Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-27 / 52. szám

MAGYAR HÍRADÓ 3. oldal VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FŰÜGYNÖKSÉGE Különböző cikkek és szabad választás vagy készpénzfizetés magyarországi címzet­teknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK is RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SERVICE, mc. 245 EAST 80ih STREET, NEW YORK, N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 Igazgató: M. BRACK REICH BEJÁRAT 1545 2nd AVENUE A telefon élesen felberre­gett és Mike Cox, az egyik austini napilap bűnügyi ripor­tere bosszúsan tette füléhez a hallgatót. Éjjel két óra tiz perc volt az idő. “Ki az ör­dög ön és mi a fenét akar ebben az órában ? . . .” —- f ör­­medt rá álmosan az ismeret­len telefonálóra. “Nem fon­tos .. . — szólalt meg egy férfihang a vonal túlsó végé­ről. — A segítségét szeret­ném kérni, mivel tudom, hogy ön befolyásos ember a rend­őrségnél. Hallott valaha egy Robert Barber nevű egyén­ről? . . .” A név nem mondott semmit Mike Cox számára. “Nos, akkor figyeljen rám...” És az ismeretlen telefonáló furcsa történetbe kezdett, amit Mike Cox egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatott. “Ez a Robert Barber 14 évvel ez­előtt megölt egy rendőrt Fort Worthban és másik kettőt pe­dig, akik tetten érték őt egy bankrablásnál megsebesített — mesélte az ismeretlen fér­fi. — 20 évet kapott és a bör­tönben került össze velem. Összebarátkoztunk, mert Ro­bert különben nagyon rendes fiú. Tavaly májusban helyez­ték szabadlábra feltételesen, jó magaviseleté fejében. Pár nappal később kikerültem én is . . . Nagy nehezen sikerült elhelyezkednie egy gyárban és most két napja karambolo­zott. Csúnyán összetörte a másik kocsit ... Nem sebe­sült meg senki,'de mivel nem volt biztosítása, elhajtott a helyszínről. Most abban a ve­szélyben van, hogy visszake­rül a börtönbe, (ha elkapják. Nem tudna segíteni? ... Na­gyon hálásak lennénk. Majd még jelentkezem önnél . . .” — azzal az ismeretlen telefo­náló letette a kagylót. A GYILKOS BARAT Másnap Mike Cox bement Austinba és azonnal a rend­őrségre sietett. Megkérte a bűnügyi nyilvántartó egyik tisztjét, hogy nézzen utána egy Rob Barber nevű egyén­nek. Kiderült, hogy az isme­retlen telefonáló igazat mon­dott. Robert Barber létezett. Rendőrgyilkosságért és bank­rablásért 20 évet kapott, ami­ből 13 évet töltött le. Jó ma­gaviseletével elérte, hogy fel­tételesen szabadlábra helyez­zék és egy elektromos alkat­részeket gyártó vállalatnál si­került elhelyezkednie a rend­őrség közbenjárására. A nyil­vántartó űrlapján azonban be volt jegyezve, hogy Robert Barber még gyanúban állott több gyilkosság elkövetésé­ért, de ezeket sohasem sike­rült rábizonyítani. Kiderült továbbá ,hogy pár nappal az­előtt valóban történt egy ka­rambolozás pontosan azon a helyen, amit az ismeretlen te­lefonáló megemlített. Az ösz­­szeütközés okozója nyomban elhajtott a helyszínről, s még a rendszámot sem sikerült megjegyeznie az összetört ko­csi tulajdonosának. • A rendőrségen Mike Cox elmondta, amit az ismeret­ien telefonáló mondott neki az ügyről. “Mi értelme volt, hogy járjon a szája? — kérdezte az egyik detektív. — Hiszen, ha karambolozott is, nem