Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-13 / 37. szám
MAGYAR HÍRADÓ 3. oldal jr VÁMMENTES IKK A CSI críiinvN filtere DMAG0K c Különböző cikkek és szabad választás vagy készpénzfizetés magyarországi cimzei teknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE G Y ÖGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SERVICE.I.« Phone LEhigh 5-3535245 EAST 80ih STREET, NEW YORK, N. Y. 10021 — BRACK MIKLÓSNÉ, igazgató BEJÁRAT 1545 2nd AVENUE SIKOLTÁS AZ ÍJSZAKÁBAN NASHVILLE, Tennessee — Hajnali 2 óra lehetett, vasárnapra virradóra, amikor a szomszédos házak lakói velőtrázó sikoltásra ébredtek. A sikoltás pár másodpercre rá megismétlődött, majd közvetlen utána futó lábak dobogása hallatszott. Néhány lakó izgatottan sietett az ablakhoz, s azok akik közelebb'laktak a kérdéses helyhez, még láthatták az eszeveszetten futó, sötétruhás női alakot és a nyomában rohanó férfit, amint az utszéli fák sötétjében eltűnnek. Kisvártatva autómotor búgott fel, majd fényszóróit felvillantva egy kocsi robogott tova az ut kijárata felé ... Az egész néhány másodperc alatt zajlott le csupán, s aztán újra csend borult a tájra és az emberek ásítva és mogorván bújtak vissza ágyaikba Az incidenst családi csetepaténak tartották és senkinek sem jutott eszébe feltárcsázni a rendőrséget . . . A szép áprilisi vasárnap reggel pedig éppenséggel elfelejtetett minden mellékgondolatot éjszakai esettel kapcsolatban, s voltak, akik nevettek az ügyön. Nashville város Whispering Hills negyedében kiegyensúlyozott, középosztálybeli emberek laktak, s a Lexington Drive-ban, ahol az éjszakai csendbontás történt, jól ismerték egymást a szomszédok és tapintatból sem avatkoztak egymás családi ügyeibe. A vasárnap eseménytelenül telt el, senki nem foglalkozott többé az üggyel . . . Éjjen 11 órakor, 21 órával azután, hogy a sikoltás felverte az utca csendjét, megszólalt a rendőrség telefonja. Egy nő jelentkezett Nashville egyik távoli negyedéből. Mrs. Barbara Johnson néveri « mutatkozott be és elmondotta, hogy nagyon aggódik nővére, Mrs. Mary Margaret Wright miatt, akit egész nap keresett telefonon és nem jelentkezett. Mrs. Johnson közölte a rendőrséggel, hogy nővére 42 éves elvált asszony és hét éve él egyedül, sziámi macskája társaságában egy csinos kis házban, s mióta elvált, egy vasárnap sem telt el anélkül, hogy ne hívták volna fel egymást, ha éppen nem tudtak találkozni személyesen. Mary Wright szép, feketeháju, zöldszemü, vonzó külsejű asszony volt. Hosszú ideje megbecsült, lelkiismeretes titkárnője egy nagyvállalatnak, aki soha nem hiányzott igazolatlanul munkahelyéről. Tom Cathey detektív és néhány rendőr azonnal elmentek Barbara Johnsonért majd mindannyian együtt elhajtottak Mary lakására. A ház sötét volt és csendes, csak a macska nyávogott az ajtón belül, A garázs előtt állott Mary krémszinü Mustangja. Mary Wright azonban nem volt odahaza. Barbara beleegyezésével felnyitották az ajtót és körülnéztek a házban, de semmi gyanúsat nem észleltek. Barbara azonban megjegyezte, hogy a macska éhes és Mary soha nem távozik úgy, hogy ne gondoskodnék kedvencének ellátásáról... Éppen távozóban voltak, amikor az egyik rendőr valami csillogó holmit vett észre a Mustang mellett. Mary karperecé volt ... Másnap, vagyis hétfőn délelőtt a rendőrség felhívta Mary Wright munkahelyét, s amint sejtették, Mary aznap nem jelentkezett az irodában. Újra kiautóztak a házhoz, hogy tüzetesebben átkutassák azt és a környéket, mert most már Tom Cathey detektív bűntényre gyanakodott. Sejtése beigazolódott, amikor elbeszélgetett a szomszédokkal. A rendőrség jelenléte azonnal eszébe juttatta a környékbeliekkel az éjszakai incidenst, amely éppen Mary Wright háza előtt történt és voltak akiknek úgy rémlett, mintha valóban Maryt látták volna sötét nadrágkosztümben rohanni a járdán. A nyomában futó férfi kilétéről senki nem tudott mondani semmit. Barbara segítségével a rendőrség felkutatta Mary valamennyi ismerősét, s ezek közül két férfit, akiknek nem volt elfogadható alibijük, hazugságdetektoros vizsgálatnak is alávetettek, de eredménytelenül. Tom Cathey defektiv ugyanis, összevetve az eddig megállapított tényeket, a sikoltozva menekülő nőt, aki minden bizonnyal Mary volt, valamint azt, hogy Mary immár negyedik napja nem adott élet jelt magáról, szexuális erőszakossággal társuló gyilkosságra g y a n a kodott. Feltételezését természetesen nem hozta nyilvánosságra. Időközben az ismerősök és barátok kihallgatásánál Tom Catheynek sikerült összejönnie valakivel, aki minden valószínűség szerint utolsóként látta Maryt szombat este. Mrs. Martha Sharpe, egy másik vállalati titkárnő, aki baráti viszonyban volt Maryvel, elmondotta, hogy szombat este mindketten együtt voltak a belvárosban egy kabaré előadáson, amelyre már napokkal előbb jegyet váltottak. Mary csinos fekete nadrágkosztümben volt és nagyon jókedvűnek mutatkozott egész este, mivel 19 éves katonafia levélben közölte, hogy rövidesen szabadságra jön Porto Ricoból, ahol szolgálatát tölti. Az előadás után még. megálltak Martha Sharpe lakásánál és egy-két kávé mellett elbeszélgettek. Éjfél után volt jóval, amikor Mary hazahajtott . . . Az ötödik napon újra felcsörgött a rendőrség telefonja és ismeretlen, magát megnevezni nem akaró személy közölte, hogy egy női hulla hever a Hamilton Creek Parkban, a tópart melletti bozótban. Az ismeretlen nyomban ezután letette a kagylót. A rendőrség egy csoportja, Tom Cathey vezetésével azonnal a helyszínre robogott és rövid kutatás után rá is akadtak a már oszlófélben lévő, igen rossz szagot árasztó holttestre. Arccal a föld felé fordulva feküdt, tépett, rongyos fekete nadrágkosztümben és mellette hevert széttépett fekete nadrágharisnyája. A nőben később felismerték Mary Wrightet és bár minden jel szexuális e r ő s z a kosságra utalt, a boncolás nem tudta azt alátámasztani a többnapos holttest előrehaladott bomlottsága miatt. A nyomozóknak gondot okozott a letépett nadrágharisnya, mivel a hullán rajta volt a felsőnadrág. Miért bajlódott a gyilkos azzal, hogy tettének elkövetése után ráadja a nadrágot áldozatára? Vagy talán az áldozat kapta magára a nadrágot és a gyilkos azután végzett vele? . . . Amint a boncolás megállapította, Mary Wrightet egy késszurás ölte meg, amelyet hátulról kapott a uyakszirtjébe. Testén ütlegelések nyomai és horzsolások voltak láthatók . . . Tom Cathey a nyomozás uj irányát dolgozta ki éppen, amikor egy rendőrjárőr félhivta őt: “. . . Lehet, hogy segít valamit, lehet, hogy nem, mindenesetre elmondom, hátha nyújt valami támpontot a Wright-ügyben folytatott nyomozáshoz. — közölte a rendőr. — Körülbelül egy héttel azelőtt, hogy Mary Wrightet megölték, kihallgattam, egy 20 éves elvált asszonyt, aki azzal a panaszszal fordult hozzám, hogy egy ismeretlen férfi megtámadta, berángatta autójába és kihajtott vele a Hamilton Creek Parkba a tó mellé, ahol erőszakot követett el rajta. A férfi késsel kényszeritette engedelmességre és csendben maradásra, majd az eset után elhajtott, faképnél hagyva áldozatát. A helyszín megfelel annak a helynek, ahol Mary Whight holttestét megtalálták . . .” A nyomozó nem sokkal később kihallgatta a fiatalaszszonyt, aki elmondotta, hogy a tettes tagbaszakadt, szakállas fiatal egyén, akit ezer közül is felismerne ... És akkor Tom Catheynek eszébe jutott egy eset. Ugyancsak szexuális erőszakoskodás vádjával tavaly kihallgatott egy személyt, akire több megtámadott lány gyanakodott, de az illető, egy szakállas, tagbaszakadt fiatalember, kitűnő alibivel rendelkezett és sikerült tisztára mosnia magát, bár két lány határozottan állította ,hogy ő volt a támadó. A nyomozó felvillanyozva sietett a nyilvántartóba, ahol rövid kotorászás után, memóriájának alapos megerőltetésével sikerült előhalásznia a csaknem egy évvel azelőtt történt eset gyanúsítottjának adatait. A fiatalembert James L. McPhersonnak hívták és Tom Cathey detektív szerencséjére még mindig ott lakott, ahol tavaly. McPheson 26 éves 200 font súlyú, magas, épitőmunkás volt és nem tanúsított ellenállást letartóztatásakor, noha váltig hangoztatta, hogy semmi rosszat nem tett. Tom Cathey egy szóval sem említette neki Mary Wright esetét. A 20 éves elvált asszony megerőszakolásának vádjával tartóztatta le. És amikor Mc- Phersont a rendőrségen nyolcadmagával felsorakoztatták a dobogón azonosítás végett, a fiatal asszony azonnal rámutatott: “Ez volt az! . . .” McPherson sürü körszakállt viselt letartóztatásakor is. A további napok folyamán még négy környékbeli lány jelentkezett, akik addig szégyenükben nem mertek feljelentést tenni a velük megesett sérelem miatt, s azonkívül féltek is a tettes boszszujától. Mind a négy Mc- Phersont jelölte meg támadójának és mind a néggyel hajszálnyira azonos módon járt el a vádlott. Besötétedés után a lakásuk előtt támadott rájuk, berángatta őket kocsijába kést szegezve mellüknek, majd kihajtott velük a parkban lévő tó partjára, ahol megerőszakolta őket. Ugyanazon a sürü bozóttal benőtt, néptelen helyen, ahol később Mary Wright hulláját megtalálták. McPherson az öt áldozat terhelő vallomása folytán kénytelen volt beismerni tetteit. És akkor Tom Cathey elébe tárta Mary Wright esetét .. . Hosszú küzdelem volt a nyomozó és a vádlott között, aki a keresztkérdések súlya alatt már-már megtört, de az utolsó pillanatban mindig sikerült erőt vennie magán. Végül a börtön papjának közbenjárására, aki két órán át beszélgetett vele négyszemközt, beismerő vallomást tett. “Nem akartam megölni — mondotta McPherson —, de (Folyt, a 4. oldalon)
