Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-26 / 30. szám
16. oldal ARATÁSI RIPORT PETER-PAL RÁBAPATONA, 1973, Julius hó . . . Érett kalászból fonják Péter-Pál koszorú j-át az első aratási nap reggelén a gazda tiszteletére. A gazda ma a falu, és a koszorú is más, mint régen volt. Nem olyan színes. Nincs benne búzavirág, pipacs és konkoly. Csak tiszta kalász. — Azért nekünk igy is tetszik — mondja a nagy aranymező felett Bognár Jenő, 62 éves szövetkezeti gazda. — Olyan színe van, mint a kenyérnek. őszes' bajusz, világoskék szem, hatalmas termet. Rábapatonán valaha ő volt a legrangosabb első kaszás, legendák szólnak erejéről, legényes virtusairól. Már tizenhat éves korában 260 hold gabonát levágott, s mig a kombájn meg nem jelent a búzamezőkön, minden nyáron megsuhintotta mesterien kikalapált, kifent kaszáját.-—Virtus ? — hunyorit rám és legyint. — Semmit se csináltam én virtusból, kérem. Aki próbálta, tudja, hogy jókedvében senki sem vágja a rendet hat héten át szakadatlan, hanem azért vágja, azért adja bele mindem erejét, tudását, hogy mielőbb végezzen, hogy mielőbb a kamrában tudja a család kenyerét. Ez olyan virtus, mint a pipaccsal, búzavirággal szépen felcicomázott aratási koszorú. Mindenki tudja, hogy az a gabonatábla, ami tele van pipaccsal, búzavirággá', konkollyal, keveset fizet . . . Régen egy-egy hold jó föld. ha a legtöjbbet adta a patonai határban, 12 mázsa búzát adott, de annak már nagyon örülhetett a gazda. Tavaly búzából átlag 22 mázsa termett itt holdanként, de volt olyan tábla, amelyikben holdja megadta a 28 mázsát is. Szóval, lehet, hogy szebbek voltak azok a régi koszorúk, de a mostaniakban több örömünk telik. így vagyunk a virtussal is ... Jó volt arról beszélni téli estéken, hogy ki milyen legény a tarlón. De kérem, van-e olyan bolond, aki megszakítja magát, ha a muszáj nem kényszeríti, hanem az igyekezetén, a munkabírásán múlik, hogy hányszor süthet az asszony télen kenyeret?! Volt erőm, gyakorlatom, hát hajtottam, hogy mielőbb végezzek, hogy legyen időm még cséplőbaudába is beállni. Amikor megnősültem, volt egy kaszám, egy ásóm, egy kapám és egy fejszém. Ez volt az egész va-KOSZORÚJA RÁBAPATONÁN gyónóm. Hát hogyne hajtottam volna . . . Péter-Pál napja régen az év egyik legmozgalmasabb napja volt falun. Mindenki készült valahová. — Kaszálni, markot szedni, kötelet csavarni, kévét kötni; ide a patonai határba, vagy a szomszédos uradalmakba. A falu lakóinak 75 százaléka más ember földjén aratott. És Péter-Pál vibráló nyugtalansá gát, zsivaját hathetes mélységes csönd követte. Mintha kihalt volna a falu. A férfiak elmentek kaszálni. A legények kévét kötni. A lányok markot szedni. A gyerekek kötelet teríteni, ebédet, vizet hordani. Ma a 2700 lakos közül hatvanan aratnak, de ők sem valamennyien a határban. Aki most a gépműhelyben ügyeletes, vagy a szalmabálákat rakja kazalba, az is “arat”. Egyébként 1800 holdról kell betakarítanunk a termést, ehhez 9 kombájnja, 4 rendvágója és 5 bálázógépe van a szövetkezetnek. A gabonát hat teherautó és 8 vontató szállítja egyenesen a Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalat, illetve a téesz magtáraiba, színeibe. — Két héten belül végzünk, ha az időjárás is úgy akarja — mondja Gyurits János elnök. A kombájnosok egyenesei! a szerelőműhelyből indultak a szabad ég alá, miután minden gépet szétszedtek, megvizsgáltak, kijavítottak. Bárján Károly mühelyfőnök a bevetés előtt méltán jelentette a “főparancsnokságnak”, hogy a gépek a lehető legjobb karban vannak, a kombájnosokkal pedig — ahogy mondani szokták —, madarat lehetne fogatni, olyan jókedvüek. Különösen a segédvezetők, akik mind fiatalok — tizenévesek —, s alig várják, hogy az “öregek” átadják egy kicsit a kormányt. — Igen. Csak az idő legyen jó — mondja a kombájnos, Karácsony István is, akinek körülbelül olyan nagy a becsülete, mint régen egy első kaszásnak volt. Tavaly 53 vagon gabonát takarított be itt-Felfigyeltek-e rá, hogy a műemlékek között egyre megbecsültebbek a szélmalmok ? Mert egyre kevesebb van be lölük. Kiskunfélegyháza nagy kiterjedésű tanyavilágában a múlt század végén 45 szélmalom működöt, 1962 tavaszán mentették meg az utókor számára az utolsót, a Pajkosféle malmot. Szétszedték és tetőtől talpig berámolták a félegyházi Kiskun Muzeum udvarára, ott állították fel újból. > A sok száz darabra szétbontott, szuette faanyagot megfelelő tartósítás utá * rakták össze. Az ácsmunkát az egykori szélmalom - javító dinasztia utolsó tagja, a hatvanéves Mogyoró Sándor végezte, az építést a malom egykori tulajdonosa, Pajkos István irányította. A száz esztendős szélmalom azóta a muzeum ritka látványossága. 1965 márciusában a kiskunhalasi Thorma János Muzeum szakemberei az utolsó halasi szélmalom ósdi őrlőszerkezetét mentették meg a pusztulástól. Egy-két esztendeje pedig a tragikus váratlansággal összeroskadt dorozsmai szélmalom sorsán kehon és “idegenben” összesen a rábapatonai téesz 5 falunak segített aratni, keresett csak nem 10,000 forintot. 37 éves, sovány, barna arcú ember, nem hasonlít Bognár Jenőhöz, aki 62 évesen is erősebb, vállasabb nála. — Tudsz kaszálni? — kérdezem. — Tudok — mosolyog —, bár nem lehet dicsekedni vele. Bognár Jenő bácsi szóba sem állna velem többé, ha meglátná, hogyan kaszálok. A segédvezetője tizennégy éves, ifjú Karácsony István. Szapudi András sergett a közvélemény. Ismét helyreállították és azóta újra értelme van a nótának: “Fujhat a szél, forog már a dorozsmai szélmalom . . .“ A minap olvasom, hogy a hosszú ideje nem használt, a múlt század első felében épült karcagi szélmalom helyreállítására is tervet készítenek az Országos Műemléki Felügyelőségnél. Eszembe jut erről egy anekdota izü história. Névnapi vendégeskedés volt a karcagi molnárnál és a dinom-dánom közepette valakinek eszébe jutott: — Mit gondoltok, akad-e ember, aki a forgó szélmalom vitorlájába kapaszkodva körülfordul vele? — Képtelenség — morgott a molnár —, nincs olyan ember! ~' -i i unk, hogy van! Itt ül melletted — vágott a szavába egy vendég, bizonyos Papp Sándor. — Megteszem, de csak a fél bajuszodért. Egy hónapig csak fél bajusszal jársz. Kezet rá! — Nem bánom, állom! ment bele a molnár. Kivonult a társaság, a ma-ÓHAZAI SZÍNFOLTOK: SZÉLMALMOK HAZALÁTOGATÓK az óS.kÍVete,i ° Vakbelé*’ é" rendkehozatom a fogaimat,o gyerek meg addig nézi A RÉGI BUDAPEST: Korhelyek hétfője A láncon himbálódzó kékgolyó volt hajdanán egész Európában és Pest—Budán is a sermérők cégére. Eredetileg a golyó pénzes zacskó volt, mint a földesúri jog jelképe, ahogy azt egykoron az óbudai Zichy uradalom serfőzőházának kimérőhelyén is használták. Később golyóvá, mégpedig kékszinü golyóvá változott, amely a vasárnapi mulatozás után ellankadt pest— budai mesterlegényeket a Kékgolyóhoz cégérezett kurtakocsmába irányította, ahol csendes sörözés mellett pihenték ki magukat, együtt foltvén el a “Heverd el napját”, vagyis a korhelyek hétfőjét, a “Blau Montagot.” Később, a mesterlegények szaporodásával gyarapodtak a kék előnevü, de már más utónevü kocsmák. Ilyenek: Kék Fiaskó, Kék kakas és a sokáig hírhedt mulatóhellyé előlépett Blaue Katz. Uralkodott tehát a kék szin a cégéreken, pedig valójában annak semmi köze a korhelyek hétfődének milyenségi meghatározásához. Eredetileg “blowe IMontag” volt, ami bolondos hétfőt jelentett. De ezt dédapáink nem tudták: tehát minden korhelvhétfős kocsma kék lett. Budán, a Krisztinavárosban még ma is ennek emlékét őrzi a Kékgolyó utca. lom vitorlája szépen forgott a jószagu tavaszi szélben. Papp Sándor belecsimpaszkodott egy vitorlába, perdült egyet, s már békén földet is ért. Volt nagy éljenzés. Azonnal továbbvonultak a borbélyhoz, levágatták a molnár fél bajuszát. Tóth István Hódmezővásárhely iparosodik HÓDMEZŐVÁSÁRHEÖUY. — Hódmezővásárhely a Dél- Aljföld egyik legiparosodottabb helységévé alakult. A Városi Bizottságának legutóbbi értékelése szerint helyileg újabb ipari létesítményekkel, illetve a munkahelyek szaporításával már nem is lehet az ipari termelést tovább fejleszteni. Az alig tö^b mint 50,000-es lélekszámú város lakóinak ugyanis már csaknem felét foglalkoztak ják. Közülük mintegy 15,000- en a különféle ipari üzemedben dolgoznak, és évente két tő és negyedmilliárd forint termelési értéket állítanak elő. Termékeiket a világ 88 országába exportálják.