va­lószínű, hogy megtaláltuk volna, mert semmi nyom nem maradt utána. Ez az állítóla­gos barát inkább ártott en­nek a Robertnek a bejelenté­sével,' semmint használt ne­ki.” Az ügy valóban úgy né­zett ki, hogy az ismeretlen te­lefonáló túllőtt a célon. Leg­alábbis Robert Barber szem­pontjából nézve a dolgot, job­ban tette volna, ha sehová sem telefonál. Megindult tehát a körö­zés Robert Barber után, akit nem találtak a lakásán, ahol az esti órákban már jelen kellett volna lennie a szabad­lábra helyezés feltételei sze­rint. Robert azonban nem je­lentkezett egész éjjel és más­nap sem. Most már kétszere­sen is megszegte szabadsága feltételeit. Közben Mike Cox türelmetlenül várta, hogy az ismeretlen telefonáló újra je­lentkezzen. Körülbelül egy hétre rá ugyanabban a késő éjjeli órá­ban ismét csörgött a telefon Mike Cox lakásán. Az isme­retlen férfi volt. “Sajnos nem tudtam jelentkezni, mert sok dolgom volt. Tudja, most ké­szülök megnősülni és a meny­asszonyommal nagyban vásá­rolunk. Az én nevem nem ér­dekes az ügy szempontjából... Ha éppen tudni akarja, 15 év­vel ezelőtt a legveszélyesebb emberként tartottak nylván Texasban . . . Szóval azt mondja, hogy Robert eltűnt? . . . Hm! . . . Érdekes, Na­gyon érdekes . . . Na, majd még hívni fogom . . ” Másnap a rendőrségre ér­dekes bejelentés érkezett egy szolgálaton kívüli rendőr és néhány- szemtanú részéről. Előző este a rendőr, aki sza­badnapos volt, elhajtott egy drive in moziba, ahol valami bűnügyi filmet vetítettek. A filmben nagyon sok volt a lö­völdözés . . . Egyszer csak a rendőr gyakorlott füle furcsa mellékhangot hallott. Úgy tűnt neki, minta közvetlen közelében valóban revolver­lövés csattant volna, nem is egyszer hanem többször is. Lejebb csavarta a kocsijába akasztott megafont, de nem hallott semmit. Már-már úgy könyvelte el a dolgot, hogy hallucináció volt az egész, vagy pedig a recégő megafon okozta akusztikai hatás, ami­kor kipillantva az ablakon, el­­hült benne a vér. Nem mesz­­• sze tőle, ugyancsak az utolsó sorban, ahol már meglehető­sen gyéren állottak a kocsik, egy autó állott, amelyből egy emberi alak éppen kibukott a földre. Abban a pillanat­ban a hátsó ülésről kiszállott egy másik sötét, alak, aki gyosan felcibálta a mozdu­latlan testet a földről és visz­­szagyömöszölte a kocsiba. Az­után gyorsan beugrott a vo­lán mögé és mire a rendőr észbe kaphatott volna, nem túl gyorsan, de nem is las­san kikanyarodott a kijárat felé vezető útra és elhajtott. A rendőr nem látta a rend­számtáblát sem, mert ahhoz túl messze állott és a többiek sem látták, akik szintén hal­lották a revolverlövéseket. Mire a rendőr kihajtott az útra, a kocsi már eltűnt a forgalomban . . . Mike Cox közben elmondta a rendőrségen legújabb be­szélgetését az ismeretlen te­lefonálóval, aki azt mondot­ta neki, hogy 15 évvel ezelőtt a legveszélyesebb emberként tartották nyilván Robert Bar­­berrel körülbelül egyidőben szabadult egy A1 Slaton nevű gyilkos is, aki szintén 20 évi börtönbüntetését töltötte. Sla­ton egyszerűen agyonlőtte a szomszédját, mert az túlsá­gosan hangosan rádiózott. Két napra rá pedig valakivel összeszólalkozott az éppen szökésben lévő A1 Slaton, s ezt az embert is hidegvérrel, gondolkodás