Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-19 / 29. szám
MAGYAR HÍRADÓ 17. oldal A LABDARÚGÁS LÉLEKTANA ÉRTELMETLENÜL DE EGYÖNTETŰEN A lexikon a következőket mondja a labdarúgásról: angliai eredetű, két 11—11 főnyi csapat által játszott labdajáték. Játéktere legföljebb 90x120, s legalább 45x90 méter. A pálya két végén a két kapu, amelyek 730 cm szélesek, 240 cm. magasak, azokba kell a 68—70 cm kerületű, 370—430 gramm súlyú labdát lábbal bejuttatni. Kézzel csak a kapuvédö érint heti a labdát. Az a fél győz, amelyiknek többször sikerül a labdát az ellenfél kapujába berúgni (gól). Ennyit mond a lexikon. Tömör, de hiányos, mert rögtön az utolsó mondatot ki kell egészíteni azzal, hogy nemcsak lábbal, hanem fejjel is kapuba lehet juttatni a labdát . . . És még számos más kiegé szitéssel bővülhetne a lexikonbeli meghatározás, ha meghallgatnánk a világ több százmillió szakértőjét, akik fellángoló szenvedéllyel fordulnak a több tekintetben sajátságosnak mondható sportág felé. Nem vagyok szenvedélyes rajongója, szakértőnek sem mondhatom magam, de kétségkívül szívesen nézem és nem háríthatom el a belső ösztönzést, hogy gondolkozzak róla, mint olyan jelenségről, mely e pillanatban alighanem egyike a legtöbb embert foglalkoztató világje lenségnek. Láttam Hirohitót annakidején, amikor megnyitotta az olimpiai játékokat. Tetszett a gesztus, az üdvözlet amely áttételesen bizonyára nemzetközi természetű is volt, de közvetlenül mégiscsak az odautazott sportoló fiatalok ezreinek szólt. Aztá"1 láttam a hasonló nyitóünnep ségeket de Gaulle, Willy Brandt és más államfők közreműködésével is, s láttam Erzsébetet is, Anglia királynőjét, amint megilletődött hangon köszöntötte a labdarugó-világbajnokság résztvevőit, majd sorra kezet fogoib a gatyás legényekkel, az első és utolsó mérkőzés szereplőivel. Miképpen történt, hogy a labdarúgás az olimpia keretein kívülre is kilépett és az olimpiáét valószínűleg messz meghaladó népszerűséggel dicsekedve, éli önálló életét" Az olimpia több ezer éves hagyománnyal rendelkezik, .tartalma, célja, értelme világosan felfogható: az ember fizikai teljesitőképességéne' ■? időszaki felmérését adja, s némiként keresztmetszetét nyújtja annak is, hogy mi lyen a testkultúra színvonala az egyes országokban, ame lyekben a vetélkedés zajlik, mind kapcsolatban vannak az ember természetes é, praktikus tevékenységével — nagyobbrészt a kezdeti és későbbi hadijátékok leszármazottai és változatai; az ember természet elleni és egymás elleni küzdelmeit idézik. Még a tiszta sporttól idővel elkülönült, elüzletiesedett gladiátorpárbaj, későbben a lovagi torna, s manapság a bikaviadal is ilyen jellegűek voltak, illetve most is azok. A labdarúgás azonban valami egészen más. Aki úszni, vívni, birkózni, futni, lőni, ugrani stb. tud az ennek akkor is hasznát ve heti, ha éppen nincsen olim pia, vagy ha nem tudja “olimpiai szinten”. De aki remek cselekkel tud elmenni a bal szélen, aztán félmagasan pontosan a társa felére íveli a labdát — az mit kezd ezzel a képességgel a mindennapi életben, amikor nincs a közelben bőrlabda? A labdarúgással valam olyat tanult meg az emberiség, ami — rideg praktikussággal nézve — teljesen fölösleges. Az ember azzal vált ki az állatvilágból, hogy megtanulta a kezét használni. Most megtanultuk, hogyan kell a lábunkkal csodát művelni, miközben a kéz használata tilos. A kéz, a szív, az ész, a vé>', a nyelv ,a máj, az epe és egyéb szerveink után egy fél évszázada elsőrangú szerepet kapott a lábunk is. “Aranylábakat” mutatnak, fel a nemzetek s nem ám szép női lábakat, hanem szőrös, olykor görbe, göcsörtös férfilábakat, amelyeket százmilliók bámulnak világszerte kidülledt szemekkel, s amely lábakat hallomásaim szerint néha több százezer dollárok ra biztosítanak mindenféle rongálódás ellen. A labdarúgás rajongói kö zül sokan nem tudják: ho! van a térképen Portugália, de azt sókkal többen tudják hogy ott focizik Eusebio. — Aminthogy nyilván rengete gén vannak, akik a német nép múltjáról, jelenéről feltehetően sokkal kevesebbet tudnak, mint Beckenbauer ke délyállapotáról, azaz pillanatnyi “formájáról”. Milliószám élnek embere' a földrészeken, akik ugyszól ván semmit nem tudnál, egyik vagy másik népről: csupán azt, hogy “lábilag” mi ott a helyzet, s milyen esélyekkel indulhatnak valamely kupáért, vagy a világbajnoki címért? Mielőtt félreértésekre adnék okot, kijelentem: távol áll tőlem, hogy gúnyolódjam, r légióként az, hogy primitív emberek alacsonyrendü szó rakozásáként tüntessem fel a labdarúgást. Ellenkezőleg: éppen annak akarok hang súlyt adni, hogy szinte egyetemes emberi ügy a labdaru gás, amely egyaránt mágneses térbe vonz professzorokat és parasztokat, nőket és fér fiakat, felnőtteket s gyerekeket. Kétségtelen persze, hogy könyen hozzáférhető volta miatt az alacsonyabb müveit sígi fokon állók is hódolhc nak neki. Éppen azt akarom állítani hogy nincs igazuk a sznoboknak ,ha fitymálják a futbalírajongást. Ovidius nem átallott egyik-másik gladiátornak drukkolni — hát nem vá li e általa senki alacsonyak! rendűvé, ha igenis érdekli: hogyan áll népünk a futball Jpős lábán? A sajátságos és talán a leg lényegesebb éppen az a labdarúgásban — és páratla méretű, szédületesen gyors karrierjének is az talán legfőbb magyarázata —, hogy zseniálisan haszontalan. Ad ugyan hasznos mellékélveze teket is, mert szép a zöld gyep, borzongató izgalmakat és lelkesültségeket kelt a felharsanó százezer torok, de a legfontosabb mégis a tökéle tesen értelmetlen cél, hogy tüdőkiköpések és csontropog tatások árán hálóba kerüljö a bőrgolyó. Az ember játék iránti r' talános pszichológiai igényt elégül itt ki, és ezt maximálisan tiszteletben kell tarta ni. A labdarúgás mindenk által élvezhető, igazi tömegluxus, a játékos kedv, a föló: életerő magamutogatása. — ezért terjed minden irányban — világnézettől, műveltségtől, szegénységtől, gazdagságtól függetlenül. Az ember mindig többre képes és másra is, mint amit korábban vártak tőle. Úgy is mondhatjuk, hogy az ember befejezetlen, be nem fejezhe tő és mindig kitárul a jövő felé. Küzdelmes létünk azonban tele van kegyetlenül nr héz és gyötrelmes szakaszolkai is. Főképpen az utóbbi fél évszázad támasztott ebből í szempontból talán minden korábbinál keményebb követelményeket önnön fennmaradásunk érdekében, s bár a világban sok a baj és a szer’ védés jelenleg is — nem hi ányzanák a dicső tettek sem, amelyekre méltán lehet büszke korunk küzdő embere. És küzdelmeink közepette, szükségünk van a feloldó, uj erőt adó, pihentető, szórakoztató játékra. S ha ez a játék napjainkban a labdarúgás, akkotisztelet a labdarúgásnak! Csák Gyula EHBIBBSII’S'I)IBI SPORTVILAG Verebes Jenő dr.-t az An goi The Sabre Club elnökévé választották meg. Verebes Jenő a két világháború közöt ti idő jeles kardvivója több mint huszonöt év óta londoni lakos és korábban mint versenyző, mint versenybíró és vezető élénk részt vett az angol vivóéletben. A göteborgi vivó-világbajnokságon a angol kardcsapat kapitánya volt. • A világbajnok brazil labda ingó-válogatott az elmúlt hét szombatján Glasgowban 80 ezer néző előtt 1:0 (1:0) arányú győzelmet aratott a skót válogatott ellen. Az egyetlen gól a 33. per en született, a jőbbszs Valdomiro lövése a mente akaró Derek Johnstone-ról vágódott a hálóba — igy tehát öngóllal nyertek a brr zilok. • A sakkcsapat Európa-bajr.okságot az angliai Bath városban rendezik meg. A magyar színeket Portisch, Szabó L., Bilek, Ribli, Csőm, Fo rintos, Adorján, Sax, Tompa. Honfi összeállítású csapat képviseli. KIKAPOTT A MAGYAR BUGNER LONDON — Joe Frazier, a volt hivatásos nehézsúlyú ökölvívó világbajnok 12 menetes mérkőzésen pontozással győzött a magyar származású angol Európa - bajnok Joe Bugner ellen. 18 ezer néző előtt nagyszerű küzdelem zajlott le. George Foreman, aki januárban elvette Fraziertől a világbajnoki címet az Egyesült Államokból átrepült erre az alkalomra, hogy lássa vetélytársait. Foreman is megjegyezte: — Az idén már sok mérkőzést láttam, de ez volt a legjobb valamennyi között. Bugner nagyszerűen harcolt A mérkőzésvezető Harry Gibbs a tizenkét menetből 6- ban Fraziert, négyben Bugnert látta jobbnak, két menetet egyenlőnek minősített. Pontozása: 59,25—58,30 — Frazier javára. A 29 éves Frazier 94,35, a 23 éves Bugner pedig 100.25 kiló volt. — Most már minden rendben van, elérkezett az idő, hogy visszavegyem a világbajnoki címet — mondta Joe Frazier a mérkőzés után remekül érzem magam, testsúlyom végre a lehető legjobb, tehát jöhetnek a nagy mérkőzések. Képünkön Bugner támad, de üléséi Frazier könnyen állja.
