Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-13 / 37. szám
10. oldal IGENIS, HOGY FELHALLATSZIK... Irta: MÁRER GYÖRGY Rátarti és fennhéjázó emberek szokták kijelenteni, hogy "kutyaugatás nem hallatszik fel az égbe”. Én, úgy látszik, nem vagyok elég rátarti és fennhéjázó, én bizony bevallom: hozzánk felhallatszik. Igaz, hogy egyelőre még nem lakom az égben, csak a 12. emeleten, de hát viszonylag ez is magasan fekszik a kutyák felett, akik a földszinten ugatnak. Nehogy egy pillanatig is azt higyjék, hogy ezek a kutyák holmi bömbölő komondorok, kuvaszok, vagy éppen bernáthegyiek. Óh, dehogy! Vékonyka éles hangjukról ítélve legfeljebb ha aprócska palotapincsik, esetleg gülüszemű cingár kis fekete rattlerek, bár lehetséges, hogy otthon még bernáthegyiek voltak. De ha tíz hitvány kis kutyus elkezd kórusban ugatni alkonyaikor és hajnalig abba sem hagyja, ez felér egy komondor egyetlen haragos bömbölésével, mint ahogy a szüntelen gépfegyverkattögás is jobban az idegekre megy, mint egy 42-es mozsárágyú óránkénti egyszeri böffenése. Szóval maradjunk abban, hogy felhallatszik! És pedig nemcsak hozzám a 12. emeletre, de a melletem lévő bérház 11. emeletére is, ahol egy ismerős magyar hölgy lakik. Otthon még Fehér Gyöngyinek hívták, de az amerikai állampolgárság szent keresztségében egy híres egykori amerikai filmsztár után a "Pearl White” nevet vette fel. Nos ez a Pörli, akarom mondani: Gyöngyi nem olyan hálvér, mint én, különösen kutyaügyekben nem olyan "permissive”, és mindent elkövet, hogy végetvessen a kutyahippik végnélküli randalirozásának. De hadd vegyem sorra az általa eddig foganasított lépéseket! Hát először is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szüntelen kutyaugatás elsősorban is az emberi társadalom érdekeit és nyilván az amerikai alkotmány 1. amendmentjában biztosított alvási jogot sérti. Ezért elhatározta, hogy az embervédelmi hatóságokhoz fordul segítségért. Mindenekelőtt meg kellett állapítani, hogy pontosan honnan is jön az ugatás. Ennek kiderítésével a világhírű Pinkerton Iroda New York-i részlegét bizta meg, amely gyorsan jött a jelentéssel. Eszerint a sérelmezett ebmagatartás eredete a miénkkel párhuzamos 71. utca 26Í-es számú házának földszinti 2F jelzésű lakásán keresendő, ahol bizonyos Mr. Webster lakik. Az is kiderült továbbá, hogy a kutyáknak nem ez a lakás az állandó bejelentett lakhelye, hanem csak ideiglenesen tartózkodnak itt koszton-kvártélyon, amíg gazdáik, egymást talán nem is ismerő urak és hölgyek, valahol Alaszkában, Barbadosban vagy az újabban egyre divatosabb Sanghájban nyaralnak. Ezekután már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy Gyöngyikénk egyenesen a rendőrséghez forduljon. Csak éppen megfelelő időpontra várt, hogy feljelentése nyomban bizonyítást is nyerjen. Az alkalom nem soká késett. Éjjen fél kettőkor megkezdődött a kórus előadása. Előbb csak hangoltak, Pincsi kisasszony a karmestertől magas C-t kért, mire egy vékony vakkanás süvített bele az éjszakába. Ezután sorra rávakkantottak a többiek is, kik a maga szólamában és megindult az éjszakai hangverseny. Erre várt Gyöngyi. Nyomban feltárcsázta a 711- es vészszámot és a rendőrséget a megfelelő címre irányította. Körülbelül félóra múlva, ekkor történhetett meg a rendőrség hatályos beavatkozása, néma csend borult a kutyás házra, ami azt látszott bizonyítani, hogy a kutyákat a nyílt erkélyről, ahol egy lélegzőlyukas faládában tartották őket, nyomban bevitték a lakásba. Ez az eljárás megismétlődött tíz napon át. Hangolás, kórus, telefon, rendőrség, csend. De másnap minden újra kezdődött. Gyöngyi tovább töprengett, hogyan lehetne valami döntőt cselekedni. Kisütötte, hogy a helyzettől nemcsak az emberek szenvednek, hanem a kutyák is, akiket esőben, hőségben a nyílt erkélyen tartanak összezsúfolva egy kis ládában. Ez kegyetlenség! Erre gondolt egyet és az Állatvédő Ligához fordult. Előbb csak levélben, amire választ nem kapott, majd telefonon. Valamit meséltek, hogy most nyári szabadságon vannak, majd később előveszik az ügyet, de addig türelmet kérnek. Azóta a türelmi idő elmúlt, de a Ligától senki sem lépett közbe. Talán helyesebb lett volna a kutyák Embervédő Ligájához fordulni. Elvégre a kutya az ember legjobb barátja. Azóta a 71. utcai kutyakérdés megjárta a városi "Noise Pollution” ellenes szakosztályt is, mondanom sem kell, minden eredmény nélkül. Sőt egy gyújtó hangú cikk is megjelent róla a Westsider című "neighborehood” lapban, s miután ez sem használt, az ügy a szenátus külön bizottsága elé jutott, ott azonban nem kerülhet sor a tárgyalására, amíg a Watergate ügy folyik, vagyis amíg csak "nagy kutyák” ügyeivel foglalkoznak. , Pörli-Gyöngyi időközben belefáradt a békeharcba és Európába utazott aludni. Én azonban ittmaradtam a kutyákkal és ha ez így megy tovább, a Nemzetközi Vöröskeresztet fogom feltárcsázni, hogy nyújtson elsősegélyt, sőt utolsót is, ahhoz, hogy az égbe juthassak, ahová talán mégsem hallatszik fel... MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN Sidney, 1973. augusztus ... A kontinens nagyságú, tizenhárom millió lakosú országnak 2 millió 579 ezer állampolgára született másutt, közöttük 29-ezren Magyarországon, Ez az össznépességnek alig több, mint két ezreléke, a nem Ausztráliában születetteknek 1,2 százaléka. Az Enchantress nevű hajó 1833. április 24-én kötött ki az ausztráliai Port Jackson kikötőjében, miután száznegyvenegy napig szelte az óceánokat a londoni indulástól. “I am going to Australia, do not cry for me”. Megyek Ausztráliába, ne sírjál értem — énekelték a fedélzeten a korabeli slágert. Amikor lajstromba vették a partraszál'ókat, szerepelt köztük a huszonhat esztendős Isaac Friedman, feleségével és héthónapos kisfiával Francisszal. Nevüket követően, az angol Hungary-t talán nem ismerve, valószínűleg bemondás alapján, a tisztviselő bejegyezte: "Native of Hungária” vagyis Magyarország szülötte. Megkezdődött az Ausztráliát elérő első, felesége és kisfia tragikus gyors halála után sokáig 'egyetlen hazánkfia hányatott életútja. A faházas Sydneyben, ahol akkortájt még ritkaságszámba mentek a tégla- és homokkő épületek, eleinte készruhát árult a Clarence streeten, egy volt fegyenc iparengedélyével. Később az előkelőbb George street árúházba már újsághirdetéssel hívogatta a vásárlókat. Türelmetlensége Tasmania szigetére hajtotta. Az aranyláz a victóriai mezőkön találja, 1857- ben pedig nevével ellátott saját pennys és félpennys pénzdarabokat veret, mivel a váltópénzszűkében levő országban engedélyezik az effajta eljárást. Akkor már ausztrál állampolgár. Az első ipari vállalkozás: Irinyi János két fiatal munkatársa 1842-ben gyufagyárat alapított, s nemsokára évi, akkori 185 font értékben exportálták a foszforos tüzszerszámot Angliába és Amerikába. Az első hangverselyt Udvardy József és Hauser Miska adják, 1854-ben, a ki-Márer György rályi színházban Sydneyben. Az első újságcikk ugyanebben az évben Vékey Zsigmond tolla alól kerül ki, a bortermelés előnyeiről kívánja meggyőzni az ausztrálokat, s az aláírás az melbournei Argus hasábjain így hangzik: By a Hungarian, tehát egy magyar által. Az első nagyobb csoport a szabadsághac leverése után érkezett: Prihoda János ezredes a hatos huszároktól, Nagy László főhadnagy, Szumrák Ernő hadnagy, jött Klapka tisztje és Görgey szárny segéd je. Legtöbben az aranyláz viharába sodródtak, magyar lakosokat jegyeztek fel Tennant Creek-ben, az aranyvárosban, ahol hosszú éveken át nem halt meg senki természetes halállal... Regénybe illik a pionír idők nagy magyar matrónájának a bajai Spiniczhoffer Eleonórának (később nevet változtatott: Karolina lett) története, aki tanú volt saját lányának aranylakodalmán. A kezdet egy másik bajaihoz, Mihalovits Ferenchez fűződött, aki vitézül verekedett a honvédseregben, majd Világos után követte Kossuthot a száműzetésbe. 1852- ben, amerikai útlevéllel, Francis Bush álnéven hazatért, valószínűleg Kossuth üzenetével. Szülővárosában már a saját nevén jelentkezett, elvette feleségül a tizenhat esztendős Eleonórát, akivel Uruguayon át Ausztráliába kerültek. A férfi az aranyását próbálta, de hamar életét vesztette, s az özvegyet Nagy László egykori honvéd, később szabó, majd szintén aranyásó ostromolta hazafias versekkel és szerelmes levelekkel. A valahol az aranymezőkön kelt iratok néhány megfakult eredetije ott is található Kunz professzor gyűjteményében. A lagzi megtörtént, de a második férj is elhunyt, bányaszerencsétlenség következtében. Harmadiknak Henry Parkért választotta párként s az idős asszony 1928-ban, -kilencvenkét évesen fejezte be életútját. Ötvenegy unoka, dédunoka és ükunoka állta körül sírját. A számok szerények voltak, 1901-ben 285 magyar származású polgára volt Ausztráliának. A mozgalmasság és változatosság hiányára sohasem panaszkodhattak. A később jött nemzedékek sorsa sem egysíkú, mindenre és mindennek ellenkezőjére van példa. Magyar származású elnökkel az élen bírálta el bizottság hosszú időn át Ausztrália legszebb könyveit s akad magyar új-ausztrál, aki két évtized alatt sem tudott megtanulni néhány mondatot angolul. (A szóbanforgó szabómester, ha tolmácsként működő felesége nincs a közelben, egyszerű megoldást alkalmaz: mindenkiről, aki betér műhelyébe, mértéket vesz. így vett mértéket az adóhivatal meglepetten hebegő ellenőréről is.) Előfordul, hogy valaki néhány év után már akcentussal töri kerékbe anyanyelvét és megismertem angolul kitünően beszélő — saját bevallása szerint néha már angolul álmodó — iskolaigazgatót, aki pihenőidejét áldozva, vasárnapi iskolában a magyar nyelv értésére és szerctetére oktatja a gyermekeket. Vannak siker-storyk, Ausztráliának vagy nyolcvan magyar származású milliomosa lehet és vannak másfajta, kevesebbet emlegetett, balsiker-történetek. RÉTI ERVIN MÁTYÁS FERENC: Koponya-csontokkal kirakott úton csupa fehér hóvirág, kifolyt szemekből fönt a csillagok. Ragyognak?: Sírnak. — téged idézve pusztító világ. Sört iszunk, rumot, nevetve, korsóval a római lány állt itt, szívében Horatiussal. Humánum? Volt az is, — falt a irkusz-oroszlán. Macedón, római, zsidó sírok, Teremtő, merre aludtál? Csak oszlopok, megkövült könnyek. Kultúra? Sárban a lélek, — az idő-disznó romok közt turkál.
