidet. Az ajtó tárva-nyitva, minek kopogtatni, telepedj asztalomhoz, légy vendégem vagy házigazdám, könyökölj az asztal lapjára és mondd el bánatod. Vagy ne is szólalj meg, sóhajts, én is sóhajtok, és a két felhő felszáll, egymásra talál. NÁDASS JÓZSEF Székely-Molnár Imre tenként a heti 50—60 dollárt, és ebből már valóban úgy élhetnek, mint Marci Hevesen. Legutóbb 69 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, ugyanakkor 35 ezer munkaigénylő keresett munkást. — Embert kapni ma a legnagyobb nehézségek árán lehet csak. Én például hetenként hirdetem, hogy mosogatókat, takarítókat keresek, de nem kapok. Pedig fizetnék nekik heti 110 dollárt, és ráadásul kosztot is adnék. Legutóbb vendég voltam egy magyar családnál vacsorára. Mikor a tésztára került volna a sor, kiderült, hogy a legelső cukrászdában vásárolt drága süteményeket az utolsó darabig elvitte magával a takarítónő. — Elkülditek? — kérdeztem. Dehogyis, csattant a tiltakozás, olyan szükségünk van rá, mint egy darab kenyérre, és aki utána jön, lehet, hogy még kitanultabb és még többet lop . . . WASHINGTONI LEVÉL (Folyt, a 12. oldalról) érintkezést és kizárja a “bekapcsolódás” lehetőségét a Washington és Moszkva közötti pontokon. Addig sincs ok aggodalomra: technikailag megvan ugyan a lehetősége, hogy egy harmadik fél “kihallgassa” a forró vonalon váltott szövegeket, de a rejtjelet nem tudja megfejteni, hacsak meg meg nem szerzi a Washington és Moszkva között megállapított titkos kódot. Az uj rendszer működésének alapja az amerikai Intelsat 4. és a szovjet Molnyija I. műhold lesz. Mindkettőt már pályájára küldték. Az Intelsat 4. az Atlanti-óceán fölött “parkol”. Keringését úgy szabályozzák, hogy állandóan a Föld ugyanazon pontja fölött legyen. A Molnyija I. rendszere kissé bonyolultabb. Mivel a Szovjetunió északabbra fekszik, több műholdra van szükség, és a földi adóálllomások mindig a Szovjetunió területe fölött elhaladó műholdra irányulnak. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban most épülnek a földi állomások, amelyek a partner műholdjával tartják majd a kapcsolatot. Az állomások valószinüleg a jövő év végére készülnek el, s ekkor lép működésbe az uj kettős műholdas rendszer. Érdemes volt-e létrehozni a forró drótot? Ha csak egyetlen egyszer teljesítette, vagy fogja teljesíteni feladatát, a válasz nyilvánvaló. S már eddig is több ilyen eset fordult elő. GONDOLATOK A modern lákások fala mindenképpen rossz. Ahhoz elég vékony, hogy hajnalig ne tudjunk elaludni, de ahhoz túl vastag hogy megértsük: mit beszélnek szomszédaink. • Beérkezett szerző az, aki nem tud olyan roszszat írni, hogy elő ne adják. • Az önismeret nagyon hasznos, csak kár, hogy nem terjed ki a butaság felismerésére. • A több gyerekes apa rengeteg tanulságra tesz szert, s idővel még arra is rájön, hogy már egész könyvtárat tenne ki, amit nem tud a gyermeknevelésről. • Mindannyian el akarjuk érni az öregkort, de ha elértük, próbáljuk eltitkolni. • Vannak dolgok — olvasom —, amelyeket már a akkor megbánunk, mielőtt elkövettük volna. És mégis elkövetjük.
