Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-19 / 29. szám
3. oldal VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FÓÜGYNÖKSÉGE Különböző cikkek és szabad választás vagy készpénzfizetés magyarországi cimzel teknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK is RENDELHETŐK U.S.RELIEF PARC EL S ERVIC E, 245 EAST 80ih STREET. NEW YORK. N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 BRACK MIKLÓSNÉ, igazgató BEJARAT 1545 2nd AVENUE A TAYLOR TÓ TITKA A nap forró tűzzel ontotta sugarait Webster városkára és a meterológiai előrejelzés másnapra még melegebb időt jósolt. Az iskolai vakációt töltő fiatalság nap mint nap, már a kora reggeli órákban kezdett özönleni a tengerpart felé, amely a texasi Houston déli fekvésű peremvárosától, Webstertől nem volt túlságosan messze. A két jó barátnő, Sharon Shaw és Rhonda Johnson, elhatározta, hogy másnap korán reggel kimennek a Webstertől 25 mérföldre levő Galvestoniba, amely egy kis szigetváros a Mexicói öbölben. A kiránduláshoz jó alkalom adódott egy üzletember személyében, aki a két család közös barátjaként vállalkozott rá, hogy a lányokat elviszi Galvastonig, mivel úgyis arrafelé akadt dolga. A visszafelé utazás sem jelentett gondot, mivel Sharon sé Rhonda iskolatársai Websterből majdnem mind ott tartózkodtak a tengerparton, sokan szüleikkel együtt, s bármelyik szívesen hazahozta volna a két lányt. Sharon és Rhonda 14 évesek voltak, korukhoz képest fejlettebbek mint általában a hozzájuk hasonló korú lányok, ezenkívül feltűnően csinosak, napbarnítottak és mindketten rajongtak a vizi sportokért. Kora reggel vidám búcsút vettek szüleiktől, akik lelkűkre kötötték, hogy délután 1 órára legyenek otthon ebédre. Augusztus 4-ike volt, 1971- ben . . . Délután két óra múlt, amikor Sharon apja gondterhelten ment át Rhonda szüleihez, hogy lássa, mit szólnak ők a késéshez. Rhonda szülei is idegesek voltak. Az igaz, hogy még csak 1 óra 20 perc késésről van szó, azonban a lányok számtalan esetben rándultak le az alig félórára levő tengerig, de mindig inkább előbb érkeztek vissza mint később. Szótfogadó gyermek és kitűnő tanuló volt mind a kettő, egyetlen szenvedélyük a viziszánkó és a vizisi. Mindketten kitünően úsztak, de ezzel együtt nem ragadtatták magukat vakmerőségekre. Az órák nyomasztó lassúsággal teltek és amikor a két lány az esti besötétedés után sem jelentkezett, a megrémült szülők 'bejelentették a lányok eltűnését a websteri rendőrállomáson. A nyomozás mindjárt másnap reggel megkezdődött a két eltűnt lány után, mégpedig azzal, hogy a rendőrök felkeresték azt az üzletembert, aki elvitte a lányokat a tengerig. “Vittem már őket máskor is — mondotta a férfi a nyomozóknak. — Rendszerint mindig ott szálltak ki a sportclub előtt, amelynek mindketten tagjai. Körülbelül reggel 8 óra lehetett, amikor odaértünk. Kiszálltak, mint máskor is tették, én pedig mentem a dolgom után . . .” A szülők elmondották a rendőröknek, hogy a lányok milyen öltözéket viseltek. Ezenkívül Sharonnak volt két gyűrűje a balkezén, Rhonda pedig egy vizisiző figurát ábrázoló keresztet viselt a nyakában levő láncon. A rendőrség felkereste a clubot is. A fényképek felmutatásakor kiderült, hogy sokan ismerték a lányokat, iskolatársak, barátnők és szülők. Látták is őket azelőtt való napon reggel 8:30 és 9 óra között az öltözőben. A lányok felvették fürdőruháikat és miután megtudakolták merre vannak barátaik, elmentek abba az irányba. A nyomozók szintén arrafelé vették az irányt, amely egy mólónál veszteglő néhány motorcsónakhoz és kifeszitett sátrakból meg parkoló kocsikból álló kis camping-táborhoz vezetett. Az ott lévők valamennyien emlékeztek a lányokra, s egy páran személyesen is ismerték őket. “Rhonda és Sharon vizisizni jöttek ide, de a tenger túl hullámos volt azokban az órákban — mondotta az egyik lány. — Várni kellett, mig a viz valamennyire megnyugszik. Erre azonban csak délután került sor, akkorára meg már nem láttuk őket.” Az egyik fiú emlékezett rá, hogy körülbelül dél felé megállott a közeliben egy sárga sportkocsi és a benne ülő lány — akit különben ők is ismertek — Sharon és Rhonda felől kérdezősködött. A lány a Webster melletti League Cityből való. A fiú megadta a pontos címét is. A detektívek következő útja tehát League City volt. “Reggel 9 óra felé találkoztam velük, amikor a Seawall Boulevardon hajtottam végig — mondotta a lány, aki éppen otthon tartózkodott. — Lépésben haladtam, amikor láttam, hogy integetnek. Odajöttek és megkérdezték, hogy mikor megyek haza és hogy nem lennék-e hajlandó hazavinni őket is. Mondtam, hogy délfelé szándékszom hazamenni és ha akarják, eljöhetek értük egy meghatározott helyre. Megbeszéltük a helyet és azzal