nélkül agyonlőt­te. A törvény előtt hirtelen temperamentumára hivatko­zott. 15 évet töltött börtön­ben és állandóan Barber tár­saságában látták. Jó magavi­selet címén, pár nappal Ro­bert Barber után, AI Slaton is kiszabadult. A börtönben kitanulta az állatápolói szak­mát és az egyik austini ál­latgondozóban dolgozott. Sze­mélyére vonatkozóan több be­jegyzés nem volt. Az egyik detektív valami­­lytn ürüggyel felhívta az ál­latgondozó intézetet és A1 Sla­ton ápolót kérte a telefonhoz. Az ürügy az volt, hogy Sla­ton tói megkérdezte, nincs-e valami panasza a munkahely ellen. Közben az ikertelefon másik kagylóját Mike Cox tartotta füléhez, aki határo­zottan megállapította a rö­vid beszélgetésből, hogy A1 Slaton volt az ismeretlen tele­fonáló. Egy perccel később a rendőrök kivonultak Slaton munkahelyére és első ütjük a parkolóhelyen lévő kocsik­hoz vezetett. Slaton kocsija nem volt lezárva de a rend­őrök nem találtak benne sem­mi gyanúsat. Aztán valaki felment Slatonért és a megle­pett ápolót felszólították, hogy milyen kondíciók köze­pette lakik egy feltételesen szabadlábra helyezett bűnö­ző. Slaton nem ellenkezett és nemsokára kiszálltak annál a rozzant, öreg háznál, amelyet Slaton nagyanyjától örökölt. A detektívek első útja a ga­rázshoz vezetett. És nem csa­lódtak: A garázsban megta­lálták Robert Barber kocsi­ját, amelynek első ülésén még jól látható vérfolt éktelenke­dett. És A1 Slaton beszélni kezdett: “. . . Most már úgyis hiába. Róbertét én öltem meg, mert ha nem teszem, akkor ő ölt volna meg engem . . . Láttam ugyanis, amikor agyonlőtt két embert közvetlenül azután, hogy kikerült a börtönből. Nem tudom mi ütött belé, új­ra kitört belőle a fenevad. Megrögzött gyilkos volt és minden vágya az volt, hogy egyszer egy csendőrt is elte­gyen láb alól, mivel rendőr már volt neki á multjában . . . Figyelmeztetett, hogy nem nagyon szereti a tanukat és ha véletlenül eljár a szám, előbb a menyasszonyomat te­szi el láb alól, utána engem... Nem akartam megölni. Elő­ször úgy okoskodtam, hogy névtelenül telefonálok Mike Coxnak, akit hallomásból is­mertem és elmondom neki, hogy mitörtént. Viszont ak­kor magamat is le kellett vol­na lepleznem, hogy láttam a gyilkosságot és nem jelentet­tem. így hát másként állítot­tam be a dolgot és leadtam azt a karambol ügyet, ami különben nem volt hazug­ság . . . Gondoltam, hogy a rendőrök elkapják Róbertét és újra lecsukják, én meg nyugodtan élhetek. De nem igy történt, mert Robert meg­szökött otthonról és hozzám jött megbújni, s közben azzal fenyegetett, hogy' kinyír en­gem is meg Anitát is, ha köp­ni merek . . . Aztán jött ez a mozi história . . . Robert szenvedélyesen szerette a bűnügyi filmeket . . . Hátul ülve kihasználtam az alkal­mat és agyonlőttem. Aztán kivittem az országúira, ahol az a náddal benőtt terület van és oda bevittem . . . Nem ér­zem magam bűnösnek. Önvé­delem volt . . .” Látványos és drámai for­dulatokkal teli tárgyalás után az esküdtbiróság szavazat­­többséggel felmentette A1 Sla­­tont a gyilkosság vádja alól, önvédelemnek tulaj donitva Barber lelövését. Viszont 2 évi börtönt kapott tiltott fegyverviselésért és annak jogtalan használatáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom