Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-22 / 47. szám

8. oldal DRAGA POSTA Irta: SÁGI PÁL Megint drágul a posta, két centtel több bélye­get kell ragasztanunk a levélre és mivel sok ki­csi sokra megy: panaszkodunk. Legfeljebb az vi­gasztalhat bennünket, hogy en­■ nél drágább levél-tarifa is van, térium bizalmas leveleit, iratait SÁGI PÁL kézbesíti. Hiába a telefon, a táv­iró, a rádió. Néha ma is ember­kézbe kell adni az efajta Írást, mert a rádióadást, a telefonbeszélgetést le lehet hallgani, a távira­tot a kábelt felfoghatják és meg tudják fejteni akkor is, ha a legbonyolultabb titkosírással ké­szült a szövege. Persze az is fontos, hogy kire bízzák a levelet. Mert a diplomáciai irat gyakran politikai robba­nóanyaggal van töltve és ha idegen, illetéktelen kézbe kerül, súlyos világpolitikai bonyodalma­kat okozhat. A diplomáciai futárt Washington­ban éppen úgy, mint Moszkvában vagy akárhol, egyformán gondos kivizsgálás után választják ki. Diplomata útlevéllel utazik, területekenkivülisé­­get élvez, mint a diplomaták. Futártáskáját vizs-AZ ÚGYNEVEZETT ENERGIAKRIZISNEK VANNAK POZITÍV OLDALAI IS NEW YORK — Minden rosszban van valami jó is. Ennélfogva az energiakrizis baljós veszély­nek álcázott, de valójában kedvező tulajdonsá­gokkal rendelkező veszedelem, melynek pozitív oldalai csak később fognak kiderülni. — mondta egy nyilvános előadásában dr. Gábor Dénes pro­fesszor, a holográfia Nobel-dijas feltalálója. A Columbia University hallgatói előtt megtar­tott beszédében dr. Gábor Dénes rámutatott ar­ra, hogy századunk végefelé mindenképpen ener­gia hiányában lesz majd a világ és az arab álla­mok jelenlegi olaj bojkottja tulajdonképpen csak arra ösztönzi földünk népeit, hogy már most hoz­zákezdjenek uj energiaforrások feltárásához. — 1985-re a világ olajfogyasztása olyan csúcsokat fog elérni, amellyel a már most kimerülőben le­vő tartalékok képtelenek lesznek lépést tartani és az általános energiakrizis elkerülhetetlenné válik néhány évtizeden belül. Ennek alapján fel­tehető, hogy egy távoli jövőben, körülbelül 1990 után az Egyesült Államok uj energiaforrásokra támaszkodik, amelyek közül nem hiányzik majd a nukleáris maghasadás, a Nap energiája, vala­mint a meleg trópusi tengerek hője. Gábor professzor sok más tudóssal egyetemben a nagy bőségben fellelhető hidrogént ajánlja a jövő energiaforrása gyanánt. A professzor szerint nincs messze az az idő, amikor a hagyományos belső égésű motorok helyett hidrogénnel működő diesel-motoros autók közlekednek majd az ország­utakon. A Nixon elnök által behirdetett energiameg­­takaritási programot dr. Gábor Dénes nem tart­ja kielégi tőnek és véleménye szerint ez legfeljebb csak a kezdetet jelentheti. Az elnök “kapcsold ki a villanyt és csökkentsd a fűtést” — javaslata az országos energiatartalék 1 százalékának is ta­lán csak a felét képes megtakarítani. A profesz­­szor szerint ennél a családi otthonok megfelelőbb hőszigetelése is jobb eredményt hozhat. gálát nélkül viheti át a határokon. Útját szigorúan szabályozza a külügyminisztérium. Utazása alatt szeszesitalt nem ihat, gyógyszert nem vehet be, elsősorban az altatószer tilos, mert ha mélyen al­szik, a futártáskának könnyen lába kelhet. Nők­kel nem köthet ismeretséget: a nemzetközi kém­szolgálat legveszélyesebb ügynökeit szép nők so­rából toborozzák. A futárnak pontosan előírják az utazás útvo­nalát, ettől nem térhet el. Egy amerikai futár megszegte ezt a szabályt. Horton Tedford 1940- ben a berni követségen átvette Hull külügymi­niszter levelét, amelyben szigorúan bizalmas ügy­ről tájékoztatta az USA athéni követét. Rómán át kellett volna Athénbe repülnie. Éppen Rómá­ba érkezett a gép, amikor a rádió bemondta, hogy Mussolini hadat üzent Görögországnak és Athénnel megszűnt a légi összeköttetés. Erre vo­naton Velence irányába utazott, megvesztegette az őrséget, átjutott Jugoszláviába, majd onnan görög területre. A határállomást éppen akkor támadták meg az olasz repülőgépek. Bombazá­port zúdítottak az állomásra és fedélzeti fegy­verekkel lőtték a terepet. Bombák robbantak, golyók pattogtak, akár a jégeső. Tedford beugrott egy vizesgödörbe és két órán át kuporgott derékig vízben. Épségben úszta meg a kalandot, a kezében szorongatott futártáskát azonban gépfegyvergolyók lyuggaták át. Mikor a légitámadás befejeződött, felkapaszkodott egy tehervonatra és tovább indult Athén felé. A vo­natot útközben többször is légitámadás érte. Vé­gül nagynehezen mégis eljutott Athénba és át­adta a követnek a golyóverte futártáskát. Nem tartotta be az előirt útvonalat, de dorgálás he­lyett dicséretet kapott. Meg is érdemelte. Annál kevesebb dicséret jutott az első világ­háború idején egy német kollégájának, Franz von Papennek, aki pár évvel ezelőtt halt meg 89 éves korában. Papén 1915-ben a washingtoni német követség katonai attaséja volt, de futár­szolgálatot is teljesített. Egyszer New Yorkban járt és a subwayn felejtette a futártáskáját. Le­véltervezet volt benne, amelyben a nénietek arra biztatták Mexikót, hogy üzenjen hadat az Egye­sült Államoknak, a németek titokban segítik és Mexikó jutalmul megkapja Texast. Erre Wash­ington követelésére Berlin visszarendelte Papent, akit egyébként azzal is gyanúsítottak, hogy sza­botázs-akciókat szervez, felbérelt emberekkel amerikai gyárakat, hidakat akar felrobbantani. Papén, mint futár megbukott. Kiküldték a nyugati frontra, a háború után azonban nagy politikai karriert csinált. Hindenburg elnöksége alatt kancellár lett belőle, Hitler idején pedig helyette kancellár, majd bécsi, aztán ankarai követ, a nácik bizamas küldöttje a keleteurópai és balkáni országokban. Magyarországra is elkerült bizalmas küldetés­ben. Horthy Miklés kormányzó kötelező politikai udvariasságból meghívta Gödöllőre vadászatra. Papén a vadászvacsorán, terített asztalnál, agyba­­főbe dicsérte Hitlert hogy milyen lángeszű állam­férfi, milyen zseniális hadvezér. Rajongva beszélt arról is, hogy a “Führer” milyen kitűnő érzékkel válogatja ki vezető állásokba a megfelelő embert a megfelelő helyre. Példának a saját fontos be­osztását említette. A vadászvacsora vendégei között volt Hóry András is ,aki szívből utált minden nácit. Nem is állta meg szó nélkül: — Hitler helyében én postaügyi miniszternek neveztem volna ki Excellenciádat, hiszen Excél­­lenciád kiváló szakértő levélügyekben — mon­dotta gúnyos éllel, arra a bizonyos mexikói le­vélre célozva. Papennek torkán akadt a dicsekvés, a kormány­zó kínosan feszengett a helyén, egy másik ven­dég azonban megmentette a helyzetet, hirtelen másra terelte a szót. Hitler bizalmasa az egykori diplomáciai futár másnap reggel összecsomagolt és elutazott. Hóry Andrástól nem búcsúzott el. LONDONI JEGYZETEK: A "KEDVES” VENDÉG ... Nincs messze az idő, amikor London éttermei­ben és kávéházaiban a kedves vendég hiába ki­áltja, hogy “four, főur!” — ha csak egy angol lord nem-jelentkezik hívására, a fölszólitásra süket csönd felel. Legalábbis ilyen sötét képet fest a jövőről Rónay Egonnak, Anglia legtekintélye­sebb gasztronómiai főgurujának és hotel-brah­­minjának ma megjelent vendéglátóipari nagyka­lauza, amelyben már az 1974-es esztendő kulináris esélyeit latolgatja, kiindulva az idei év tapasz­talataiból. Ezek között a tapasztalatok között, írja, a legkatasztrófálisabb jelenség az hogy 1973- ban milyen gyorsan és váratlanul hanyatlott a ki­szolgálás színvonala a legrégibb és legmegalapo­­zottabb vendéglátó intézményekben is. Az ok: a rendkívüli munkaerőhiány. A megbízható és fe­gyelmezett kiszolgálás a legjobb helyeken is rit­kaságnak számit ma már, ehelyett olyan hánya­­vetiséggel, zűrzavarral találkozik a vendég, amely már a közöny és hanyag nemtörődömség határát súrolja. Igen magas költségek ellenében sem re­mélheti már az ember panaszolja Rónay, hogy figyelmesen bánjanak vele. És ez a fordulat drá­mai váratlansággal következett be. Rónay minderre számos példát sorol fel, a legfigyelemreméltóbb azonban az, hogy az étter­mek, hotelok tulajdonosai és menedzserei milyen kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek arra, hogy már nem is képzett, vagy a vendéglátásban jára­tos, de akármilyen személyzetet szerezzenek. Mi­től állt elő ez a nagy munkaerőhiány az angliai, de elsősorban londoni vendéglátó-iparban? Ami­kor néhány esztendővel ezelőtt az angliai idegen­­forgalom fellendülése kezdődött, a hotelok nem tudtak megbirkózni a váratlan konjunktúrával, kevés volt a szálloda. A Wilson-kormány igen magas adókedvezményt és kis kamattal vissza­fizetendő kölcsönöket nyújtott azoknak a szemé­lyeknek, vagy vállalatoknak, akik, vagy amelyek szállodát építettek, esetleg már meglévő hotel­jaikat kibővítették modernizálták. Az elmúlt két esztendő során több szálloda épült Londonban és London környékén, mint az azt megelőző ötven évben. Természetes, hogy ezek az uj szállodák részben egymástól csábították a személyzetet, részben pedig hallatlanul magas fizetésért haj­landók voltak fölvenni bárkit, aki jelentkezett. Addig-addig licitáltak, mig ma az a helyzet, hogy egyes szállodák és éttermek kosztot-kvártélyt és heti negyven fontsterling fizetést kínálnak olya­noknak, akik eddig a vendéglátó-szakmának még mint vendég sem mentek a közelébe. A magas béreket — mi egyebet is tehetnének? — termé­szetesen áthárítják a vendégekre, akik ilymódon mind többet és többet fizetnek a mind rosszabb és rosszabb kiszolgálásért. Rónay idézi az egyik hotel menedzserét, aki ezt mondotta neki: — Kész­séggel adok szállást, teljes ellátást és heti har­mincöt fontot pincérnek, bármixernek, portásnak, hotelszolgának. — Mi az, amit ennek fejében meg­követel tőlük? — kérdezte Rónay. Mire a mened­zser igy felelt: — Azt, hogy — maradjanak éb­ren! A vendéglátás színvonalának hanyatlása ösz­­szefügg még egy körülménnyel: a London-városi egészségügyi hivatalnak nincs elég inspektora az éttermek és szállodák tisztaságának, higiéniájá­nak ellenőrzésére. A képzett egészségügyi felü­gyelők nem vállalnak Londonban állást, mivel a főváros drágább a többi városoknál és ugy­(Folyt, a 12. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom