Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-13 / 50. szám
14. oldal MAGYAR HÍRADÓ írta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Dohn&nrln* Zachár Ilona Az évszázadok folyamán ezer és ezer iró, költő énekelte meg a reményt, ezerféle formában; jóformán valamennyi állítása egyéni és mindegyikben van valami igazság. Egykoron nagy költőnk, Csokonai Vitéz Mihály, mikor élete örvénybe jutott és minden elveszni látszott, igy kiáltott fel kétségbeesésében: “Égieknek látszó földi tünemény, Istenségnek látszó csalfa vak remény! Kit teremt magának a boldogtalan s mint védangyalának bókol untalan. Sima száddal mit kecsegtetsz,' mért nevetsz felém! Kétes kedvet mért csepegtetsz még most is belém! Csak maradj magadnak, biztatóm valál, Hittem szép szavadnak, mégis megcsalál.” Mikor legsötétebb az égbolt, akikor van szükségünk világosságra. Mikor életünk vigasztalanná válik, mikor sehol sem látunk kiutat, akkor imádkozunk legkétségbeesettebben, hogy Isten reménysugarat adjon, mely kivezet a világtalan sötétségből és megindít azon az utón, mely valamiféle megoldáshoz vezet. Elvitathatatlan, hogy a remény sokszor olyan, mint a szivárvány, feltűnik, biztat, kecsegtet, de aztán, amikor bele akarunk kapaszkodni, nincs sehol. Mint ahogyan Arany János mondja: “Vágyaid elérhetetlen tartományba vonzanak; Az, mi után futsz epedve, csalfa, tünde fényalak. Egy sugár a nap szeméből, Büszke diadalmosoly, Mely a sirvafutó felhőn megtörik, — de nincs sehol!” Mindez az állítás részben igaz, de nem teljesen. Mert azok számára igaz, akik nem hisznek Istenben. Akik számára csak a földi lét számit és nincs egy magasabb, fenségesebb, gyönyörűbb valóság, mely látszólag most még megfoghatatlan, eszményi, elvont, de mi tudjuk, hogy sokkal valódibb, sokkal inkább realitás, mint minden ezen a múlandó, halandó világon. Szerintem a reményt UT-nak kell tekintenünk, mely Istenhez kapcsol. Útnak, mely menedékhez vezet, ahol megoldhatjuk a megoldhatatlant, melyen keresztül a legvigasztalanabb sötétségben is napsugár szűrődhet a kifáradt, kiapadt, megkeseredett lélekbe. Vagy napsugárnak, melyet Isten küldött, hogy kinyúlhassunk utána, hogy megkapaszkodhassunk benne. Mint ahogyan az első keresztények szinte derülten, mosollyal ajkukon mentek a halálba, mert tudták, hogy odafenn mi vár rájuk. Tudták, hogy mindez a nyomorúság a Földön hamar elmúlik, aztán következik az, ami Örök, ami elmulhatatlan. Csakhogy ahhoz az kell, mwwwvwvvHwwwwwwwHvmwwv HETI NAPTÁR DECEMBER 17— Hétfő: Olimpiász 18— Kedd: Attila 19— Szerda: Ibolya 20— Csütörtök: Eszter 21— Péntek: Tamás 22— Szombat: Franciska 23— Vasárnap: Viktória v»**wv»ww»w»v»wwvwwwwww\www*www\v hogy feltárjuk lelkünket a remény számára, hogy kinyissuk lelki szemeinket és megláthassuk az utat, amely az örök vigaszhoz vezet. írók, költők, kik Isten szellemén keresztül a jövőbe látnak, mintegy semmibevéve á körülöttünk tomboló vihart, nyomorúságot, szenvedést, tovább dolgoz/ nalk az ihlet hatása alatt, bátorítva, vigasztalva, sőt felderítve az emberiséget. Cervantes fogságban irta a Don Quihote-t, a világ legvidámabb könyvét, Kazinczy börtönben, vérével mázolta a falra gondolatait, Mozart halálos ágyán irta a leggyönyörűbb Requiemet és Dohnányi a bombák hullása, riadók tombolása közepette komponálta Szimfóniáját, melyben igyekszik a nagy eszmét kidomborítani a világ számára, hogy az Élet küzdelem. Az a remény, amelyet mi teremtettünk magunknak, csak szivárvány, melyet a legelső szellő elseper, csalóka és játszi, mint ahogyan Csokonai Vitéz Mihály megénekli. Mert a reménynek onnan felülről kell jönnie, csak akkor lehet tartós, csak akkor nyújthatja azt, amire leginkább szükségünk van, nem saját felfogásunk, de Isten felfogása szerint, mely a mieinktől sokszor nagyban különbözik. Pál apostol felejthetetlen episztolájában meghatározza, hogy a Hit, Remény, Szeretet együvé tartozik, “Három dolog marad meg örökké; a hit, a reménység és a szeretet; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” A remény tehát nem ér semmit szeretet nélkül. Az emberi szív, mely a küzdelemben megkeseredett és gyülölködővé vált, nem bírva befogadni a szeretetet, a reményt sem képes meglátni. És mindkét érzés szoros kapcsolatban áll a hittel, arra épül fel, arra támaszkodik, oda vezethető vissza. Ahol nincs hit, ott nincs remény és nincs szeretet. ADVENTI GONDOLATOK A LELEK CSENDJE A levélhullató, rozsdabarna ősz még csak alig távozott, s lassúbb volt a szokottnál a természet álombafordulása is. De máris ránk köszöntett az ádvent felrázó szóval: Ébredj ember mély álmodból .. . E szakrális kürtjei napjainkban kissé idejétmúltnak tűnhet, hiszen állandóan tele vagyunk sürgéssel-forgással, elhatározásokkal, lázas tervezgetésekkel, földi céljaink felé energikus nekilendülésekekl. A világ szinte elmozdul helyéről, s a molekulák félelmes összekoccanását halljuk, anyira gigászin tevékeny az ember birtokba vett birodalmában. Az ünnep előtti készülődés utolsó napjaiban sok a tennivaló: mindenki rohan. “Nincs egy szabad percem” — halljuk a panaszt ,s valóban úgy érezzük, hogy a vásárlások, készülődések zajában nincs lehetőségünk arra, hogy lélekben is készüljünk jövetelére. Pedig talán nem is az időhiány akadályozza ezt meg. Ahhoz, hogy összeszedjük magunkat és magunkba tekintsünk, nem sok idő kell, hanem — ha csak néhány pillanatra is — csend. A csend nem magától lesz, a csendet nekünk kell kiküzdenünk. Tennivalóink hívnak, kapcsolatot kell tartanunk környezetünkkel, dolgoznunk kell és szórakoznunk, művelődnünk és másokkal megosztanunk javainkat — s mindez fontos és A TURINI LEPEL VILAGSZEMLEJE TURIN, Olaszország — A Turini Lepel, melyet a katolikusok már hosszú idő óta mint Jézus temetkezési leplét tisztelnek, a televízió képernyőjére kerül egy 40 perces program keretében. Olaszországból,, de egész Európa és Amerika több városából 40 szakember érkezik Turinba, hogy a televízió-program után megvizsgálják a lepel megmagyarázhatatlan képét. A lepel, mint Krisztus temetkezési leple, ugyanis az ő hiteles képét ábrázolja. Rev. Peter Rinaldi Port Chester, N. Y.-ból kijelentette, hogy nagy benyomást gyakorolt rá az érsekség szives közreműködése és hozzájárulása a vizsgálatokhoz. A lepel egy 14 láb hosszú vászon, melyen tisztán kivehetők egy ember körvonalai, mégpedig ezek a körvonalak teljesen azonosak azzal a képpel, ahogyan az újszövetségi Szentirás leírja a szenvedő Krisztust. A fejen látni a töviskorona, a testen a korbácsütések nyomait és az oldalán az a seb, amelyet a római katona lándzsája nyitott. 1898-ig azt hitték, hogy a leplen lévő kép egy középkori festő müve. De amikor a lepelről az első fényképfelvételt készítették, rájöttök, hogy a kép olyan, mint amilyet a fényképek negativjain lehet látni, vagyis a pozitívnak a fordítottja. Ha magát a leplet nézi az ember, a kép természetellenesnek és szaggatottnak látszig. De amikor fényképet készítenek róla és a negatívot nézi -valaki, mely a pozitív képet megfordítja negatívra, a leplen levő kép is természetesnek és életszerűnek tűnik. Pontosan olyannak, mint egy kinzott, megtépett test. Az orvosok, akik megvizsgáltak ilyen negativ képet, azt állítják, csak negativ filmen lehet a pozitív képet ilyen tisztán látni. Miután a fényképek után kimutatják, hogy a leplen egy negativ képmás van, nem tudják elképzelni sokan, hogyan volt az lehetséges, mikor a fényképezést csak 1354-ig tudják visszavezetni. Hogy a leplen a kép festve lenne, azt minden szakértő elvetette. Ezután a teóriák tömeget született, mi a leplen levő kép magyarázata. A mai materialista kor mindent elfogad, csak azt a legegyszerűbb dolgot nem, melyben a katolikus hívők milliói szilárdan és rendületlenül hiszndk: a lepel Krisztus Urunk halotti leple volt és Ő hagyta testének mását a leplen, mint egyetlen igazi képmását. De petsze a mai korban nem divat hinni a csodákban és mindenre magyarázatot kell keresni. A lepel ki van állítva Turin királyi palotájában egy 20 láb hosszú fatáblára. A nemzetközi bizottság már ott is tanulmányozta a leplet és sok ké(Folyt. a 15. oldalon) Heti fohász Urunk, Istenünk, mikor ebben a téli hidegben nemcsak a fagy dermeszti szivünket, de az emberek rosszaikarata és kegyetlensége is, mikor úgy érezzük: a felhők mögé rejtőző napsugárral a szeretet is eltűnt a szivekből, kérünk Téged, áldott hótakaróként borítsad reánk a Te végtelen kegyelmedet és jóságodat, küldjed közénk újból a szeretetet a mi megváltásunkra. Amen. jó. De a sokféle feladat közben tudatosítanunk kell megunkban, hogy életszükségletünk önmagunk iránti kötelességünk, hogy csendet teremtsünk magunkban. Ne átitassuk magunkat azzal, hogy annyi a dolgunk, hogy erre már igazán nem juthat időnk. A nap folyamán, — ha akarjuk — többször is lehetőségünk van arra, hogy csendet teremtsünk magunkban. Ez a tudatosan vállalt és kiharcolt belső csend is szeretet: szeretet és lehetőség, amit Istennek adunk, hogy akarata szerint eltöltsön bennünket, találkozzon velünk. Udvarhelyi Béla 1