elváltaim tőlük. Fél tizenkettőkor ott voltam a megbeszélt helyen és csaknem egy órán keresztül vártam rájuk, de nem jöttek. Akkor elmentem a camping-helyhez és amikor ott sem találtam őket, hazaindultam. Azt gondoltam, hogy valaki mással mentek haza már korábban.” A nyomozás itt megrekedt. Többet nem sikerült megtudni a dologról, mivel egyéb részletre senki sem emlékezett. A lányokat senki sem látta többé és a detektivekben csakúgy mint a szülőkben is, elhatalmasodott az az érzés, hogy Rhondával és Sharonnal valami szörnyű dolog történt . . . Eltelt a nyár és beköszöntött az ősz. Újra megkezdődött a tanítás, ám a websteri iskola padjaiban két hely üresen maradt. Aztán véget ért az év is és 1972 január 3-án két halászgató fiú a Webstertől néhány mérföldre levő Taylor-tó partmenti bozótjaiban emberi koponyába 'botlott ... A rendőrorvos megállapította, hogy a koponya nőé lehetett. Aztán ráakadtak emberi csontokra is. Átfésülték az egész partszakaszt és találtak még egy koponyát, valamint újabb csontokat. A nagy területen szétszórt csontokra nem volt nehéz magyarázatot találni, mivel alig kéthárom hónappal azelőtt két erős hurikán is végigsöpört Texasnak ezen a vidékén. A kérdés most már csak az volt, hogy kiknek a földi maradványaira bukkantak a tó mocsaras partvikékén. A válasz nem késett sokáig. A koponyák fogazatai alapján egy websteri fogorvos minden kétséget kizáróan megállapította, hogy Sharon és Rhonda koponyáiról van szó. Tüzetes helyszíni szemle alapján ugyanazon a helyen, ahol az első koponya hevert, megtalálták Rhonda nyakláncát is. Most már nyilvánvalóvá vált, hogy a lányok bűntény áldozatai lettek. De ki ölte meg őket, hogyan és miért? Ezek még nyitott kérdések voltak. Néhány nappal később titkos feljelentés érkezett a 23 éves Michael Self ellen, aki egy websteri gazolin-állomáson dolgozott. A feljelentő elmondta, hogy Self lakásán nagyobb mennyiségű kábítószer található. Hozzátette még, hogy Seifet “Leskelődő Tom” néven is csúfolják a barátai, mert rajtakapták néhányszor, hogy vetkőző lányokat lesett meg a tengerparton, sőt még lányos házaknál is 'be szokott kukucskálni besötétedés után. A detektívek érdemesnek találták, hogy látogatás tegyenek Michael Self lakásán. A házkutatás tényleg nem járt eredménytelenül. Ráakadtak egy csomó tubusban levő kábítószerre, amelyről Selfnek “fogalma sem volt” hogyan kerültek hozzá. Azzal mentegetőzött, hogy valószínűleg hippie barátai hagyták nála. A nyomozók előszedtek a szekrényeiből egy csomó pornográf képeslapot is. Akkor ráterelődött a szó Self leskelődő szenvedélyére is, ami miatt nyilvántartották a szomszédos League Cityben. Selfnek nem volt mit tagadni és elismerte, hogy ez a leselkedés valóban szokása. Néhányszor előfordult már, hogy például ismerős lányokat hazahozott kocsiján a tengerről és miután azok bementek otthonaikba, ő még ott ólálkodott és leselkedett a ház ablakai körül azzal a reménnyel, hogy esetleg megláthatja ruhátlanul őket. A nyomozó közül Tom Deal fiatf.l rendőrfőnöknek szöget ütött a fejébe, amit Self mondott és 'behatóban kezdett érdeklődni a mogorva és zárkózottnak ismert fiatalember magánélete iránt. Sikerült megtudnia, hogy Michael Self nős volt, de fiatal felesége elvált tőle egy évvel azelőtt, indokul felhozva férje brutális, tűrhetetlen magatartását, erőszakoskodásait, amelyek rendszerint veréssel végződtek. A rendőrfőnök ráakadt Self egyik legutóbbi volt barátnőjére is, akitől még érdekesebb dolgokat tudott meg: “Michael rendkívülien erőszakos volt intimebb pillanatainkban. Egyszer azt lihegte az arcomba: mit szólnék hozzá ha azt mondaná, hogy azt az eltűnt két lányt ő ölte meg. Később persze csak nevetett a dolgon, azt mondta, hogy ijeszteni akart, én azért mégis jobbnak láttam, ha szakitok vele . . .” Tom Deal rendőrfőnök letartóztatta Michael Seifet kettős gyilkosság gyanújával és vallatni kezdték. Később olyan hírek szállingóztak, hogy Dealé'k nem bántak éppen kesztyűs kézzel a gyanúsítottal, de akárhogy is történt, Michael Self bevallotta, hogy tavaly augusztus 4-én délelőtt ő végzett a két lánnyal. Vallomása röviden igy hangzik: “A tengerparton sétáltam aznap délelőtt és ott találkoztam Sharonnal és Rhondával, akiket látásból ismertem. Felajánlottam nekik, hogy hazaviszem őket, amit ők örömmel el is fogadtak, mivel mint mondották, a tenger amúgy sem alkalmas vízisízésre. Elindultunk és a lányok egymásközt mindenféle butaságról beszéltek és folyton nevettek, aki engem nagyon idegessé tett. Már közel jártunk Websterhez, amikor hirtelen ötlettel letértem egy mellékutra, amely a Taylor-tóhoz vezetett. Azt mondtam nekik, hogy csak meg akarom nézni lehet-e halászni egy bizonyos (Folyt, az 5. oldalon)
